Magyar Péter állítólagos bántalmazásáról

Gondoljon bárki bármit és szavazzon bárki bárhova, azt kevesen tagadhatják, hogy ennek a március 15-nek Varga Judit exférje volt a meglepetés sztárvendége. Amit Magyar Péter a közösségi médiában művel a kegyelmi botrány óta – tehát, hogy jó dramaturgiai érzékkel és heves érzelmekkel támadja nap mint nap a kormányt, súlyos titkokat megszellőztetve, de kevés konkrétumot megosztva –, az egy csodás influenszerkarrier kezdete, de az utóbbi napokban világos lett, hogy komolyabb ambíciói is vannak a „megtért tékozló fiú” szerepénél.

Keménykalap, kokárda, kiló kenyér – Szétvakuztuk március 15-ét

Most pénteken több tízezer ember ment az utcára őérte, és csakis őérte: nemcsak megtelt az Andrássy út, hanem egészen konkrétan mindenki itta a szavait, ezt még a kormány legelszántabb hívei sem tagadhatják, ha láttak akár csak egy képkockát is az eseményből. Ráadásul úgy, hogy a tömeg nagy része alighanem pár hete hallotta először a nevét. Ilyet a kétharmados kormányzás (és talán a rendszerváltás) óta egyedül még senki sem csinált; ezek után senkit sem lepett meg, hogy még a show is profi volt, az meg pláne nem, hogy mozgalmat és pártot is alapít.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Hogy Magyar Péterrel számolni kell, az a kormánynak is feltűnt. Ezt nem tőlük tudjuk, hiszen eddig sem a Fidesz vezérkara, sem maga Orbán Viktor nem vette szájára a nevét, és nem is mindenféle felmérésekből derült ki.

Persze nem nyíltan, és egyelőre konkrétumok sincsenek, csak úgy sutyiban; Magyar pedig láthatóan igyekszik a helyzet elébe menni, és inkább ő tálal ki, persze lehetőleg úgy, hogy semmiképp ne jöjjön ki rosszul belőle. Ez a cikk nem szól arról – nem is szólhat –, hogy valójában mi történt, bántotta-e a családját Magyar, és a tippelgetéssel is csak rontanánk a helyzeten, így egyszerűen végignézzük, mi történt, ki mit mond, ki mint nem mond, és hogy miért és hogyan lett sokkal rosszabb hely Magyarország hétfőre, mint amennyivel jobb lett péntek délutánra.

Talpra, Magyar!

Magyar Péter agilis, sármos, ám közszereplőként kevésbé aktív üzletembere volt a NER-nek. A rendszerbe egészségesen becsatornázták, mióta összeházasodtak Varga Judittal, többek közt a Diákhitel Központ vezetőjeként, majd a Good Farming Kft. vagyonkezelési cég ügyvezetőjeként volt ismert, de persze főleg az igazságügyminiszter férjeként. Magánéletüket óvták a nyilvánosságtól, így mindenkit meglepetésként ért a hír pont egy éve, hogy 18 év és 3 gyerek után válnak. Magyar ekkor került igazán reflektorfénybe, és kiderült, hogy ügyesen kezeli a Facebookot és ért a lakossági metaforákhoz: érzelmes posztban búcsúztatta a családi fészket, az utolsó ott töltött napján például rózsát metszett.

Áprilisban aztán – bulvármédiául – „megmutatta új szerelmét”, Vargáról pedig nemrég terjedt el egy fotó, amelyen az Állami Számvevőszék elnökének kezét fogja.

Fontos előzmény, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként a családon belüli bántalmazás témafelelőse volt. A kormánynak ez jól jött: egy nő szájából hitelesebbek az erről szóló mondatok, az uraknak meg addig sem kell foglalkozni az egésszel. (Vö.: „Nőügyekkel nem foglalkozom.”) A Fidesz ebben az ügyben kétszínű volt: a „családbarát kormánynak” elvileg nagyon fontos, hogy minden magyar gyerek boldog legyen, ám az erről szóló isztambuli egyezményt csak nem sikerült aláírniuk, és inkább a munkájukat aláaknázni igyekvő civil szervezetek mániájaként állították be.

Győri gyerekgyilkosság: a legkisebb gyerek végignézhette testvérei halálát

Ez 2019 telén vált különösen fontossá, amikor egy győri férfi megfojtotta két gyerekét, majd felakasztotta magát. Úgy, hogy korábban kalapáccsal és sniccerrel esett a feleségének, akit majdnem megölt – a klasszikusan áldozathibáztató vádirat szerint beszűkült tudatállapotban tette mindezt, miután a nő többször félrelépett –, emiatt börtönbe került, majd amikor feltételesen szabadult, senki nem akadályozta meg, hogy megkeresse és megölje a gyerekeit. Ő volt – csak abban az évben – a harmadik férfi, aki hasonlóan brutális családirtással került a hírekbe. Varga akkor azt mondta, szigorítani kell a rendszert és növelni a gyermekvédelem hatékonyságát, 2020 pedig az áldozatsegítés éve lesz. (Meglepetés: nem lett az.) Az isztambuli egyezmény azonban szerinte átpolitizált, jelentősége „túlmisztifikált”, sem a magyar emberek, sem a kormány nem akarja erőltetni ezt a „szemléletet”, aki pedig dezinformációt terjeszt (értsd: mást gondol), az nem a nőket védi, hanem a saját politikai tőkéjét kovácsolja.

Varga Judit most februárban a kegyelmi botrány egyik érintettjeként lemondott, exférje pedig azonnal akcióba lendült. A többi (máris) történelem: poszt követett posztot, majd eljött a március 15., két nappal később, vasárnap este pedig furcsa, szövevényes sztorival jelentkezett Magyar a Facebookon, amelynek az a lényege, hogy egy három évvel ezelőtti családi perpatvart készül felfújni és úgy tálalni a kormánymédia, mintha valami atlétatrikós asszonyverő lenne.

Fotó: MTI/Veres Nándor

Ha jól értjük, 2020. december 29-én durván összevesztek, aminek az lett a vége, hogy Varga Judit közölte, hogy elköltözik a gyerekekkel, és nem akarja, hogy a férfi megtalálja őket. Ahelyett pedig, hogy „felnőtt módon” megbeszélték volna, a nő szólt a testőröknek, akik fizikailag megakadályozták, hogy közel menjen a gyerekeihez. Magyar a saját történetében szenvedélyes, de józan és megértő férfi, akit a felesége meghallgatni sem volt hajlandó, majd hatalmi pozíciójával visszaélve lelépett a gyerekekkel.

Hogy ki és hogyan, nem derül ki, de azóta is ezzel zsarolja a „kormány”, még egy rendőri jelentés is készült arról a napról, ebből állítólag az derül ki, hogy ő volt az agresszor. Magyar azt írja, ő maga nem látta a dokumentumot, Pintér Sándor és Orbán Viktor azonban tudott erről. Ahogy egy újságíró is, aki végül megkereste a jelentéssel, hogy nyilatkozzon, verte-e a feleségét, és hogy tényleg kiszállt-e hozzájuk a rendőrség emiatt. (Később kiderült, hogy az újságíró nem egy kormánypárti propagandista, hanem Dezső András, a HVG riportere – erről később.) Magyar, mint mondja, ismeri a dörgést: a kormány propagandagépezete most koholt vádakkal, „suttogó propagandával” terjeszt róla mindenféle szörnyűséget, igaz, eljárás ellene sosem indult, ez pedig nagyjából bizonyítja is ártatlanságát.

A poszttal nem reagált semmilyen állításra, nyilatkozatra, cikkre, még csak kósza kommentre sem; egyszerűen igyekezett a támadások elébe menni és előre szólni a közönségnek, hogy mire készül a propagandagépezet. Ez persze ebben a helyzetben taktikus, de nem bizonyíték arra, hogy Magyar mintaférj és -apa, ahogy arra sem, hogy bántalmazó. Mindenesetre úgy tűnik, beletrafált: Varga Judit fél órával a poszt után kitett egy családi bántalmazásról szóló videót konkrétumok nélkül, sejtelmes szöveggel:

Mire exférje még vasárnap este nyílt levelet írt neki: „egészen eddig védte” Vargát, nem tudja, „mivel zsarolják és miért teszi ezt a gyermekeikkel”, de ő továbbra sem teregeti ki a szennyest. (Az előző, hosszú posztjától, amelyben kiteregette, nagyvonalúan eltekintett.)

Rendőri kíséret

Hétfő este aztán kiderült, hogy a Magyart korábban a rendőrségi jelentéssel megkereső újságíró nem volt más, mint az elismert tényfeltáró riporter, Dezső András, a HVG munkatársa. Dezső hosszasan beszélgetett Magyarral, mielőtt oknyomozó kollégáival megírta volna a jelentés tartalmát: amikor hetekkel ezelőtt tudomást szerzett a jelentés létezéséről (de még nem tudta, mi áll benne), leültek és végigvették, mi történt azon a bizonyos estén. Ez csak egy háttérbeszélgetés volt – azaz arról szólt, hogy az újságíró képben legyen, amikor a témáról ír, nem arról, hogy a magát a beszélgetést közölje, vagy abból idézzen, és ezt a riporter tiszteletben is tartotta –, ekkor Magyar azt hangsúlyozta, hogy a jelenet megrendezett volt. Vasárnap végül megkapta a jelentést az újságíró, ellenőrizte annak hitelességét, és újból szembesítette a politikust, most már annak tartalmával. Ismét órákig beszéltek, majd a végén Magyar megtiltotta, hogy idézzen tőle, és ezt megerősítette SMS-ben is.

Marad tehát a jelentés és Magyar posztjai. A rendőrségi dokumentumból, amelyet egy éppen Varga Juditot védő rendőr írt, a következő történet rajzolódik ki:

• A miniszter, aki érezhetően félt, megkérte a rendőrt, hogy menjen a lakásukhoz, lássa ő is, mi folyik ott;
• Varga azt kiabálta, „engedj el”, és közölte férjével, hogy kimászik akár az ablakon is, a félszuterén szoba ablakán át pedig valóban elkezdett kipakolni ruhákat, bőröndöket (a gyerekek éppen máshol voltak, ők nem látták ezt az egészet);
• A férfi közben azt kiabálta,

• Vargát ezek után a rendőr vitte el a házhoz, ahol a gyerekei is voltak, Magyar pedig veszélyesen vezetve, őket megelőzve ért oda, ám nem engedték be a házba, másfél órával később hagyta el a helyszínt.
• Varga Judit később kérte, hogy az erről írt jelentést – amelyen nem szerepel, hogy titkos lenne – kezeljék bizalmasan.

Ahogy megjelent a cikk, Magyar szokásához híven nagyon rövid időn belül újabb kimerítő poszttal jelentkezett, amiben egyszerre védekezik és vagdalkozik. Ebben továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenet megrendezett volt, és egyébként sem az történt, ami a jelentésben áll. A férfi kettős beszédet folytat: állít bizonyos dolgokat, majd azok ellenkezőjét teszi. (Hiszen szavakkal is lehet tenni). Továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy ő márpedig nem teregeti ki a családi szennyest („pedig lenne mit”), ám közben a poszt fele arról szól, hogy hogyan csinált „teljesen szürreális” jeleneteket Varga. A miniszterről, akinek boldogságáért pár napja még drukkolt, fontosnak tartja kiemelni, hogy már az előző este, amikor Gulyás Gergely miniszternél vacsoráztak, berúgva (Magyar-féle jogásznyelven: „nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása után”) üvöltözött, elviharzott és haza sem jött másnap reggelig, amikor is ruhákat az ablakon kidobálva készült arra, hogy elutazzon a gyerekekkel. Magyar ez ellen hevesen tiltakozott, de mint írja, nem akadályozta meg, hogy elmenjen, még az ablakból sem húzta vissza. (Azaz Varga tényleg ott mászott ki.) Posztjából az derül ki, hogy ő megpróbált józan érvekkel hatni rá, esélye sem volt.

Még mindig nem tudjuk, ki (mennyire) mond igazat, de ennek ezen a ponton alig van jelentősége. Legalábbis sokkal kevesebb, mint amennyire Magyar gondolja. Az, hogy egy férfi ilyen részletességgel számol be 160 ezer követőjének volt felesége viselt dolgairól, és mindent megtesz, hogy kezelhetetlen hisztérikaként fesse le, miközben fel sem merül, hogy neki bármi felelőssége van abban, ami történt, arra a legjobb szó a para. Főleg úgy, hogy az exminiszter a sejtelmes videót leszámítva meg sem szólalt az ügyben. 

(Azt írtam, a poszt fele Vargáról szól. A másik fele arról, hogy propagandistának és összeesküvőnek nevezze Dezső András újságírót, aki hosszan beszélgetett vele, még Magyar posztjából is az derül ki, hogy transzparensen dolgozott és akinek egyébként kötelessége kezdeni valamit egy ilyen dokumentummal, ha az a birtokába kerül. Propagandista akkor lenne, ha azonnal lehozta volna ellenőrzés és az érintettek megkérdezése nélkül, esetleg még ki is színezve.)

