Elmúlik minden: hány percet pazarolsz el az életedből?

10 jel, hogy elpazarlod az életed

Kemény volt az előző hónap, rádumáltam magamat, hogy megcsináljam a műanyagmentes júliust. Megbuktam sokszor, palackos vizet már évek óta nem veszek, szódagéppel lehelek életet a csapvízbe, és szívószál sincs otthon, de ez nagyjából semmi ahhoz képest, amiben változtatnom kellene annak érdekében, hogy műanyagmentes legyek. És akkor még mindig csak arról van szó, hogy kevesebbet szemetelek, más pazarlásról nem esett szó.

Ülj le egy percre, és gondold végig, hogy életed hány percét töltöd pazarlással, hogy mennyi minden folyik ki az ujjaid között! Nem kapcsolod le a villanyt, mindenhova kocsival mész, 23 fokosra hűtöd a lakást légkondival, és telente elmész melegedni a világ másik végére. Aztán vadul kiposztolod a Facebookra, hogy megcsináltad a műanyagmentes júliust. Amihez egyébként 140 fotót csináltál 30 perc alatt, ameddig sikerült a tökéletes alkotás. Potom 30 perc, érted, azt is elpazaroltad 78 lájk kedvéért. Szerintem itt az ideje, hogy alapjaiban gondoljuk végig a pazarlás szót! Nem arról beszélek, hogy mostantól összeszorított foggal vegyünk meg mindent csomagolás nélkül, járkáljunk sötétben, és a gyerek téli anorákját is újrahasznosított nemezzacskóból gyártsuk le, egyszerűen csak iktassuk be az éltünkbe a gondolkodást, és a robotpilóta üzemmódról váltsunk egy sokkal tudatosabb, élhetőbb életre.

Fotó: Leéb Ádám

Túl a robotpilótán

Amire a nagyszüleink még nem költöttek

Tervezzünk, ne csak éljünk bele a vakvilágba. Nem azt mondom, hogy öljük meg a spontaneitást, de azért vannak dolgok, amikről könnyen le lehetne mondani. Például ne vásároljunk eszetlenül, ha meglátjuk a SALE feliratot a bolt kirakatában. Kedvencem a „megveszem, jó lesz még valamire“, aztán ezekből a darabokból lesz két év múlva huzatkutya úgy, hogy a címke még bennük van, és akkor az még egy fényes karrier… Vagy tervezzük meg, hogy mit eszünk az adott héten, és ne éhesen menjünk vásárolni. Vagy gondoljuk át, hogy tényleg érdemes-e kocsiba ülni, esetleg a világ másik végéről megrendelni a kedvenc avokádós hajpakolásunkat. Meg egyébként télen miért akarnánk epret enni? És biztos, hogy az egyetlen étel, amitől tökéletesen egészségesek leszünk, az az avokádó? Nem kell mindenről lemondani, egyszerűen nem vagyunk már képesek rá, de észszerűen enni-inni és létezni nem akkora feladat. És, ami a legfontosabb: nem kell ám mindent kiposztolni a Facebookra, mert ezt most tényleg nem a lájkok miatt csináljuk.

Minden percünk luxus

Holdampf Linda: „Nem akarok a kamuban élni”

Most például a nappaliban ülök, a lányom a szőnyegen játszik, nyaralunk. Lassan indulni kellene a strandra, de még legalább egy órát itt fogok szöszölni a kanapén, ameddig végzek a munkámmal. Pedig játszhatnék vele is, de a szabi előtti utolsó hetet elpazaroltam, már nem is tudom, hogy mire. Úgy indultam el, hogy tuti, hogy dolgoznom kell. Ki fogja nekünk visszaadni az elpocsékolt órákat? Honnan szerzek újat? Holdampf Linda például ezt boncolgatja legújabb cikkében.

Aztán ott vannak a borzasztó kapcsolatok is, amelyekben nők és férfiak ezrei ragadnak benne, csak azért, mert úgysem lesz jobb. Ki ad még néhány évet, hogy újrakezdd?

És amikor fél év alatt jut el az ember odáig, hogy végleg feladja, hogy elkezd futni? Biztos, hogy nem kellett volna egy nagy levegőt venni, és belevágni?

És ezek még mindig apró dolgok ahhoz képest, hogy ha nem figyelünk, akkor szinte az egész életünket elpazaroljuk.