Beszámoló a bucsai vérengzésről

Öt napja tulajdonképpen csend van Kijevben. Őszinte leszek. Teljesen szokatlan – számolt be az nlc-nek telefonon Anton Pecsenykin ukrán újságíró. Hozzátette, hogy nagyon halk robbanásokat lehet ugyan időről-időre hallani, de azok mind a külvárosokból érkeznek ahol a közelmúltban visszaszerzett területek aknamentesítése zajlik. A Kijevben élő újságíró az elmúlt napokban spanyol riporterekkel látogatta végig ezeket a felszabadított területeket. Kedden és szerdán Bucsában, azelőtt pedig Irpinyben járt, így maga is szemtanúja volt annak, milyen emberi áldozatokat követelt az elmúlt hetekben az oroszok jelenléte.

A világsajtót bejárták a rettenetes képek a március 31-én ismét ukrán kézbe került Bucsában kiásott tömegsírokról és a város Jablunszka nevű utcájáról, ahol néhány méterenként egy-egy hátrakötött kezű halott emlékeztetett arra, milyen értéktelenné tud válni az élet egy háborúban. Moszkva azt állítja, amikor március végén kivonultak a városból, még minden civil élt. A New York Times által megszerzett műholdas felvételek azonban ellentmondanak ennek. A képek alapján ugyanis a halottak már hetek óta feküdtek a méltóságuktól megfosztva, temetetlenül az úton.

Fotó: Anastasia Vlasova/Getty Images

Hogyan eszkalálódott eddig a helyzet? – kérdeztük Antont, aki elmondta, Irpiny és Bucsa egymással határos, a kettő közt folyik a szintén Bucsa nevű folyó. Az orosz katonák Bucsában szinte a harcok elején felbukkantak. Volt olyan helybéli, aki úgy emlékezett, hogy már február 24-én este látott orosz katonákat a településen, azaz ugyanazon a napon, amikor hajnalban Moszkva megtámadta az országot. Néhány nappal később egy jelentős számú tankból és egyéb harci járművekből álló konvoj érkezett a városba, amely Irpiny felé ment volna tovább a Bucsa folyón átívelő hídon. Február 27-én reggel azonban ezt a konvojt támadás érte és nagy része teljesen kiégett. Ez volt az a pont, amikor elszabadult a pokol, az oroszok ugyanis úgy gondolták, a lakosság által kiszivárogtatott információknak köszönhetően tudtak az ukrán erők ilyen hatékony támadást intézni ellenük.

 – mondta el az újságíró. A helyiektől elvették a telefonjaikat és vagy egyből eltörték őket, vagy elvitték és átnézték a tartalmát. Alighanem arra kerestek bizonyítékot, hogy az illető információkat szolgáltat az ukránoknak. Volt olyan férfi, akit otthon kerestek fel, elvették a mobilját, majd másnap visszajöttek érte és agyonlőtték. A lakosokat az oroszok arra utasították, hogy maradjanak otthonaikban, pincéikben. Azok, akiket kivégeztek, többnyire olyanok voltak, akik mégis kimerészkedtek. A Jablunszka utcán fekvőkkel a jelek szerint a tetőkről figyelő orvlövészek végeztek.

Antonnak egy furcsa esetet is elmeséltek a helybéliek. Március 19-én egy Oleg nevű férfi kiment tűzifáért, hogy a családjával tudjanak főzni és fűteni. A felesége hallotta, hogy azt kiabálja, „Ne, könyörgöm, ne lőjön! Csak egy hétköznapi ember vagyok!”, majd csend következett és tíz napig nem lehetett semmit tudni Olegről. A férfi holttestét március 29-én találták az otthona közelében hátrakötözött kezekkel. Feltételezések szerint a visszavonuló orosz katonák tették oda.

Megkötözött és kivégzett ukrán civil a bucsai mészárlás után (Fotó: Sergei SUPINSKY / AFP)

A beszámolók szerint, ahogy teltek a napok, úgy lettek egyre durvábbak a fegyveresek és becslések szerint március 24-25. környékén végezhettek a legtöbb emberrel. Ez nem azt jelenti, hogy korábban ne lettek volna kivégzések, hiszen március 10-én a helyi templom kertjében már engedélyt adtak a papnak az orosz elöljárók egy tömegsír kiásásához, melybe valamivel több, mint hatvan embert temettek el.  

A telefonok elvétele, illetve az, hogy körülbelül március 7. óta nincsen áram a településen, hozzájárult ahhoz, hogy kevesen tudták, mi történik Bucsában egészen a közelmúltig. Ráadásul azok a bucsaiak, akik otthonaikban vagy bunkerekben maradtak, maguk sem tudtak arról, mi történik az utcájukban. Míg Irpinyből a lakosság mintegy 90 százaléka el tudott menekülni, Bucsa esetén ez a lakosság jóval kisebb részének sikerült, annak ellenére, hogy több alkalommal is humanitárius folyosót hoztak létre az ottélőknek. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nagyon gyorsan történt az orosz hatalomátvétel és míg Irpinyt is elfoglalták egy időre az oroszok, a két külváros közül csak Bucsában tudták stabilizálni a hatalmukat. 

Hétfőn Bucsa polgármestere arról beszélt, hogy az orosz katonák legalább 300 civilt öltek meg, egyelőre azonban nincsenek végleges adatok. A hatóságok attól tartanak, hogy még számos áldozatra bukkannak, ahogy egyenként átnézik a házakat és pincéket. 2021-ben Bucsában – melyet számos zöld területe miatt a parkok városaként ismertek – több mint 35 ezren éltek. Közülük a polgármester szerint mára 3700-en maradtak. A városba több humanitárius segélyszállítmány is megérkezett az elmúlt napokban és Anton szerint tömegek jöttek elő a megrongált épületekből, hogy felsorakozzanak élelemért. Többnyire idős nőket és férfiakat látott. 

 – fejtette ki Anton. Nagyon sok újságíró látogatott el a felszabadított kijevi külvárosokba az elmúlt napokban. Vannak olyan helyiek, akik nem örülnek ennek, de a többség el akarja mondani, hogy mi történt. Zelenszkij ukrán elnök a közelmúltban maga is Bucsában járt és nyilvánvalóvá tette, Ukrajna érdeke, hogy a világ lássa, mi marad az orosz katonák után. 

Zelenszkij ukrán elnök a sajtóval beszél a Kijev melletti Bucsán, 2022. április 4-én (Fotó: RONALDO SCHEMIDT / AFP)

Egyelőre azoknak, akik elmenekültek  Bucsából, nem javasolják, hogy visszatérjenek otthonukba. Többek közt azért, mert a visszavonuló csapatok aknákat hagytak hátra. Anton hozzátette, hogy szintén jelentős probléma a városban mindenfelé található, fel nem robbant lőszer, illetve a kárelhárításban résztvevő szervezetek leterheltsége. Járt egy háznál, melynek lakosai segítséget kértek a hatóságuktól, hogy eltávolítsanak egy fel nem robbant lőszert, ami a tetőn ragadt. Mikor az újságíró néhány nappal később visszatért, a helyzet még mindig nem oldódott meg.