A Jimmy Jaguár egyik fontos témája a bosszú, ami már a Rengeteg folytatásában is előjött. Miért foglalkoztat ennyire a téma?
Fliegauf: Ha körülnézek a világban, és látom, hogy mi zajlik, tehetetlenséget érzek, mint nagyon-nagyon sok ember. Ezért jó, ha művész vagy, mert akkor senkit sem kell lelőnöd, hogy megnyugodj: elég csak eljátszani valami hasonlót, és utána az ember egy kicsit jobban érzi magát. Sose csinálnék ilyet a valóságban, de filmben ez jó dolog.
A film egyik szálát a szerb Radovan Karadžić figurája ihlette, aki szakállat növesztett, és hiába volt a világ egyik legkeresettebb háborús bűnöse, természetgyógyásznak álcázta magát, és konferenciákra utazgatva bujkált a hatóságok elől éveken át. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha az ilyen embereket összeszedné nekünk egy démon. Nem kell persze háborús bűnösnek lenni, a démonnak az is elég, ha valaki ideológiai okokból megrongál egy sírt, vagy megveri a feleségét.
Móni, most itt vagy Karlovy Varyban a Jimmy Jaguárral, ami egy mikroköltségvetésű film, közben te vagy a producere az új Enyedi Ildikó mozinak is, ami magyar viszonyok közt egy óriási horderejű, nagy költségvetésű produkciónak számít. Hogy fér bele az életedbe ez a két véglet?
Mécs: Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy így vagyok balanszban. Bencével A tejút című filmje óta dolgozunk együtt, túl vagyunk már egy jó pár közös fesztiválon. Eleinte csak tisztes távolságból segítettem, igazából a Csak a szél volt az első minden szempontból komoly közös munkánk, és azóta együtt dolgozunk. Van egy pár projektünk , melyeknek egy része low vagy no budget, de most éppen egy viszonylag nagy költségvetésű, koprodukciós filmtervünkön dolgoznuk aminek Csontláz (Bonefever) a címe és már kapott fejlesztésre és előkészítésre állami támogatást (NFI). Most, hogy felállt a koprodukciós struktúra hamarosan gyártási támogatásért pályázunk a Nemzeti Filmintézethez. Remélhetőleg végre úgy tudunk majd dolgozni, hogy lesz pénzünk és tisztességesen tudjuk majd fizetni a stábtagokat, rental cégeket, helyszíneket, nem nekünk kell finanszírozni a folyamatokat és folyton szívességeket kérni a munkatársainktól.
Fliegauf: A low budget forgatás nagyon körülményes folyamat, a Jimmy Jaguár két és fél év alatt állt össze. Igazából egy sorozat pilotjának szántuk, amit önerőből szerettünk volna megcsinálni. Móni egyébként azért izgalmas producer, mert a professzionális filmgyártásban is otthonosan mozog, de akkor is helyt áll, amikor semmire sincs pénz, de a rendező izgatottan forgatni akar. Nagy biztonságot ad, hogy ilyesvalaki biztosítja egy produkció hátországát.
Mécs: A régóta tartó munkakapcsolat és barátságunk azért is hasznos, mert ad egyfajta összeszokottságot. Fél szavakból megértjük egymást. Számos állandó stábtag dolgozik Bencével, akik szintén jól működnek együtt, egy részük majd a következő, nagyobb költségvetésű filmbe is jön velünk.
Fotó: Film Servis Festival Karlovy Vary
A Jimmy Jaguár tehát egy tévésorozat pilotjának készült. Ha az HBO vagy a Netflix fantáziát látna benne, és megkérdezné, hogyan folytatnátok a sztorit, mi lenne a válaszotok?
Fliegauf: Ebből a szempontból elég nehéz helyzetet teremtettünk magunk számára azzal, hogy a Jimmy Jaguár jelen formájában egy szerzői film. Nem egy műfaji horror, hanem sokkal inkább az én belső világom kivetülése. Ám ha valaha tényleg sorozatot csinálnánk belőle, akkor rögtön megváltoztatnám, és műfaji irányba vinném. De biztos nem lenne könnyű elmagyarázni az HBO-nak vagy az RTL-nek, hogy itt van ez az öntörvényű, fura film, de mi ezt megcsinálnánk úgy, hogy nektek és a nagyközönségnek majd jó legyen. Nem könnyű a kommunikációs stratégia. Abban azonban biztos vagyok, hogy megalkottunk egy olyan alapkoncepciót, ami könnyedén folytatható.
Van egy kvázi szuperhősünk, akinek nincs teste, hanem más emberek testét szállja meg és használja, vagyis mindig újabb és újabb testekbe költözve áll bosszút valamilyen sokakat zavaró igazságtalanságért. Ezt a végtelenségig lehet folytatni, újabb és újabb karaktereket, témákat behozni.
Az is jó benne, hogy úgy lehet természetfeletti filmet csinálni, hogy nem kell CGI-t használni, hiszen a szuperhős nem repked a város felett, hanem az emberek tudatát szállja meg.
Mécs: Ebben a filmben bepillantást engedünk párhuzamos világokba. Ott van például a szektás szál, a Radovan Karadžić által inspirált ügy, a démoni megszállottság kérdései… Sok kreatív filmes lehetőség rejlik ezekben a témákban.
A Jimmy Jaguár egy áldokumentumfilm, amiben híres magyar szakemberek, pszichológusok, sztárriporterek gyakorlatilag saját magukat játsszák, növelve a sztori hitelességét, ugyanakkor bizonyos szerepeket meg olyan jól ismert színészek alakítanak, mint Balla Eszter vagy Jakab Juli. Nem éreztek ebben ellentmondást?
Fliegauf: Nem akarjuk azt füllenteni, hogy ez egy dokumentumfilm. Mi kezdettől fogva azt mondjuk, hogy ez egy fikciós film, ami dokumentumfilmes módszereket használ. Ez a film kaotikus, öntörvényű, nehéz intellektuálisan megérteni, vagy érzi valaki vagy nem. Ami szerintem objektíven kijelenthető, az az, hogy komoly színészi alakítások vannak benne. A főképp könnyedebb szerepeiről ismert Balla Eszter például hiteles tudott lenni egy kemény rendőr szerepében. Major Erik hipnotikus erejű alakítást nyújt. És talán az is sikerült, hogy a profik és az amatőrök nem esnek le egymásról. A film egyik nagy felfedezettje Sólyom Aliz, akit már biztosan viszek magammal a következő filmbe.
Van egy jelenete Jakab Julinak, amit csak egyszer tudtunk felvenni, és hát egészen hihetetlenül megoldotta. Ez persze csak az én véleményem. Meglátjuk, mit szólnak majd a nézők. Mindenesetre soha nem fogom neki elfelejteni az odadást amivel Juli részt vett ebben a filmben. Azt, hogy mindenórás terhesen vezetett, hogy a nappalijukban forgattunk, hogy férje, Fodor Máriusz etette a stábot. Ugyanez az odadás volt jellemző mindenkire, akinek a neve szerepel a stáblistán.
Forrás: Mozinet
A film zárójelenete erősen rímel a Novák Katalin körül kialakult bicskei kegyelmi botrányra, azonban már a sajtókönyvben fontosnak találtátok megjegyezni, hogy ezt még annak kirobbanása előtt vettétek fel. Miért találtátok fontosnak ezt leírni? Tarthat a filmetek politikai támadástól?
Fliegauf: Merem remélni, hogy van néhány dolog, amiben minden oldal képes konszenzusra jutni: például az, hogy a pedofiliát tűrő vagy gyakorló intézmény vezetőket felelősségre kell vonni. Azonnal. Ha közös nevezőt kell találni az országban, akkor remélem, hogy ez az.
Mécs: Bence jóval a botrány kirobbanása előtt megírta ezt a részt. Milyen érdekes, hogy nem a forgatókönyv alakult úgy ahogy az élet diktálta, hanem fordítva, az események követték a forgatókönyvet. Nem célunk politizálni, ugyanakkor azt gondolom fontos, hogy rezonáljunk valamelyest a körülöttünk lévő világ eseményeire.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az elkövetkező egy évünkre rátelepszik majd a politika. Kimaradni nyilván nem nagyon lehet, de olajat sem szeretnénk önteni a tűzre.
Így sem lesz könnyű, főképp azért nem, mert elkeserítő az a sok gyűlölet, harag, intolerancia, ami körbe vesz mindannyiunkat. És ez csak egyre erősödik.
Szomorú látni, hogy képtelenek vagyunk kilátni a saját „buborékainkból”, amiben mindannyian kialakítottuk a saját valóságunkat és meg vagyunk arról győződve, hogy a mi igazságunk az etalon. Közben pedig nem próbálunk elgondolkodni és megérteni azt, hogy a másiknak is megvan a maga igazsága. És ezek az igazságok akár jól el is férnek egymás mellett. Nincs mit tenni tehát, ki kell kukkantani a saját buborékunkból, el kell végre kezdeni beszélgetni és kezet nyújtani egymásnak. Ha nem tesszük meg, elképesztő állapotok fognak uralkodni hamarosan.
Fotó: Film Servis Festival Karlovy Vary
Bence, ha nem Novák Katalin ügye, akkor mi inspirált ennél a történetszálnál?
Fliegauf: Rettenetes tény, hogy ahol gyerek van, ott bántalmazás is van. A kérdés a gyakoriság, a mérték. Mára például biztossá vált, hogy a Nobel-békedíjas Teréz anya is tudott ehhez hasonló visszaélésekről, és nem tett semmit. Készülőben van erről egy film. A legfontosabb kérdés, hogy mit tesz az adott ország kormánya annak érdekében, hogy megvédje a gyerekeket. Van szakmai diszkurzus? Van e bármi, ami fontosabb ennél?
A film tartalmaz démoni megszállós horror-elemeket, olykor a true crime doksikra emlékeztet, a szektás dokumentumfilmek elemei is megtalálhatók benne, közben pedig áldokumentumfilm, de igazából csak kacérkodik műfaji elemekkel, de egyikbe sem sorolható be. Miért?
Fliegauf: Ösztönösen készült ez a film, ezek a témák örvénylenek bennem. A Jimmy Jaguár a megszállottsággal foglalkozik, miközben maga a filmezés is megszállottság.
A Jimmy Jaguárt megszállott emberek készítették megszállottakról, megszállottaknak.
Az alkotás is maga a megszállottság, nem?
Mécs: Vagy nem lehet, hogy inkább csak egy alkotói flowba kerülsz?
Fliegauf: Igen, ez így szebb talán. Azokból a dolgokból, amik engem foglalkoztatnak végül kialakul egy áramlás, amit aztán megpróbálok becsatornázni az alkotásba. Ebből születik meg a film.
Fliegauf Bence Gyuricza Mátyás operatőrrel (forrás: Mozinet)
Milyen érzés volt, hogy ennyi évnyi munka után végre bemutathattátok a Jimmy Jaguárt itt Karlovy Varyban?
Fliegauf: Én ebben nem vagyok jó, az ilyen helyzeteket nehezen viselem. A premieren is frusztrált, hogy vetítés közben néhányan kisétáltak, pedig ez természetes, én is kiszoktam menni, ha a film nem kommunikál velem. Nekem egy filmfesztivál leginkább szociális sokk, a rengeteg emberrel való találkozás kifáraszt, és sokszor úgy érzem, mintha összekennének valami furcsa, nehezen lemosható anyaggal. Közben persze sok szeretet is kapok, és mindez, a puszta jelenlét is megtisztelő. Próbálok lavírozni.
Mécs: Nagyszerű, hogy itt lehetünk. Igazából fel sem merült bennünk, hogy a Jimmy Jaguár egy A-kategóriás filmfesztivál verseny szekciójában mutatkozhat be.
Fliegauf: Innentől kezdve a többi már a bónusz.
A Jimmy Jaguár a magyar mozikban 2025. szeptember 11-től lesz látható.
