A több mint 31 millió dolláros állami fúrási program célja annak kiderítése, hogy az úgynevezett Adavale-medence alkalmas lehet-e megújuló energiából előállított hidrogén hosszú távú tárolására.
Ausztrália: miért kell energia a föld alá?
Ausztrália egyre több áramot termel nap- és szélerőművekből. Ez önmagában jó hír, csakhogy ezek az energiaforrások kiszámíthatatlanok. Amikor süt a nap vagy erős a szél, túl sok energia keletkezik, amely gyakran kárba vész. Amikor viszont leáll a termelés, az elektromos hálózatnak gyorsan pótlásra van szüksége.
A lítiumion-akkumulátorok segítenek kiegyensúlyozni a rendszert, de méretük és költségük korlátozott. Néhány órányi energiát képesek tárolni, napokra vagy akár egész városok ellátására viszont már nem jelentenek megoldást. A tudósok szerint a válasz nem nagyobb akkumulátorokban, hanem két-három kilométerrel a felszín alatt lehet.
Egy rejtett medence, amelyet eddig alig kutattak
Az Adavale-medencét már 1958-ban azonosították, mégis az egyik legkevésbé feltárt ausztrál geológiai terület maradt. Más kőzetrétegek fedik, ezért a felszínen semmi nem utal arra, mi rejtőzik alatta.
A Geoscience Australia kutatói nemrég rekordmélységű, közel három kilométeres fúrást végeztek. A mintavétel során csaknem egy kilométer hosszú folyamatos kőzetmintát, több száz kőzettörmeléket és talajvízmintát emeltek felszínre.
A legnagyobb érdeklődést egy vastag sóréteg, az úgynevezett Boree Salt sólerakódás váltotta ki. Ez jelenleg Kelet-Ausztrália egyetlen ismert olyan sóformációja, amely elég vastag lehet hidrogén föld alatti tárolásához. is
Hogyan lesz a sóból óriási akkumulátor?
A kősó különleges tulajdonsága, hogy vízzel kioldható. A mérnökök vizet pumpálnak a rétegbe, amely feloldja a só egy részét, majd a sós folyadékot kiszivattyúzzák. Így hatalmas, üreges kamrák jönnek létre a föld mélyén. Ezekbe az üregekbe hidrogéngázt vagy akár sűrített levegőt lehet betárolni.
Amikor sok megújuló energia áll rendelkezésre, a felesleges árammal hidrogént állítanak elő, és azt a föld alatti kamrákba pumpálják. Ha később nő az áramigény, a hidrogént visszahozzák a felszínre, és villamos energiát termelnek belőle.
Egyetlen ilyen üreg akár hatezer tonna hidrogént is tárolhat. Ez nagyjából 100 gigawattóra energiának felel meg, vagyis körülbelül ötven nagy méretű hálózati akkumulátor kapacitásával ér fel. Egyes becslések szerint néhány hasonló kamra akár húszmillió háztartás egynapos áramellátását is biztosíthatná.
Nem új az ötlet, csak új a helyszín
A sóbarlangos energiatárolás nem kísérleti technológia. Az Egyesült Államokban és Európában évtizedek óta működnek hasonló rendszerek, Utah államban például jelenleg is épül egy projekt, amely két hatalmas sókamrában több ezer tonna hidrogént tárol majd.
Az ausztrál kutatók szerint az Adavale-medence különösen ígéretes lehet, mert geológiai adottságai stabilak, és a só természetes módon szigeteli a tárolt gázt.
Ha a vizsgálatok sikeresek lesznek, a dinoszauruszok előtti időkből származó kőzetréteg a jövő energiarendszerének egyik kulcsfontosságú eleme lehet.
Fotó: illusztráció, Unsplash
