A június 15-tel kezdődő hét egyik szomorú szenzációja volt, hogy 13 év után új fejleményre derült fény a 2007-ben eltűnt Madeleine McCann ügyében. A kislányt azóta több ország rendőrsége is kereste és bár évről-évre előkerültek új információmorzsák és gyanúsítottak – köztük maguk a McCann-szülők – eddig nem került közelebb a megoldás.
A Madeleine McCann-hoz hasonló esetekből sajnos rengeteg van, mivel évente több tízezer gyerek tűnik el. A városi legendák leleplezésére szakosodott Urban Legends blog információi szerint például 2014-ben csak Magyarországon 17 ezer alkalommal tettek bejelentést gyerek eltűnése miatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyi lenne az eltűntek száma, mivel ezek között akadnak olyanok, akik többször is megszöktek otthonról, illetve, szerencsére a statisztikák azt mutatják, hogy a gyerekek nagy része idővel megkerül. Szintén az Urban Legends adatai szerint az eltűnt gyerekek harmada jellemzően a bejelentést követő 24 órán belül, 30 százalékuk egy héten belül, 35 százalék pedig egy hónapon belül megkerül. Emellé azért oda kell tenni, hogy Magyarországon évente több mint száz olyan eset fordul elő, amikor az eltűnt gyerekeket nem találják meg.
Az alábbiakban bemutatott gyerekek és fiatalok egyike sem ment világgá, őket, valamilyen konkrét szándékkal valóban elrabolták.
A Lindbergh-bébi
A XX. század első felének egyik legismertebb bűnügye, amely a maga idejében szomorú világszenzációnak számított. Ehhez persze szükség volt rá, hogy a kor Neil Armstrongjának számító Charles Lindbergh gyerekéről legyen szó. Lindbergh ugyanis azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy 1927. május 20-án, New Yorkból indulva 33 és fél óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt Spirit of Saint Louis nevű repülőgépével. Ezzel egy csapásra világsztár lett, számos kitüntetést és egyéb elismerést kapott, nem beszélve a 25 ezer dolláros jutalomról, illetve az önéletrajzából és egyéb írásaiból befolyó pénzről, amelynek köszönhetően sokszoros milliomos lett az ünnepelt pilótából.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a korabeli közönséget valósággal sokkolta, amikor 1932-ben a családi házban álló bölcsőjéből rabolták el Charles Lindbergh Jr.-t, azaz „Little Lindy”-t, ahogy a korabeli közbeszéd nevezte a pilóta 20 hónapos kisfiát. Az elrablást követő hetek eseményeiről a teljes világsajtó beszámolt. Az akkor még ismeretlen elkövető több levelet is küldött a családnak, amelyben váltságdíjat követelt a gyerekért. Bár Lindbergh ötvenezer dollárt fizetett ki a tettesnek, a gyereket nem látták viszont, a holttestére csupán hónapokkal később bukkantak rá. A törvényszéki orvosszakértő vizsgálatának eredménye szerint azonban a baba már elrablása estéjén halott lehetett.
Charles Lindberg elrabolt gyermeke (Fotó: STF / AFP)
Az ügy elkövetőjének Bruno Hauptmannt, egy munkanélküli asztalost tartották, akit elkaptak és hamar halálra is ítéltek, noha ő kivégzéséig hangoztatta ártatlanságát. Az esetet az évszázad bűntényének nevezték, amelynek hatására 1932-ben megszületett a szövetségi emberrablási törvény, amelyet Lindbergh-törvénynek is neveztek. Ennek értelmében szövetségi szintű bűncselekménynek számít az emberrablás áldozatait államhatárokon keresztül szállítani. Az incidens hatására a londoni Lloyd’s biztosító pedig emberrablás-biztosításokat kezdett árusítani.
Nem akart fizetni az unokáért a milliárdos nagypapa
A Lindbergh-bébi esetéhez mérhető szenzációnak számított 1973-ban a világ akkori leggazdagabb emberének számító olajmilliárdos, Jean Paul Getty 16 éves unokájának, harmadik John Paul Getty-nek az elrablása. A fiút Rómából rabolták el és hamarosan 17 millió dolláros (mai értéken 98 millió dolláros) váltságdíjat követeltek érte. A család azonban eleinte arra gyanakodott, hogy a lázadó tinédzser így akar pénzt kihúzni zsugori nagyapjából. Az olajmágnást az sem hatotta meg, amikor saját fia, John Paul Getty Jr. kérte, hogy fizesse ki a váltságdíjat, amelyet egyébként bőven megengedhetett volna magának, mert a milliárdos attól tartott, hogy ha fizet, 13 másik unokája is célponttá válhat.
A Getty-család fejének szívét még az sem lágyította meg, amikor 1973 novemberében egy borítékot küldtek egy napilap szerkesztőségébe, amely a 16 éves fiú egy hajtincsét és az egyik fülét tartalmazta. A küldeményhez csatolt levélben már csak 3,2 millió dollárt követeltek és azzal fenyegették a családot, hogy ha nem fizetnek, darabokban kapják vissza a fiúkat, kezdve a másik fülével, amelyet tíz nap múlva terveztek levágni.
A római rendőrség kíséri John Paul Getty III-t, akit elengedtek fogvatartói (Fotó: Vittoriano Rastelli/Corbis via Getty Images)
Jean Paul Getty végül akkor állt kötélnek, amikor a váltságdíj összege 2,9 millió dollárra olvadt, ebből azonban csak 2,2 milliót volt hajlandó kifizetni, a maradékot kölcsönbe adta a fiának, 4 százalékos kamatra. A Getty-unoka így végül 1973. december 15-én juthatott haza a családjához. Az esetet követően – érthető módon – alkohol és drogproblémái lettek, amelyek miatt sztrókot kapott és kerekesszékbe kényszerült, végül 2011-ben, 54 éves korában meghalt.
A történetből 2017-ben Ridley Scott forgatott nagyszabású filmet, amely azonban azért került az érdeklődés középpontjába, mivel a legidősebb Getty szerepére Kevin Spacey-t kérték fel, mire azonban a film moziba került volna, a színész karrierjét romba döntötte a szexuális zaklatási botránya, így a stúdiónál úgy döntöttek, Spacey összes jelenetét kivágják és Christopher Plummerrel forgatják újra, akit teljesítményéért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára is jelöltek.
Az áldozat, aki börtönbe került
A Getty-családhoz hasonló nimbusz övezte Wiliam Randolph Hearst-öt és családját, nem csoda, hogy a közvéleményt is nagyon érdekelte a sajtómágnás lányának, Patty Hearstnek 1974-es elrablása. Az előző két esettől eltérően azonban az események egészen különös fordulatokat vettek.
Patty Hearst-öt a Symbionese Liberation Army (Szimbionista Felszabadító Hadsereg – SLA) nevű szélsőbaloldali szervezet tagjai rabolták el, akiknek a célja a kapitalista állam lerombolása volt. Ezért is szemelték ki a Hearst-lányt, hiszen az USA egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjának a tagja volt. Először több millió dollárnyi élelmiszer-adományt követeltek váltságdíj gyanánt, később azonban más módon igyekeztek felhasználni a túszukat.
Válogatott kegyetlenkedések közepette szabályos agymosást végeztek Patty Hearst-ön, akit forradalmi céljaik szolgálatába akartak állítani. Az elrablását követő két hónap során az elkövetők egy hangkazettát hoztak nyilvánosságra, amelyen Hearst saját szavaival elmondja, hogy csatlakozott a SLA harcához. 1974. április 15-én aztán óriási meglepetésre a lány feltűnt egy bank biztonsági kameráinak felvételén, amikor bankrablók egy csoportja rontott be az épületbe. Patty Hearst aktív résztvevője volt a bankrablásnak, illetve később egy üzlet fegyveres kirablásának is. Későbbi elmondása szerint önként vett részt a bűntényben.
