Amikor elkezdtem anyagot gyűjteni a cikkhez, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz. Egyrészt tengernyi forrást, hosszú listát találtam bántalmazó, szexuális ragadozó jógikról, spirituális vezetőkről. Másrészt a téma annyira kényes és érzékeny az érintettek számára, hogy néhány hasonló helyzetbe került áldozat nem engedélyezte a pszichológusának, hogy szakértőként beszéljen a jelenségről.
Bár magam is hallottam pletykákat ilyen-olyan vadorzó vagy a mester-tanítvány viszonyt igencsak frivolan értelmező jógatanárról, gururól, vegyük példának csak a már-már Coelho-gyakorisággal idézett Oshót, aki a világ 96 országából volt kitiltva ügyes-bajos dolgai miatt, egy-két névre magam sem számítottam a „szexguru-listán”. Ott van például a sokak által nemcsak csalónak, hanem veszélyes szexuális bántalmazónak tartott Szatja Szái Baba; vagy Amrit Desai, a Kripalu jóga megalkotója, akit szintén az a vád ért, hogy nem megfelelő szexuális kapcsolatot folytatott hallgatóival; Muktananda, a Siddha jóga alapítója; Swami Rama, a Himalájai Jógatudományi és Filozófiai Intézet alapítója; a hot jóga atyja, Bikram Choudhury (akinek botrányáról korábban írtunk) ,sőt még Pattabhi Jois is, a manapság nagy népszerűségnek örvendő Astanga-jóga megalapítója. Őt egykori hallgatói például azzal vádolták, hogy a jógaoktató nemi szervét a medencéjükhöz dörzsölte extrém hátrahajlítások közben, vagy rájuk feküdt, majd az ujjait a hüvelyükbe illesztette – egyes, a gurut védő diákok szerint azért, hogy „így szemléltesse a mula bandhát, a nemi szervek és a végbélnyílás között elhelyezkedő testzárat”.
Mindez nem jelenti azt, hogy a bántalmazás melegágyának kell minősíteni minden tradíciót, ám azzal is érdemes tisztában lenni, hogy
a szexuális visszaéléseknek, a bántalmazásnak nem csak neme nincs, de „vallása” sem, az elkövető egészségtelen pszichéje, egészségtelen elképzelései a hatalomról és a szexualitásról, és az egészségtelen környezet vagy közösség az, ami táptalaja ezeknek a visszaéléseknek.
A jóga Harvey Weinsteine
Mivel akár könyvet is lehetne írni a spirituális közösségekben előforduló szexuális bántalmazás eseteiről (ahogy többen már írtak is), jöjjön két példa a legutóbb kirobbant botrányokból.
1968-ban Pamela Saharah Dyson, 25 éves és frissen elvált nő a Hollywoodi Burbankba költözik, ahol titkárnőként kezd dolgozni a Warner Bros. Recordsnál. Szabadidejében hatha jógát gyakorol, mert a meditatív állapotok csillapítják a szorongást. Szeretne egy gurut – valakit, aki mélyebben betekintést adhat a keleti filozófiába. Abban az évben Dyson találkozik Yogi Bhajan jógival, spirituális tanítóval, aki elsőként ismertette meg a nyugati világgal a tradicionális kundalíni jógát. A karizmatikus jógi nagyon rövid időn belül elhivatott követőkre tett szert, főleg fehér középosztálybeli keresők köréből, akik feladták születési nevüket, és olyan szigorú életmódot folytattak a jógival, amely egyesítette a szikhizmust, a kundalíni jógát és a new age filozófiáját. Bhajan Szaturnusz-tanárnak nevezte magát, és fegyelmező stílus jellemezte.
Yogi Bhajan hotelszobájában (Fotó: Denver Post via Getty Images)
Dyson is nevet változtat, Premka Kaur Khalsa lesz, és 16 éven keresztül életét gurujának szenteli. Aztán 2020-ban saját kiadásában kiadja a Premka: White Bird in a Golden Cage: My Life with Yogi Bhajan című könyvet, amelyben felfedi, hogy guru-diák kapcsolatának van egy sötét oldala is. Dyson a spirituális álszentség és jógi ordító anyagiassága ellen teszi közzé emlékiratát, a megjelenést követően pedig egyre többen számolnak be hasonló, hátborzongató tapasztalatokról. Bhajan, a boldog, egészséges szentember képében tetszelgő jógi, aki 75 évesen szívbetegségben hunyt el, emellett cukorbeteg volt és tolószékbe kényszerülve élt, imádta a drágaköveket, és maharadzsákhoz méltó ékszergyűjteményt halmozott fel. A New York Times által a spirituális és kapitalista világok főnökeként emlegetett jógi egész luxusautó-flottát tartott fent, volt egy több mint 20 hektáros tanyája Espanolában és további 120 hektáros területe a sivatagban. Amikor Los Angeles-i főhadiszállásán tartózkodott, szeretett Beverly Hillsben vásárolni, és a La Scalában vacsorázni, amely nem volt messze a 3HO jógaközpontjától, amely több épületből állt, a Preuss Road-i szerény otthona mellett. Persze ezzel még nem bántott senkit, csupán csak átvert több ezer embert.
