Egészen elképesztő felfedezésről számoltak be a kutatók: Kanada csendes-óceáni partjai közelében egy olyan tengeralatti vulkánt vizsgáltak meg, amelyről korábban azt hitték, régen kialudt. Kiderült azonban, hogy a hegy nemcsak aktív, de valóságos bölcsője is egy különleges tengeri fajnak – a csúcsát több százezer, sőt akár egymilliónál is több óriási rájatojás borítja.
A területet 2019 óta kutatja a Pêches et Océans Canada szakembereiből álló csapat. A Vancouver-sziget partjaitól nem messze fekvő, mintegy 2000 négyzetkilométeres tengeralatti vulkánról sokáig úgy gondolták, hogy teljesen kihűlt, és az őt körülvevő víz is jéghideg. Az expedíciók során azonban meglepő dologra bukkantak: a hegy még mindig meleg, ásványi anyagokban gazdag vizet bocsát ki, amely ideális környezetet teremt számos mélytengeri élőlény – köztük korallok – számára.
A legnagyobb meglepetés viszont csak ezután jött. A kutatók azt figyelték meg, hogy a ritkán látott csendes-óceáni fehér ráják rendszeresen ide térnek vissza tojást rakni. A vulkán csúcsán, közel másfél kilométeres mélységben elképesztő mennyiségű tojást találtak – a becslések szerint több százezret, de akár egymillió fölött is lehet a számuk. Ilyen jelenséget korábban még soha nem dokumentáltak.
A ráják tojásai ráadásul nemcsak a számuk miatt különlegesek, hanem a méretük miatt is. Egy-egy tojás akár ötven centiméter átmérőjű, formájuk pedig sokak szerint leginkább egy raviolira vagy egy kis párnára emlékeztet. A tojások előállítása hatalmas energiabefektetést igényel az anyaállattól, viszont cserébe jóval több tápanyagot biztosít a fejlődő embriónak, így a kikelő fiataloknak is nagyobb esélyük van a túlélésre.
A kutatók szerint nem véletlen, hogy a ráják éppen ezt a helyet választották. Már 2018-ban is találtak hasonló tojásokat a Galápagos-szigetek közelében, hidrotermális kürtők mellett, ami arra utalt, hogy a nőstények tudatosan használják ki a vulkanikus hőt. A mostani megfigyelések ezt a feltételezést tovább erősítik.
„Négy évbe telik, mire a fiatal ráják teljesen kifejlődnek” – mondta Cherisse Du Preez biológus. „A melegebb víz valószínűleg felgyorsítja ezt a folyamatot, ami jelentősen növeli az utódok túlélési esélyeit. Ráadásul a hegy viszonylag sekély csúcsa biztonságos környezetet nyújt számukra, mielőtt leereszkednének a mélyebb vizekbe.”
A felfedezés nemcsak azért lenyűgöző, mert látványos, hanem mert rávilágít arra is, mennyire keveset tudunk még mindig a mélytengeri ökoszisztémákról. Egy olyan vulkán, amelyet sokáig kihűltnek hittek, most egyszerre bizonyult aktívnak és kulcsfontosságú „inkubátornak” egy ritka faj számára. A kutatók szerint az ilyen expedíciók nélkül ezek a rejtett élőhelyek és alkalmazkodási stratégiák örökre láthatatlanok maradnának – pedig éppen ezek segíthetnek megérteni, hogyan működik az élet a Föld egyik legszélsőségesebb környezetében.
