Már száz évvel ezelőtt is akadt olyan olimpikon, aki várandósan vett részt az ötkarikás játékokon, idén az egyiptomi vívó, Nada Hafez hét hónapos terhesen versenyzett. Miután első versenyét megnyerte, a sportoló így nyilatkozott:
„Úgy tűnik, mintha ketten lennénk a páston, de igazából hárman voltunk! Én, az ellenfelem és a születendő kisbabám” – mondta.
Mi tagadás, már önmagában hatalmas teljesítmény úgy kijutni az olimpiára, hogy közben egy kisbaba növekszik a sportoló hasában, azonban nap mint nap edzeni és talpon lenni talán még annál is megdöbbentőbb. Idén nemcsak Nada volt az egyetlen várandós versenyző, ugyanis a napokban Jodie Grinham írta át a történelmet a paralimpián. A 31 éves sportoló rövid bal karral és ujjak nélkül született.
Ő volt az első olyan rendellenességgel született versenyző, aki úgy próbált íjászkodni, hogy az íjat nem rögzítette a testéhez, ráadásul idén ő lett az első olyan sportoló, aki várandósan nyert érmet a paralimpián.
Jodie hét hónapos terhesen vágott neki a paralimpiának és a rengeteg kihívás ellenére, szombaton bronzérmet szerzett a női egyéni összetettben. Jodie az paralimpiai aranyérmes íjász, Paterson Pine ellen állt ki, aki habár az utolsó pillanatig vezetett, elesett a bronzéremtől. A versenyzés már csak azért sem volt könnyű, mert Jodie ellenfele egyben a barátja is, közel 10 éve edzenek már együtt.
„Tudtam, hogy szükségem van egy tízesre ahhoz, hogy nyomást gyakoroljak rá. Ez néha működik, néha nem. Ez szívás, ha egy csapattársról van szó, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ilyen a sport.”
A várandósság miatt néhány egyedi kihívással is szembe kellett néznie
A legtöbbünknek már valószínűleg a versenyzéssel járó stresszhelyzet, mentális és fizikai fáradtság is bőven elég lenne, azonban az íjásznak néhány egyedi problémával is szembe kellett néznie. Jodie azt mondta, miszerint a harmadik kör végéhez érve, a baba állandóan mozgolódott és érezte, hogy hamarosan rúgni fog egyet. Hozzátette, miszerint mindentől független nagyon örült annak, hogy mocorgott, mivel ez emlékeztette arra, hogy vele van egy kis csöppség is, aki támogatja.
Jodie Grinham a paralimpián (Fotó: Getty Images)
„Nagyon aggasztott, hogy a baba pont akkor fog megmozdulni, amikor épp feszítve van az íj és ez hatással lesz majd a lövésemre. Az edzőmmel együtt sokáig tartottunk egyfajta terhességi felkészülést, ahol mozgatta a hasamat lövés közben, így hozzá tudtam szoktatni magamat ehhez az érzéshez. Még a mai meccs alatt is tudatosítottam magamban: Anyuci nagyon szeret téged, mindjárt megsimogatlak és folytatom a munkámat. Megsimogattam egy kicsit a hasamat és megnyugtattam a babát, hogy minden rendben lesz.”
Jodie-nak nagy vágya, hogy csapatban a második érmét is megszerezhesse és bebizonyíthassa a közönségnek, hogy bármi lehetséges.
Nem akartam, hogy az emberek ezt úgy lássák: Ó, egy várandós nő megy a játékokra. Azt szeretném, ha azt mondanák: Hú, egy várandós nő a legmagasabb szinten versenyezhet és még érmet is szerzett. Szeretném megmutatni, hogy bármi lehetséges, ha teszünk érte.
