Nem véletlen, hogy szép lassan az egész világ megtanulja a 22 éves francia úszó, Léon Marchand nevét: azon túl, hogy a szerdai 200 méteres pillangóúszás döntőjében, hatalmas küzdelem után legyőzte a címvédő Milák Kristófot, még ugyanazon a napon, 200 méter mellen – hasonlóan szoros küzdelemben – is aranyat szerzett. A fiatal tehetség harmadik aranyérmét a 400 méter vegyes döntőben szerezte. Léon Marchand szerdán a szemünk láttán írt történelmet, hiszen egy olimpián még senki nem nyert mell- és pillangóúszásban is egyszerre, pláne nem két órán belül. A 200 vegyesen szerzett negyedik aranyérme már csak afféle “hab a tortán.”
Habár a francia úszó az egész mezőnyt maga mögé utasította, meglepő volt látni, hogy milyen szerényen, illetve mekkora alázattal beszél a saját, illetve a csapattársai teljesítményéről is. Az úszó a szerdai interjújában arról mesélt, hogy győzelme ellenére gyorsabbnak tartja a magyar ellenfelét, és nyíltan beszélt a taktikájáról is, amivel végül le tudta győzni Milák Kristófot.
„Nagyon sok versenyét láttam már, és sokkal gyorsabbnak is gondolom Milák Kristófot magamnál, úgyhogy próbáltam minél közelebb lenni hozzá 150 méternél, utána pedig beleadni mindent a célig.
Jól tudtam tapadni rá, mert messze volt a világcsúcsától, és a víz alatti úszásommal is sok időt tudtam rajta hozni. Nagyon élveztem ezt az úszást, ráadásul az egyéni csúcsomat is alaposan sikerült megjavítanom” – mondta az M4 Sportnak Marchand.
Az aranyérmes Léon Marchand, az ezüstérmes Milák Kristóf és a bronzérmes Ilya Kharun (Fotó: Getty Images)
Hétéves volt, amikor úgy döntött, abbahagyja az úszást
Sok versenyző már egészen hamar belekerül a sport világába, ami nem meglepő, hiszen a legtöbben már alapból élsportoló családból érkeznek. Ez a francia úszó esetében sem volt másképp, hiszen Léon Marchand két olimpikon, Xavier Marchand és Céline Bonnet gyermekeként csobbant a medencébe.
Annak ellenére, hogy az egész családja élvonalbeli úszókból áll, szülei hagyták, hogy fiuk a saját útját járja, hiszen tisztában voltak azzal, hogy – pláne egy sportoló esetében – milyen következményei is lehetnek annak, ha belekényszerítik egy szerepbe. Gyerekkorban nagy szerepet játszik az érdeklődési kör, az edző, illetve a csapattársak személye a sportágválasztásban. Nem ritka, hogy valamelyik tényező hiányában egészen hamar otthagyják a sportot, azonban a hétéves Marchand egészen más miatt hagyott fel az úszással: az ízlésének egyszerűen túl hideg volt a víz.
Nagyon sovány voltam, a medencében pedig egyszerűen szörnyű volt, úgyhogy két évre abbahagytam az úszást
– mondta Marchand ASU-nak, majd azt is hozzátette, szerinte az úszás egy kifejezetten nehéz sport.
„Nehéz állandóan élvezni a folyamatot. Évekig edzel egy olyan versenyre, amely olykor csak 20 másodpercig tart.”
A medence szélén didergő kisfiú úgy döntött, hogy más sportban is kipróbálja magát, így egy rövid időre elhagyta az uszodát és a judóban, illetve a rögbiben próbált szerencsét. Végül rájött, hogy a szárazföldön nem annyira jó, mint a vízben, így 9 évesen újra visszatért a medencébe.
Mindenki felnézett a 40 kilós fiúra
Léon Marchand néhány hét alatt igazi legendává vált; olyanok is vannak, akik már most második Phelpsként emlegetik, de olyanok is vannak, akiket igenis meglep a francia úszófenomén szárnyalása. Nicolas Castel még gyerekként kezdte el edzeni Marchandot, akit csendes és fizikailag nem túl fejlett kisfiúként írt le.
„A vízben való motoros képességeit tekintve elég jó volt, de nem is kivételes” – fogalmazta meg Castel egy korábbi interjúban, majd azt is hozzátette, hogy Marchand elsősorban annak örült, hogy a társaival lehet.
Léon Marchand (Fotó: Getty Images)
„Ez végigkísérte a pályafutását. Bárhol is járt, képes volt kialakítani egy baráti társaságot, akikkel együtt élte meg a kalandot és osztozott a jó pillanatokban.”
