Attól, hogy a világ szétesik, nekünk nem kell szétesni vele

A hamis közhely, hogy „aki nagyon akar dolgozni, az talál is munkát”, már a koronavírus előtti magyar valóságban is legfeljebb nagy jóindulattal volt igaz, de inkább úgy sem. Most pedig végképp érvényét vesztette: magyarok tízezrei váltak munkanélkülivé egyik napról a másikra, vagy csökkentették a fizetésüket (és jó esetben ezzel arányosan a munkaidejüket is, bár ez ritka), hogy mellékállás után kell nézniük. Mindezt egy teljesen szokatlan és eleve megterhelő helyzetben: karanténban. Ha eddig nem, hát most végképp kiderült tehát, hogy a munkanélküliség nemcsak gazdasági és egzisztenciális, hanem lelkiállapot is, tehát pont ugyanolyan fontos a mentálhigéniés tanácsadás is, mint a gyakorlati. Honfi Júlia mindkettőt műveli. Eredetileg közgázon végzett kommunikáció-szociológia szakon, később azonban éppen azért váltott a mentálhigéniés segítő szakmára, mert: „úgy éreztem, hogy itt jobban az egyén van fókuszban, nem veszik el a statisztikák és a számok között”.

Korábban – azaz a veszélyelyzet előtt – „csak” a közfoglalkoztatásban dolgozókat támogatta a nyílt munkaerőpiacra való visszakerülésben mentálhigéniás és közösségi segítőként, illetve azokat, akiknek régóta nincs munkájuk és lassan elfogy, vagy már el is fogyott a türelmük, reményük és pénzük. „Kollégáimmal csoportos foglalkozásokkal és személyre szabott, egyéni tanácsadásokkal segítünk. Vagyis így nézett ki a munkám egy hónappal ezelőttig. Azóta csoportos tréningeket nem tudunk tartani, az egyéni tanácsadásokat pedig felváltották az e-mailes, telefonos és online beszélgetések, és már nem csak tartós álláskeresők és közfoglalkoztatottak kereshetnek meg minket, hanem azok is, akik az elmúlt hetekben vesztették el a munkájukat. Azon vagyunk, hogy minél többen kapjanak megfelelő segítséget.”

A munkakeresők tömege egyszerre szakadt a nyakukba a veszélyhelyzet, majd a kijárási korlátozás bevezetésével, azaz egyszerre sokkal több emberrel kellett foglalkozni, méghozzá úgy, hogy személyesen senkivel sem találkozhatnak. „Minden munkakörből jöttek, ami leállt. Rendezvényszervezés, turizmus, vendéglátás, szórakoztatóipar, színházak, mozik… Minden, ami azon alapul, hogy tömegesen együtt kell lenni más emberekkel.”

Júlia és kollégái korábban hetente egyszer ötven-ötven percet foglalkoztak az ügyfelekkel. Egy álláskereső hatszor vehette ezt igénybe, ha nem volt elég, kétszer hosszabbíthatott, újabb hat-hat alkalomra. A személyes konzultációknak vége, „cserébe” gyakoribbak az online beszélgetések. „Most két-három naponta is tartok online tanácsadást, hogy intenzívebb legyen a segítség, hisz van, akinél tényleg minden nap számít, mert eddig is hónapról-hónapra élt. Nekik azonnal kell váltaniuk és új munkát találniuk. Sajnos nagyon sokan nem tudnak élni az online tanácsadással, hiszen vagy nincs internetelérésük, vagy nincs megfelelő eszközük ehhez, vagy nem is értenek a számítógép használatához vagy az okostelefonhoz.”

Még így is sokkal jobb esélyekkel indulnak azok, akik értenek valamennyire a számítógéphez. „Ők bizakodhatnak abban, hogy hamar találnak új munkát. Fontos még a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség – ez most egy átmeneti állapot, amit át kell vészelni. Aki tegnap nagyszabású rendezvényeket szervezett, ma gyümölcsöt szállít házhoz – de ez átmeneti állapot, most ezt is meg kell tudni lépni, ahhoz, hogy holnaptól elkezdhesse visszaépíteni azt, ami most abba maradt.”

Az, hogy pontosan mi történik egy tanácsadáson, nyilván ezzel is összefügg – mondja Júlia. „Van akinek még kézzel írott önéletrajza van, ilyenkor én ez alapján megírom és kinyomtatom, hogy amikor személyesen felkeresi a munkáltatót, akkor oda tudja adni. A tartós munkanélküliek esetében nagyon sokszor valami más élethelyzet akadályoztatta az elhelyezkedést. Idős, beteg hozzátartozó, akit ápolni kell, beteg gyermek, feldolgozatlan gyász, ezek mind olyan nehézségek, amik aztán akadályozzák a munkába állást.

Itt ütközik ki, hogy milyen nagy szerepe van annak, ha valaki időben kap segítséget mentálhigiénés szakembertől, pszichológustól. Ezért fontos az, hogy ebben a mostani helyzetben, amikor tömegesen veszítik el munkájukat az emberek, ilyen szempontból is megfelelő segítséget kapjanak. Szerencsére sok helyen elérhetőek jól képzett munkaerőpiaci tanácsadók.” 

