Nagy Tünde ötvenegy éves, értelmi sérült, aki sosem ismerte a családját. Intézetben nőtt fel, sokáig csak a munkahelyi műszakváltások jelentettek változást az életében. Mikor a gödi fogyatékosotthont átvette a Máltai Szeretetszolgálat az ő életében is új fejezet indult: már nemcsak „egy lakó” volt a kétszázból, hanem ünnepi műsorok szereplője, a helyi speciális focicsapat kapusa, ügyes gobelinhímző. 2020-ban a Szeretetszolgálat támogatott lakhatás programjában tizenegy társával egy külön épületbe költözött. Tünde ekkor hazaérkezett: az élete többé nem a fogyatékosságáról szólt.
A támogatott lakhatás célja ugyanis az, hogy a sérült emberek az igényeik szerint kialakított családi házakban, képességeikhez mérten önállóan éljenek. A tömeges intézményekkel szemben az ilyen lakóházakban a személyes tér, az egyéni ritmus, a sok döntési lehetőség – például az, hogy mi legyen reggelire, melyik ruhát vegyük fel, vagy mit csináljunk vacsora előtt – egy másfajta életet tesz lehetővé. Olyan életet, amely már szinte nem is különbözik az átlagemberek életétől. Olyat, amilyennek megteremtésére a Máltai Szeretetszolgálat minden intézményében törekszik.
Tünde és társai napjait négy munkatárs kíséri, akik a nehezebb házi teendőket elvégzik, szabadidős programokat szerveznek, és a világban való eligazodásban, az ellentétek elsimításában, a mélypontok átvészelésében is segítenek. A lakók zöme, így Tünde is dolgozik: egy gödi pékség munkatársa, csomagolja és árcédulázza a kenyereket. Ha otthon ő a „hetes”, beindítja a mosogatógépet, kiveszi a teregetnivalót. Hétvégén takarít, délutánonként szívesen színez, Modern Talking-ot hallgat, és egyedül szeret imádkozni.
Nagy Tünde ötvenegy éves, értelmi sérült, és új családja van: a lakótársai és Máltai Szeretetszolgálat segítői. Mai élete pedig jobban különbözik egykori sajátjától, mint az ép emberekétől.
Kérjük adód 1%-ával támogasd a Máltai Szeretetszolgálat munkáját!
