Az ifjúság elixírjének is tartják az immunerősítő hatású homoktövis cserjét, ami az ősz végével érik be, és Magyarországon igen kevés helyen terem meg vadon. Az egyik egy Újpest peremén található természetvédelmi terület. Az értékes homokgyepek szomszédságában várja tanulóit egy káposztásmegyeri iskola, melynek névadója is a ritka növény; itt működik a Homoktövis Általános Iskola.
A külvárosi, természetközeli intézmény egy négyezer négyzetméteres telken terül el, amely nem mindennapi módon egy meteorológiai állomást és hangulatos, mesterséges tóval ellátott közösségi kertet is rejt. A kertet a diákok és a környékbeli családok közösen művelik, a zöldségek és gyümölcsök mellett homoktövist is termelnek, melyből iskolai foglalkozás keretében, év közben lekvár és szörp is készül a tankonyhán. Néhány héttel a tanévkezdés után, egy hétfő délelőtt látogattunk el az intézménybe, ahol jelenleg csaknem hatszáz diák tanul.
Fotó: Neményi Márton
Röviddel kilenc után érünk a kapuhoz, éppen akkor, amikor egy testnevelő tanár egy felsős osztályt vezényel a közeli sportpálya felé abban bízva, hogy baljós szürkesége ellenére, az ég nem fog leszakadni. Ahogy átérnek a zebra túloldalára, cseperegni kezd az eső.
A Homoktövis Általános Iskola 1989-ben nyitott. Körzeti iskola, de minden évben sokan jelentkeznek ide a közeli településekről, többek közt Dunakesziről és Fótról. Néhány éve a diákok létszáma a hétszázat is meghaladta, de soha nem lehet tudni, hogyan alakul a következő év. Sokat változott a környék az elmúlt évtizedekben.
Megjöttek a lakóparkok, lakótelepek
Káposztásmegyeren, mely 1982 és 1990 között épült fel válaszként az akkori akut lakáshiányra, az 1900-as évek elején még csak 542-en éltek. Ma ez a szám már jócskán meghaladja a 20 ezer főt, a 2000-es évektől pedig több lakópark is kiépült a peremén közvetlenül az iskola szomszédságában, és a beruházások folytatódnak.
Ami azonban a számos változás közepette állandó, az az intézmény szellemisége. Az általános iskola a kezdetektől nagy hangsúlyt fektet a művészeti nevelésre és a művészettel nevelésre, mely az intézményben zajló tehetséggondozó munka egyik legfontosabb területe. Időközben az iskola pedagógiai programja további két pillérrel egészült ki, a környezeti neveléssel és a digitalizációval.
Fotó: Neményi Márton
Művészeti nevelés, de nem művészképző
Az épületbe belépve azonnal szembetűnik, hogy az intézmény értékeli a kreativitást. Versenyeken díjat nyert fotók és rajzok sűrűn borítják a folyosókat, a tágas aula egyik falán egy vízi világ tematikájú rajzpályázat első három helyezettjének művéből készült óriásmontázs díszeleg.
Szilvási Erzsébet, az iskola alsós igazgatóhelyettese körbevezet minket az épületben. Megnézzük az ebédlőt, a galériát, a három részre osztható tornatermet. Megtudjuk, hol van a szobája az iskolapszichológusnak, aki teljes állásban segíti a diákok és tanárok munkáját. A zárt ajtók mögül hol beszédhang, hol pedig énekfoszlány szűrődik ki. Az intézményvezető helyettese azt is elmeséli, hogy a szülői közösség fontos szerepet tölt be az iskola életében. Néhány éve, amikor egy pályázaton nyertek nagyobb mennyiségű festéket, a szülők segítségével festették és díszítették ki a falakat.
Az elsősök ének-, rajz- és drámaorientált osztályok közül választhatnak.
A rajz és az ének-zene oktatása emelt óraszámban (heti három-három) folyik, míg a drámajátékok plusz órakeretben valósulnak meg. Az iskolában működik kórus is, mely évente két alkalommal – karácsonykor és tanév végén – ad koncertet. A drámások az évente megrendezett drámanapjukon mutatják be a többieknek munkájukat.
A zenés diákok tanulnak furulyázni az órakereten belül, amelyből ízelítőt kapunk Grodvaltné Pálla Orsolya óráján. A jelen levő tizenkét másodikos a 45 perc alatt hol furulyázik, hol szolmizálva énekel, hol körben haladva énekelnek és ütik a kezükkel a ritmust. Új dalt tanulnak (A part alatt) és elemzik a szövegét (Mit jelent a part ebben az esetben?, Milyen állatokkal találkozunk?, Mire való egy malom és mi hajtja?). Egy ponton a tanár énekelve tesz fel kérdéseket és a tanulóknak három hangot használva kell válaszolniuk. Senki sem jön zavarba a feladattól, az egyetlen pont, ahol némi elakadást tapasztalunk, amikor a “Mi a kedvenc állatod?”-ra reagálva az egyik kislány a “pomerániai törpespiccet” igyekszik dalba önteni. Végül megelégszik azzal, hogy “a kutya”.
Függetlenül attól egyébként, hogy zeneosztályos az illető, vagy sem, az iskolában minden diáknak van lehetősége helyben szolfézst tanulni és választhatnak hangszert is (zongora, gitár, hegedű, vagy furulya) az Erkel Gyula Zeneiskola oktatóinak jóvoltából. Létezik külön rajz, fotó és dráma szakkör és minden év végén hirdetnek rajzpályázat is.
Fotó: Neményi Márton
Egy művészetek iránt fogékony gyerek számára az iskola tele van lehetőségekkel, de felmerül a kérdés: „Mi van, ha a szülő rosszul méri fel és gyermeke nem is művészeti, hanem inkább reál beállítottságú?”
Szilvási Erzsébet szerint ezek az aggodalmak alaptalanok, az ugyanis, hogy valamelyik művészeti területen tehetséges-e egy adott diák, vagy sem, nem lényeges. Úgy fogalmaz: „Mi nem művészeti pályának vagyunk az előképző műhelye, nálunk a művészet, bár a tehetséggondozásnak is a területe, elsősorban a személyiségfejlesztés színtere. Célunk, hogy a művészeteken keresztül kreatív folyamatokba vonjuk be a diákokat, élményt adjunk nekik, az ugyanis nagyon fontos, hogy egy kisgyerek az iskolában jól érezze magát, szeressen az adott intézménybe járni.”
Két óra közt elcsípjük Szücs Ágnest, aki több alsós osztályban is drámát tanít, és a pedagógus megerősíti, beiratkozásnál sok szülővel találkoznak, akik azt mondják, nem akarják, hogy gyermekük drámás osztályba kerüljön, mert nem szeret verset mondani, vagy félénk. „Ilyenkor mi mindig elmondjuk nekik, hogy a drámapedagógia nem csak erről szól. Mi az iskolában a drámajátékon keresztül a gyerekeket különböző szituációkra készítjük fel, amikkel az életben találkoznak, találkozhatnak. Körüljárunk és kibontunk például olyan témákat mint a csapatban való együttműködés és a konfliktuskezelés.”
Szücs Ágnes (fotó: Neményi Márton)
Míg alsóban van tantárgyi órakeret a drámára, addig felsőben ilyen kizárólag nyolcadikban van. A felső tagozatosok esetén viszont létezik egy mindenki számára nyitott délutáni dráma szakkör, amelyet Simó Krisztián tart, akinek az élete számos pontot kötődik a színjátszás világához. Szerinte a drámajátékok a diákok képességeit és készségeit is fejlesztik (jobb lesz például a diákok kifejezőképessége, növeli a kreativitásukat, javítja a kiállásukat), de egyúttal lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a gyerekek megbeszéljék, kijátsszák magukból azt, ami foglalkoztatja, bántja őket. Mindig közösen döntik el a diákokkal, hogy mit játszanak el, s ebből kollektív szellemi munkából olykor igen izgalmas előadások készülnek.
Járatlan ösvény: Megtalálni a digitalizációs egyensúlyt
„Ahogy a digitális eszközök egyre népszerűbbek lettek viszonylag hamar rájöttünk arra, hogy nem dughatjuk a homokba a fejünket. Már Covid19-világjárvány előtt is beláttuk, hogy a digitális transzformáció nagyon fontos és az iskolának a feladat az egyensúly megteremtése kell, hogy legyen a között, mi a hasznos és mi a káros, miből profitálhatnak a diákok és mi árthat nekik. Azt szerettük volna elérni, a szülőkkel együttműködve, hogy a diákok ne otthon, hanem elsősorban az iskolában használják okostelefonjaikat, és elsősorban tanulásra” – meséli irodájában az iskola igazgatója, Földesiné Gyöngyösi Klára. A falon több gyermekszínházi előadás plakátja csüng. Tizenhat éve vezeti az intézményt, és korábban is itt volt tanár. Noha a digitalizációs átállás szívügye, beszél arról is, hogy szakemberekkel első lépésként alaposan körüljárták, melyik évfolyamban érdemes egyáltalán elkezdeni ezt, és arra jutottak, hogy az alsó tagozatban még nincsen rá szükség.
De mit jelent a digitalizáció iskolai keretek között? Egyrészt minden tanteremben van projektor és vetítővászon és aktívan használják a hordozható számítógépeket, amiket a 2022-ben elindult országos notebookosztás keretében kaptak ingyen a diákok. Az intézmény ezen kívül 2016-ban csatlakozott a Microsoft Partneriskola Programhoz és (4. osztály fölött) a diákok és a tanárok aktívan használják az Office365 felhőalapú, hatékonyságnövelő platform iskolai verzióját.
