Hogy eszed a dobostortát? Én befalom a tetejét, aztán jöhet a többi. Abból valamikor meghagyok egy kicsi, a tésztás részből. Az élettel is így vagyok, minden azonnal kell. Leülni és várni nekem nem megy. Zabszemmel a fenekemben születtem, izgek-mozgok, ficergek. A türelmet nem nekem találták ki. Most még sincs más választás. 44 napja ülök a lakásban, várok, türelmetlenül. Te is ezt csinálod, ugye? A türelmetlenség szerintem nem azért főbűn mert önmagában rossz, sokkal inkább azért, mert kihat minden másra, amit aztán szintén türelmetlenül csinálunk.
Ettől aztán kiabálok a lányommal, „általánosan keménykedek” a szerkesztőséggel, egyszerűen azért, mert tele a tököm. Igen, nagyon örülök, hogy volt időm az összes szobanövényt átültetni és az is olyan jó, hogy végre kiolvastam az összes könyvemet, átrendeztem a fotógyűjteményemet, felújítottam a lakást, ugye, hogy igazából milyen jó itthon. Dehogy jó. Tudod mi a jó? Kimenni a Fellinibe és inni egy fröccsöt, színházba járni, és óvodába vinni a lányomat. Ezekre várok én türelmetlenül. És aki azt mondja, hogy tök jól bírja ezt az egészet, vagy fakír vagy hazudik, vagy nagyon más, mint én.
Te meddig bírod még? (Fotó: Instagram)
Azt mondja Győrfi Pál, hogyha türelmesek vagyunk, akkor elkerülhetjük a nagyobb bajt. De azt nem mondja meg senki, hogy mi a nagyobb baj? És félre ne értsen senki, nem vagyok karanténellenes, sőt az nlc. szerkesztősége az elsők között állt ki a maradj otthon intézkedések mellett. Én akkor tudok türelmesen várni, ha úgy beszélnek velem, mint egy felnőttel. Március 29 óta minden reggel felírom, hogy hány tesztet végeztek el és hány koronás betegről tudnak, aznap 12.148 tesztről és 408 betegről szóltak a hírek, a tegnapi szám 55.390 teszt és 2284 igazolt beteg. Szóval várnék én türelemmel, de nem tudom, hogy mire? És ettől türelmetlen leszek, mert arra senki sem válaszol, hogy napi maximum 2500 tesztből hogyan fog kiderülni, hogy sikerült-e ellaposítani a járvány terjedését? Az is türelmetlenné tesz, hogy nem beszélünk, hogy mekkora baj lesz abból (ha már Győrfi Pál nagyobb bajról beszélt), hogy gyerekek vannak hetek óta közösség nélkül, hogy párok feszülnek egymásnak minden este, mert az egyiknek már nincs munkája, a másik pedig eddig is alig hozott haza valamit. Hogy vállalkozók mennek tönkre a nagy türelemben. Arról sem beszélünk, hogy most retteg mindenki kórházba menni, még akkor sem mennek, ha nagy baj van készülőben. Mert azt kérik tőlünk, hogy legyünk türelmesek.
Türelemre tanítani
A babák is türelmetlennek születnek, ez nem főbűn, ez adottság, de nehézkes vele együtt élni, ezért aztán megtanítjuk őket várni. A lányom átmenet nélkül kezdett el üvölteni, ha megéhezett, emlékszem, sose hagytam sírni, de olyan azért volt, hogy pisilnem kellett. És akkor sajnos várnia kellett, én közben leizzadtam, mert annyira rosszul viseltem, amikor sírt, de két percnél sose tartott tovább, ameddig végeztem. Aztán megkapta, amit kért. Várt türelmetlenül. Később, amikor már megértette, hogy mit jelent az, hogy kérlek várj egy kicsit (nem két hónaposan vagy félévesen), akkor a várakozás nem torkollott féktelen üvöltésbe. Ehhez az kellett, hogy sose verjem át, tudta, hogy amit megígérek, az úgy is lesz.
Sosem történt meg, hogy olyan dologra kértem, hogy várjon, amit aztán nem kap meg. Olyan előfordult, hogy megkértem, várjon, de nem ígérem meg, hogy amit szeretne, az meglesz. Néhány kivétel nélkül sosem volt balhé. Sőt most is türelmesen vár a kanapén, hogy társasozzunk, ha végeztem a munkámmal. 43 napja vár rám a lányom, hogy végezzek a munkával, és úgy csináljunk, mintha minden rendben lenne. Azt kellene neki mondanom, hogy azért várunk most türelemmel, mert kint nagyon sok a beteg, és nem szeretnénk mi is elkapni vagy másokat megfertőzni. Hazudjak? Simán lehet, hogy nagyon sok beteg van az országban, de 50.000 tesztből maximum tippelni tudunk. Ha őszinte vagyok, a tippelés sem tartozik a kedvenc nevelési eszközeim közé. Most úgy állunk, hogy én várok türelmetlenül, a lányom pedig türelemmel. És ha végre egyszer nekem is őszintén elmondaná valaki, hogy mi történik, akkor én se lennék többé türelmetlen, és feloldozást kapnék a főbűnöm alól.
12 főbűn az nlc.-n
Az nlc. sorozatában azokról a főbűnökről szeretnénk beszélni tabuk nélkül, amelyek részei a mindennapjainknak, mégis valamiért szemlesütve emlegetjük őket, mintha igazi bűnösök lennénk. Ez persze nem egy nagy online búcsúcédula-börze, senkit sem szeretnénk feloldozni. Egyszerűen arról van szó, hogy ideje nyíltan beszélni arról, hogy vannak bőven gyengeségeink, amit hol elég elfogadni, hol pedig érdemes mélyrehatóbban foglalkozni vele. Áprilisi főbűnünk a türelmetlenség, ha a korábbi témákra is kíváncsi vagy, ide kattints!