A Cultural Care nevű szervezet az amerikai külügyminisztériummal együttműködésben harminckét éve segít egymásra találni kisgyerekes amerikai családoknak és a világ minden tájáról au pairnek, vagyis gyermekfelügyelőnek jelentkező fiataloknak. Ez alatt az idő alatt több mint 145 000 fiatalt küldtek az USA-ba.
A kulturális csereprogram hét éve már Magyarországon is működik; jelenleg is számos 18-26 év közötti fiatal (főként lányok, de vannak köztük fiúk is) tevékenykedik az Egyesült Államokban. Segítenek a gyerekek gondozásában, nevelésében, óvodába, iskolába szállítják őket, játszanak vagy tanulnak velük – kinél mire van szükség. Eközben világot látnak, nyelvet tanulnak, önállósodnak. A képlet ismert, és a mai napig népszerű.
Aki ezen a szervezeten keresztül utazik, az legalább egy évet kell, hogy vállaljon, amihez jár egy pluszhónap arra, hogy a munka letelte után túrázzon, megismerje az országot. Összesen két évig lehet kint maradni. Ez alatt a család hetente legalább 195,75 dollárt fizet, ezen kívül támogatja hat tanulmányi kredit megszerzését, és persze szállást, ellátást ad. Minden au pairnek van egy kapcsolattartója, aki legfeljebb egy óra autóút távolságra lakik tőle.
„Megfelelően motivált, egészséges, van érettségije, jogosítványa, alapfokú angolnyelv-tudása, gyermekfelügyeleti tapasztalata, gyermekszerető, nyitott, kalandvágyó, önálló” – sorolja az ideális jelentkező tulajdonságait Fele Enikő au-pair mentor. Ha az illető átmegy a szűrőn, akkor maga ismerkedhet online családokkal, és választhatja ki, kikhez utazik.
A Cultural Care most versenyt szervezett az au pairek között azért, hogy – ha játékosan is –, megtalálják a legeslegjobb gyermekfelügyelőt, vagyis ’Az Év au-pairjét’, akiket fogadó családjuk jelölhet. Hétszáz főből idén a legjobb tizenötbe egy magyar lány, a gödi Viga Zsófia is bekerült, aki jelenleg is a New York állambeli White Plainsban, fogadó családjánál tartózkodik, így videóhívásban tudtunk beszélgetni vele. Sietnünk kellett, mert kora reggel indult síelni Novetsky-ékkel. Zsófi tavaly június óta él velük, de máris a család részének tekintik. A jelölő esszében így írtak róla:
„Zsófit már az első interjúnk óta imádtuk. Miután egymásra találtunk, szinte naponta tartottuk a kapcsolatot, üzeneteket küldtünk egymásnak, és videochateltünk. Amikor megérkezett, úgy éreztük, mintha már rég ismertük volna. Zsófi mindig nyitott egy kalandra vagy valami új kipróbálására. Kedves, figyelmes, vidám, intelligens és kezdeményező. Megmosolyogtat minket, ha körülötte vagyunk, és az otthonunk sokkal teljesebbnek tűnik vele. Csupán egy hónap elteltével nehéz volt visszaemlékezni arra az időre, amikor nem velünk élt.”
„Zsófi elképesztő szakács. Mindenféle magyaros ételekkel ismertetett meg minket, amelyeknek mi immár megszállottjai vagyunk! Magyarországról ajándékokkal érkezett, amelyeket büszkén mutatunk a családi otthonunkban. Mindannyian gyakoroljuk az r betűk gördítését, és már sok magyar szót megtanultunk. Magyarországon egyébként a tényleges születésnapodat is ünnepled, és a névnapodon is van egy kis összejövetel. Ezt beillesztettük mi is a családi hagyományainkba, így a gyerekeknek egy nap helyett most már két napjuk van az ünneplésre.”
Zsófi egy barátnőjével együtt utazott ki, így van kivel töltenie a szabadidejét, persze azóta más barátokat is szerzett. Megismerkedtek szintén ott dolgozó olasz fiatalokkal, akikkel angolul beszélnek, így már egész jól halad a nyelvvel is. Fogadó családjában egy hat és egy tizenegy éves kisfiúval, Davy-vel és A.J.-vel foglalkozik – persze inkább a kisebbikre szokott vigyázni délutánonként, míg a szülők hazaérnek a munkából, illetve reggelente is ő készíti el az indulásra. Azt mondja, örül, hogy nagyobb gyerekekhez került, mert így rengeteg dolgot kipróbálhatnak: „falat mászunk, síelünk, moziba megyünk és bowlingozni, nyáron sokat voltunk az óceánparton” – meséli.
A fiatal lány itthon gyógypedagógiát hallgat, és kiutazása előtt is bébiszitterkedett. Persze van kihívás is egy ilyen vállalásban: „6500 kilométerre vagyok otthonról, és mivel nagyon közeli a kapcsolatom a családommal, ez a legnehezebb. Főleg a karácsony volt fájdalmas, és hogy nem ölelhetem meg őket, hiába hívjuk egymást gyakran.”
Néhány barátnője már volt kint nála látogatóban, és édesanyja, testvére is tervezik, hogy kimennek. A Novetsky házaspár megengedi, hogy náluk szálljanak meg, ami szintén nagy segítség. „Szerencsés vagyok, mert igazán jó családot kaptam, családtagként kezelnek” – mondja Zsófi. „Azóta, hogy itt vagyok, rengeteget fejlődtem. Egy ilyen programból mindenki más emberként megy haza.”
Megerősíti, hogy a leginkább nyitottságra van szükség és őszinteségre. „Van olyan, hogy az embernek rossz napja van, de azt is meg lehet mondani. Én ezt sokszor nem is munkának fogom fel, inkább nagy testvérnek érzem magam.”
Zsófi azt mondja, nem számít győzelemre, de mindent meg fog tenni érte. „Jó érzés, hogy ennyire szeret a „családom”, és hogy ott vagyok az élvonalban. De a legnagyobb díj az, hogy itt lehetek” – mondja.
Ha te is szavaznál, ITT megteheted.
