Időskori elesés: minden második emberrel évente megtörténik

Ha valaki elesik, az természetesen soha nem jó dolog. Ám óriási különbség van aközött, hogy egy huszon- vagy egy hetvenévessel történik meg. Az időskori elesés speciális jelenség, összetett és viszonylag gyakori sajnos.

Külön geriátriai szindrómaként kezelik csakúgy, mint az időskori zavartságot, a demencia vagy az inkontinenciát. Mindezek a nagy tünetegyüttesek az idősek egészségügyi ellátásának kilencven százalékáért felelősek!

Több szempontból is külön kategóriát jelent ez a szokásos kisebb balesetek között. Egyrészt az okok, másrészt a következmények miatt. Míg egy fiatal ember esetében az elesés hátterében semmi különös nem áll, és általában súlyos kimenetele sincsen, addig az idősebbeknél az elesés szinte mindig egészségi problémát jelentő esemény. Minél idősebb emberről beszélünk, annál inkább igaz ez, vagyis kockázatot jelent a hatvanasoknál is, de a hetven-nyolcvanévesek esetében különösen veszélyes.

Összetett okok

Érdemes áttekinteni a kiváltó tényezőket, már csak azért is, mert egy következő hasonló baleset épp ezek elkerülésével csökkenthető. Van köztük olyan, amit jobban tudunk befolyásolni, van, amit kevésbé. Lássuk hát mindazokat a külső és belső körülményeket, amelyek leginkább az idős személyekre jellemzőek, és amelyek miatt ők gyakrabban esnek el és nehezebben gyógyulnak, mint a fiatalabbak.

Bizony, életünk harmadik szakaszában sok minden leépül a szervezetben, ezért sérülékenyebbé válunk. Gyengülnek az izmaink, a csontjaink, kevesebb az erőnk, romlik a látásunk, bizonytalanabbul mozgunk. Rosszabbul tájékozódunk, lassabban reagálunk, ráadásul a magabiztosságunk is csökken. Ha még a padló és a cipőnk is csúszik, kész a baj (igen, biztonságos környezettel és megfelelő ruhadarabokkal is segíthetünk a megelőzésben).

A következmények súlyosak lehetnek

Hogy a dolog mennyire komoly, azt főként a számok és a következmények mutatják meg. Az időskorúak fele bizony évente elesik, harmaduk többször is. Minden tizedik ilyen esemény olyan komoly, hogy az illető baleseti ellátásra szorul. A sebek nem múlnak el nyomtalanul: testükön, lelkükön, életvitelükön is nyomot hagynak, sajnos olykor maradandót. Ilyenek például a csonttörések, amelyek közül a leggyakoribb a combnyakat érintő, amiből nehéz és lassú a felgyógyulás. Nőkkel ez utóbbi gyakrabban megtörténik, mint férfiakkal, mégpedig azért, mert az ő körükben gyakoribb a csontritkulás, vagyis kevesebb a kalcium a szervezetükben, ami megerősítené, stabillá tenné a csontjaikat. 

Említettük a lelki folyományokat. Bizony, akivel egyszer már történt ilyesmi, az fokozottan szorong egy következő esettől, fél egyedül menni bárhová, jobban rászorul mások segítségére.

Hosszú távú hatás, hogy azok fele, akik az elesésük miatt kórházba is kerültek, már soha nem nyerik vissza korábbi önállóságukat, önellátási képességüket, és folyamatos gondozásra szorulnak. Ez azonban rejt magában némi ördögi kör-jelleget – máris elmagyarázzuk, miért.

Akár az, ha tartósan kórházba kerül valaki, akár az, ha bentlakásos intézménybe, furcsa módon nemhogy csökkentené, de még növeli is annak a kockázatát annak, hogy újra baleset érje. Mert bár igaz, hogy közelebb lesz hozzá a szakszerű segítség, ugyanakkor ismeretlen környezetbe kerül, ahol hajlamos jobban elhagyni magát. Először csak nem megy ki az ebédlőbe a többiekkel, aztán már a szobájában lévő asztalhoz sem ül oda, végül naphosszat csak fekszik. Amikor pedig vécére vagy rövid sétára indul, bizonytalan a mozgása, és máris kész a baj.

Speciális területe a gyógyításnak

Úgyhogy ez egy olyan jelenség, amire az egészségügyi szakszemélyzetnek fokozottan oda kell figyelnie a protokoll szerint. Jó esetben már a képzésüknek is része az időskori elesések témája, és a teendők elsajátítása. A tankönyv pedig azt mondja, hogy minden hatvanöt év feletti ember felvételénél meg kell határozni az elesési kockázatot, és ha az illetővel az intézményben történne ilyesmi, akkor jegyzőkönyvet kell felvenni a kockázati tényezők feltárására. Ami a továbbiakat illeti: fontos az ágynyugalom, de egy idő után persze az sem jó, ha a páciens semmit nem mozog. Az ideális hely ezért számára pár hét után nem a kórház, inkább egy gondozóotthon vagy a saját otthona, ha sikerült helyrejönnie.

Természetesen ezek az óvintézkedések az illető otthonában is elvégezhetők, a rokonok szerencsére ilyenkor jobban figyelnek a szerettükre. Ebből a szempontból szerencsés az, aki nem egyedül él, vagy legalább gyakran látogatják. Kimutatták ugyanis, hogy komolyabbak a következmények azoknál, akik úgy estek el, hogy hosszabb időn, akár egy órán túl feküdtek a padlón, mert nem kaptak segítséget. Figyeljünk az időseinkre!

Forrás: Idosgyogyaszat.hu

• Akiknek jól áll az időskor
• Zseniális szülinapi fotók
• Milyen leszek 65 éves koromban?