A Borsnak nyilatkozott Bay Éva, az MTV egykori műsorvezetője. Elmesélte, hogy spirituális lény, és hogy úgy véli, „semmit sem csinálhatunk büntetlenül az életben, a karma mindenkit utolér. Elég empatikus vagyok, igyekszem úgy élni, hogy ne bántsak meg másokat. Ha rossz a véleményem valakiről, inkább elkerülöm, nem szeretek konfrontálódni. Kivonom magam a mérgező kapcsolatokból. Nem bírom a panaszkodó embereket sem, olyan leszek tőlük, mint egy lemerült telefon.”
A cikkből kiderül, hogy nem hiszi, hogy férjével lelki társak, azt mondja, otthon Laci a főnök. „1983-ban házasodtunk össze, az évtizedek során pedig teljesen átalakultunk. Én rá, míg ő rám kezd a viselkedésében hasonlítani. Egymásra tudunk hangolódni, ha Laci elkezd egy mondatot, én befejezem. A hosszú házasság titka egyébként a külön ágy, sőt a külön emelet. Utóbbit ő szokta mondani. A férjem nagyon rossz alvó, folyton tévézik éjszaka. Ezzel szemben én pacsirta vagyok, kilenckor már alszom, de hajnalban kelek. Nem alszunk együtt, hogy ne zavarjuk egymást. Így legalább nem kell reggelente borzas hajjal látnia.”
MTVA Fotó: Zih Zsolt
Itt hozzáteszi, hogy hiú nőnek tartja magát, de tud jóban lenni magával. plasztikai műtéten sosem gondolkozott. A gondolatot tovább szőve elmondta, hogy ha érdeklődött a koráról, édesanyja éveken át nevetve mondta neki mindig, hogy 28 éves, de amikor 11 lett, rájött, hogy becsapja. A szomszéd lány mondta meg neki, hogy édesanyja bizony már 37 éves. Itt szóba kerül, hogy milyen volt a kapcsolata a szüleivel. Így szól a válasz: „Csodálatos, baráti kapcsolatom volt a szüleimmel. Emlékszem, amikor 17 évesen elvesztettem a szüzességemet, tettem egy jelet a noteszembe. Valahogy anyu kezébe került, és azonnal tudta, miről van szó. Rákérdezett, hogy ugye védekeztem, majd hozzátette, vigyázzak, apa meg ne tudja! Apukám egy nap elfelejtett lakáskulcsot vinni, amikor hazaért, nem tudott bemenni. Tudta, a barátomnál vagyok, becsöngetett, de eltartott néhány percig, amíg felöltöztem. Azonnal rájött, mi történt. Elindultunk hazafelé, ment előttem, hozzám se szólt. Leültünk tévézni, és én pityeregni kezdtem. Egyszer csak megfogta a kezem, és a következőt kérdezte: Mondd, legalább jó volt?.”