A könyv megjelenése után viszont többen is arról számoltak be, hogy bántalmazás áldozatai voltak a jógi mellett, és gyerekeik is könyörtelen szexuális, érzelmi és fizikai bántalmazást szenvedtek el a 3HO által szponzorált iskolákban, Indiában és Új-Mexikóban. 2020 június végén egyikük polgári keresetet nyújtott be a Los Angeles-i Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben azt állította, hogy Bhajan gyermekekkel való szexuális zaklatást és szándékos érzelmi bántalmazást okozott, és hogy a 3HO tagjai nemcsak tudtak Bhajan aljas dolgairól, hanem lehetővé tették és szemtanúi is voltak több alkalommal. Nadine Stellavato Brown számára, aki Bhajan-követők gyermekeként született, és nyolc évesen Indiába került iskolába, szülei döntése súlyos érzelmi következményekkel járt.
Ezekben a bentlakásos iskolákban ugyanis pálcákkal korbácsolták a gyerekeket, amíg tele nem lett a testük foltokkal, néhányukat megkínozták, elhanyagolták őket. Gyakori volt a fejtetű, a hasmenés, a vérhas és a májgyulladás. Napokig nem volt folyóvizük, széklet volt a padlón, falakon.
Yogi Bhajan hat párt ad össze egy házassági ceremónián (Fotó: Frank Lennon/Toronto Star via Getty Images)
Amikor a gyerekek megpróbálták elmondani szüleiknek a körülményeket, „azt mondták, nekik sem volt könnyű”, vagy azt a választ kapták, hogy Bhajan „csak próbára teszi őket”. Mindig volt kifogás a teljes vakságra, a követők az egyértelmű jelek ellenére sem voltak hajlandók a jógit kegyetlen, manipulatív, megosztó, félelmetes embernek látni.
Philip Deslippe jógatörténész, aki sokat írt Yogi Bhajanról, és doktorjelölt a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem Vallástudományi Tanszékén, úgy tartja, a nemrég napvilágra kerülő botrányok visszafordíthatatlanul beszennyezik a jógi nevét és az örökségét. „Úgy fognak emlékezni rá, mint egy Harvey Weinsteinre vagy a jóga Jerry Sanduskyjára, és úgy gondolom, hogy tanításai olyan módon beszennyeződnek, hogy nagyon megnehezíti a márkanév megmentését.”
A pornós guru
Kezdetben az Agama jóga paradicsom egy igazi menedékhely volt a thaiföldi Koh Phangan szigeten, amelyet az ősi tantrikus tanítások karizmatikus mestere, Swami Vivekananda Saraswati guru vezetett. De a felszín alatt úgy tűnik, ez nem egy átlagos jógaiskola volt. Tizenhat korábbi tanítvány és munkatárs nyilatkozta azt, hogy „szexkultusz” működött Agamában. Állításuk szerint gyakori volt a szexuális zaklatás, a nemi erőszak és a nőgyűlölő tanítások, Swami, akinek valódi neve Narcis Tarcau, nők százainak „agyát mosta” azzal, hogy szexuális kapcsolatba kell lépniük vele, hogy elérjék a megvilágosodást. Miután 31 nő nyújtott be vallomást állítólagos bántalmazásról, az iskola először belsőleg próbálta kezelni az esetet, aztán független vizsgálatot indított, nem sokkal később Tarcau el is hagyta Koh Phangant.
