Hétfőn néma főhajtással emlékezik meg Mór lakossága a rendszerváltás után elkövetett egyik legbrutálisabb bűncselekmény áldozatiról, akik éppen húsz évvel ezelőtt haltak meg a Fejér megyei település egyik bankfiókjában lezajlott vérengzésben. 2002. május 9-én 12 óra 30 perckor két fegyveres férfi lépett be az Erste Bank helyi fiókjába. A kijáratot bezárták, és kitettek rá egy kézzel írt feliratot, amint az állt: „műszaki okok miatt zárva”.
A fegyveresek a pénzt követelték, ám a bank biztonsági őre a fegyvere után nyúlt, ezért lelőtték, utána pedig már senkinek nem volt kegyelem. A támadók egyike mészárlást hajtott végre: szisztematikusan kivégezte valamennyi jelenlévőt az épületben. A helyiségben négy alkalmazott, a biztonsági őr, és három ügyfél volt a támadás idején. Közülük hatan azonnal meghaltak, ketten pedig néhány napon belül kórházban hunytak el. A bankrablás során a tettesek alig több mint hétmillió forintnak megfelelő pénzt zsákmányoltak.
A móri vérengzés a magyar bűnügyi történelem egyik legvéresebb eseteként vált ismertté. A társadalmat sokkolták a történtek, az emberek felelősökért kiáltottak. A hatóságokra nehezedő nyomás azonban – hogy megtalálják az elkövetőket – sorozatos hibákhoz vezetett. Ennek eredményeként több lehetséges elkövetőt megneveztek – tévesen – és végül egy olyan embert ítéltek el életfogytiglani börtönbüntetésre, aki – bár maga is bűnöző volt – nem volt gyilkos, és semmi köze nem volt a Móron történtekhez. Utólag látható, kis híja volt, hogy a valódi gyilkos megússza a gyilkosságokat, és nagy szerepe volt a véletleneknek abban, hogy végül mégis fény derült rá, hogy azon a tragikus napon kik húzták meg a ravaszt.
Lehetséges és tényleges elkövetők
A bankrablás után hatalmas erőkkel indult meg a nyomozás és néhány órán belül a rendőrség két, már korábban is körözött bűnözőt gyanúsított meg a gyilkosság elkövetésével, Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot. A két férfi ellen azonban nem találtak semmilyen bizonyítékot.
A következő szereplőpáros, akik a nyomozók látókörébe került Kaiser Ede és Hajdú László voltak, akiket 2002. július 24-én tartóztatták le. Noha a vád csak közvetett bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy Kaiser egyáltalán Móron járt a kérdéses időpontban és segédkezett a rablógyilkosságban, ez és az, hogy néhány tanú felismerni vélte, elég volt ahhoz, hogy 2005-ben jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéljék. Másfél évvel később kiderült, mégsem Kaiser és a megismételt elsőfokú eljárásban tettestársaként megvádolt Hajdú László követte el a bankrablást. Ennek ellenére sorozatos fegyveres rablásért Kaiser 18 év fegyházat kapott, melynek leülése után, 2020-ban szabadult.
Az hogy Kaiser Edét felmentették, egy amatőr hadtörténésznek köszönhető, aki 2006-ban véletlenül megtalálta a móri mészárlás egyik valódi tettesének holmijait – köztük fegyvereket – egy tatabányai erdőben elásva. A nyomok Nagy Lászlóhoz vezettek, akit megdönthetetlen bizonyítékok kötöttek össze a móri mészárlással, és kiderült, ő követte el korábban a veszprémi postásgyilkosságot is. Ő később öngyilkos lett a börtönben, tettestársát, Weiszdorn Róbertet 2010-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet szerint ő ölte meg a bank biztonsági őrét, a többi gyilkosság Nagy számlájára írható. Weiszdorn, aki a börtönben lelkész diplomát szerzett, bár elismerte, hogy ott volt, máig tagadja, hogy bármelyik áldozattal végzett volna.
Nagy László soha nem ismerte be, hogy bárkit is megölt volna. Vallomásaiban és börtönnaplójában is egy Radó nevű szerb bűnözőt nevezett meg a móri mészárlás elkövetőjének. A nyomozóhatóság arra jutott, hogy a Nagy László által megvádolt szerb férfi nem létezik.
