Most egy olyan, sokak szerint „fáraói” léptékű rendszerre irányult a figyelem, amit a cikkek gyakran úgy írnak le, mintha egy föld alatti folyót építenének a sivatag alá. A lényege: a tengerparton előállított (sótalanított) vizet hatalmas, több száz kilométeren át futó föld alatti csőhálózat viszi tovább, és bizonyos pontokon föld alatti tárolókban is elhelyezik, hogy a forróságban ne párologjon el, így aztán biztonságosabban lehessen „készletezni”. Korábban ezt a technológiát használták több helyen az ókori egyiptomiak is.
Hogyan működik a „láthatatlan folyó”?
A rendszer a part mentén indul: a Ras Mohaisen térségében működő sótalanító üzemek korszerű, ordított ozmózison alapuló technológiával állítanak elő ivóvizet a tengervízből. Ezután a víz föld alatti vezetékeken halad beljebb az országba, útközben szivattyúállomások segítik a továbbítását. A működést szenzorokkal figyelik: folyamatosan mérik például a nyomást, a hőmérsékletet és a víz sótartalmát, hogy a rendszer stabil maradjon.
A föld alatti megoldásnak praktikus oka is van: a sivatagban a tárolás és szállítás egyik legnagyobb ellensége az extrém hőség és a gyors párolgás. Ha a vizet a felszínen tartják, sokkal nagyobb a veszteség – a föld alatt viszont jobban kontrollálható a folyamat.
Guinness-rekordot is emlegetnek – nem véletlenül
A beszámolók szerint a projektet 2023 novemberében Guinness-rekordként is említették a világ legnagyobb vízszállító hálózataként, 14 217 kilométernyi igazolt csővezetékkel. A rendszer üzemeltetésében kulcsszereplőként a Saline Water Conversion Corporation (SWCC) nevét hozzák.
Miért kell ennyire „túlméretezni” mindent?
Mert az ország természetes édesvízforrásai korlátozottak, miközben a lakosság, a városok, a mezőgazdaság és az ipar vízigénye folyamatosan nő. Szaúd-Arábia ezért ma is nagyrészt a sótalanításra támaszkodik – és ehhez olyan infrastruktúra kell, ami a parttól távol is megbízhatóan működik.
Mikor indulhat be teljesen?
A rendszer fokozatosan, 2028-tól állhat üzembe, és 2030 körül érheti el a csúcskapacitását.
A vízügyi infrastruktúra bővítése mellett Szaúd-Arábia a „zöld” céljait is nagy léptékben kommunikálja: a tervek között szerepel 10 milliárd fa ültetése a következő évtizedekben, illetve az, hogy az ország területének jelentős részét valamilyen védelem alá helyezzék. A célok között a por csökkentése, a levegőminőség javítása és a városi hőszigetek mérséklése is megjelenik.
A nagy kérdés persze az, hogy a sivatag alatt futó, elképesztő infrastruktúra mennyire lesz hosszú távon fenntartható – de egy dolog biztos: ahol alig esik az eső, ott a víz nem „jön”, hanem „megérkezik”. Csőben, föld alatt, mérnöki pontossággal.
Fotó: illusztráció, Getty Images
