2020. Február 26.

Mégis, kinek kellene ma egy háromgyerekes munkaerő?!

Harmincnyolc édesanya írta meg nekünk, hogyan ment neki a visszatérés a munka világába.

Károly-Rajki Edith

Sokan ismeritek: a babázás évei örömteliek, kalandosak, stresszesek és fárasztóak, néha pedig egyhangúak. Igen, mindez benne van. És egyszer vége. A legtöbben legalábbis egy idő után visszavágyunk a munkába (vagy épp egyáltalán nem vágyunk, de muszáj pénzt keresni). Van, aki csak két évet hagy ki, mások akár tízet is, több gyerekkel egymás után. A visszatérés pedig nem mindig egyszerű. Főként, ha mást akarunk csinálni, mint azelőtt. Ha új pozíciót pályázunk meg, az több erőfeszítéssel jár, és persze nagyobb előkészületet igényel.

Egy kérdőív segítségével kérdeztem meg harmincnyolc édesanyát saját tapasztalatáról. Többségük egy gyerek és egy-két évnyi kihagyás után ment vissza dolgozni. Nagy részük Budapesten talált munkát, illetve a legtöbben a korábbi munkahelyükre mentek vissza.

Vissza vagy előre?

A nők nagyjából fele-fele arányban mennek vissza a korábbi munkahelyükre, illetve keresnek teljesen új munkát. Előbbiek közül a többség olyan területre került, amit már ismert, de olyan is előfordult, hogy alacsonyabb pozícióba tért vissza valaki.

A válaszok döntő többségében arról árulkodnak, hogy ahol már megvan a kialakított kapcsolati háló, a munkahelyi ismertség, mindemellett motivált is az illető a visszatérésben, ott szívesen fogadták őt. A nehézségek akkor jöttek, ha valaki részmunkaidős, esetleg rugalmas (részben home office) lehetőséget szeretett volna. Közülük sokan fel is adták vagy egy időre pihentették a munkakeresést.

A kitöltő harmincnyolc nőnek csak 11 százaléka tudott 4 órás munkaidőben elhelyezkedni. 43 százaléka 6 órás munkarendben, és 46 százaléka (tehát majdnem a fele) maradt a 8 óránál – ami persze sokaknál pénzkényszer is.

Még inkább nehezített pályán mozognak azok, akik egyedülállóként keresnek. Közülük különösen sokan fogtak saját vállalkozásba azért, hogy a munkát jobban tudják majd összeegyeztetni a magánéletükkel.

Van, aki csak két évet hagy ki, mások akár tízet is, több gyerekkel egymás után (Fotó: Getty Images)

Váltás esetén a legtöbb anya épp azzal indokolta a döntését, hogy nem tudták részmunkaidőben vagy rugalmas foglalkoztatásra visszavenni őket. Gyakori válasz volt az is, hogy a munkahely vagy az illető pozíciója megszűnt a babázás alatt, és persze olyan válaszadó is akadt, akinek egyáltalán nem volt hova visszamennie, például mert azelőtt tanult.

Gabriella:

„Korábban Nyugat-Európában éltünk, de úgy döntöttünk, hazajövünk. Férjem építésvezetőként nem találta meg a számításait itthon, így muszáj volt dolgozni mennem. Féléves kisfiam mellől tértem vissza egy egyetemre tanítani. A folyamatos felkészülés az órákra, és a gyermekgondozás miatt előfordult, hogy hetekig csupán négy-öt órákat aludtam. Végül inkább átmentem online marketing területre, de nem adtam fel, hogy egyszer visszatérjek a tanításhoz.”

Egyértelmű a visszalépés?

Azt is meg szerettem volna tudni, hogy éreznek-e a nők visszalépést az előző munkájukhoz (anyaság előttihez) képest. A döntő válasz az volt, hogy nem, mert ugyanolyan felelős és komoly pozícióban dolgoznak, mint annak előtte. Aki érzett ilyet, annak elsősorban a fizetésében volt érzékelhető (a részmunkaidő miatt) vagy a felelősség tekintetében. Sokan azonban maguk kérték a visszalépést azért, hogy több energiájuk maradjon a gyerekükre, gyerekeikre.

Kíváncsi voltam, hogy ha teljes munkaidőben dolgoznak az anyukák, akkor hogyan oldják meg a kicsik bölcsődébe, óvodába szállítását? Ez még akkor sem egyszerű, ha többen osztoznak a feladaton. A válaszok 60 százalékában az látszik, hogy a szülők felváltva mennek a csemetéért, így osztják meg a terheket, de 20 százaléknál a nagyszülők vagy más rokonok is besegítenek. Ott, ahol teljesen az anyukára marad a logisztika, ott többnyire egy „megoldás” van: az illető korán viszi és későn hozza el a gyermekét.

Noémi:

„Azelőtt HR-esként dolgoztam egy multicégnél, és egymás után három gyerekemmel is otthon maradtam. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a céggel abban a reményben, hogy hasonló pozícióba mehetek majd vissza. A főnököm azonban korábban is mondta, hogy a HR-re valószínűleg nem vesz majd vissza, keressek más területen helyet. (Közben három teljesen új embert is felvettek oda…) Egy nap váratlanul felhívott a cég ügyvédje, hogy szeretnék, ha közös megegyezéssel elválnának az útjaink. Az alapjárandóságomon kívül plusz kéthavi bért is megígértek, én azonban nem tartottam valami méltányosnak ezt a hozzáállást. Végül eljöttem, de négyhavi plusz bérrel egyeztem csak bele.”

A rugalmas munkavégzés csak mítosz?

Érdekelt az is, hogy ha valaki már megtalálta a megfelelő munkahelyet, akkor mennyi empátiát kap a főnökeitől. Az ígéretek szerint a home office tényleg megvalósul-e, esetleg van-e rugalmasság a munkaidő tekintetében. Nagy öröm, hogy a legtöbben rugalmasnak mondták a munkaadójukat. Például hetente többször is dolgozhatnak otthonról, vagy megengedik, hogy később vagy másnap reggel fejezzenek be valamit, amivel elúsztak. Volt olyan válaszadó is, aki még a heti feladatait is saját maga oszthatta be, így akár heti egy napot fel is szabadíthatott magának. A friss vállalkozók jelezték még, hogy számukra nagyon rugalmas így az élet. Ugyanakkor a kitöltők jelentős része azt mondta, hogy egyáltalán nem érez rugalmasságot a munkáltatója részéről csak azért, mert ő anya. Úgyhogy elég nagy a szórás még így is, hogy ez nem egy reprezentatív vizsgálat volt, és mivel a legtöbb megszólaló fővárosi, többen vannak köztük az átlagosnál jobb helyzetűek.

De vajon mi mennyire vagyunk rugalmasak? Merthogy nyilván kell, hogy a munkaadó szempontjai is érvényesüljenek ahhoz, hogy mindkét fél elégedett legyen. Az anyák mind azt írták, hogy törekednek az egyenlőség elvére. Általában azonban hétvégén vagy munkaidőn túl nem várják el tőlük, hogy rendelkezésre álljanak.

Tímea:

„Én öt év gyereknevelés után akartam visszatérni IT-rendszerszervezőnek. Sajnos már az első gyerekem születése előtt, a terhességem alatt felszámolták a korábbi munkahelyemet, és több százezer forintot nem fizettek ki nekem. Ezért egyértelmű volt, hogy új munkát kell keresnem. Ráadásul részmunkaidőben szerettem volna visszamenni a szakmába, négy nyelvismerettel, másoddiplomával. Több sikeres interjúm is volt, de mind teljes munkaidős állások, részmunkaidőben sehol nem akartak fogadni. Kilenchónapnyi keresésből végül két ajánlat futott be hatórás munkára, ebből az egyiket elfogadtam. Szerintem ilyen helyzetben érdemes megnézni a teljes munkaidős ajánlatokat is, ott eljutni a folyamatban minél tovább, és amikor világos, hogy befutók lehetünk, akkor megpróbálni alkudozni a munkaidővel kapcsolatban.”

Mennyire nehéz visszaállni?

A munkába való visszaállást a legtöbben nehéznek vagy közepesen nehéznek tartották. Általában az jelent kihívást, hogy a nők ezután kevesebb időt tudnak a gyerekekkel tölteni, és persze kihívást jelent az időmenedzsment és az, hogy mindenhol egyformán megfeleljenek. Mint többen írják: állandó rohanás az élet, korai keléssel kell bevinni a gyerekeket az óvodába, bölcsődébe, aztán későn tudják csak elhozni őket. Kevés idő jut a párjukra, barátokra, szabadidőre.

Minden munkakörben változnak menet közben a dolgok, ezért „updatelni” kell magukat (Fotó: Unsplash)

Sokan mondták, milyen fontos, hogy segítséget kapjanak a partnerüktől, illetve a főnökeiktől. Többen említették lényeges pillanatként a leválást, azt, hogy érzelmileg nem könnyű elszakadni a kicsitől.

Azt látni, hogy míg a munkaadók viszonylag türelmesek az anyákkal, az apákkal már kevésbé. Pedig a közteherviselésbe az is beletartozik, hogy időnként ő menjen táppénzre, ha beteg a gyerek. Ehhez képest volt olyan válaszadó, aki azt mondta, a többszöri táppénzkérelem miatt kirúgták a férjét a munkahelyéről, és őt is nehezen veszik fel bárhová, ha kiderül, hogy gyereke van. Ami azért elég furcsa manapság, különösen, hogy mindenhonnan azt hallani, milyen fontos, hogy sok gyerek szülessen…

Andrea:

„Kétéves koráig voltam otthon a kisfiammal. Szóltam, hogy visszamennék, de nem teljes munkaidőben. Sokáig nem kaptam választ, aztán végül behívtak és közölték, hogy az eddigi munkakörömben nem fogok tudni dolgozni, mert ott nincs hatórás műszak. Felajánlottak egy sokkal könnyebb, de nekem nem valami vonzó állást, amit elutasítottam. Később egy másik divíziónál volt felvétel, de nekem is ugyanúgy meg kellett küzdenem az állásért, hiába voltam már hét éve a cégnél. Hat órában, rugalmas munkaidőben, home office lehetőséggel kezdtem dolgozni. Így ha a kisfiam beteg, otthon maradhatok. Úgy érzem, teljes értékű munkatársként kezelnek, még akkor is, ha fizikailag nem vagyok mindig az irodában.”

Mit mond az erre az élethelyzetre specializálódott HR-es?

– A cégek egyre nyitottabbak a részmunkaidős foglalkoztatásra – állítja Patai Kriszta coach és karriertanácsadó, a kifejezetten erre az élethelyzetre specializálódott Mommy Works Hungary Facebook csoport egyik alapítója. –Egyre több cég ismeri fel, hogy a kisgyerekes anyák is munkaerőpiaci potenciált jelentenek. Tavaly több mint száz állást hirdettek meg nálunk, és ezek 80 százalékát be is tudtuk tölteni a csoportból, ami havonta ötszáz fővel bővül.

Patai Kriszta

Kriszta szerint teljesen egyénfüggő, hogy az anyák mikor és hogyan tudnak visszatérni, és ne essünk át a ló túlsó oldalára – hangsúlyozza – azért a kismamák között sem minden anyuka egy „kincs”. Hiszen vegyes élethelyzetű, személyiségű emberekről beszélünk. – Ha valakinek tényleg kell a pénz, vagy vannak ambíciói, és nem köti le az anyaság százszázalékosan, akkor az ma meg tudja oldani, hogy munkába álljon – véli. A kérdés az, hogy mi a motiváció, és az illető hogyan tudja megszervezni az életét.

Ha a különféle szakterületeket nézzük, jelenleg az adminisztráció, asszisztencia területén van a legtöbb részmunkaidős munka, és IT-területen is elég nehéz embert találni, ezért jobban lehet alkudozni. Vannak olyan cégek, akik hagyományosan támogatók, például a Randstadnál minden anyukát visszavesznek, és a GE is jó ilyen szempontból. Nyilván ez könnyebb, mint megfelelő új embert találni.

Visszatérés előtt azt szoktam javasolni, hogy a nők erősítsék meg az önbizalmukat. Hiszen nem felejtették el azt, amit előtte tudtak. Persze minden munkakörben változnak menet közben a dolgok, ezért „updatelni” kell magukat, így érdemes készülni az interjúkra.

A CV tekintetében esete válogatja, hogy mit érdemes követnünk a szülési szabadság feltüntetésénél. Alapesetben, ha állományban maradt az illető, akkor nem kell külön beírni a szülési szabadságot. Viszont érdemes frissíteni a teljes önéletrajzot, hiszen évek elteltével sok elavulttá válik, már csak külsejében sem modern.

Sok esetben nyert ügyünk van, ha a munkáltató maga is szülő, ugyanis ők sokkal empatikusabban viszonyulnak a munkavállalókhoz. Kriszta elmesélte, hogy amikor ő maga került vezetői pozícióba, megdöbbenve tapasztalta, hogy senki nem akarta visszavenni az anyákat. Később megértette, hogy a sok betegeskedés és kimaradozás miatt alakult ez így – bizony, a munkáltató türelme sem végtelen. Ma viszont, mivel ő is anya lett, jobban megérti ezeket a helyzeteket.