Patty Hearst az anarchista az FBI fotóján (Fotó: Profimedia)
Patty Hearst (Fotó: Profimedia)
Patty Hearst a Hibernia Bankban, San Franciscoban, 1974-ben (Fotó: Profimedia)
Patty Hearst a Redwood City Fegyházban, bíróság elé áll (Fotó: Profimedia)
Az FBI nagyszabású nyomozást indított, amelynek keretében az SLA-t gyakorlatilag felszámolták. A bankrablás után egy hónappal bukkantak a szervezet rejtekhelyére Los Angelesben, ahol a kialakult tűzharcban több SLA-tagot, köztük az alapító Donald DeFreeze-t is lelőtték. Itt még nem bukkantak Patty Hearst nyomára, erre csupán egy évvel később, 1975. szeptemberében került sor, amikor több bűncselekmény – köztük a bankrablás – elkövetése miatt letartóztatták. Bár védőügyvédje szerint kényszerítés hatására követte el a bűncselekményeket, végül bűnösnek találták és hét év börtönre ítélték. Az eset nagy port kavart, mivel az ügyben vizsgálódó pszichológusok szerint Patty Hearst súlyos mentális traumán esett át, az egyik szakértő pedig megállapította, hogy az SLA kötelékében töltött időszak során körülbelül 18 ponttal csökkent az intelligenciahányadosa, mivel azonban más mentális betegséget nem tudtak nála megállapítani, nem kerülhette el a börtönbüntetést. Végül 1979-ben, Jimmy Carter amerikai elnök közbenjárására elengedték a hátralévő büntetését, így csak 22 hónapot kellett letöltenie. 2001-ben Bill Clinton elnöktől már teljeskörű kegyelemet is kapott, a későbbi pszichológiai vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a Stockholm-szindróma hatására működött együtt elrablóival.
A gyerek, aki úgy élte le az életét, hogy azt hitte, szülei elhagyták
Kevésbé ismert Steven Stayner esete, akit 1972. decemberében, hétéves korában rabolt el egy Ervin Edward Murphy férfi, aki azt állította, hogy egy templomnak gyűjt adományokat. Amikor megkérdezte a kisfiútól, hogy az édesanyja adakozna-e a templomnak, Stayner igennel fellelt. Murphy ezután felajánlotta, hogy hazaviszi a gyereket, amikor azonban a kocsijához vezette, ott már várt rájuk Murphy bűntársa, a pedofil Kenneth Parnell. A kisfiút egy környékbeli faházba vitték – amely egyébként csupán pár száz méterre állt a nagyanyja házától – Parnell pedig már az első éjjel molesztálta, majd hét éven keresztül fogva tartotta, és rendszeresen megerőszakolta.
A pedofil elkövető idővel elkezdte az agymosást is, elhitette a kisfiúval, hogy a szülei elhagyták és nem is akarnak hallani róla többé, illetve, hogy mostantól ő, azaz Parnell lesz a törvényes gyámja, akit innentől apunak kellett szólítania, sőt, Dennis Gregory Parnell néven be is íratta egy iskolába. Közben rászoktatta az alkoholra is, hogy könnyebben tudja befolyásolni a gyereket.
Ahogy idősebb lett, a fiú gyanakodni kezdett, hogy mi lehet az igazság a szüleivel kapcsolatban, így újságokban és tévés riportokban kereste a választ. Tragikus mellékszál, hogy a szülők egyébként sokáig keresték és röplapokat is kihelyeztek az iskolája környékén, de a fiút senki sem ismerte fel.
Steven Stayner 7 év után újra találkozik a családjával (Fotó: Profimedia)
Kenneth Parnell egy idő után úgy érezte, hogy Stayner már túl öreg számára, ezért 1980. februárjában elrabolt egy másik gyereket, az ötéves Timothy White-ot. A kisfiú könyörgött, hogy hadd mehessen haza, Stayner pedig rájött, hogy ha nem lép közbe, ugyanaz a sors vár White-ra is, mint rá. Ezért egy óvatlan pillanatban a kisfiúval együtt megszökött Parnell házából és autóstoppal sikerült eljutnia egy kaliforniai rendőrőrsre. Ennek köszönhetően a rendőrök végül letartóztatták a két elkövetőt, megdöbbentő módon azonban Murphy csupán kettő, míg Parnell csak öt évet ült börtönben. Utóbbi férfit aztán 2004-ben 25 évre ítélték, miután kiderült, hogy 500 dollárért meg akart vásárolni egy négyéves gyereket.
Steven Stayner sosem tudta feldolgozni a vele történteket: az iskolából hamar kihullott, mert kortársai sokat zaklatták a molesztálás miatt, pszichológiai segítséget pedig egyáltalán nem kapott. Rövidesen alkoholista lett, végül 1989-ben autóbalesetben életét vesztette.
Az áldozat, aki sikeresen talpra tudott állni
Az amerikai Elizabeth Smart 14 éves volt, amikor 2002-ben a hálószobájából elrabolták. Az eset azért rázta meg a közvéleményt, mert életkora miatt sokan nem gondolták volna, hogy egy besurranó emberrabló képes magával vinni a tinédzsert. Az elkövető, Brian Mitchell ezt úgy érte el, hogy kést szorított Elizabeth torkához és közölte vele, hogy ha egy hangot is hallat, elvágja a torkát. A lányt végül a közeli erdőbe vezette, ahol már várta őket Mitchell felesége, Wanda Barzee.
A férfinek az volt a tévképzete, hogy ő nem más, mint a bibliai Immánuel próféta, aki bizarr házassági ceremóniát végrehajtva „feleségül vette” a lányt, akit a feleségével ezután kilenc hónapon át tartottak fogva. Mitchell rendszeresen meg is erőszakolta a lányt, akit alkohol és marihuána fogyasztására is kényszerített, miközben napokon át éheztette is.
Az emberrablásnak szerencsére szemtanúja volt Elizabeth húga, Mary Katherine, akivel közös hálószobában aludtak. Ő úgy tett, mintha mélyen aludna, így úszta meg komolyabb baj nélkül a kérdéses estét, később azonban annyira traumatizálta az eset, hogy képtelen volt személyleírást adni az emberrablóról. Hónapokkal később végül beugrott neki, hogy egy alkalmi munkás dolgozott nemrég a házuk karbantartásán, akit Immánuelnek hívtak, és aki hasonlított az emberrablóra.
Elizabeth Smartot 14 évesen rabolták el otthonából (Fotó: AFP)
A rendőrök ez alapján azonosították Brian Mitchellt, majd közzétették a fotóját a tévében. Végül 2003. március 12-én valaki meglátta a férfit, amint egy fátylat viselő lánnyal sétál és értesítette a hatóságokat. A rendőrök még aznap letartóztatták az elkövetőt és a feleségét, Elizabeth Smart pedig még aznap hazatérhetett a családjához.
Az átélt szörnyűségek ellenére Smartnak sikerült talpra állnia, családjával pedig már a visszatérését követő hetekben ellátogatott fogva tartásának helyszínére. Később zenei előadóművészetet hallgatott az egyetemen, 2013-ban pedig My Story címen kiadta az elrablásáról szóló emlékiratait.
Az amstetteni rém
2008-ban sokkolta az álmos osztrák kisvárost, Amstettent, amikor kiderült, hogy az akkor 73 éves Josef Fritzl 24 éven keresztül tartotta fogva saját lányát, Elisabeth Fritzlt, háza pincéjében. Az amstetteni rém néven elhíresült férfi még 1984-ben hívta haza akkor 18 éves lányát, akit bezárt a pincében kialakított börtönbe. Ezután rendszeresen verte és megerőszakolta, a vérfertőzésből hét gyerek született, akik közül az egyik még csecsemőként meghalt.
A szomszédok, sőt a rokonok sem sejtettek semmit az egészből, végül 2008-ban az egyik gyerek megbetegedése miatt derült fény az esetre, mivel Elisabeth Fritzl egy segélykérő levelet rejtett a beteg gyerek ruhái közé, amelyet Josef Fritzl nem talált meg, amikor orvoshoz vitte. A rendőrök ennek köszönhetően találtak rá Elisabeth nyomára, az amstetteni rémet pedig 2009-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Az osztrák lapok címlapján Josef Fritzl, a 73 éves emberrabló és lakása, ahol fogva tartotta saját lányát (Fotó: SAMUEL KUBANI / AFP)
Tévés műsorvezető lett az elrabolt áldozatból
A ma már tévés műsorvezetőként dolgozó Natascha Kampuscht 1998-ban, tíz éves korában rabolta el egy Wolfgang Priklopil nevű férfi, aki nyolc éven át tartotta fogva a pincéjében. Ő is rendszeresen megerőszakolta és verte áldozatát, akinek végül 2006-ban sikerült megszöknie. Priklopil még aznap öngyilkosságot követett el, az ügy miatt azonban álnéven, rendőri biztosítás mellett temették el.
Natascha Kampusch történetéből könyv, majd film is készült, szabadulását követően pedig saját beszélgetős műsort indított az egyik osztrák tévécsatornán, nem sokkal később pedig megvásárolta egykori elrablója házát.
Natascha Kampuschnak sikerült megszöknie fogvatartójától (Fotó: DIETER NAGL / AFP)
További cikkeink emberrablásokkal kapcsolatban:
- Natascha Kampusch meglepő dologgal keres pénzt
- Elrabolták, megerőszakolták: Duffy tíz évig hallgatott, most retteg a következményektől
- Börtönre ítélték a férfit, aki elrabolta volt feleségét, egyik gyerekük is rácsok mögé került