„Nem akarom, hogy a kövérek feszengjenek az előadásomon, szóval arra kérem őket, hogy legközelebb légyszi, vegyetek két-két jegyet.” Abban a pillanatban, hogy kirobban egy vita arról, min szabad és min nem szabad poénkodni – márpedig most kirobbant –, borítékolható, hogy rögtön előkerül a fenti poén szerzője, Ricky Gervais neve. Ő ugyanis egész életében hangoztatta, hogy igen:
Nincs semmi, amiből ne csinálhatnál viccet. Minden a viccen múlik. És minden viccnek kontextusa van. Nem kell azon aggódnod, hogy bárkinek megbántod az érzéseit, ha azok az érzések eleve helytelenek.
Gervaisnak persze könnyű – vagyis most már könnyű, miután évtizedekig dolgozott azon, hogy mindenki napirendre térjen afelett, hogy neki semmi sem szent. Ehhez persze nem csak az kellett, hogy kíméletlenül nekimenjen mindenkinek szó szerint nemre, korra, vallásra, bőrszínre, szexuális orientációra és testzsírszázalékra való tekintet nélkül, hanem az is, hogy jó ízléssel tegye mindezt. És egy kicsit talán az is számított, hogy őszintén vicces legyen: maga a poén is, és az is, hogy pont a megfelelő embereket pont a megfelelő módon akasztotta ki ezzel. (Jellemzően a sztárokat és az uralkodó osztályt: aligha sajnálta bárki Mel Gibsont, amikor az antiszemita kirohanásain élcelődött a brit komikus.)
Jó ízléssel – ez itt a lényeg, és biztos vagyok benne, hogy a válasz is a most kirobbant minibotrányra.
Amelynek középpontjában – ha két hónapja valaki azt mondja, leírom ezt a mondatot, biztosan kiröhögöm – egy fideszes néni lógó mellei állnak.
Nem kenyerünk a pártpolitikai állásfoglalás – a nőjogi és szexizmusügyi annál inkább –, ezért maradjunk a tényeknél. Mint ismeretes, a miniszterelnök múlt vasárnap – nagyjából egyidőben a több tízezres civil tüntetéssel – egy látványos show keretében meghirdette a Harcosok Klubja kezdeményezést, amelybe százezer „digitális szabadságharcost” vár. Az elvileg meghívásos Facebook-csoport (vagyis sok csoport, amelyből legalább az egyik elvileg valódi) lényege, hogy a tagok kíméletlenül, és ha jól értjük, az észérvek mellőzésével ekézik az ellenzéki posztokat és éltetik a kormányt legalább a választásokig.
Az esemény után kikerült a Facebookra egy kép egy kaposvári „harcos” alakulatról; egy szimpla csoportkép ez sok idős nővel, ránézésre mindegyikük cuki, mindannyiunk mindenkori anyukái, olyanok, akik az ember előtt állnak sorban a futószalagnál az Aldiban. A kép közepén egy teltebb nő áll, láthatóan melltartó nélkül. A fotót tényleg csak a „történelmi” kontextus, illetve a háttérben büszkén lobogó Harcosok Klubja-zászló teszi abszurddá; a humorfaktor tagadhatatlan, így érthető, hogy rácuppant a nem kormánypárti mémgyár.
A fotó kikerült a Redditre, ahol természetesen nem kímélték a kommentelők a képen szereplőket, a Gézamalac nevű Photoshop-alapú poénoldal Jurassic Klub felirattal posztolta, ahol, ha jól értjük, a vicc lényege, hogy „nézd, de öregek, lol”, a közbeszédet azonban a népszerű képregényoldal, a Kartonkocsma tematizálta végképp ezzel a poszttal:
A többi borítékolható volt: aki ránézett a fej nélküli, a kommentelő nyugdíjasok metaforájaként használt mellekre, az rögtön gondolt valamit, belátni senki sem látott be semmit, viszont mindenki összeveszett mindenkivel, aki nem ugyanazt gondolta, mint ő. Felháborodva posztolt például Antoni Rita nőjogi aktivista, aki szerint szexista és ageista (azaz az embereket a koruk alapján diszkrimináló) tartalom ez, és nem oké, hogy amiatt gúnyolódunk az Orbán Viktor által frissen felavatott senior kommentharcosokon, hogy megereszkedett a mellük. Tanulságos még Brezina Kinga tánctanár posztja: ő azon gondolkodott el, hogy a képen látható nők „a huszadik század második felének legelárultabb” generációhoz tartoznak. Ők azok, akiket egész életükben átvertek azzal, hogy az ország gazdasága rendben van, a nőknek el kell viselniük mindent, okés az, hogy a férj erőszakos, iszik, és akiknek a rendszerváltás utánra nem sok mindenük maradt. Úgyhogy lehetnénk egy fokkal empatikusabbak.
A kommentáradat érezhetően meglepte az alkotót, aki kommentben biztosított mindenkit, hogy „esze ágában sem volt az öncélú gúny”. Nem revideálta a viccet, de nem is állt ki mellette, inkább szavazásra bocsájtotta a kérdést:
ha a kép a Facebook népének többsége szerint sértő, lekerül, ha nem, akkor marad.
Most azon túl, hogy ehhez Ricky Gervaisnak is lenne pár szava, nehezen érthető, hogy egy karikatúrákat készítő felnőtt ember miért ne tudná a követői megszavaztatása nélkül eldönteni, hogy egy műve bántó-e, átlépett-e egy határon, vagy sem. (Főleg, hogy a szavazás eredménye pont az lett, amire számítani lehetett: nincs baj a képpel, maradhat). Ha szerinte indokolatlanul bántó, bocsánatot kér vagy eltávolítja, esetleg ebben a sorrendben, ha nem, és minden oké a rajzzal, akkor haladjunk tovább. „Kértelek benneteket, hogy az ítélkezés mellé (body shaming, szexizmus, ageizmus, stb.) kicsit fejtsétek ki az ellenérzéseitek okát is, és ha szignifikáns többség teszi ezt meg, akkor hajlandó vagyok még akkor is leszedni a rajzot, ha esetleg nem értek egyet a többséggel” – írta abban a posztjában, amiben közölte, hogy marad a kép, és ebben már ott a kettős mérce: neki ér lógó melleken poénkodni, főleg ha tulajdonosai fideszes nénik, de ha erre a közönség body shaminget, szexizmust, ageizmust emleget, az nem lehet más, csak ítélkezés szegény alkotó személye felett, és nem egy a munkájáról szóló – amúgy tök jogos – megállapítás. (Értsd: oké, hogy body shaming, de mondd már meg, mi baj ezzel!)
Azóta (a Kreatívnak) megszólalt a magyar karikaturista közösség is, a kollektív konklúzió pedig, ha jól értem, hogy a műfaj lényege a „pimaszság”, és az ilyesmi igenis belefér, különben is, a néni saját, felnőtt döntése volt, hogy így öltözött, és tudnia kellett, hogy ezzel mit vállal. Arról meg pláne ő döntött, hogy digitális szabadságharcosnak áll, innentől kezdve tűrnie kell, hogy betámadják, nem?
A válasz az, hogy igen. Csak nem a teste miatt.
Hogy miért, ahhoz elég feltennünk három kérdést.
- Működött volna ez a poén férfiakkal?
- Mit szólnál, ha egy ilyen kép a Megafon-féle gyűlöletmédiában bukkan fel egy ellenzéki tüntetés után?
- Hogy magyaráznád meg az anyukádnak, ha rajta lenne a képen?
Érezzük mind a kettős mércét, ugye?
A baj természetesen nem az, hogy ezen az őrületen poénkodunk: ha elfogynak az eszközök, marad a humor, márpedig most, hogy visszamenőleg vonják majd el az egy százalékos felajánlásokat a civilektől és a szerkesztőségektől, elfogytak az eszközök. Sőt, még csak nem is a body shamingről van szó: bár kötelességünk elmondani, hogy a testi megszégyenítés soha, semmilyen körülmények között nem lehet oké, lássuk be, arra talán ér célozgatni, hogy a hatalmasságok a mi pénzünkön híznak szó szerint és öltöznek pont olyan ízléstelenül, mint drágán. Legalábbis maradjunk abban, hogy ha rajtuk emiatt élcelődünk, talán nem vár ránk külön bugyor a pokolban.
A karikatúra alkotója szerint azonban ugyanez vonatkozik a „leharcolt” nőkre, a kép ugyanis nem a testszégyenítésről szól (azt a kategóriát legfeljebb „súrolja”), „hanem a jóízlésről és annak hiányáról” – írja a posztban, amelyben azt magyarázza, miért hagyta fent a rajzot. Nehezményezi, hogy „ezzel” (mármint a lógó mellekkel) „szembesülnünk kellett premier plánban” – oké, tehát nem body shamingről van szó, hanem arról, hogy úgy merészel öltözni, hogy lássuk rajta, hogy kicsoda: idős és nő. Aki tehát esztétikai traumát okoz a Facebook népének azzal, hogy melltartó nélkül flangál, az megérdemli a karikatúrát.
Ott van aztán az az – egyébként teljesen jogos – érv, hogy
jó, de adott esetben ők is megcsinálnák!
Ahol az „ők” természetesen a végtelen pénzből és erkölcsi gátak nélkül működő kormányzati propagandagépezet munkásai, akik nem dilemmáznak azon, hogy ér-e megszégyeníteni bárkit nemre, korra, testalkatra való tekintet nélkül: a megszégyenítés konkrétan munkaköri kötelességük. Még szép, hogy megcsinálnák.
Nektek, független alkotóknak éppen ezért nem szabad.
Nem öncenzúrát kérünk, és még csak azt sem, hogy fogjátok vissza magatokat. Csak annyit, hogy azokat célozzátok meg, akik megérdemli, ne azokat, akiket nyilvánvalóan átvertek. Főleg ne úgy, hogy a testükből csináltok csattanót. Azzal ugyanis – megszégyenítéstől és szexizmustól függetlenül – leereszkedtek a propaganda szintjére. Ha pedig egyszer vége lesz ennek az őrületnek, sokkal könnyebb lesz újraépíteni ezt az országot úgy, hogy csak azok vettek ebben részt, akiket azért fizettek, hogy részt vegyenek.
Arról nem is beszélve, hogy annyira még csak nem is volt vicces.
