Életre utaló jeleket találhattak a Marson

Bár már jó ideje nem járnak sikerrel, a NASA kutatói a mai napig nem hagytak fel azzal a célkitűzésükkel, hogy korábbi életre utaló jeleket találjanak Marson. Most pedig úgy tűnik, volt értelme a kitartó munkájuknak, az egyik marsjáró ugyanis döbbenetes adatokat továbbított a tudósoknak.
 
A Perseverance robot éppen a Jezero-krátert kutatja, ahol a tudósok úgy vélik, hogy a terület korábban egy tónak adhatott otthont a Marson. Érdekesség, hogy a  „jezero” szó bizonyos szláv nyelveken tavat jelent. Tézisüket arra alapozzák, hogy a helyszínen víz által lerakódott üledékeket azonosított a marsjáró. A nagy felfedezést a Perseverance fedélzetén lévő hét eszköz közül az RIMFAX nevű talajradar tette lehetővé, amely egészen elképesztő módon arra is képes, hogy 20 méteres mélységig feltérképezze a talajt.

– írja a ScienceAlert.
 
David Paige, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a Mars körül keringő szondákkal már megfigyeltek izgalmas felszíni formációkat, de nem tudhatták biztosan, hogy a képződmények eredeti állapotukban láthatóak-e. Ennek eldöntésében segíthet a talajszint alatti vizsgálat – írta a 24.hu.

Festői szépségű táj tárul elénk a Marson (Fotó: Getty Images)

Nem véletlenül kezdték el itt a kutatást

A tudósok szerint a kráterben a távoli múltban alkalmasak lehettek a körülmények az élet számára. Így, ha a vörös bolygón egykor voltak mikrobák, azok megkövesedett maradványai még mindig a térségben lehetnek. A Daily Mail értekezése szerint a tudósok sejtései beigazolódni látszanak, az eredmények ugyanis megerősítették azt, amit a korábbi tanulmányok már régóta sugalltak: a hideg, száraz és élettelen Mars egykor meleg, nedves és talán lakható is volt.

A tudósok pont a korábban is említett ásványi anyag maradványok miatt választották a krátert a kutatásuk helyszínéül. Ha ez még nem lenne elég, a vörös bolygó körül keringő Reconnaissance Orbiter űrszonda is megerősítette, hogy a kráter olyan anyagokat tartalmaz, amelyek csak víz jelenlétében képződhettek.

Egyre több a bizonyíték

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy vajon hogyan lát le akár 20 méteres mélységig is egy marsjáró. A Perseverance úgy dolgozik, hogy a műszere 10 centiméterenként radarhullámokat bocsát ki a Mars felszíne alá, méréseit pedig nagyjából 20 méteres mélységig tudja elvégezni. Ennek köszönhetően a tudósok két különböző üledéklerakódási periódust tudtak elkülöníteni a vizsgált területen.

A Kaliforniai Egyetem és a Norvég Oslo Egyetem kutatócsoportja azt is észrevette, hogy bizonyos területeken a radarfelvételek azt mutatják, hogy az üledékek szabályosak és vízszintesek – akárcsak a Föld tavaiban lerakódott üledékek. A lerakódás második periódusa akkor következett be, amikor a tó szintjének ingadozása lehetővé tette, hogy egy folyó széles deltát rakjon le. Ez a delta egykor messzire benyúlt a tóba, de később a torkolathoz közel erodálódott.

A robotrover által végzett földradar-megfigyelések eredményei tehát alátámasztják a tudósok azon elméleteit, miszerint a Mars egyes részeit egykor víz borította, és mikrobiális életet rejthetett.