Önvédelemből ölte meg az exférjét, mégis gyilkosként citálták a bíróság elé

Rachel Bellesennek azt kellett bizonyítani, hogy az exférje meggyilkolása önvédelem volt, amikor lelőtte a férfit, aki megpróbálta megerőszakolni. Nem először.

Ahogy az az ilyen eseteknél rendszerint kiderül, a férfi hosszú éveken át bántalmazta a nőt, mégis vádat emeltek Bellesen ellen gyilkosságért. Hiába mesélte el a rendőröknek, hogyan próbálta az exférje megerőszakolni. hogy önvédelemből tette azt, amit tett. Mégsem úgy bántak vele, ahogy egy bűncselekmény áldozatával kellene. Bellesen úgy gondolta, ha vádat emelnek ellene, az csak azért lehet, mert ittasan vezetett, vagy mert nem volt megfelelő fegyverviselési engedélye.

Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy az  igazságszolgáltatás gyilkosként fog rá tekinteni.

A jól ismert fogatókönyv

Története tankönyvi példája a párkapcsolati erőszak természetének, sajnos minden a jól ismert forgatókönyv szerint zajlott. A nő már gyerekkorában megtapasztalta a fizikai abúzust, így sokáig fel sem ismerte, hogy ami történik vele, az közel sem normális. Mindössze 15 éves volt, amikor találkozott az akkor 23 éves Glace-szel. Hetekig randiztak, a fiú kirándulásokra vitte, a kedvébe járt, a lány pedig egy újfajta élet reményét pillantotta meg benne. Nem sokkal később teherbe esett. Az akkor még mindig csak 16 éves Rachelt az anyja választás elé állította: vagy abortuszra megy és a családjával együtt új otthonukba, Montanába költözik, vagy Washingtonban marad Glace-szel. A lány Glace-t választotta, és ezzel elkezdődött a kálváriája.

Összezsúfolódva, egy garázslakássá átalakított fészerben éltek, Bellesen kimaradt az iskolából. A legtöbb barátjával elvesztette a kapcsolatot, jogosítvány nélkül pedig a lakóhelyét sem nagyon tudta elhagyni. Minden megváltozott: Glace, aki egykor szívesen vitte el kirándulni, egyre inkább otthon hagyta. A Guardian cikkéből kiderül, hogy a férfi az első gyermekük születése után kezdte el megerőszakolni. Ha a lány visszautasította a közeledését, a férfi kötekedőnek nevezte. Ha a lány sírt, miközben a férfi lefogta, azért szidta, amiért merte rosszul érezni magát, miközben épp megerőszakolták.

Évekbe telt, mire Bellesen rájött, hogy ami történt vele, az bűncselekmény.

A feleszmélésig azonban még számos, pokoli élményt kellett átélnie. Még bőven tizenéves volt, amikor terhes lett a második gyermekével. A férfi a terhesség alatt ugyan abbahagyta az erőszakot, de később folytatódott minden elölről, sőt, csak egyre durvábbak lettek a bántalmazások. Mindennapos volt például, hogy Glace, miközben elhaladt mellette, sunyi módon meglökte őt, mondván „Hoppá, bocsánat, nem láttam, hogy ott vagy”. Egyszer, amikor az elsőszülött gyermekét tartotta a kezében, Bellesen elkövette azt a hibát, hogy félbeszakította a férfit, miközben az kint volt a barátaival. Ahogy elfordult, hogy távozzon, éles fájdalmat érzet a vállában. A csecsemője kicsúszott az ujjai közül. Glace egy sörösüveget vágott a gerincéhez. Az erőszak egyre eszkalálódott.

Kurva! Rossz anya! Csúnya!

A sértések, a trágár, a lealacsonyító szavak mindennapossá váltak. A férfi már egyáltalán nem türtőztette magát, így amikor hazatért a második gyermekével, újra erőszakoskodni kezdett vele, sőt, sokkal durvábban, mint korábban bármikor.

Az egyik abúzus során a császármetszésből származó varratok majdnem felszakadtak. Bellesen öngyilkosságot kísérelt meg.

