A politikusok kedvenc szabadtéri sportja minden állami ünnepen, hogy megüzenjék, milyen ember a magyar. Konok, megy a feje után, hatalmas az igazságérzete, sírva vigad és így tovább… Őszintén, a fülünkön jön ki, nem?
Még szép, hogy mi most hozzátesszük a mi megfejtésünket.
Fotó: Neményi Márton
Ne aggódjatok, nem lesznek teátrális tételmondatok, kocsmafilozófiai eszmefuttatások és egyéb Nagy Megmondások… Inkább megmutatjuk, mire jutottunk. Kimentünk ugyanis a rakpartra (a Magyar Ízek Utcája nevű kissé túlárazott, de azért szerethető lakossági gasztroeseményre és környékére) augusztus 20-án, hogy dokumentáljuk, és az eredményt most megmutatjuk.
Nem riportanyag ez, még csak nem is eseményfotók, hanem egyszerű utcai életképek, amelyek – számunkra – mind a kollektív magyarságérzésről szólnak. Lufik, lángos, országtorta, az út szélén hagyott hegedűs, hátvakarás, töltött káposzta, réten alvás délután háromkor, sörhazhoz szorított sör, mosolyba forduló fintor, mintás ruhák… Ezek vagyunk mi, közvetlenül az ünnepi tűzijáték előtt.
Katt a galériára!