Fegyverarzenál az erdő mélyén
Szebenyi István 2006 végén bukkant véletlenül azokra a bizonyítékokra, amelyek a nyomozóhatóságokat elvezették a móri bankrablás valódi elkövetőihez. Az ominózus napon barátokkal ment ki katonasírokat keresni a Tatabánya környéki erdőbe és egy postás egyenruha darabjaira, illetve egy Skorpió típusú gépfegyver válltámaszára bukkant. Utóbbi miatt bejelentést tett a rendőrségen, és bár a hatóságok lefoglalták holmikat, nem történt semmi. Később – miután a területet nem zárták le – Szebenyi visszatért keresgélni a területre, és 10-15 méterre onnan, ahol korábban a holmikat találta, fémkeresője segítségével ládákba csomagolt fegyvereket, lőszereket, és lőfegyveralkatrészeket talált.
Ekkor az amatőr hadtörténész újra bejelentést tett, mire a tatabányai rendőrök elvitték a talált fegyvereket, ám emlékei szerint közvetlenül utána még mindig nem történt semmi. Mivel nem hagyta nyugodni az ügy, Szebenyi otthon, saját szakállára kezdett nyomozgatni az interneten, arra volt kíváncsi, mihez lehet esetleg köze a talált holminak. Hamarosan a Zsaru magazin cikkére bukkant, ami egy veszprémi postásgyilkosságról szólt. Szebenyi ekkor jelezte a nyomozás akkori vezetőjének, hogy szerinte a megtalált holmik lehet, hogy összefüggésbe hozhatók a postásgyilkossággal. Ezután felgyorsultak az események, a rendőrök átfésülték a tatabányai erdőt, és bevizsgálták a talált bizonyítékokat.
Halottszállítók a tragédia helyszínén, 2002 május 9-én (Fotó: MTI / Földi Imre)
Kiderült, hogy mindannak, amit Szebenyi István megtalált, nem csak a postagyilkossághoz, hanem a móri mészárláshoz is köze van. A lőszerek és hüvelyek ugyanis megegyeztek a móri bankrablásnál használt Skorpióból kilőtt lőszer hüvelyeivel.
A hír megjelent a sajtóban, miután egy titkos tanú, egy helyi taxis is jelentkezett a rendőrségen, aki emlékezett rá, hogy néhány évvel korábban ő fuvarozott el egy férfit a szóban forgó területre, és még a fémkeresőjét is kölcsönadta neki. Rajta keresztül jutottak el a környéken lakó Nagy Lászlóhoz, aki elkövette a rendszerváltás utáni egyik legsúlyosabb bűncselekményét. Szebenyi István amatőr hadtörténész 2006 októberében találta meg az elásott holmikat, pár hónappal később, 2007 februárjában pedig elkapták Nagy Lászlót.
Az elkövetőről kiderült, hogy a móri nyomozással kapcsolatos minden információt megszállottan figyelt és gyűjtött, ezért abban a pár hónapban akár veszélybe is kerülhetett volna az amatőr hadtörténész, akinek Nagy László „köszönhette”, hogy a nyomozók látókörébe került.
Az nlc.hu kérdésére, Szebenyi István elmondta, valóban félt, és – mint kiderült – aggodalmai egyáltalán nem voltak alaptalanok. Évekkel később találkozott véletlenül olyanokkal, akik személyesen, közelről ismerték a móri gyilkost és azt mondták, „piszok nagy mázlija van, hogy él”. Nagy ugyanis egyrészt egy pszichopata volt, másrészt, mivel korábban börtönőrként dolgozott, rendelkezett kapcsolatokkal a rendőrségnél. Ha nyilvánosságra kerültek volna Szebenyi adatai, sokak szerint kétségtelen, hogy Nagy végez vele.
A kifizetetlen nyomravezetői díj
A súlyos móri és veszprémi gyilkossági ügyben a rendőrség jelentős összegű nyomravezetői díjat ajánlott fel, ami miatt Szebenyi István évtizedes kálvárián ment keresztül. Bár kétség nem fér hozzá, hogy a Szebenyi által megtalált bizonyítékok áttörést jelentettek a móri ügyben, a díjat sosem kapta meg az amatőr hadtörténész. Végül polgári per útján megítélték neki a veszprémi postásgyilkosság ügyében kitűzött díjat, a móri vérengzés ügyében azonban minden lehetséges jogorvoslati fórum végigjárása után sem fizették ki neki azt. Igaz, ennek csak a fele illette volna meg, mert csak az összeg felét kérte. Úgy tartotta korrektnek, hogy a titkos tanúval fele-fele arányban osztozzon a 25 millió forinton. Korábban a rendőrség maradéktalanul kifizette a titkos tanú részére a postásgyilkosságra kitűzött teljes összeget.
Kérdésünkre Szebenyi elmondta, a két ügyben kicsit máshogy volt megfogalmazva, hogy kit tekintenek nyomravezetőnek. A postás ügyben annak járt a díj, aki az „elkövetővel kapcsolatban bármilyen hiteles információval szolgál”, móri ügyben pedig kitételként szerepelt, hogy az elkövető személyére, tartózkodási helyére vonatkozóan „konkrét” információt kell szolgáltatni. Szebenyi pedig a rendőrség szerint ennek nem felelt meg, mivel nem ő nevezte meg, hogy kivel kapcsolatos a bizonyíték, vagy hol tartózkodik Nagy, hanem a bizonyítékok alapján a rendőrség jutott el ezekhez. Alkotmánybíróság után Szebenyi még Strasbourghoz is fordult utolsó próbálkozás gyanánt, az Európai Emberi Jogok Bírósága azonban tavaly áprilisban elutasította kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a férfinak nem sérültek a jogai, hiszen Magyarországon több bíróság is tárgyalta az ügyét.
Az, hogy Szebenyinek nem ítélték meg a nyomravezetői díjat, utólag annak a fényében is abszurdnak tűnik, hogy az ügy elején Kiglics Attilának – aki azt állította, Kaiser Ede lehetett az elkövető és vallomásával, mint kiderült, teljesen vakvágányra terelte a nyomozást – gond nélkül kifizették a 25 millió forintot.
Szebenyi ma úgy látja, hogy az általa szolgáltatott bizonyítékokat nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de sokak számára a nyomozóhatóságnál „úgy kellett, mint egy púp a hátukra”. Hiszen addigra már megtaláltak és el is ítéltek elkövetőket az ügyben, tévesen. Kaiser Ede már életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. A történet korrigálása egyet jelentett azzal, hogy a nyomozóhatóság elismeri a tévedéseit. Szebenyi mindenesetre strasbourgi elutasító válasz után eldöntötte, ideje elengedni az ügyet.
Az örök fogságtól megmentett hálája
Szebenyi és Kaiser Ede 2020-ban, a Pesti Srácok egyik műsorának keretében találkoztak egymással először személyesen. Kaiser, aki a feltehetően élete végéig börtönben maradt volna, az amatőr hadtörténész által szolgáltatott bizonyítékok nélkül, nyilvánosan megköszönte, amit Szebenyi tett. A két férfi a podcast után is tartotta egy ideig szorosabban a kapcsolatot, és néha a mai napig írnak egymásnak.
Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan alakul a sorsa. Én a találkozásunkkor azt tanácsoltam neki, éljen a lehetőséggel, hogy tiszta lapot kapott és ne keveredjen baromságba
– mesélte Szebenyi.
Dezső Antal, a móri mészárlás gyanúsítottjának, Kaiser Edének védője (b) védencével beszélget, miután Szebeni László bíró a Fővárosi Bíróságon kihirdette az ítéletet, miszerint Kaiser Ede nem bűnös a 2002-ben elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablásban (Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt)
Az amatőr hadtörténésznek egyébként a móri és postás gyilkosság ügyének felgöngyölítésében játszott szerepe nem hozta meg a kedvét ahhoz, hogy a bűnüldözés felé forduljon. Érdeklődésének homlokterében a második világháború, a Vértesben található állásrendszerek, csaták állnak. Ennek ellenére, nemrég egy múzeum jelezte felé, hogy közvetve kereste őt a rendőrség egy évekkel ezelőtt eltűnt emberrel felkutatásával kapcsolatban. Hivatalos megkeresés még nem érkezett, de, mint mondta, ha lesz, „a rossz tapasztalatok ellenére”, természetesen nem zárkózik el a dolog elől.
Az utolsó üzenet a mészáros cellájából
A valódi elkövető, Nagy László 2007. július 13-án a börtönben felakasztotta magát. Feltehetően az utolsó ember, akivel beszélt életében, hivatalból kirendelt védője, Dr. Jánó Christopher volt. Az ügyvéd az nlc-nek azt mondta, Nagy László elsőre „ápolt, szemüveges, közlékeny fickónak” tűnt, akiről nehéz volt elsőre elképzelni, hogy hidegvérű gyilkos, de a rendőrség jellemrajzából ma már tudjuk, hogy Nagy egy magas intelligenciájú, rendkívül manipulatív személy volt.
