Carole Hersee neve valószínűleg nem túl sokaknak csenghet ismerősen, még hazájában, az Egyesült Királyságban sem. Persze, miért is ismerné bárki: Carole Hersee ugyanis nem popsztár, focista vagy gyanús körülmények között meggazdagodott milliárdos, hanem jelmeztervező. Az internetről még azt is megtudhatjuk, hogy az idén 64 éves nő Dél-Angliában, egy Redhill nevű városkában született, a világhírűnek aligha nevezhető Farnham Heath End Schoolba járt iskolába, majd varrónőként helyezkedett el egy színházi kosztümökkel foglalkozó cégnél. Számos színházi produkcióhoz és filmhez tervezett jelmezeket, egyebek mellett az Utolsó császárhoz, a Flash Gordonhoz, valamint a Veszedelmes viszonyokhoz. Egy tíz évvel ezelőtti cikk szerint két lánya van, azóta meg talán már unokái is születtek. Ez kétségkívül igen imponáló életpálya, azonban Carole Hersee-nek elsősorban nem jelmeztervezői munkássága miatt van saját – annyira nem is rövid – Wikipedia-oldala, és nem is ezért szoktak tőle úgy 5-10 évente interjút kérni a brit bulvárlapok (mint például idén januárban a The Sun).
Hanem azért, mert a brit televíziózás történetében (és talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy: úgy általában a televíziózás történetében) messze az ő arca volt legtöbbször látható a képernyőn.
Bizonyos számítások szerint – amiket sajnos nem áll módunkban leellenőrizni, de tippünk szerint nem állhatnak messze a valóságtól – Carole Hersee 1967 és 1998 között összesen nagyjából 70 ezer órán (!), azaz NYOLC TELJES ÉVEN ÁT szerepelt a televízióban; leginkább természetesen a BBC-n, de gyakran bukkant fel skandináv, ausztrál, sőt bahreini tévéadásokban is. Ilyen sokat talán még szerencsétlen sorsú, harmadik világbeli országok önimádó diktátorai sem produkálják magukat a tévében, szóval joggal merül fel a kérdés, hogy egy – legalábbis az interjúi alapján – nem különösebben exhibicionistának tűnő színházi jelmeztervező mit keresett ott ennyi ideig? És egyáltalán: hogy volt ideje emellett bármi mást is csinálni? Mondjuk jelmezeket varrni, ugyebár.
A történetben – ahogy azt nyilván mindenki kitalálta – azért van egy kisebb csavar. Carole Hersee tudniillik egyáltalán nem mászkált be semmiféle tévéstúdióba (vagy legfeljebb csak családi érintettség okán), és – legjobb tudomásunk szerint – nem is nagyon állt soha kamera elé. Az egyik gyerekkori fotója volt az, ami ilyen fantasztikus karriert futott be a világ vezető műsorszolgáltatójánál. Erről a képről van szó:
Carole Hersee gyerekkori portréja (fotó: Wikipedia)
Hersee itt körülbelül 8-9 éves, kockás szoknyát, piros felsőt és ugyancsak piros hajpántot visel, éppen amőbát – pontosabban tic-tac-toe-t – játszik egymagában (ami kissé szokatlan), mellette pedig kedvenc babája, az azóta szintén valóságos hírességgé vált Bubbles bohóc üldögél. Valószínűleg még számtalan vele egykorú gyerekről készült hasonló fotó akkoriban (mármint 1967-ben), és nem csak az Egyesült Királyságban, hanem nálunk, a Magyar Népköztársaságban is; bár azok alighanem inkább fekete-fehérek voltak.
Csakhogy ez a kép végül nem a családi vitrinben végezte. Ugyanis Carol apja, George Hersee a BBC-nél dolgozott mérnökként, és amikor 1967-ben a televízió megkezdte a színes műsorsugárzást, ő kapta a feladatot, hogy fejlesszen ki egy új monoszkópot. Az angolul test card vagy test pattern nevű kép az, amit akkor láthatunk a tévében, ha nincs műsorszolgáltatás, és amely a tévékészülék pontos színbeállításában is segít. A legismertebb és popkulturális szempontból legjelentősebb monoszkóp talán a PM5544, amit biztos mindenki látott már).
Az idősebb Hersee pedig – és ezért igazán nem hibáztatjuk! –
a saját lánya képét helyezte el a szürke különböző árnyalataiban pompázó geometrikus formák és színes tesztminták közé; ez a mű lett aztán a legendás Test Card F, a monoszkópok Mona Lisája,
amelyet először 1967 július 2-án sugárzott a BBC 2, és amely a következő három évtizedben alapvetően határozta meg a brit televíziózás arculatát.
Érdekesség, hogy Carole kishúgáról, Gillianről is készült néhány fotó, de ezeket végül nem használták, mivel a kislánynak hiányzott a két első foga, illetve Bubbles bohóc színeit megváltoztatták egy kicsit: a kék-fehérről zöldre, ugyanis ez utóbbi árnyalat még hiányzott a televíziós alapszínek közül.
A baba még ma is Hersee tulajdonában van, és időnként – egy-egy fotó kedvéért – újra is játssza vele a tévénézők millióinak agyába beleégett képet.