Segít, hogy Júliáék „a második vonalban” dolgoznak, azaz eleve csak azokkal foglalkoznak, akik már regisztráltak álláskeresőként és jelentkeztek is tanácsadásra. Azaz: akik mernek segítséget kérni. „A segítő szakmáknál alapvetés, hogy annak tudunk segítséget nyújtani, aki kéri. Bármennyire is szeretnénk segíteni, azokon, akik nem együttműködőek, nem tudunk, ez csak akkor megy, ha ők is szeretnék. Ez egy közös munka.” Akkor megy, ha bíznak egymásban; ezt elérni viszont telefonon, mailen, videocseten keresztül jóval nehezebb, mint élőben volt. „Az első, amiben segíteni tudunk, hogy reálisan átlássuk a helyzetet, felmérjük együtt, hogy mekkora a baj, és ennek függvényében tudunk megfogalmazni egy célt és a következő lépéseket.

Ebben az első 50 percben sok minden történik. Itt alapozzuk meg az ügyfél belénk vetett bizalmát, és ami fontosabb, a magába vetett bizalmát: hogy elég erős, ahhoz, hogy túljusson ezen, hogy nem hagyja, hogy ez a bizonytalanság maga alá gyűrje.”

Persze előbb-utóbb mindenki gyakorlati tanácsokat, tippeket vár; ez a neheze, hiszen a helyzet mindenkinek új. „Most nem arról van szó, hogy csődbe mennek munkahelyek, amik bezárnak és elbocsájtják a munkavállalókat.

Nagyon nagy szükség van a munkavállalók rugalmasságára. Az van jobb helyzetben, akinek jobb az alkalmazkodó képessége, jobban meg tud küzdeni a változásokkal. A mostani helyzetet megelőzően is arra biztattam az ügyfeleimet, hogy minél aktívabbak legyenek az álláskeresésben. Kutassák fel az úgynevezett rejtett állásokat. Használják az ismeretségi körüket, beszéljenek a barátaikkal, ismerőseikkel, mondják el, hogy őket is érintette a leépítés.”

Általában ezen a ponton ütköznek a legnagyobb akadályba: a szégyenbe. „Sajnos a legtöbb ember a munkahely elvesztését szégyenként éli meg, pedig ez nem az ő hibájuk, főleg nem ebben a helyzetben. Ezen kell most gyorsan túllépni és merni odafordulni egymáshoz – mindkét oldalon, segítséget kérni és nyújtani. Ebben is tudunk tanácsot adni, átgondolni, hogy kik vannak az ügyfél körül: családtagok, barátok, volt kollégák, régi iskolatársak, szomszédok, a többi kutyasétáltató gazda, a bolti eladó.

Volt egy ügyfelem korábban, aki a fodrászán keresztül talált magának állást: ő elmesélte az fodrásznak, hogy munkát keres, egy másik vendég elmesélte, hogy munkaerőt keres, a fodrász meg összekötötte a szálakat. Ilyen is van.”

Ha szembe jön egy lehetőség, mindig azonnal ellenőrizzük, aktuális-e még. Ha tehetjük, érdeklődjünk telefonon, hogy valóban keresnek e még az adott állásra. „A bizonytalannál jobb a biztos nem.”

A karantén, ha az embernek nincs munkája: krízishelyzet. „A krízisnek két fajtája van, a fejlődési (ezek minden ember életében bekövetkeznek) és az akcidentális, amely valamilyen külső stressz, negatív életesemény hatására alakul ki. Ilyen is számtalanszor előfordul egy ember életében: válás, szakítás, haláleset, akár új munkaterület, betegség és persze a munkahely elvesztése. Ebben vagyunk most. Erre azért fontos emlékeztetni magunkat, mert ha éltünk már át krízist, akkor (így vagy úgy) meg is küzdöttünk vele, tehát van honnan erőt merítenünk ahhoz, hogy a mostanin is túljussunk.”

A jelenlegi helyzetben fontos annak tudatosítása, hogy ez átmeneti állapot. „Már ez nagyon nehéz, hisz nem látjuk a végét. De vége lesz. Viszont aktívan jelen kell lennünk ebben a helyzetben is, a tudatosság most is nagyon fontos.  A kontrollvesztés sokak számára nagyon nehéz, ezért azt kell átgondolni, mi az, amire van befolyásunk. A napi rutin megtartása akkor is nagyon fontos, ha otthonról dolgozunk, vagy ha elvesztettük az állásunkat.

Ajánlatunk a témában:

• Elveszítetted az állásod vagy épp belefulladsz a munkába? Itt a segítség!
• „Kivarrtam magamból a dühömet a rohadt vírus ellen, az elkeseredettségemet, hogy munkanélküli lettem”
• Ha munkaerőhiány van, akkor én miért nem találok állást három hónapja?!