Az év legjobban várt és legfényesebb üstökösét először a kínai Tudományos Akadémia Bíbor-hegyi obszervatóriuma észlelte tavaly év elején; egész pontosan 2023. január 9-én. Nem sokkal később, február 22-én az ATLAS-projekt dél-afrikai csillagvizsgálójában is észlelték. Az eredetileg a nem túl beszédes, C/2023 A3 nevet viselő égitest a két felfedező tiszteletére viseli ma a Tsuchinshan-ATLAS nevet.
A kométa egyébként szeptember 27-én került napközelségbe; nagyjából a Merkúr pályájához hasonló távolságban, október 8-áig pedig elsősorban a déli félteke lakói számára volt látható. Október 11-étől bukkan fel az esti égbolton, ami immár nekünk, az északi félteke megfigyelőinek kedvez. Az Időkép.hu előrejelzése szerint a következő napokban a felhős időjárás miatt nem lesz egyszerű megfigyelni az üstököst: szerdán elsősorban a keleten/északkeleten élőknek lehet szerencséje, csütörtökön pedig a dunántúliaknak.
Hol keresd a Tsuchinshan-ATLAS üstököst?
Nos, erre egyszerű a válasz: a nyugati égbolt felé kell majd nézni. Október 18-án 19:00-kor nagyjából 21 fokos magasságban lesz majd, és a 97 százalékos Hold ellenére is lesz rá esély, hogy szabad szemmel is lássuk az üstököst. A szakemberek szerint az észlelés szempontjából a legmegfelelőbb időpont mégsem október 18-a, hanem október 20-a, amikor szintén este 19:00-kor válik kitűnően megfigyelhetővé az égi vándor.
Mit lehet tudni az üstökösről?
Az extrém hosszú ellipszis-pályája alapján a tudósok azt gyanítják, hogy a Tsuchinshan-ATLAS is az úgynevezett Oort-felhőből származik. Ez egy, a Naprendszer legkülső tartományaiban található – úgynevezett – üstököszóna, melyben a csillagászok szerint milliárdnyi üstökösmag kering.
Ezek a magok lazán összekapcsolódó jégből, porból és sziklákból állnak, amik a Nap közelébe érve felmelegednek, és ennek a felmelegedésnek köszönhetően gázburkot (más néven kómát) bocsátanak ki, melyből aztán a látványos, és igencsak hosszú csóva keletkezhet.
Azok az üstökösök, melyek a keringésük során túl közel merészkednek a Naphoz: teljes egészében meg is semmisülhetnek. Így járt a jövő év második felére várt C/2024 S1 ATLAS nevű üstökös is, ami a tudósok szerint mostanra apró darabokra esett.
Az 5 leglátványosabb üstökös, amit a Földről eddig látni lehetett:
- Ikeya-Seki üstökös: az égitestet ugyanazon a napon, de egymástól teljesen függetlenül, 1965. szeptember 18-án fedezte fel az amatőr csillagász Kaoru Ikeya és a profi asztronómus, Tsutomu Seki. Akkor még egyikük sem tudta, hogy az égitest, aminek a nyomára akadtak az évszázad legnagyobb üstököse lesz. A szakemberek remélték, hogy az Ikeya-Seki túléli majd, hogy a pályája során meglehetősen közel kell kerülnie a Naphoz, és így is lett: végül 110-szer olyan fényesen ragyogott az égbolton, mint a Vénusz.
- Bennett-üstökös: egy dél-afrikai amatőr csillagász, John Caister Bennett fedezte fel – 1969.12.18-án. Alig három hónap múlva, 1970. februárjában már szabad szemmel is látni lehetett az üstököst, amit igazán látványossá az extrém hosszúságú csóvája tett.
- Kohoutek-üstökös: azért lett nagyon híres, mert a tudósok sokáig azt gondolták, ez az üstökös lesz majd az évszázad üstököse. Meglepetés: nem lett az. Az égitestet egyébként 1973-ban fedezte fel egy cseh csillagász, Lubos Kohoutek, a nagy méretű magja miatt arra számítottak, hogy fényesebb és látványosabb lehet minden eddig tapasztalt üstökösnél, de végül nem váltotta be a hozzá fűződő nagy reményeket.
- West-üstökös: 1975. november 5-én fedezte fel Richard M. West dán csillagász egy chilei obszervatóriumban. A Kohoutek-üstökös okozta csalódást követően a csillagászok egyáltalán nem reménykedtek abban, hogy az égi vándor tényleg látványos lesz miután kibukkan a Nap mögül. Végül az Ikeya-Seti üstökös után a második kométa lett, ami fényes nappal is látható volt az égbolton mielőtt a Nap négy darabra szakította volna.
- Halley-üstökös: az égi vándort, ami egyike annak a 3 dolognak, amit a csillagászatban teljesen járatlan emberek is felismernek az égen (a Hold és a Szaturnusz-gyűrűi mellett) az 1982-es visszatérésekor látták eddig a legtöbben. Ami azért nagy szó, mert az üstökösről Kr.e. 240-ből valók az első feljegyzések.
A Halley-üstökösnek egyébként egy angol asztronómus, bizonyos Edmond Halley adott nevet a 17. században, miután hosszú írást közölt azon megfigyeléséről, hogy az 1531-ben, az 1607-ben és az 1682-ben is leírt égi jelenség egy és ugyanaz a dolog: üstökös. A tudós megjósolta azt is, hogy a kométa 1758-ban visszatér és újra látható lesz a Földről. És bár Halley 1942-ben bekövetkezett halála miatt a saját szemével már nem láthatta, a róla elnevezett üstökös valóban visszatért abban az évben, mikorra Halley jósolta.
A 21. század földlakóinak legközelebb 2061. július 28-án lesz lehetősége saját szemével is látni a híresneves Halley-üstököst: a csillagászok szerint ebben az évben a kométa 12-szer olyan fényes lesz majd, mint 1986-ban volt.