Tavaly év végén írta meg a Népszava, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szexuális erőszak bűntett gyanúja miatt folytat nyomozást egy férfi ügyében, aki ellen egy III. kerületi általános iskola munkatársaként tettek feljelentést egy, az intézménybe járó kislány szülei. Nem pedagógusról, hanem az iskola kertész-karbantartójáról van szó, aki mintegy tizenöt éve dolgozott a suliban. Bár szakirányú végzettsége nem volt, sportfoglalkozásokat tartott a kicsiknek, sőt, táborba is vitte őket.
A vád, ami miatt a rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki: gyermekmolesztálás. A Budapesti Rendőr-főkapitányság arról tájékoztatta az nlc-t, hogy a nyomozás folyamatban van, egy férfit szexuális erőszak, és más bűncselekmények gyanúja miatt gyanúsítottként hallgattak ki és – őrizetbe vétele mellett – kezdeményezték letartóztatását, amit az illetékes bíróság elrendelt. „Az intézmény fenntartója, az Észak-Budapesti Tankerületi Központ annyit közölt: az üggyel kapcsolatban minden szükséges és elvárható, hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek” – írja a Népszava.
Nemrégiben azonban megkereste az nlc-t az iskolában tanító egyik pedagógus, aki szerint ez koránt sincs így: az iskola vezetősége nem kezeli a súlyának megfelelően az ügyet: „Olyan érzésem van, mintha egy bűnbarlangban dolgoznék, ahova csak vesszük fel a gyerekeket, akiket majd mások kihasználnak.”
A tanítónak, aki régóta az iskolában dolgozik, nem volt közvetlen munkakapcsolata az érintett kollégával, de természetesen jól ismeri. „Kicsit portás volt, de zsonglőrfoglalkozást és lányfocit is tartott, mindenki imádta. Azért kedvelték itt az iskolában, mert a zsonglőreink mindig mindent megnyertek mindenféle versenyeken. Csak lányok jártak hozzá. Egyszer egy fiú is próbálkozott, de azt mondja, nem bánt vele túl szépen. Furcsa volt ez a férfi.
Többször láttam, hogy az ölébe ülteti a kislányokat, és ez nekem sem tetszett. De mindenki elfogadta.
Igazán akkor álltak mellé a kollégák, amikor kiderült, hogy rákbetegségben szenved, és kemoterápiát kap. Csakhogy ebből semmi nem volt igaz, csak fedősztori volt. Nyolc éven át adta elő, időnként rendszeresen »jobban lett«. A kezelésekre hivatkozva az órái délután voltak, érzésem szerint próbálta úgy megoldani, hogy minél kevesebb felnőtt legyen az épületben olyankor. A kazánházban volt a szobája. Mikor ez az egész kibukott, állítólag rendőrök vizsgálták át a helyiséget, órákra lezárták, és sok mindent el is vittek.”
Képünk illusztráció. Fotó: Getty Images
A tanító elmondása szerint az egész ügy szeptember elején derült ki, de mivel abban a hónapban ünnepelték az iskola fennállásának kilencvenedik évét, a pedagógusokat nem tájékoztatták. Utólag tudták meg, hogy egy alsós kislány édesanyja felhívta az igazgatónőt, és elmondta, hogy feljelentést fog tenni. Az iskolában azt beszélik, azon bukott ki a dolog, hogy a kislánynál volt egy idegen radír, amiről elmondta, hogy T. bácsitól kapta, de titok, hogy miért. Állítólag végül sírva mondta el, hogy mit kellett tennie cserébe.
Innen már megállíthatatlanok voltak az események. Sorra derültek ki a történetek, egyre több. „Az őszi szünetben sok szülői levelet kaptam, amiből az az a kép állt össze, hogy egy harmadikos osztálynak majdnem a fele érintett. De beszéltem olyan nyolcadikossal is, aki még harmadikos korában kezdett járni a sportórákra, sőt, kéthetes táborban is volt. Mint mondta, csak most érti meg, miért úgy történtek a dolgok, ahogy. Például szülő nem jöhetett látogatni, és T. bácsi mindig valamelyik kislánnyal egy ágyban aludt. Van, akit nyaralni is elvitt külön a víkendházába. Hogy konkrétan mi történt… nehéz beszélni róla…”
Meg nem erősített információ szerint kézzel való érintések történhettek, illetve hasonló kérései voltak a felnőttnek is.
Amikor az ember ilyesmiről hall, mindig ahhoz az alapkérdéshez jut el: hogyhogy a gyerekek nem szóltak? Hiszen megdöbbentő, hogy ha igazak a történetek, azok milyen sokáig zajlottak. Az ember azt gondolná, hogy ha megfelelő bizalmi viszonyt alakít ki a gyermekével, az megvédi őt. És hogy ilyesmi csak labilis hátterű kicsikkel történhet meg – ám a tanító cáfolja ezt. „Teljesen vegyes az érintettek köre – családi háttértől függetlenül.”