Ottjártunkkor például ezen a felületen keresztül éppen egy egy iskolacsengő-pályázat zajlott. Bármelyik diák zenét tölthetett fel a felületre, és mindenki szavazhatott arról, melyik dalt hallaná viszont szívesen iskolacsengő formában a jövőben.
Fotó: Neményi Márton
Az igazgató kezdeményezésére egy izgalmas, ‘digitális osztály’ pilot program is indult az iskolában, melynek keretében egy osztály (8.d) diákjai négy tantárgyat (matematikát, magyart, történelmet és kémiát) kizárólag digitális formában tanulnak. Nem használnak füzetet, vagy könyvet az órákon, kizárólag a laptopjukat.
Hogy lesz-e a projektnek folytatása, egyelőre nem lehet tudni. Földesiné Gyöngyösi Klára szerint mindenek előtt alaposan ki kell értékelni, mik voltak a tanulságai, előnyei és hátrányai. Mint fogalmazott, „Nagyon fontos, de nem egyszerű ezen az úton járni, mert teljesen új és nagyon gyorsan változik a világ. Sok országban például, ahol a digitalizációval jóval előrébb tartanak, mint nálunk azt mondják, látszanak a negatív hatásai is és érdemes visszább szorítani.” Indokolt tehát az körültekintés és óvatosság. Ez utóbbihoz tartozik, hogy évente több alkalommal is tartanak az iskolában internet biztonsággal kapcsolatos előadást, hiszen, megfelelő információk, felkészítés nélkül, a kibertérben pillanatok alatt válhatnak áldozattá, sőt maguk is bűncselekmények elkövetőivé a fiatalok. Sajnos, minden elővigyázatosság ellenére mindkettőre volt már példa.
Ezen a ponton szóba kerül a nemrég bevezetett és nagy port kavart kormányrendelet is, mely korlátozza az iskolai mobiltelefon-használatot. Kérdésünkre, hogy hogyan fogadták a Homoktövisben Földesinél Gyöngyösi Klára jelzi, náluk úgy ment át a változtatás, „mint forró kés a vajon”, lévén, hogy évek óta már eleve ez a rendszer működött.
Földesiné Gyöngyösi Klára (fotó: Neményi Márton)
A digitális világ terjeszkedése tehát átok és áldás is egyben, de semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Az azonban az igazgató szerint nagyon fontos, hogy a digitális világ sokkhatásait kompenzáljuk, amire alkalmas a művészettel nevelés és környezettan. Fontos, talán egyre fontosabb a közös zenélés, játszás, alkotás, a kapálás és locsolás is.
Külső tanterem az ágyások között
Bár érthető, ottlétünk alatt éppen akkor nem járt benne senki, az iskola igyekszik egész évben kihasználni a 2015 óta létező közösségi kert adta lehetőségeket. Az alsós gyermekek a napközi ideje alatt látogatják. Rendszeresen tartják például itt a rajzórákat, illetve környezetismereti órákat. Felsőben ez a külső zöld tanterem gyakran a természetismeret és technika óráknak ad otthont. Nagyobb hangsúlyt kapnak azok a növényfélék amelyek a tananyag részét képezik, mint például a sárgarépa, paprika, paradicsom vagy a burgonya. Azok a környéken élő családok, akik igényeltek a kertből területet, bármikor bemehetnek az iskolakert területére, cserébe a nyári időszakában, amikor a tanulók nem tudnak bejönni a kertbe ők gondozzák az osztályok parcelláit is.
Az ágyásoknak egyébként van egy misztikus lakója, amely lyukakat hagy maga után. Az a gyanú, hogy egy szongáriai cselőpók élhet itt, mely a Wikipedia szerint védett, s akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja.
Merre tovább?
A homoktövises diákok többsége a környék gimnáziumaiban, szakgimnáziumaiban folytatja tanulmányait. A rajzosok között fordul elő a leggyakrabban, hogy az adott diák kifejezetten művészeti iskolába megy tovább. Minden évben akadnak olyanok is, akik az ország elit gimnáziumaiba nyernek felvételt.
A jövőt tekintve, tervekből nincsen hiány, viszont az általános tanárhiány itt is problémát jelent. Jelenleg 53 fős a tanári kar, de van egy betöltetlen állás, és többen is nyugdíjkorhatár közelében járnak. Négy év múlva Földesiné Gyöngyösi Klára maga is nyugdíjba vonul, de egyáltalán nem pesszimista. Szerinte nagyon jó közösség alakult ki az iskolában és a fiatalok között akadnak majd, akik tovább viszik az iskola szellemiségét.
Fotó: Neményi Márton