Sikerül normálisan viselkedni? Hm? Sikerül?!
Nem tudjuk, mi lehetett az előzménye annak, hogy két civil ruhás rendőr térdelt egy hason fekvő, megbilincselt, idősebb úr testén az Astoria árkádjai alatt, de a közelben répák hevertek a földön, szóval biztosan látványos volt a 31. Budapest Pride felvonulásán előadott ellenperformansz.
Ettől – és még néhány apróságtól – eltekintve a hőség volt a felvonulók egyetlen ellensége; akkora üdvrivalgás tört ki mindhárom alkalommal, amikor húsz-húsz másodpercre elbújt a nap, mintha az derült volna ki, hogy a Vérmezőn felállított színpadon Lady Gaga lesz a meglepetésvendég.
Rekordhőségben tartották meg a 31. Pride-ot (Forrás: Neményi Márton)
A lényeg, hogy
a 2026-os Budapest Pride Felvonuláson nem történt semmi, és ez nagyszerű hír.
Azon ugyanis, hogy mennyire békés egy LMBTQI-rendezvény, nagyszerűen le lehet mérni, mennyire európai egy ország (város); Budapest szombaton jelesre vizsgázott, az pedig, hogy általában véve is egyre többeknek tetszik a gondolat, hogy a melegek házasodhassanak és örökbe fogadhassanak, annak a jele, hogy az egész ország gyógyul.
A létszám a tavalyi huszada-harmincada volt, ami nem az idei rendezvényt minősíti, hanem a rendszerváltó felvonulás méretét. Ha nem egy hőkupola alatt vonultunk volna, alighanem sokkal többen jönnek, de az, hogy a Deák téren még állt a tömeg, amikor az eleje átért az Erzsébet hídon, nagy szó. Azt, hogy hányan voltak, azért is nehéz megbecsülni, mert rengetegen csak a Vérmezőn tartott záróeseményre mentek ki a meleg miatt, és szintén rengetegen feladták a vége előtt; egy anya azzal a mondattal kezdte a Déli metrója felé terelni a családját, hogy „ez itt már mindegy, Karigeri úgyis megint elmondja, hogy milyen felemelő volt”. (A főpolgármester végül arról beszélt, hogy ő szeretné összeadni az első meleg házaspárt, ha majd eljön az ideje.)
Papíron egyébként pont ugyanannyi ok van a tüntetésre, mint tavaly: Magyar Péter egy-két finom célzásától eltekintve semmit nem tudunk arról, mikor és hogyan rendezik az azonos nemű párok jogait. Senki sem gondolta, hogy április 13-án arra ébredünk, hogy házasodhatnak, lehet gyerekük és (ami még hosszabb és keményebb menet lesz) végigsétálhatnak a Nagykörúton ölelkezve beszólogatás nélkül, de sokat elárul, hogy az azóta eltelt két és fél hónap alatt egy törvényhez se nyúltak hozzá.
Ezzel együtt is inkább ünneplés volt a felvonulás, mint tüntetés, amelyet a répás úron kívül csak itt-ott zavartak meg egyéni akciók. Például:
- Budaházy Edda a Ferenciek környékén egy szépen faragott feszülettel a kezében lassította a vonulást tizenöt teljes másodpercig, amíg arrébb tessékelték a rendőrök;
- az Erzsébet hídon egy embert – ahogy a BRFK közleményében diplomatikusan fogalmaz – „megbotránkoztató viselkedés” miatt kellett kiemelni;
- még a Deák téren figyelmeztette két férfi transzparenssel és mikrofonba kiabálva, hogy Karácsony Gergely azonnal állítsa le a Pride felvonulás előkészítését, mert a Mindenható Isten ítélete sújt le!!!
- az esemény előtt egy azóta előállított férfi beledobálta a Dunába az Erzsébet híd szivárványos zászlóit és nemzetiszín lobogókat tett a helyére, és bár a helyzetet orvosolták, így is több volt a trikolór a szokásosnál, értsd: még soha nem volt ennyire nemzeti a Pride;
- a Gellért-hegyről pedig molinókkal üzente meg a Hatvannégy Vármegye, hogy „a bűn nem lehet büszkeség tárgya”, és hogy „keresztény Magyarországot” szeretnének látni.
(Az nem derült ki, hogy a Budapest Pride és a kereszténység hol zárják ki egymást.)
Minden ilyen akcióra jutott azonban négy-négy erkélyekről kilógatott támogató üzenet és ablak, amelyekben a kamionok zenéjére buliztak fiatalok és családok. A házilag gyártott transzparensek is erősek voltak idén; a két kedvencünk a fekete festékkel vállra írt „better a fag than a fascist” („inkább vagyok buzzancs mint fasiszta”), illetve a Billog közéletileg aktív burgerező tulajdonosa által lóbált
Ne féljetek, melegek, megjöttek a heterók
felirat, amely, ha tényleg olyan jó hely lesz ez az ország, mint ahogy most tűnik, a következő évek egyik mottója lehet.