Alig indult el a menet a Hősök teréről, az Andrássy út elején máris éreztük, hogy furcsa trutyiban gázolunk, konkrétan hozzáragadt a cipőnk az úthoz. Kiömlött valami? Ravasz ellentüntetők összeragasztózták volna az útvonalat? Utóbbi sem lenne meglepő: emlékezetes volt, amikor pár éve takitkusan elhelyezett ürülékkel tették (szerencsére csak majdnem) elviselhetetlenné a vonulást. Szerencsére nem erről volt szó:
egyszerűen csak megolvadt az aszfalt.
Az időjárás pont olyan volt, mint a tavaly: felhőtlen, párás és elviselhetetlenül meleg. Az, hogy ennek ellenére is eljöttek 35 ezren (legalábbis ez a hivatalos becslés), azt jelzi, hogy a Budapest Pride-nak igenis van tétje, legfeljebb egész más, mint 5-10 éve. Akkor ugyanis nem csak a jogaikért, hanem a fizikai biztonságukért is tüntettek, a kordonokon túl pedig változatos méretű és intenzitású ellentüntetés várta őket, most azonban sokkal inkább egy felszabadult buli volt a Vajdahunyad vártól a Vajdahunyad várig tartó két és fél órás vonulás, mint bármi más.
Részben azért, mert Budapest – diplomatikusan fogalmazva – LMBTQ-szkeptikus rétege is egyszerűen megszokta és elfogadta őket: az ablakokból, üzletekből, kapualjakból részben éljenzést, részben érdeklődő és furcsálló tekinteteket kaptunk, fújolást és záptojást egyáltalán nem. Részben meg azért, mert az idei balhét elvitte egy pad: a szivárványszínűre festett ferencvárosi ülőalkalmatosság volt idén az az objektum, amin a fociultráktól a centristákig mindenki levezethette a feszkót, míg végül magát a szerencsétlen padot vitték el az önkormányzat emberei, a balhéra már csak egy halvány STOP LMBTQ felirat emlékeztet.
Feszültség tehát nem volt a vonuláson, még a szokásos szélsőjobbos tüntetés is szomorúbb és enerváltabb volt a szokásosnál: a Dózsa György úton a menettől hermetikusan elválasztva egy-két tucat feketeruhás feszítette a szokásos pedofilos molinókat, miközben irritáló hang szólt a megafonjukból. Ezt a tüntetők persze csak pár percig hallották, hiszen vonultak tovább, maguknak a tüntetőknek azonban órákig el kellett viselni a saját hangfegyverüket, hogy aztán rendőri kísérettel széledjnenek széjjel. Mindezt a 38 fokban. Nehéz megmondani, mért választja bárki önként ezt az életstílust, de mint tegnap is kiderült, ez egy elfogadó város: simán belefért. A tüntetés egyik legszebb pillanata volt, amikor az egyik flitteres ruhás felvonuló átkiabálta a rendőrkordonon, hogy
ti is királyok vagytok ám!
Erre még egy kicsit a nyávogó megafon is elhallgatott.
Politikusok alig voltak – nem is volt rájuk szükség -, Karácsony Gergely azért elmondta, hogy amíg az LMBTQ-emberek nem szabadok, addig senki sem szabad. Utalt a fóliázásra, és azt mondta, az lenne az ideális, ha a Pride annyira természetes lenne, hogy a főpolgármesternek fel se kellene szólalnia. Az ő beszédéből idéztünk a címben is.
Kár is mondatokkal ragozni tovább ezt a felvonulást, és ezt a lehető legjobb értelemben írjuk: nem történt semmi váratlan, és ez így van jól. Ezt a történetet úgyis fotókkal lehet elmesélni: mutatunk is huszat sok sminkkel, csillámporral, Kamionról tömeget animáló Steiner Kristóffal, egy lila hajú kutyával, Hegedűs Márk extrém cipőjével és még sok mindennel, amit megmagyarázni sem tudunk, és ez így van jól.

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton