Macskaimádó, harcos bevándorláspárti környezetvédő – kicsoda Katerína Szakellaropulu, az első görög nő államfő?

Azon túl, hogy a napokban ellenszavazat nélkül, elsöprő többséggel őt választotta az ország első nő államfőjévé a görög parlament, a 63 éves Katerína Szakellaropulu nem csupán rendhagyó üvegplafontörő mutatványával lóg ki a sorból. Bár távolról sem igaz, hogy ne lenne mögötte komoly szakmai teljesítmény, Szakellaropulu mégis különösebb politikai múlt nélkül emelkedett ilyen magasra a hatalmi ranglétrán. Bizonyos értelemben egy igazi civil „ejtőernyősről” van szó, aki mindeddig jogi területen egyengette a karrierjét, és élte a modern, független, felső középosztálybeli görög értelmiségi nők életét.

Elképzelhető, hogy magyar turistaként már mi is többször összefutottunk vele a görögországi nyaralás során a Halkidiki félszigeten, ami Szakellaropulu asszony egyik kedvenc pihenőhelye. A legnevesebb görög újságírók is csak mostanában írták be a nevét a keresőbe, voltak, akik mindezt az államfőválasztást közvetítő görög köztévé élő adásában vallották be. A Google-t mi is használtuk, és megkértük az ELTE görög származású professzorát, az MTA doktorát, Fokasz Nikoszt, hogy segítsen nekünk elmesélni Katerína Szakellaropulu nem mindennapi történetét –  akinek a megválasztása egy újabb hatalmas lépés a női nemnek. Sőt, ha a görög társadalmi berendezkedést vesszük górcső alá, akkor ebben a relációban fontosabb hír, mint az eleve liberális talajon álló Finnországban Sanna Marin megválasztása.

Konsztantinosz Taszulasz parlamenti elnök gratulál Katerína Szakellaropulunak, a görög legfelsőbb közigazgatási bíróság elnökének, miután a parlament megszavazta őt az ország új elnökének Athénban 2020. január 22-én. A 63 éves Szakellaropulu személyében az ország történetében először kerül nő az államfői székbe. (Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Oresztisz Panajotu)

Ő nem jachttal jár, mint az átlagpolitikus

Ha a görög politikáról beszélünk, egy meglehetősen dinasztikus alapon szerveződő, zárt, elit rendszerről van szó, ami a legtöbbször rokoni szálakon, családi kapcsolatok révén termeli újra önmagát. Így a görög politikus vagy évtizedek óta görög politikus, vagy beleszületett a hatalomba. A görög közélet egyik legismertebb figurája, az elmúlt négy év miniszterelnöke, Alekszisz Ciprasz ebből a szempontból éppen kivétel, de a többségük külföldön tanul, majd egyből politikai pályára lép. Ráadásul a mi szemünkkel nézve már generációk óta igazán vagyonos emberekről van szó.

Külföldi bankszámlákon pihenő hatalmas összegek, szép ingatlanok, több nyaraló, jachtok és hasonló luxus holmik – a görög politikusok gazdagsága mégsem tűnik urizálásnak, nem szúr szemet az átlagpolgárnak, mivel évtizedek óta ezt látni. Legfeljebb akkor lehet téma a helyi bulvárlapokban, hogy ki merre jachtozott az Égei-tengeren ahelyett, hogy bent nyomta volna a gombot a fontos parlamenti szavazáson, ha valaki az aktuális politikai ellenfelét szeretné befeketíteni.

Ennek megfelelően igencsak megközelíthetetlen emberekről beszélünk: az egyszerű átlagszavazó legfeljebb akkor találkozik görög politikussal, mikor a választási kampányidőszak tipikus kézfogós, gyerekpuszilgatós marketingfotói készülnek. Ehhez képest Katerína Szakellaropulu minden, csak nem a kőgazdag görög politikus prototípusa, bár némi dinasztikus jelleg nála is megjelenik annyiban, hogy jogászcsaládból származik. Imádott (már elhunyt) édesapját, Nikolaosz Szakellaropulut egyenesen csodálta – a férfi a karrierjét a görög legfelsőbb bíróság elnökhelyetteseként fejezte be.

