Miért ne ünnepelhetnék a magyarok a tízmilliószoros napot?

Te is bizonyára hallottál róla, csak a hátterét nem biztos, hogy tudod. A buddhisták az úgynevezett „tibeti Buddha-napokat” hívják tízmilliószoros napoknak. A tibetiek évente négy ilyen napot tartanak nyilván, az első holdhónap 15. napját, a negyedik holdhónap 15. napját, a hatodik holdhónap 4. napját és a kilencedik holdhónap 22. napját.

bouvet/cafeblog

2021. Május 26.

Sokan hiszünk, hisznek ezeknek a napoknak a spirituális erejében, és talán ilyenkor egy picit tudatosabban, jobban odafigyelve rendezzük a gondolatainkat, fogalmazzuk meg a vágyainkat, merünk szembenézni a terveinkkel vagy a problémáinkkal.

Persze, ez a mai, tízmilliószoros nap is egy amolyan átvett ünnep, hiszen számszerűen nagyon kevés olyan ember él Magyarországon, aki vallási hovatartozását tekintve buddhistának vallja magát. És persze ilyenkor beindulnak a fanyalgók is, akik amúgy jelen vannak halloweenkor és Valentin-napon is, és azt mondják: van épp elég magyar ünnep, népszokás, emlékezni való, ünnepeljük azokat.

Én pont fordítva látom ezt az egészet. Imádom ugyanis, ha egy hétköznap tud ünnep lenni, és teljesen mindegy, hogy azt nőnapnak, vagy tízmilliószoros napnak, vagy egy teljesen szimpla csütörtöknek hívják, amikor épp esik az eső, de ezzel egy időben süt a nap is, és láthatunk szivárványt.

Annyira elfelejtettünk örülni. Annyira nehezen látjuk meg a dolgokban a szépet és az izgalmasat. Ezek az ünnepek átvett ünnepek, Nyugaton vagy Ázsiában elterjedt jeles napok, de akár egy-egy érték, szakma vagy betegség világnapja is csupán annyit tesz, hogy az adott napot kicsit ünnepibbé varázsolja. Megtanít bennünket arra, hogy ezen a napon valamire jobban figyeljünk, egyúttal erősíti bennünk az el- és befogadás tudományát.

Ma, 2021. május 26-án tízmilliószoros nap van. Ha nem akarsz, ne higgy benne, de ne szólj be azoknak, akik úgy gondolják, ma ismét van egy indok arra, hogy ünneplőbe öltöztessük a szívünket és a gondolatainkat.