A jogszabályok szerint az úttest és a ház közötti terület – még akkor is, ha zöld, füves vagy árkos – minden esetben közterületnek számít. Ez azt jelenti, hogy a háztulajdonosnak nincs több joga hozzá, mint bárki másnak, még akkor sem, ha ő gondozza.
Pedig a kötelezettségek hosszú listája a tulajdonost terheli: neki kell levágni a füvet, eltávolítani a parlagfüvet, metszeni a fákat, tisztán tartani az árkot, télen pedig gondoskodni a síkosságmentesítésről. Cserébe viszont nem zárhatja le a területet, és nem akadályozhatja mások használatát – például parkolást.
A kerítésen kívül elhelyezett kövek, oszlopok, betonakadályok ezért jogsértő megoldások, még ha sok helyen bevett gyakorlatnak is tűnnek. A közterületi parkolást akkor sem lehet önkényesen ellehetetleníteni, ha valaki félti a gondozott füvét.
Egyesek virágágyással próbálkoznak, abban bízva, hogy azt már senki nem tapossa le – jogilag azonban ez sem jelent biztos kiskaput. Engedély nélkül közterületre semmit nem lehet kihelyezni, a közterület-felügyelet pedig intézkedhet az ilyen esetekben.
Fontos tudni azt is, hogy ha egy engedély nélkül kihelyezett akadály kárt okoz egy járműben, a kárt a háztulajdonos köteles megtéríteni. Ugyancsak szabálytalan, ha valaki a szomszédos ingatlan ki- vagy behajtását akadályozza, például tartós parkolással.
A pontos szabályok településenként eltérhetnek, ezért érdemes az önkormányzatnál tájékozódni. Annyi azonban biztos: ami a kerítésen kívül van, az nem magánterület – még akkor sem, ha mi gondozzuk.
