Gólyatáborba menni nem, hogy nem kötelező, hanem most már egyenesen ciki, hagyjátok ki nyugodtan!

A Bevezetés a filozófiába című (választható) tárgyon kívül nem volt olyan kurzus az újságírósuliban, ahol ne mondták volna el minden egyes órán, hogy minden cikk legfontosabb része az eleje. Az első egy-két mondat az, amivel berántjuk az olvasót, és ha ügyesek vagyunk, el sem engedjük a cikk végéig.

Újságíróként igyekszem kitenni magamért, úgyhogy tessék, itt egy erős kezdés:

Nekem ez a két szó jut eszembe pavlovilag, ha meghallom a gólyatábor szót, és ez alighanem már így is marad egészen addig, amíg ki nem tör egy a gólyák listázásánál még nagyobb botrány. Remélem, most már megússzuk ilyesmi nélkül addig, amíg ki nem hal, vagy át nem alakul teljesen a magyar felsőktatásnak ez a doh- és hányásszagú intézménye.

Kérdezném, hogy ugye mindenki emlékszik a HÖK-listás sztorira tíz évvel ezelőttről, de a helyzet az, hogy éppen azok nem emlékeznének, akiknek a legfontosabb lenne tudni ezekről: a 18-20 évesek, akik hamarosan gólyatáborba mennek. A kedvükért nézzük át, mi történt. 2013 elején kiderült, hogy az ELTE bölcsészkarának Hallgató Önkormányzata Excel-táblában, név szerint listázott mindent, amit az aktuális gólyákról tudni kell. A világnézeti, vallási hovatartozáson és az általános szervilizmuson/karakánságon túl természetesen külön figyeltek a jócsaj-faktorra, azaz arra, hogy a zömében felsőbbéves (vagy már bőven túlkoros – egy időben a fél ország a 32 évesen, 11 év szegedi HÖK-elnökség után lemondott Török Márkon röhögött) férfiakból álló tisztelt grémium mennyire tartja vonzónak a lányokat. Így került a listára a fenti szóösszetétel is, olyan klasszikusokkal, mint a „jó segg”, „óriási ribanc”, „Pistának jó lesz”, „fasza volt pázmányos magyar csaj lovagol család hit”, illetve a „liberális zenéket hallgat”, ami nem tudjuk, mit jelent, de ebben a kontextusban semmi jót.

Képünk illusztráció (Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának gólyatábora, Bükkszéken, 2015-ben – MTI Fotó: Komka Péter)

Azért írjuk, hogy a Hallgatói Önkormányzat, és nem annak egy része, mert az ilyesmi nem működhet a teljes szervezet legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül. A lista ráadásul nagyrészt arról szólt, hogy kik a potenciális jelöltek, akik – ha már a hallgatók érhető módon tesznek rá, hogy néz ki a vezetőség, így el sem mennek szavazni – beszervezhetők a zsíros pozíciókra, akár az elnökire. Értsd: ha elég jobbos, szervilis, és elég nagy partiarc gólya vagy, kaptál a neved mellé egy E-betűt, és később megkerestek, hogy mit szólnál egy tuti lehetőséghez. (Csak hogy világos legyen, honnan fújt a szél: külön betűt kaptak a zsidók, vagy „zsidógyanús” hallgatók is.)

A lista kiszivárogtatása után az elnök megbukott, a szervezet egy kicsit átalakult, de a tanulság a jelek szerint nem az volt, hogy „oké, ez tényleg gáz volt, újra kell gondolnunk mindent”, hanem az, hogy „gyerekek, ezt akkor egy kicsit óvatosabban kell ezek után”. A gólyatáborokat pedig az egyetemek, főiskolák nagy részében azóta is a hozzájuk hasonló arcok szervezik.

Ezek után fél év is alig telt el, és jött az újabb, ezúttal még vérfagyasztóbb botrány: az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának gólyatáborában egy 38 éves fotós hajnali 4-kor megvert és megerőszakolt egy lányt. (Vagyis ennyiről tudunk: egy fotósról és egy lányról. A férfi egyébként más gólyatáborokban is fotózott, és borzalmas módszerekkel próbálkozott be a nála 20 évvel fiatalabb lányoknál, szóval egyszerűen arról volt szó, hogy 2014-ben véletlenül le is bukott.) Azt nem állítom, hogy a táborokban lányokat erőszakoló fotós képe rendszerszintű jelenség, de azt igen, hogy az ügy nagyon sokat elárul a gólyatáborok hatalmi berendezkedéséről és az elsősök, különösen a lányok kiszolgáltatott helyzetéről.

Most meg ez.

Hát, ez aztán gyorsan eszkalálódott. Ron Burgundy mémmé vált mondata éppen ide kívánkozik: a BME leendő villamosmérnökeinek és informatikusainak bodajki gólyatáborában a szervezők betiltották az óvszert, ami aggályosnak aggályos, de valljuk be, 2024-ben inkább vicces, mint megbotránkoztató, még úgy is, hogy a főszervező – a HÖK helyett a valamivel szexibb nevű Egyetemi Hallgatói Érdekképviselet színeiben – még rá is tett egy lapáttal, és megindokolta, hogy az önmegtartóztatás a leghatásosabb fegyver a szexuális úton terjedő betegségek ellen, az erkölcsi fertőről nem is beszélve.