Dr. Jánó Christopher korábban egy, az RTL Klubnak adott interjúban arról is beszélt, hogy Nagynak sokat jelentettek a státuszok. A rendőröknek például minden esetben megjegyezte a rendfokozatát és a későbbiekben ezek alapján szólította őket. Szintén különös részlet a férfi személyiségével kapcsolatban, hogy valamiért fontos volt neki a „Testvérbosszú” című film (angolul The Boondock Saints), melyet vagy százszor látott és melynek egyik sorát
Mennyei Atyám, emelj jobb kezedhez, és számoljál a szentjeid közé!
a cellájában is megtaláltak egy papírra lejegyzetelve öngyilkosságát követően. Szintén ebből a filmből idézett, amikor utoljára találkozott védőjével.
Nagy öngyilkossága Dr. Jánó Christophert is meglepte, de az ügyvéd jelezte, a rendőrség és ügyészség által összegyűjtött bizonyítékok alapján ekkor már Nagynak be kellett látnia, az általa öt év alatt előkészített történet arról, hogy csak a fegyverek beszerzésében, illetve sofőrként vett részt a móri bankrablásban, nem tartható.
Nagy László őrizetbe vétele (Fotó: Rendőrségi archív)
Az első nyomozás közben történt hibákkal kapcsolatban az ügyvéd is egyetért azzal, hogy a rendőrségre nehezedő hatalmas nyomással függtek össze. Szerinte, „Mór egy békés, csendes település, a móri bankrablás pedig olyan brutális bűncselekmény volt, ami még az Egyesült Államokban is feltűnést keltene, ahol nem ritkák a fegyveres rablások. Így nem meglepő, hogy sokkolta a húsz évvel ezelőtt eljáró hatóságokat is, mivel ilyen brutális cselekmény Európában is nagyon ritkán történt.”
Az egyik hiba, melyre a második nyomozás során fény derült, amit a védőügyvéd kiemelt, hogy Nagyot közvetlenül a cselekmény után gyorshajtás miatt megállították, amikor menekült a helyszínről, az intézkedő rendőr azonban egy csekk kiállítása után, a káosz közepette elengedte. Ennek ellenére a csekk, ami tartalmazta a valós adatait, pontos lakcímét és igazolta volna, már korábban, hogy Nagy a helyszín közelében volt az adott napon, az eljárás során sokáig nem került elő.
Aki hitt Kaiser Edének, de nem azonnal
Dr. Dezső Antal, Kaiser Ede védőügyvédje szerint a nyomozás alatt elkövetett hibák hátterében felesleges összeesküvés-elméleteket keresni. Szerinte a tévedések abból fakadtak, hogy a bűncselekmény jellege és az akkori politikai környezet miatt (februárban zajlottak le a választások, melyeknek az eredménye kormányváltás lett) hatalmas figyelmet kapott és nagy volt a nyomás a hatóságokon, hogy elfogják a tetteseket.
Az egyik probléma az volt, hogy az eljárás alatt nagy súllyal estek a latba a humán bizonyítékok, például a szemtanúk beszámolói. Holott – tette hozzá az ügyvéd – már jóval Mór előtt rengeteg tanulmány készült arról, hogy, olyan helyzetekben, amikor az embereknek az adott pillanatban semmi nem hívja fel a később fontosnak tartott mozzanatokra a figyelmét (pl. nincsen szóváltás, vagy verekedés), az ilyen visszaemlékezések nem megbízhatóak. Az elmúlt húsz évben a technika fejlődésével visszaszorult a bűnüldözésben a humán bizonyítékok szerepe, de – tette hozzá Dezső Antal – már akkor is sokkal fontosabb lett volna az olyan objektív bizonyítékokat figyelembe bevenni, mint például, hogy a mobiltelefonok jelzései alapján hol tartózkodtak az adott személyek egy adott időpontban.
Az ügyvéd, aki az évek során sokszor nyilatkozott a sajtónak és többször is jelezte, hogy jó kapcsolatot ápol védencével, Kaiser Edét felületesen már a móri bankrablás előtt is ismerte. Aztán megtörtént a móri mészárlás és megcsördült az ügyvéd telefonja, Dr. Dezső Antal azonban csak többhetes gondolkodási idő után döntött úgy, hogy elvállalja Kaiser védelmét.
Fotó: MTI / Tóth Gyula
A nyomozás gőzerővel folyt és a sajtó is rengeteget foglalkozott az üggyel, így egymás után kerültek elő újabb terhelőnek tűnő mozzanatok. Az ügyvéd ezekkel mind szembesítette ügyfelét és azt tapasztalta, Kaiser Ede valamennyi felmerülő kérdésre logikus, sok esetben már a nyomozati anyagból is igazolható magyarázatot tudott adni.
Arra a kérdésre, mi volt az a pont, ahol személyesen is meggyőződött arról, hogy nem Kaiser Ede volt a móri mészáros, Dezső Antal azt mondta, számára döntő jelentőségű volt a nickelsdorfi bűncselekmény. Az említett osztrák településen ugyanis Kaiser egy társával két nappal a móri események után kifosztott egy pénzváltót. Noha ez elsőre kompromittáló információnak tűnik (és ez egyike volt azon bűncselekményeknek, melyekért végül Kaiser Ede összesen 18 évet töltött a börtönben), a pénzváltó kifosztása igazolta, hogy nem a móri bankrablásból, hanem innen volt nagy mennyiségű pénze a férfinak 2002 májusában. Tettestársával ugyanis összesen 35 millió forintot zsákmányoltak az osztrák településen.
Az akcióról Kaiser részletesen mesélt Dezső Antalnak és azt állította, hogy a pénzváltó kifosztása előtt hónapokon keresztül látogatták tettestársával a helyszínt. Az ügyiratokban megtalálható mobiltelefon cella adatok alátámasztották, hogy igazat mond. Az, hogy két nappal mór után közvetlenül ilyen bűncselekményt hajtsanak végre a tettesek, logikátlan és életszerűtlen volt. A móri ügyben folytatott eljárás egyik anomáliája, hogy ezzel a bűncselekménnyel sokáig nem akarták meggyanúsítani Kaisert annak ellenére, hogy végül ő maga hozta szóba. Dezső Antal szerint feltehetően azért, mert ez is egyike volt azon dolgoknak, amik „nem illettek bele az eredetileg felállított koncepcióba arról, mi történhetett a móri bankfiókban”.
Kaiser Ede távozik a Kozma utcai börtönből 2020. június 1-jén. A nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás ügyében korábban tévesen elítélt férfi rablások és más bűncselekmények miatt 18 év fegyházat kapott (Fotó: MTI / Mihádák Zoltán)
Kérdésünkre az ügyvéd beszélt arról is, milyen érzés volt, amikor 2007-ben kiderült, védencét tisztázták Mórral kapcsolatban. Egy hétvégi napon jött a hír, hogy elfogták a valódi tetteseket és Dezső Antal felhívta a Büntetés-végrehajtási Intézetet (BV), hogy beszélhessen Kaiserrel. Mint mondta, a BV-re nem jellemző, hogy megengedik az ilyesmit, de kivételesen lehetővé tették, hogy védence a hétvége ellenére visszahívja, igaz, mint kiderült, időközben Kaiser Ede már a hírekből értesült a pozitív fejleményekről.
Az ügyvéd úgy fogalmazott:
Katartikus érzés volt, hiszen addigra már annyit küzdöttünk, ő is meg én is azért, hogy kiderüljön az igazság. Egyszerűen érthetetlen volt, miért nem akarják látni, mennyire nem stimmel ez az ügy.
Tananyag a móri mészárlás nyomozati tapasztalata
Húsz év alatt egy generáció felnőtt. Van, akinek már nem is mondd semmit, hogy móri mészárlás. Ettől még az eset által keltett hullámok természetesen a mai napig fodrozódnak és alakítják azok életét, akik az áldozatokhoz, vagy épp az elkövetőkhöz köthetők. A magyar rendőrségre nézve rendkívül kínos ügy tanulságai pedig megjelennek abban, ahogy napjainkban képzik a rendőröket. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által az nlc-nek küldött tájékoztatásból például az derült ki, hogy az egyetem kriminalisztikai oktatói külön figyelmet szentelnek arra, hogy a tisztjelölt hallgatók hitelesen tájékozódhassanak ebben az ügyben.
Mint írták, a 2002. május 9-én Móron történt bűncselekmény a hazai kriminalisztikai történet egyik legsúlyosabb bűntette, amelynek kriminalisztikai és büntető eljárásjogi vonatkozásai, tapasztalatai részét képezik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán folyó bűnügyi alapképzésnek, illetve a kriminalisztikai mesterszak képzésnek egyaránt.
Elmondásuk szerint az üggyel kapcsolatos tapasztalatok előtérbe kerülnek a bűnügyi nyomozás során a bizonyításelmélet, a nyomozási verziók felállítása és ellenőrzése, az életellenes bűncselekmények helyszínét érintő nyomozás (helyszíni szemle, helyszíni kihallgatás és bizonyítási kísérlet), valamint a forrónyomos parancsnoki tevékenység és a felismerésre bemutatás oktatása terén is. Büntető eljárásjogi szempontból a móri bűncselekmény tapasztalatait a közvetett bizonyítás, illetve a perorvoslati eljárások ismertetése során lehet hasznosítani.