Persze a hallgatás eléréséhez is megvannak az eszközök, amik szintén tipikusak a hasonló ügyeknél.
„Erősen manipulálta, mondhatni, terrorizálta őket. A nagyobbak például azt mesélik, hogy nem járhattak zsonglőrre, ha nem teljesítik a kívánságait. Másrészt elhalmozta őket ajándékokkal, például napi ezer forintot adott azzal a feltétellel, hogy még az iskolában elköltik – nyilván azért, hogy a pénz ne kerüljön haza.
Ezek a gyerekek kiválasztottnak érezték magukat. A felnőttekben bíznak.
Képzelj el egy joviális nagypapát, aki odafigyel rájuk, gondoskodik róluk, vesz nekik tízórait… ahogy beszéltem velük, meglepődtem, mennyire gyerekek. Ők még simán átöltöznek egymás előtt, nem alakult ki bennük a szégyenérzet. A kisebbek nem is feltétlen ismerik fel, hogy mi az, ami történik velük.”
Ilyenkor alapvető intézkedés a lelki segítségnyújtás, a pedagógus elmondása szerint velük, a tanárokkal beszélt pszichológus, ami után mindenki tartott az ügyről egy órát a saját osztályában (bár volt, aki szerint ez nem szükséges, mert nála nincs érintett). „A gyerekek nagyon különbözően reagáltak. Van, aki szégyelli magát, a fiúk meg rendkívül idegesek. Zavarja őket, hogy a lányokkal történt valami rossz, és ők nem védték meg őket. Hiszen van, akinek a szerelme az érintett. Akad olyan kislány is, aki nagyon agresszívvé vált azóta.”
Képünk illusztráció. Fotó: JOKER / Gudrun Petersen / ullstein bild via Getty Images
Ez még valamelyest érthető a közvetlenül érintetteknél, esetleg a szülők esetében. A gond azonban a nálunk jelentkező munkatárs szerint az, hogy a szőnyeg alá söprés a kollégák között is elindult. „Amióta kibukott ez az egész, valahogy mindenkinek megváltozott a memóriája. Míg csak egymás közt beszéltünk az ügyről, mindenkinek előjött sok minden a múltból, azóta viszont sokan hárítanak. Egy kollégám például, aki nálam is régebben dolgozik itt, korábban még elmondta, hogy már tíz éve elrendelték, hogy ez a férfi csak másik pedagógus jelenlétében lehet a gyerekekkel. Másnak is rémlett, hogy évekkel ezelőtt is volt már olyan értekezlet, ahol ez téma volt. Valójában az igazgatónak azonnal le kellett volna mondania, amikor az első információ eljutott hozzá”
Az egykori karbantartó – akinek munkaviszonyát felfüggesztették – szeptember óta előzetes letartóztatásban van. Azóta sorra hallgatják ki az intézmény dolgozóit, a gyerekeket és szüleiket. „Otthonról vitték el. Mi akkor még nem tudtunk semmit, csak azt láttuk, hogy hirtelen eltűnt. Attól tartottunk, hogy haldoklik, mivel úgy hittük, nagyon beteg. Aggódva hívtuk a feleségét, aki nem értette, milyen kezelésről beszélünk. Annyit mondott, hogy ne aggódjunk, a férje nem beteg, de őt soha többet ne hívjuk.”
– A rendőrség hivatalosan soha semmilyen tájékoztatást nem adott nekem arról, hogy hogyan áll az ügy. Mi is csak annyit tudunk, hogy volt munkatársunk előzetes letartóztatását tölti – mondta el megkeresésünkre az iskola igazgatója. – Engem is teljesen váratlanul ért, amikor kitudódott a dolog. Szeptember 20-án este egy szülő e-mailben jelezte, hogy azonnal beszélni akar velem. Felhívtam, és akkor értesültem erről a „radíros” történetről. Másnap felvettem a kapcsolatot a III. kerületi Rendőrkapitánysággal, ahol azt javasolták, hogy közvetlenül a szülő tegyen feljelentést, ami pár napon belül meg is történt. A feljelentés napján hívott a rendőrség, kérte a munkatársam adatait. Én is elbeszélgettem vele, nekem mindent tagadott. Ennek ellenére azt mondtam, nem jöhet be az iskolába, amíg a helyzet nem tisztázódik. Másnap pedig már kint voltak helyszínelni, és még aznap letartóztatták.
Az igazgató hozzátette, hogy természetesen a Tankerületet is tájékoztatta az eseményről. Amint a büntetőeljárás megindult a kolléga ellen, a Tankerület megszüntette az illető munkaviszonyát – még november elején. Az intézményvezető – elmondása szerint – októberben és novemberben is több alkalommal tartott rendkívüli szülői értekezletet és tantestületi értekezletet, külsős, a témában járatos pszichológusok bevonásával. Segítséget akart adni a szülőknek és a pedagógusoknak, tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan lehet ezt a témát a gyerekekkel megbeszélni.