Swami Vivekananda Saraswati
A vádak között szerepelt, hogy Tarcau akaratuk ellenére hatolt be a nőkbe ujjaival, agresszíven tapogatta őket, vagy beleegyezés nélküli szexuális aktusra kényszerítette őket. Amikor az áldozatok nemet mondtak, Tarcau azt válaszolta: „Tudom, mi a legjobb neked”, mielőtt rájuk kényszerítené magát. Volt tanítványai azt állítják, Tarcau „kihasználta” és „manipulálta” a sebezhető nőket a tantrikus gyógyítás leple alatt. Tanításainak részeként Tarcau állítólag kedvenc pornófilmjeit mutatta meg tanulóinak. Állítólag nőket is használt háztartási alkalmazottként, és a lealacsonyítás, a hipnózis és a mentális manipuláció kombinációjával az irányítása alatt tartotta őket. Két különböző nő, akik mindketten több évet töltöttek Agamában „Swami bűvöletében”, azt mondta, hogy Tarcau addig törte az önbecsülésüket, amíg bele nem egyeztek, hogy szexeljenek vele. Mindkét alkalommal azt mondta nekik, hogy segíti „feloldani”a korábbi nemi erőszak traumáját, majd a nők állítása szerint análisan megerőszakolta őket. Egyikük hiába kérte, hogy „hagyja abba, mert fáj”, végül abbahagyta az ellenkezést. Azt mondja:
Annyira agymosott voltam, hogy azt hittem, ő a tanárom, jobban tudja nálam, mire van szükségem.
Mind a férfi, mind a női hallgatók szerint a nem megfelelő szexuális magatartás kultúrája elterjedt volt Agamában. Legalább két idősebb férfi tanárt is megvádoltak szexuális zaklatással vagy nemi erőszakkal, mindkettejüket elbocsátották. Tarcaut pedig jelenleg az Interpol keresi, miután feltételes szabadlábra helyezése után eltűnt. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen.
Gyermekmolesztálások a buddhista kolostorokban
Kalu Rinpocse, a híres tibeti származású buddhista tanító fiatal mindössze 21 éves reinkarnációja könnyek között mondja el egy Youtube-videóban 2012-ben, hogy gyerekként a kolostorba kerülve milyen molesztálásnak volt kitéve. Reinkarnálódott szerzetesként az őt ért bántalmazások miatt kilépett a rendből, rámutatva arra a problémára, ami a tibeti, indiai kolostorokban is jelen van. A videóban arról beszél, hogy bár őt a híres láma reinkarnációjaként találták meg, mégis tiszteletlenül bántak vele a kolostorban, ami miatt alkohol- és drogfüggő lett. Felvetődhet a kérdés: mi történik azokkal a gyerekekkel, akik nem híres tanítók reinkarnációjaként, hanem egyszerű családok gyerekeként kerülnek kolostorokba, és a hangjuk nem hallatszik?
Kalu Rinpocse példájára Imre Zoltán kultúrantropológus mutatott rá, aki legalább 25 éve foglalkozik vallástudományokkal, és kutatásai során eljutott a Himalájába, olyan falvakba is, ahol ember élhet, és még termelhet. Szerinte miközben itt nyugaton mindenki csak a buddhizmus szép oldalával találkozik, ugyanúgy, mint más vallások esetében, itt is számos visszaélés fordul elő. Ezek ráadásul már a korai gyerekkorban elkezdődhetnek. „A tibeti szerzeteseknél a család már 4-5 éves korától kezdve beadja a fiúgyermeket a rendbe, ha úgy ítéli meg, hogy tehetséges, érdemes a taníttatásra. Innentől kezdve azonban ezek a gyermekek ki lehetnek téve mindennek, ellenőrzés hiányában pedig nem derül ki, hogy éri-e őket olyan szexuális bántalmazás, amely az egész életükre később hatással lesz” – mondja az nlc-nek a kultúrantropológus, hozzátéve, hogy a szerzetesek közötti, gyakran vérre menő bántalmazásra is van példa. – Szerzetesek sírva mesélték nekem, hogy a reformálódások idején, amikor egyik szerzetesrend kivált a másikból, egy szerzetesrend 200 szerzetesre rágyújtott egy kolostort, hogy ne legyen új hangja, megközelítése a buddhizmusnak.”
Imre Zoltán arról is beszél, hogy a magaslati vidéken nem tolerálják a fogyatékosságot sem. „A mai napig démonizálják ezeket a gyerekeket, akik meg sem érik a felnőttkort, mert a falu, a közösség rájuk fogja, hogy miattuk nincs árpatermése a falunak. Ilyenkor arra kérik a családot, hogy áldozzák fel őket. Gyakori, hogy barlangba, üregbe zárják, majd meditációs pozícióba szíjazzák le a gyermekeket, és ott hagyják őket étlen-szomjan. Ott még mindig zárt közösségek döntenek a fogyatékossággal élő gyerekek sorsáról, füvesemberek, sámánok, égi jelek segítségével.”