Ahogy Bellesen is, a segítség nélkül hagyott, bántalmazott nők közül sokan a halálon keresztül próbálnak megszabadulni a napi terror alól. Hét évvel ezelőtt egy aktivista, Karen Blatchford kezdett el olyan eseteket gyűjteni és tweetelni Female Suicide (@we_are_nina) nevű oldalán, amelyek során bántalmazott nők lettek öngyilkosok. Arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló hivatalos adatok nem korrelálnak a valósággal, kiderült, hogy a vizsgálatokból csak minden tizediket jelentenek, és valószínűleg sokkal több olyan női öngyilkosság történik, amelyek mögött abúzus húzódik.

Sylvia Walby szociológus pedig arra jutott, hogy Angliában és Walesben a női öngyilkosságok körülbelül egyharmadát olyan nők követték el, akik családon belüli erőszak áldozatai voltak. Egy másik, amerikai tanulmány eredményei is azt mutatják, a női öngyilkosságok legfontosabb tényezője a családon belüli bántalmazás. Ebben a felmérésben a nők öngyilkossági kísérleteinek 65 százalékát az azt követő hat hónapban követték el, miután a kórházba bejelentkeztek az aktuális vagy korábbi partnerük által okozott sérülések ellátására. Egy szintén brit kutatás szerint – amelyet egy menedékházakat üzemeltető alapítvány készített több mint 3500 kliensével  – eredményei szerint a megkérdezettek 24 százaléka érzett öngyilkosságra való késztetést, 18 százaléka pedig tervezte, hogy véget vet az életének. Utóbbi felmérés egyik szerzője, Vanessa Munro professzor szerint bőven van ok az aggodalomra, és fontos lenne lépéseket tenni a megelőzés érdekében. Ugyanakkor ma is ritka, hogy a környezet vagy akár a hivatalos szervek számolnának azzal a lehetőséggel, hogy a bántalmazott az öngyilkosságot választja.

Bellesen öngyilkossága nem sikerült, és amikor egy újabb támadást követően kórházba került, kezdte megérteni, hogyha nem szabadul meg a kapcsolatból, abba belehalhat. Azonban hiába kért, nem kapott segítséget a legszűkebb környezetétől: ugyanis amikor a fiatal nő elmondta a családjának, hogy el szeretné hagyni a férjét, ők azt a klasszikusnak mondhat tanácsot adták neki, hogy legyen jó feleség és tartson ki. Pedig ekkor már a verés, és a fojtogatás is a napi rutin részévé vált. A nő végül összeszedte a maradék erejét, és hátat fordítva mindennek, elhagyta Glace-t.

Bellesen teljesen egyedül maradt a traumáival,  és azzal, hogy valahogy újraépítse magát és az életet.

Hajléktalan, drog- és alkoholfüggő időszakokat élt át, miközben megpróbálta kiheverni mindazt, amit átélt.

Gyakran nyúlt az alkoholhoz, és többször is megbüntették ittas vezetésért. Minden nehézség ellenére azonban lassan, de kezdett megváltozni az élete: a két fia hozzáköltözött, kezelést kapott az alkoholfüggőségére, és 2012-ben már tisztán és erősen regisztrált a Match nevű társkereső alkalmazásra, ahol megismerkedett mostani párjával, Corey-val. Később munkája is lett, elkezdett dolgozni az Abbie Shelter, a családon belüli és szexuális erőszak túlélőit támogató nonprofit szervezetnél, és úgy tűnt, hogy az élete végre sínre kerül, még azzal együtt is, hogy sokáig küzdött az elszenvedett bántalmazások utóhatásaitól. 

Egy nap a férfi bejelentkezett, abból a szándékból, hogy beszéljenek a gyermekeikről. A volt férjjel végül egy, a várostól félreeső részen találkoztak, majd a kocsi hátuljánál beszélgetni kezdtek. A fiúkról folytatott diskurzus azonban zsákutcába jutott, és a férfi viselkedése kezdett megváltozni. Megállapította, hogy milyen jók Bellesen mellei és gúnyosan megjegyezte azt is, hogy Corey szerencsés fickó. Bellesen egyre jobban vágyott arra, hogy vége legyen a találkozónak, de ekkor a férfi megpróbálta megcsókolni. A nő ellökte magától, de ez csak olaj volt a tűzre, a férfi az autóhoz szorította és megpróbálta letépni a ruháit. A dulakodás közben Bellesen valahogy kiszabadult és eljutott a kocsi vezetőülés melletti ajtóig. Ahogy megpróbált bemászni, a férfivel a háta mögött, észrevette Corey Glock 26-os pisztolyát a kocsi középkonzoljában. Megpördült, lehunyta a szemét, és megnyomta a ravaszt. A férfit halálos lövés érte.

Gyilkos!

Bár készültek fotók a letépett ruhájáról és pontosan elmondta azt is, hogy mi történt vele, vádat emeltek ellene és őrizetbe vették. Ez az eljárás nem ritka azokkal szemben, akik azért ölték meg a párjukat vagy exüket, mert azok erőszakoskodtak velük.  Az ACLU szerint a női börtönökben ülők közel 60 százalékának van fizikai vagy szexuális bántalmazás a múltjában;

a férfi megölése miatt bebörtönzöttek 90 százaléka pedig azt állítja, hogy korábban bántalmazta a férfi. 

Ennek ellenére gyakori, hogy az igazságszolgáltatás rendszerében rájuk sütik a szimpla gyilkos plecsnit. 2006-ban a Tennessee állambeli Nashville-ben élő 16 éves Cyntoia Brownt első fokon gyilkosságért ítélték el, mert megölt egy idősebb férfit, mert azt hitte, hogy a férfi fegyverért nyúlt. Brown akkoriban bántalmazó kapcsolatban élt egy drogdílerrel, aki prostitúcióra kényszerítette. A nőt végül elítélték. 15 évet töltött börtönben, mielőtt 2019-ben kegyelmet kapott. Ugyanebben az évben New York állam északi részén Nicole Addimandót másodfokú gyilkosságért ítélték el, amiért megölte a férjét, akiről azt mondta, hogy évekig szexuálisan és fizikailag bántalmazta őt.

Hasonló ügyért nem kell Amerikáig menni, itthon is akad bőven precedens a témában. Például börtönbe kellett mennie Kertész Ágnesnek is, aki a bíróság szerint előre megfontolt szándékkal megpróbálta megölni a férjét. A férfi hosszú évek óta, következmények nélkül, szisztematikusan bántalmazta Ágnest. 2021-ben kapott elnöki kegyelmet. Vagy gondoljunk vissza Simek Kitti ügyére: 2002-ben az egész országot megdöbbentette a 15 éves lány, mikor a nevelőapjától elszenvedett sorozatos bántalmazásnak és szexuális zaklatásnak azzal vetett véget, hogy egy este, miközben a férfi aludt, annak saját, engedély nélkül tartott lőfegyverével közvetlen közelről fejbe lőtte őt. 

Bellesennek szerencséje volt, olyan értelemben, hogy legalább nem került börtönbe, ugyanakkor rendszerabúzus áldozata lett, hiszen ahelyett, hogy elfogadták volna az egyértelmű áldozatiságát, cellába zárták és úgy bántak vele mint egy bűnözővel. Az Abbie Shelter igazgatója szerint a vádakat eleve nem lett volna szabad felhozni ellene, míg az ügyvédje, Lance Jasper szerint a vádak tele voltak szexizmussal. Szerinte ugyanis, ha egy férfi lőtt volna le egy másik férfit a vidéki Montanában, egy nemi erőszak kísérlet után, az ügyészek soha nem emeltek volna ellene vádat gyilkosságért. Isaac, a nő legidősebb fia (aki tanúskodott is az édesanyja mellett) úgy véli, hogy a nő jogi győzelmének fontos üzenete volt:

Isaac most főiskolára jár, kriminológiát tanul. Célja, hogy segítsen a hozzá hasonló családoknak.

Karla Fischer ügyvéd és tanácsadó, aki több mint 200 családon belüli erőszakkal kapcsolatos önvédelmi ügyön dolgozott, korábban azt mondta a Daily Beastnek, hogy csak két olyan esetről hallott, amelyben a vádakat egyáltalán elutasították. Szerinte az, hogy ejtették a vádakat Bellesen ellen, szinte példátlan. Annak ellenére, hogy saját ügyében győzelmet aratott, Bellesen szerint a jogrendszernek még változtatnia kell abban, ahogyan a hasonló ügyeket kezeli.

„Továbbra is rosszul csinálni a dolgokat, csak azért, mert »mindig így csinálták«, ez baromság – mondta. – Itt az ideje, hogy megváltoztassuk a dolgok menetét. A montanai nők jobbat érdemelnek – majd hozzátette: – Anyáink, nagyanyáink, testvéreink, nagynénjeink és lányaink jobbat érdemelnek. MINDEN gyermekünk jobbat érdemel. Az országunk jobbat érdemel. És én nem megyek el csendben.”Í