He said, she said

Még egyszer: nem tudjuk, mi történt, feltételezésekbe bocsátkozni pedig semmi értelme. Annak azonban nagyon is van értelme, hogy ránézzünk a családon és kapcsolaton belüli erőszakra, illetve arra, ahogy ezekről manapság beszélni szoktunk. Tudjuk, hogy a kommentdobozokban előkerül majd a „nem zörög a haraszt”-típusú gyanúsítgatás és az „ő helyében nekem is eldurrant volna az agyam” stílusú áldozathibáztatás is, de nagyon fontos, hogy

Ezt relativizálni bűn. Nincs tehát olyan, hogy „oké, bántalmazta a családját, de azért valahol biztos jogos volt”, ahogy olyan sincs, hogy „lehet, hogy a négy fal között vannak durva dolgai, de attól még jó politikus”. 

És bár Varga Judit nem állított, inkább finoman sugallt, ne engedjük, hogy az aljas politikai csatározás aláássa a #metoo egyik legfőbb tanulságát, hogy érdemes hinni a nőknek, akkor is, ha kényelmes lenne lekeverni őket azzal, hogy „miért most állnak elő, miért nem akkor szóltak?”, vagy azzal, hogy „bizonyítékok nélkül honnan tudhatjuk, hogy nem csak a bosszú vezérli?”, esetleg azzal, hogy „majd ha a független bíróság mondja ki, hogy egy férfi bűnös, akkor talán elhiszem”. 

Ebből a történetből azonban éppen Varga Judit és az ő szavai hiányoznak: a videó és a sejtelmes mondat az exférjének szóló, kódolt üzenetként nyilván hatásos, ám félő, hogy ezzel a családon belüli bántalmazás ügye – és tágabban: az, hogy hogyan bánunk egymással otthon, mit és meddig kell tűrnünk a négy fal között, és hol az a pont, ahol azt mondjuk: ez már nem fér bele – ismét politikai lejáratókampányok terepe lesz. Épp olyan csatározásoké, amelyek ellen maga Varga tiltakozott az isztambuli egyezmény kapcsán. És amelyekben ez a hatalom igazán otthon érzi magát.

Varga Judit és Magyar Péter leadja szavazatát a budapesti Hegyvidéki Mesevár Óvodában kialakított szavazókörben az országgyűlési választáson és gyermekvédelmi népszavazáson 2022. április 3-án (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)

A történet sokban hasonlít Juhász Péterére: az Együtt elnökétől úgy próbáltak megszabadulni, hogy borzalmas hazugságokat írt róla a kormánypárti sajtó, úgy, hogy pontosan tudták, hogy hazudnak. „A verés és a terror elől menekült el Juhász Péter felesége a három gyerekkel” és „Juhász Péter ismét rátámadt gyermekei megvert édesanyjára” címekkel írtak cikkeket arról, hogy a politikus bántalmazza gyermekei édesanyját, elkábította és bezárta őt, begyógyszerezte, és többször rátámadt, volt, hogy bezárta a lakásba. Juhász annyit elismert, hogy egy vita valóban „tettlegességig fajult”, amit azzal magyarázott, hogy volt élettársa el akarta idegeníteni tőle három gyermekét. A nő erre megüzente, hogy nem a nyilvánosság előtt akarja végigvinni az eljárást, így nem is mond semmit azon kívül, hogy Juhász nem mond igazat a gyerekek ügyében. Juhász egyébként megnyerte a pereket, a bíróság mindenben neki adott igazat, az erről cikkező Ripost közölt pár helyreigazítást és kifizette az aprópénznyi büntetést, de ennek a politikus karrierje szempontjából sok jelentősége már nem volt. Arról pedig, hogy a gyerekek hogy élték túl mindezt, nem tudunk semmit.

Azok, akik közül hetente egy meghal a családon belüli erőszak következtében, és akik átlagosan 35 verést szenvednek el, mire segítséget mernek kérni. Azok, akik legalább 5, de inkább 12 szervezetnél, intézménynél kell, hogy kopogtassanak, mire valaki kiáll értük és tesz is valamit. Az a valóságbuborék, amelyben Magyar Péter nemzetmentő hős, akit a hatalom (exfeleségével az élen) hamis vádakkal próbál besározni, azt üzeni nekik, jobb, ha elfogadják a sorsukat: ha Varga Juditnak nem hisznek, nekik miért hinnének? Ha pedig az lesz a tanulság, hogy egy férfi képes bántalmazni éveken keresztül még Magyarország igazságügyi miniszterét is, úgy, hogy ennek semmi jelét nem látni, akkor szintén nincs értelme küzdeni – ha neki is csak évek után és a testőrök segítségével sikerült kitörni a helyzetből, egy „átlagos” áldozatnak mégis mekkora esélye lehetne?