Amikor január közepén kiderült, hogy Szakellaropulut jelölik államfőnek, ennek apropóján egy édesapjával közös képet töltött fel a Facebook-oldalára, mellé pedig azt írta, hogy ezekben a rendkívül intenzív, érzelemmel teli napokban sokat gondol rá, és utólag is köszöni neki, hogy anno elindította a jogi pályán. Szakellaropulu a jogi kart, az alap- és a mesterképzést is Görögországban végezte, de közben a görög középosztályra jellemzően ő is tanult neves külföldi egyetemen, például a párizsi Sorbonne-on. Az angol mellett minden bizonnyal innen származhat kiváló franciatudása.

Modern nő, macskaimádó harcos környezetvédő

Az 1956. május 30-án, Thesszalonikiben született Katerína Szakellaropulu több mint három évtizede dolgozik a görög alkotmánybíróságnál, és ez alatt végigjárta a ranglétra összes lépcsőfokát. 2015-ben lett a szervezet alelnöke, 2018 októberétől pedig ő volt

az ország történetének első női alkotmánybírósági elnöke.

Emellett folyamatos tudományos, kutatói tevékenységet folytatott, főként a környezetvédelem és a jog területén publikált rendszeresen a neves hazai és nemzetközi jogi szaklapokban. Alkotmánybíróként is kiemelten foglalkozott környezetvédelmi kérdésekkel, például részben az ő nevéhez fűződik, hogy az ország második legnagyobb folyóját nem térítették el a Thesszáliai-síkság öntözésére, ami a helyi környezetvédők szerint súlyos természeti katasztrófát okozott volna.

Alkotmánybíróként szintén emlékezetes lépése volt Szakellaropulunak a mai görög bevándorlási törvény elfogadtatása. Ez azért is jelentős, mert a migráció a déli országban egészen más méretekben zajlik, mint például Magyarországon: a ma közel 11 milliós Görögországban hagyományosan egymillió körül mozog a bevándorlók száma. Az ezredforduló környékén a görög alkotmánybíróság még elutasította a törvénytervezetet, ami ma nagyban megkönnyíti a második generációs bevándorlóknak, hogy görög állampolgárságot szerezzenek. Ehhez csak annyi az elvárás, hogy iratkozzanak görög általános iskolába, ezzel bizonyítva a család elkötelezett beilleszkedési szándékát.

Szakellaropulu már akkor is a döntés ellen szavazott, szerinte a törvénytervezet nem volt alkotmányellenes, majd 2015-ben egy pici módosítással végül az eredeti verziót fogadták el. Már a bevándorláshoz való hozzáállásából is kiolvasható, hogy Szakellaropulunak milyen a személyisége és világnézete –  és államfővé választása után ugyan eltűntek a nyilvános posztok az oldaláról, Facebook-profilja korábbi verziója alapján távolról sem egy karót nyelt, szigorú ügyvéd hatását kelti.

Helyette egy magabiztos, sikeres, családcentrikus, sportos, természetjáró, világlátott, művelt ember képe rajzolódik ki, aki rengeteget utazik, olvas, és jár moziba, kiállításra, művészek a barátai, rajong az állatokért, elsősorban a macskákért. A magánéletéről annyit lehet tudni, hogy elvált, volt férje szintén jogász, aki pályáját még bíróként kezdte, majd saját praxist nyitva átevezett a magánszférába. Egy lányuk született, akiről nem tudni, hogy mivel foglalkozik. Arra viszont megint csak Szakellaropulu Facebook-profilja alapján következtethetünk, hogy a görög államfőnek nagyon szoros a kapcsolata a gyermekével.

Fotó: Giorgos Kontarinis / Zuma Press / Profimedia

Nem igazán tartják őket Pallasz Athénének

A nemek egyenjogúságában a modernizáció lassan-lassan ugyan a görögöket is utoléri, náluk a társadalom máig erősen tradicionális. A többség, különösen vidéken, most is úgy gondolja, hogy a nő legfontosabb dolga férjhez menni és gyereket nevelni. Fokasz Nikosz szerint még a hatvanas években is úgy gondolták, hogy ha egy nő dohányzik az utcán, az csakis prostituált lehet, ahogy görög nőket sokáig a kávézókban sem lehetett látni – sőt az elzártabb, hegyvidéki területeken ez tulajdonképpen máig jellemző.

Míg a „piacon” jellemzően a férfiak végzik az olyan hagyományosan női munkákat, mint például a felszolgálás vagy a mosogatás, otthon valószínűleg eszükbe sem jut, hogy kivegyék a részüket a házimunkából. Nem véletlen, hogy a görög felső középosztályban még mindig viszonylag magas a háztartásbeli nők aránya – egy menő orvos vagy ügyvéd feleségének jellemzően ma sincs karrierje arrafelé, miután a férj bőven keres annyit, hogy egyedül eltartsa a családot.