Egy korábbi osztálytársa úgy nyilatkozott, hogy Marchand hatodik osztályos korában mindössze negyven kilogramm lehetett, és habár fizikailag nem lehetett megmondani róla, hogy élsportoló, nagyon okos volt. Természetes volt, hogy egyfajta vezetőként tekintettek rá, még annak ellenére is, hogy nem ő szólalt fel a leghangosabban és nem ő nyilvánította ki a véleményét legelőször. Az osztálytársa szerint mindenben jó volt, amibe csak belevágott. Ahogy teltek az évek, egyre több csapattársa hagyott fel az úszással, a négyszeres olimpiai bajnok azonban kitartott. Kitartása a helyi, illetve az országos bajnokságok után pedig egészen a tokiói olimpiáig repítették, ahol hatodik helyen végzett a 400 méteres vegyesúszásban.
Az igazi fordulat Tokió után jött
18 éves korára egyértelművé vált, hogy Marchand kiváló tehetség, így szülei is realizálták, hogy a fejlődés érdekében a fiatal úszónak el kell hagynia Dél-Franciaországot. Marchand ezt követően az Egyesült Államokba költözött és a világ egyik legjobb edzőjéhez került. Annak a Bob Bowmannek lett a tanítványa, aki a huszonháromszoros olimpiai bajnok, Michael Phelps és a Párizsban 200 méteres hátúszásban olimpiai aranyérmet szerző, Kós Hubert edzője. A változás azonban komolyabb edzésmunkát jelentett és nagyobb mentális terheléssel is járt. A francia úszónak nemcsak a nyelvet kellett megtanulnia, hanem azt is, hogy hogyan gondoskodjon magáról.
Léon Marchandot nem lehet összehasonlítani Michael Phelps-el, ennek ellenére mégis van egy közös vonásuk
Olykor nehéz nem “összehasonlítani” két világklasszist, pláne azok után, hogy a tavalyi évben Marchand a japán fukuokai vizes világbajnokságon a 400 méteres gyorsúszáson megdöntötte Phelps világrekordját.
Két sportolót nem lehet összehasonlítani, hiszen nincs két egyforma úszó, ahogyan nincs két egyforma ember sem.
Bob Bowman szerint azonban egy nagyon fontos dologban azért mégiscsak hasonló az amerikai legenda és az ifjú francia titán. Azt mondja, hogy a hasonlóság a mesterségük iránti elkötelezettségükben és fegyelmükben rejlik, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy valaki megbirkózzon az úszással járó monotonitással.
Léon Marchand és Michael Phelps (Fotó: Getty Images)
A személyiségüket tekintve nagyon különbözőek, de a versenyhez és az edzésekhez való hozzáállásuk nagyon hasonló. Nagyon következetesek a mindennapokban, és minden nap egyenletesen, magas szinten edzenek
– mondta Bowman, majd azt is hozzátette, hogy az úszók akár napi négy órát is eltöltenek a medencében, ami hamar monotonná és unalmassá válhat.
„Nagyon kell akarni”
Ahogyan Bob Bowman is fogalmazott, nagyon kell akarni, hiszen az élsport hamar meg tudja törni az embert. Tulajdonképpen a pályafutása alatt senki sem tudja elkerülni azt a pillanatot, amikor válaszúthoz érkezik, a kérdés az, hogy ki milyen úton fog elindulni. Léon Marchand néhány évvel ezelőtt – egész pontosan 2020-ban – szintén a kiégés szélére sodródott és egyáltalán nem volt biztos abban, hogy folytatni szeretné-e az úszást. Ekkor kereste fel Thomas Sammut mentáltrénert, aki sokat segített a sportolónak abban, hogy átlendüljön a mélyponton.
„Abban a pillanatban az úszás túl nagy szerepet töltött be az életében. Azt mondta magának, ha ilyen a legmagasabb szint, inkább abbahagyom. Ki volt égve” – mondta a szakember az Eurosportnak.
A közös munka eredménye pedig meghozta a gyümölcsét, ugyanis az úszó már nem fél a kudarctól.
Szeretem azt mondani magamnak: mi történik, ha elbukom? És igazából rájövök, hogy semmi különös nem történik akkor sem. Már nem félek a kudarctól és sokkal inkább úgy vagyok, hogy élvezem és megpróbálok nyerni
– összegezte Marchand.
Léon Marchand a párizsi olimpián (Fotó: Getty Images)
A francia úszó az ötkarikás játékok előtt úgy fogalmazott, hogy az idei olimpiáját akkor tekintené sikeresnek, ha egy aranyéremmel távozhatna, azonban nem ez fogja meghatározni az életét. A kudarc is a karriere része lesz. Ehhez képest Léon Marchand nem egy, hanem négy olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet.
