A nemzet aranyai a mozivásznon

A napokban befejeződött A nemzet aranyai című, egész estés mozifilm forgatása, aminek szereplői azok a vízilabda-legendák, akik 1997 és 2008 között végig verték a világot. A 12 év alatt többek között a Benedek, Kásás, Kiss, Szécsi, Biros és Molnár nevével fémjelzett csapat három olimpiai aranyat, két Európa- és egy világbajnoki címet, valamint két világliga- és egy világkupa-győzelmet szerzett. Hatan közülük bekerültek a nemzetközi Hírességek Csarnokába is. A filmben az archív felvételek mellett soha nem látott beszélgetések, friss interjúk, visszaemlékezések is helyet kapnak: Zákonyi S. Tamás rendező-producer munkáját szakértők és a válogatott tagjai is segítették. Egyedi, hogy nem egyszereplős sportfilm készül, hanem egy csapatot bemutató mozi, ahol minden egyes csapattag egyenrangú. Sikerük titka a tehetségük mellett az egyéniségek találkozásából fakad.

A nemzet aranyai című film forgatása (Fotó: Pólósfilm Kft.)

Az utolsó forgatási napra az nlc is kilátogatott, ahol Kásás Tamással, Kiss Gergellyel és a film rendezőjével és producerével, Zákonyi S. Tamással beszélgettünk.

„Ritkán találkozom a fiúkkal, így nagyon jó volt most újra együtt lenni – kezdte Kásás. – Amikor nem forog a kamera, úgy beszélgetünk mint régen, olyan, mintha el sem telt volna 20-25 év az utolsó sikereink óta. Fárasztó a színész szakma, nekünk pedig még fárasztóbb, mert nem ehhez vagyunk hozzászokva, nem a közegünk, mi inkább az aktív fizikai részt preferáljuk.”

Tamás egyébként ritkán szerepel a nyilvánosság előtt, így adódott a kérdés: mit szólt ahhoz, hogy  mozifilm készül róluk.

„Vegyes érzéseim voltak, magamtól biztos nem találtam volna ki ilyet, mivel nem nagyon szeretek a múltba visszatekinteni, próbálok inkább a jelenre koncentrálni. De persze nem szerettem volna az egyetlen játékos lenni, aki kimarad. A csapat együtt döntött, hogy csináljuk, és végül szívesen vállaltam. Ha ez egy szép, nívós film lesz az utókor számára, akkor talán a most felcseperedő kis vízilabdázóknak is motiváció lehet. Így utólag már örülök, hogy igent mondtunk.”

„Jelenleg nincsen olyan hivatalos munkám, ami kitenné a mindennapjaimat, leginkább azzal töltöm az időmet, hogy tanulok és sokat olvasok. Rengeteg dolog érdekel a világról és annak működéséről, és most van időm újratanulni azt is, amit az iskolában rosszul tanítottak” – számolt be mindennapjairól a többszörös olimpiai bajnok sportoló.

Kiss Gergely a kezdetektől tudott az ötletről, és nagyon várta, hogy elkezdjék a forgatást. „Zákonyi S. Tamás már 2000-től tervezte, hogy filmet készít rólunk, 2003-ig több felvétel is született, aztán egy időre ez a folyamat abbamaradt. Tamás hozzáállása, és az a maximális tisztelet a tragédia után, ami Tibor elvesztésével a csapatot érte, mindannyiunkat meggyőzőtt arról, hogy ideje folytatni és befejezni a megkezdett munkát.”

Kiss Gergely (Fotó: Pólósfilm kft.)

Gergely amellett, hogy szereplője a filmnek, tanácsadóként is segíti a forgatásokat. „Tamás felkért és én örömmel vállaltam – mesélte. – Korábban dolgoztam már két dokumentumfilmben is gyártásvezetőként és producerként, illetve két kisfilmben is volt hasonló feladatom, tehát a sporttal kapcsolatos filmek területén van némi tapasztalatom.”

Hozzátette, hogy kettős érzések kavarogtak benne, amikor megkezdődtek a felvételek: egyrészt örült, hogy milyen sok ember láthatja majd őket a mozivásznon, ugyanakkor azért is izgult, hogy számos tennivalója és kötelezettsége mellett, itt is tud-e majd maximálisan teljesíteni.