Persze, ha csak módjával is, de érik a változás, és terjed a kétkeresős családmodell.

Az szintén sajátosság, hogy a görögök imádnak családi vállalkozásban dolgozni, sőt: a tízéves gazdasági válság még jobban rákényszerítette őket erre. Az az európai átlaghoz képest Görögországban máig kiugróan magas a családi vállalkozások aránya, mikor együtt üzemeltetik a sarki fűszerest vagy a lakatosműhelyt.

Néhány évtizede ugyan a görög parlamentnek egyszer már volt nő elnöke, és választanak meg nőket miniszternek is, a politika Görögországban alapvetően ma is szinte kizárólag férfihivatás. Nők politikai pályát eddig legfeljebb úgy futhattak be, ha fiú utód híján a hatalom apáról lányára szállt.

Bevezető a görög demokráciába

Katerína Szakellaropulut ebben a közegben választották meg kedden, név szerinti szavazás során elsőre a görög parlamentben. (A 300 tagú parlamentben betegség miatt 294-es létszám mellett 261 volt az igenek száma, a többiek tartózkodtak.) Valószínűleg azért is merülhetett föl Szakellaropulu neve és alkalmassága a pozícióra, mert a júliusban megalakult új görög kormány miniszterelnök-helyettese volt 2010 és 2012 között az alkotmánybíróság elnöke: a háttérben minden bizonnyal ott húzódnak a személyes jó kapcsolatok.

A júliusban megválasztott görög miniszterelnök, Kiriákosz Micotákisz szereti azt nyilatkozni, hogy ő már egy új korszak képviselője. Ez egyrészt azt jelenti, hogy lezárult a tízéves adósságválság időszaka, és a görög gazdaság ismét fellendülőben van, másrészt szerinte az ország hosszú távú fejlődéséhez egy egészen más szemléletű politika szükséges. Lényegében tekinthetjük úgy, hogy Szakellaropulu államfővé választása már ennek a gyakorlati megvalósulása. Persze jó kérdés, hogy egy nő ilyen magas pozícióba helyezése mennyiben szól kifele, mert ez nyilván országimázs-építés is a görögök részéről.

Görögországban egyébként a köztársasági elnöknek hasonló jogosítványai vannak, mint a magyarnak, inkább egy úgynevezett gyenge elnökről van szó, akinek pozíciójában elsősorban a formális jogosítványok dominálnak – vagyis a mediterrán országban is inkább miniszterelnök-központú berendezkedés jellemző a hetvenes évek közepe óta. Görögországban 2005 óta szokás, hogy az éppen kormányzó politikai többség mindig az ellenzék soraiból, a másik politikai táborból választ államfőjelöltet, hogy minél szélesebb körű legyen az illető elfogadottsága.

Ez most Szakellaropulu esetében is megtörtént, személyében az egymással folyton acsarkodó és vitatkozó görög politikai elitnek sikerült konszenzusra jutnia (az államfői posztra hivatalosan január közepén a most kormányzó jobboldali-konzervatív Új Demokrácia párt jelölte). Szakellaropulut ismerői meglehetősen öntörvényű személynek tartják, akit mindenekelőtt a jog határoz meg, és kevésbé figyel a politikai dimenziókra, de megválasztása utáni első beszédéből kiderült, hogy milyen politikai nézeteket vall. Elmondta, hogy köztársasági elnökként szeretne hozzájárulni, hogy Görögország kezelni tudja a 21. század kihívásait.

Ezen belül is első helyen a gazdasági válságot említette, ami nem meglepő tízévnyi adósságválság után, második helyen a környezeti és klímaválságot emelte ki, a harmadik helyen pedig a tömeges migrációt. Szakellaropulu hatalmas megtiszteltetésnek tartja, és nagy örömmel fogadta az államfői jelölést, most pedig van két hónapja a felkészülésre, mígnem március 13-án hivatalosan is felesküszik. A következő szűk két hónap valószínűleg leendő stábja, bizalmi emberei kiválasztásával fog telni, ahogy az is valószínű, hogy sokan megismerik majd a nevét, azaz a görög sajtó is bepótolja „hiányosságait”.