– Október végére kiderült, hogy több esetről van szó, és mivel csaknem hetven gyerek járt a férfihoz szakkörre, arra biztattam a szülőket, hogy mindannyian beszéljenek a gyerekükkel (szintén pszichológus javaslatai alapján) – tette hozzá. – Még így is volt olyan diák, aki nem mondta el, mi történt vele, sőt, volt, aki a rendőrségen is elhallgatta. Csak akkor merték elmondani az igazságot, amikor az osztályfőnökök megnyugtatták őket, hogy T. soha többet nem jön az iskolába. Ezeknek a gyerekeknek külön megszerveztük a külsős pszichológus általi terápiát.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy nekik, pedagógusoknak is nagyon nehéz helyzet ez. – Ennek ellenére szó sincs szőnyeg alá söprésről. Támogathattam volna, amit sok más iskola, hogy szép csöndben, közös megegyezéssel távolítsák el a kollégát, de nem véletlenül csináltunk ügyet ebből, hiszen én sem szeretném, ha ez az ember valaha még gyerekek között dolgozhatna.
Az tény, hogy egy ideig nem mondhattam semmit sem a szülőknek, sem a kollégáknak, csak annyit, hogy eljárás folyik. A rendőrség kért erre. Amint azonban már lehetett beszélni a dologról, bárki elmondhatta kérdéseit, félelmeit. Több órás megbeszélések zajlottak, ahol a kollégák, szülők elmesélték saját történeteiket T-vel kapcsolatban. Sok segítséget kaptunk a pszichológusoktól, majd ezek után kértem az osztályfőnököket, hogy osztályfőnöki órán is beszéljenek erről a témáról, ne legyen a gyerekek között pletyka, mi történt az általuk nagyon kedvelt bácsival.”
Az igazgató meggyőződése, hogy a legjobb pedagógus sem feltétlen vesz észre ebből előzetesen semmit. „Senkire nincsen „ráírva” a pedofil hajlam még akkor sem, ha a rendőrök szerint T. bácsi tipikus elkövető, aki behízelgő, aki sajnálatkeltéssel manipulál. Félre lettünk vezetve mindannyian, az az igazság. Ennek ellenére úgy érzem, amit lehetett, megtettem, mint vezető. Állítólag az összes hasonló esetnek csak tíz százaléka derül ki, és egy százalékából lesz letartóztatás. Hát, most mi lettünk az az egy százalék.”
Hova tovább?
A Hintalovon Alapítvány mára elkészítette az ország első, intézményekre szabott gyermekvédelmi irányelvét, de sajnos egyelőre legfeljebb az iskolák egy százaléka használja, leginkább alapítványi és egyházi fenntartásúak. Dr. Gyurkó Szilvia kuratóriumi elnök szerint azonban több iskola etikai kódexében azért megjelennek egyes, az irányelvvel összecsengő elemek. „A programunk sajátossága, hogy az online segédanyagok segítségével 2019 novemberétől bármilyen iskola el tudja készíteni a saját »állapotfelmérését«. Ezenkívül hozzáférhetővé teszünk mintadokumentumokat, és minden olyan segítséget, ami az iskolák önálló munkájához szükséges. Arra is van lehetőség, hogy az adott intézmény szorosabban együtt dolgozzon velünk” – mondta el az nlc-nek. Hozzátette: a hozzájuk eljutott ügyek 90 százalékában az iskolák alapattitűdje az eltussolás, még akkor is, ha egyébként tudják, hogy a tanár viselkedése megengedhetetlen. „A legextrémebb indokok hangoznak el azzal kapcsolatban, hogy miért nem tesznek semmit. Hallottunk már olyat, hogy egy tanár »nehezen marketingelhető«, máshol azzal érveltek, hogy az érzelmi bántalmazás nem létező fogalom.” Sajnos úgy tűnik, a pedagógusokat a mai napig nem képzik az abúzus-helyzetek felismerésére és kezelésére, csak néhány helyen érhető el ilyen kurzus szabadon választhatóként. De a legnagyobb baj továbbra is az, hogy nincs „utánkövetés”, vagyis aki az egyik iskolában lebukott, az egy másikban akár taníthat is. Két évvel ezelőtt ugyan változtak a szabályok, például elméletben már létezik a foglalkozástól eltiltás intézménye, de ehhez eljárásnak kell indulnia, az iskolák pedig ritkán vállalják a feljelentést, sőt, még a felmondást is, inkább közös megegyezéssel bontanak szerződést – vélhetően ezt találják a legkevésbé kellemetlennek.