„Célunk, hogy olyan pozitív és motiváló gondolatokat adjunk át a nézőknek, amelyek segíthetnek nekik, amiket hasznosíthatnak a mindennapokban. Sportemberként jó példát kell mutatnunk, hogy a problémákból, olykor a katasztrófákból, az emberi és szakmai tragédiákból több alkalomból is fel lehet állni. Nekünk néha tizedmásodpercek alatt kellett mindezt megugrani, remélhetőleg másoknak azért kicsit több idejük van erre. Szeretnénk egy látványos, izgalmas filmet készíteni, amin keresztül a nézők újra átélhetik a sikereinket, együtt örülhetnek és együtt szomorkodhatnak velünk.”

Gergely elmondása szerint az ő csapatuk mindig is különösen jól tudott együttműködni. „Bár nem mindenben adtunk igazat egymásnak, szakmailag és emberileg mindig elfogadtuk a másik véleményét és tiszteltük egymást.”

Bár Zákonyi S. Tamás mindig is kacérkodott a gondolattal, hogy elkészítse ezt a filmet, kellett egy pofon az élettől, hogy végül tényleg belevágjon. Most viszont – azt mondja – nem is érezhetné magát jobban.

Zákonyi S. Tamás (Fotó: Pólósfilm kft.)

„Szuper érzés végre itt lenni és forgatni, végül 22 évbe telt, hogy megvalósuljon az álmom. Talán a sors akarta így, meg egy kicsit az én hibám is, hogy ennyi idő kellett hozzá, hisz már 2000-ben elkezdtem a munkát. Három évig rengeteg anyagot leforgattunk, aztán elsodort az élet. Többször is tervben volt, hogy folytatjuk, de ez mindig elmaradt, mígnem sajnos elvesztettük Tibort. Ez a tragikus esemény volt egyébként az egyik fő ok, amiért most végre tényleg befejezzük a filmet” – mesélte a rendező-producer.

„Amikor Tibi elment, volt egy megemlékezés az uszoda előtt, ahol találkoztunk a csapat néhány tagjával. Nem beszélgettünk, mindenki szomorú volt, de Molnár Tamás, aki a tömegben éppen előttem állt, egyszer csak hátrafordult és annyit mondott: mire vársz még?”

Bár Benedek Tibor már nem lehet közöttünk, az ő munkássága nyilván kihagyhatatlan.

„Tibor jelentősége a filmben óriási, az ő személyét, nagyságát, fontosságát nem lehet és nem is áll szándékunkban kikerülni. Többször, több szempontból is hangsúlyt kap, hogy ki volt, mit tett ezért a csapatért, de a film nem csak róla szól. Ez a film a csapatról szól.”

A forgatás alatt, a visszaemlékezések idején persze nemcsak nehéz pillanatok voltak, a hangulat alapvetően vidám és vicces volt. „Sokat nevetünk, nagyon egy nyelvet beszélünk a fiúkkal. Mivel 76-tól 98-ig én magam is vízilabdáztam, közel áll hozzám ez a sportág. És mivel 2000-től három évig nagyon sokat voltam velük, majd 2005-ben a csapat nagyobbik részével forgattuk a Szabadság, szerelmet, eléggé megismertem őket, így megvan köztünk a bizalom.”

És hogy mit ad ez a film a nézőknek? Erre is választ kaptunk.

„Kevés dologra lehetünk fenntartások nélkül büszkék, de a vízilabda ilyen. Ezt nem csak én mondom, hanem a szerbek, az olaszok, a horvátok és mindazok, akik fejet hajtanak ezen csapat és a magyar vízilabda előtt is. A filmből pedig az is ki fog derülni, milyen intelligens, jó humorú mindenki ebben a csapatban, milyen derűsek, mennyire akarnak és tudnak győzni. És nem utolsósorban van végre valami, amiben vitathatatlanul mi vagyunk a legjobbak. Szeretném, ha ez a film megmozgatná az emberek egészséges nemzettudatát, mert rájuk igazán büszkék lehetünk.”