Fotó: Kevin Frayer/Getty Images
A nyugatra tévedt szerzetesek közül is akadnak, akik kihasználják a lelkileg érzékenyebb, esetleg traumatizált embereket, és mesterien manipulálják őket. Imre Zoltán a 72 éves korában elhunyt Szögyál Lákárt, ismertebb nevén Szögyál Rinpocsét említi példaként, aki könyvek millióit adta el, és a dalai láma után a legismertebb tibeti buddhista tanítóként tartották számon, még Bernardo Bertolucci A kis Buddha című filmjében is szerepelt. Szögyált még életében megvádolták fizikai és szexuális bántalmazással, 1994-ben egy nő pert indított ellene szexuális, mentális és fizikai bántalmazás miatt. Az ügyet peren kívül rendezték. A láma ellen halála előtt két évvel újabb vádak merültek fel. A Lákár által indított buddhista szervezet, a Rigpa megbízott ügyvédje független vizsgálatban megállapította, hogy súlyos visszaéléseket követett el. „Néhány diák súlyos fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazásnak volt kitéve” – áll a jelentésben; a csoport idősebb tagjai annak ellenére nem cselekedtek, hogy tudtak a visszaélésekről.
Bár számos tanító élt vissza az ősi spirituális hagyománnyal, hogy kiélje a hatalom, a pénz és a szexuális kielégülés vágyát, és szép számmal vannak olyan „állámák” is, akik valójában azért dolgoznak, hogy minél több kapcsolati tőkére, nőre, pénzre tegyenek szert, a kultúrantropológus szerint mindez nem jelenti azt, hogy a tanokkal gond lenne. „De előfordul, hogy az emberek ezeket a tanításokat arra használják, hogy önös érdekeiket képviseljék – mondja. – Tibetben nem csak a szerzetes választja ki a tanítványát, de a tanítványnak is meg kell néznie, milyen mestert választ magának. Ezért egy tibeti szerzetes mindig elmondja tanítása bevezetőjében, ő kicsoda, honnan érkezett, ki volt az előző tanítója, annak ki volt a tanítója – szinte egy családfát állít fel, hogy megerősítse a tanítványait abban, hogy tanításai nem légből kapottak. Nemcsak az figyelmeztető jel, ha ez kimarad, hanem az is, ha a mester bármire is, például pénzfizetésre akarja kötelezni a tanítványait” – emeli ki a szakértő, hozzátéve, hogy manapság már rengeteg az információ, ezért nagyon fontos kritikusan gondolkodnunk ahhoz, hogy kiválasszuk azt tanítást és azt a mestert, ami/aki tényleg hiteles.
Eltűntek a hagyományos fékek és egyensúlyok
Mark Singleton és Ellen Goldberg, a modern jóga tudósai szerint a jóga globalizációja gyökeresen megváltoztatta a guru természetét és szerepét. A guru és a tanítvány közötti kapcsolat régen személyes volt, jól megértették a hagyományos hindu társadalomban, és a sokéves oktatás során kialakult bizalomra épült. A modern jógaguruk azonban közeli kapcsolatba kerülhetnek idegenekkel, szinte bárhol a világon, egy olyan „közegben, ahol a guru vallási hovatartozása, funkciója, státusza és szerepe nem feltétlenül érthető”, és ennek megfelelően a régi korlátok már nincsenek érvényben. A szexuális visszaélést a tanuló azon vágya is elősegítheti, hogy közel kerüljön a guruhoz, és gyakori, hogy „szakralizálja” a guruval való testi kapcsolatot, valamint a guru és a tanulók közötti tekintélyelvű kapcsolatokat. Matthew Remski jógatanár, aki könyvet írt Jois Ashtanga jógájának visszaéléseiről, dinamikájáról, az vallja, hogy a modern guru-követő kapcsolatból hiányoznak a hagyományos fékek és egyensúlyok. Míg a helyi kolostorban dolgozó jógamesternek jó hírneve van, hiszen őt és családját személyesen ismerik (bár láttuk, hogy még így is lehetnek visszaélések), addig az indiai vagy tibeti bölcsesség hagyományaihoz vonzódó nyugatiaknak nincs hatékony eszközük annak megítélésére, hogy egy vélt jógi, guru kompetens-e, mivel az egész hagyomány ismeretlen számukra.