Ezek után azonban gyorsan elterjedt, hogy a VIK tábora ettől függetlenül is iszonyú para:

Rémisztőnek írják le a diákok az óvszert tiltó gólyatábort

Facebook-posztok és -kommentek százai állították, hogy a hallgatókat vasfegyelemmel tartják, a telefonokat elveszik, a gyógyszereiket sem tarthatják maguknál, vécére sem mehetnek bármikor, és ha valaki haza akar menni, annyira megnehezítik a dolgát mindenféle mondvacsinált bürokratikus akadályokkal, hogy többen inkább meggondolják magukat és kibírják valahogy. Azóta ráadásul meg is tartották az idei tábort, és kiderült, hogy a helyzet még ennél is súlyosabb. Motozás, éheztetés, a mosdóba járás fizikai ellenőrzése, a lányok pedig nem kaptak külön szobát, egy-két lánynak egy tucatnyi fiúval kellett együtt aludnia. A fiúk napi két percet tisztálkodhattak, a lányok ötöt, és mindenki napi háromszor egy-egy percre mehetett vécére, úgy, hogy a felsősök közben baseballütőkkel verték a fülkék falát és üvöltöztek velük.

A táborról egyébként a mostani és a korábbi szervezők és az azt „túlélő” hallgatók elterjesztették, hogy „oké, durvának hangzik, de ez az egész csak poén, a harmadik nap után ugyanis feloldják a szigorú szabályokat és hatalmas buli kezdődik”. A gólyákat pedig megesketik, hogy ezt nem árulják el senkinek, hiszen akkor „elrontják a következő évfolyamok számára az élményt”. Ettől a helyzet persze nem lesz elfogadhatóbb, de az legalább kiderült, hogy pontosan tudják, mennyire szörnyű, amit művelnek.

Képünk illusztráció (Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának gólyatábora, Bükkszéken, 2015-ben – MTI Fotó: Komka Péter)

Az áldozatoknak ez persze sovány vigasz, de mindenképp hatalmas előrelépés, hogy végre szó van erről, és ha elegen elmesélik, mi történt velük, talán egy kicsit jobb hely lesz ez az ország. Tudjuk jól, persze, hogy az erőszakoló fotósok és a listázó HÖK extrém ügyek – persze az, hogy az ilyesmi egyáltalán megtörténhet, sosem lesz elfogadható –, a VIK-tábor alkalmazott módszerek azonban nagyon is elterjedtek: a bántalmazás, elnyomás és kizsákmányolás szürkezónája ez, a nehezen megfogható, „abúzus is meg nem is” jellegű kollektív nyomasztás, amelynek áldozatai könnyen lekeverhetők, és le is keverik őket a szervezők, elvtársaik, vagy akár a megkeseredett boomer kommentelők. „A gólyatáborok mindig is erről szóltak, a kőkemény beavatás legalább összekovácsolja a bandát”, „persze, vannak durva feladatok, mégis itt születnek az igazi barátságok, és legalább tudnak hova fordulni, ha elkezdődik az egyetem”; és ezek még a kíméletesebb mondatok. Egyébként inkább az megy, hogy

És persze az, hogy aki ezt nem képes kibírni, az a munkaerőpiacon, sőt, a nagybetűs életben úgy általában is azonnal elvérzik majd. A helyzet azonban az, hogy a gólyatábor felsőbbévesei, akik „felügyelő” feliratú matricát ragasztanak magukra, nagyon kevés kivétellel legfeljebb arra készítik fel a nekik kiszolgáltatott gólyákat, hogy elnyomás és megaláztatások sora vár rájuk az egyetem alatt, és valószínűleg az egész életben, ha nem agresszív, ivós és vetkőzős/vetkőztetős) „játékok” képében, akkor máshogyan. És nem lesz kihez fordulniuk.

Természetesen sok pozitív példa is akad, a kommentelők egy része úgy érzi, kötelessége megvédeni a gólyatábor intézményét, egy résük pedig őszintén jó érzésekkel jött el onnan. Egyrészt azonban minden nyolc horrorsztorira jut egy-egy gólyatáborpárti hozzászólás, másrészt ezekről a táborokról általában kiderül, hogy nem a HÖK, vagy valamelyik hasonló társaság szervezi őket.

A gólyatáboroknak a fentiekkel együtt is van azonban egy elképesztően jó tulajdonságuk, amelyet minden ellenérzésemmel együtt sem győzök hangsúlyozni: nem kötelezőek. És most már – remélem – egy kicsit kínosak is. Én már a listázási botrány, de legkésőbb az erőszakolós fotós ügye után reméltem, hogy végre eljutunk oda, hogy

Pontosabban elmenni oda, ezen intézményt népszerűsíteni, vagy általában az ilyesmit pozitív kontextusban emlegetni pont olyan, mint mondjuk blackface-ben fellépni, vagy zsidóvicceket mesélni: civilizált ember ilyet nem csinál és kész. Sajnos a gólyatáborlobbi a jelek szerint túl erős, így a legtöbb frissen felvett leendő hallgató nem kapta meg a memót, és a mostani óvszergate kapcsán sem hiszem, hogy megkapják. Mármint ezt a memót: