Szentkirályi Alexandra 2010 és 2014 között a Fővárosi Közgyűlés képviselője volt, 2014 és 2019 között pedig Budapest főpolgármester-helyettese. A Fidesz-KDNP képviselőcsoport elnökeként jelenleg a Fővárosi Közgyűlés tagja, közéleti kérdésekkel pedig nagyon gyakran foglalkozik közösségi oldalán is.
A volt kormányszóvivőt többek között arról kérdeztük, miként látja a nők helyzetét Magyarországon, az interjú során pedig a rendelkezésre álló szűk egy órában kitértünk többek között arra is, mit gondol A szavazat ára című dokumentumfilmről, milyen lépésekre számíthatunk a várólisták rövidítése terén, amennyiben a Fidesz kormányon marad, valamint hogy hogyan látja a nők ellen elkövetett erőszak áldozatainak helyzetét.
Hogyan látja Magyarországon a női politikusok helyzetét?
Nem könnyű ma nőként és férfiként sem a politikában lenni. Rendkívül felfokozott a hangulat, az elmúlt szűk két évben különösen felerősödött a gyűlöletáradat, a gyűlöletcunami, amit ma a nemzeti oldal véleményének felvállalása jelent. Szerintem sok olyan támadás éri a politikus nőket, ami miatt lehet hogy valaki, aki szívesen foglalkozna közéleti kérdésekkel, kétszer is meggondolja ezt. Ettől függetlenül szerintem szükség van a nőkre a politikában, méghozzá nagyobb számban, mint ahogy most jelen vannak.
Miért tartja fontosnak a nők jelenlétét?
Azt gondolom, hogy be tudunk hozni egy olyan sajátos perspektívát és hangot a közéletbe, amire ennek az országnak nagy szüksége van. Én például nagyon örülök, hogy most Budapesten a jelöltjeink negyede nő. Van köztük többgyermekes édesanya, fiatal feleség, sőt van köztük olyan is, aki egyedül neveli a gyermekeit, és szerintem mind fantasztikusak, hatalmas munkabírással tolják végig a kampányt. Most dupla annyi női jelöltje van a Fidesznek is országszerte, mint a ’22-es választásokon, de még mindig nem elég szerintem.
Fotó: Leéb Ádám
Milyennek látja a nők helyzetét összességében Magyarországon?
Mindenhol a világban egyre több kihívás éri a nőket. Magyarországon szintén. De én azt gondolom, hogy a nők ezekkel alapvetően elég jól megbirkóznak. Véleményem szerint a mindenkori kormánynak feladata is, hogy a nőket mindenben segítse, mert még mindig sokkal több teendő és felelősség hárul nőkre az otthonnal és családdal kapcsolatban, különösen akkor, ha gyerek is van, vagy éppen idős szülőt kell gondozni. Hagyományosan ugyanis ez mindig a nőkre esik.
Azt is kár tagadni, hogy a gyermekvállalás a karrier szempontjából tud nehézséget okozni, egész egyszerűen abból fakadóan, hogy bizonyos időszakra a nő kiesik a munkából. Tudom, hogy sokaknak dilemmát is okoz, hogyan lehet visszatérni a karrierépítéshez, hogyan lehet ezt a kettőt valahogy egyensúlyban tartani. Ezért is olyan fontos, hogy a kormány segíti az édesanyákat és családokat abban, hogy az szja-mentességnek köszönhetően ne szenvedjenek el túl nagy hátrányt a gyerekvállalás következtében megnövekedett kiadásaik miatt.
Ahogy nagyon jó az is, hogy a kormány sok új bölcsődei férőhelyet hozott létre, ezzel segítve, hogy az édesanyák vissza tudjanak menni dolgozni, és nekem őszintén az is tetszik, hogy a kormányzati családpolitika abból indul ki: a nőknek nem a konyhában, hanem munkahelyen van a helye, amennyiben ők karriert szeretnének építeni.
Nagyon örülök annak, hogy már világszinten is kezd kicsit visszarendeződni a szerintem kilengett inga, ami a szélsőséges genderideológiának a következménye volt.
Most mondok egy konkrét példát. Egy-két hete a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozott egy döntést, ami arról szól, hogy megtiltja az olimpiákon, az olimpiai sportágakban a férfinak született, de magukat nőknek valló atlétáknak, hogy nőkkel versenyezzenek. Ezt a döntést szerintem már rég meg kellett volna hozni. A genderideológiának ugyanis sokszor éppen a nők a kárvallottjai.
Ez például miben volt káros?
Az, hogy a férfiak versenyezhetnek nőkkel?
Miben volt káros összességében a magyar nőkre és helyzetükre nézve az, hogy transzneműek versenyezhettek nőkkel?
Azt mutatta, hogy nincs is értelme küzdened azért, amiért küzdöttél atlétaként. A sportolók mindig ikonok, példaképek, a társadalomban mindig egy piedesztálon vannak, nem véletlenül. Nagyon sok gyerek életében is példaképként jelennek meg. Ha leromboljuk azt, hogy kemény munkával a saját teljesítményednek köszönhetően elérhetsz valamit, mert igazságtalanná tesszük a versenyt, az szerintem nagyon demotiváló társadalmilag.
De itt van példaként J.K. Rowling esete is, akit nagyon is a tenyerén hordozott a liberális világ nyugaton, amíg fel nem szólalt azzal kapcsolatban, hogy nem tartja helyesnek, ha mondjuk női mosdókat, női öltözőket használnak olyan férfiként született, magukat aztán nőnek valló biológiai értelemben biztosan férfiak, akik szerinte nem odavalók. Pária lett belőle egy jó ideig. Olyan gyűlöletcunamival, cancel culture-rel találta magát szemben, ami végtelen káros. És azt gondolom, hogyha egy nőnek nincs joga a nők védelmében felemelni a hangját, mert ilyen támadások érik, az biztosan nem helyes.
Szerintem nagyon jó, hogy nekünk ezzel nem kellett szembesülnünk, mert nálunk ez az inga soha nem lengett ki. És lehet, hogy valakinek ez túl politikai megjegyzés lesz, vagy úgy érzi, hogy ez az ő hétköznapi életét nem érinti, de szerintem fontos téma: az, hogy lezártuk a határokat az illegális migráció elől 2015-ben, és azóta is zárva tartjuk, az megint csak nagyon fontos a nőknek. Ha valaki nyugat-európai nagyvárosokban, főleg azoknak akár a külvárosi részén sétál, akkor azt fogja látni, hogy az a biztonság, amiben mi itt, Magyarországon élünk, nők is, elsősorban fiatal lányok, az egyáltalán nem magától értetődő.
Említette, hogy a nők nehéz feladatokkal küzdenek a mindennapjaikban, sőt azt is, hogy kiemelt probléma például az idősgondozás. Az idősotthonokban ugyanakkor több évesek a várólisták, akár a 3-5 évet is elérhetik. Mégis sokkal kevesebbet hallunk erről a témáról Öntől és a kormánytól is, ahhoz képest, mint például a migráció, vagy a gender kérdésköre. Hogyan látja az idősgondozás helyzetét? Hogyan lehetséges, hogy nem tudunk arról: komolyabb előrelépések zajlanának ezzel kapcsolatban a háttérben?
Sajnos ez a kérdés az elöregedő társadalmaknak, így lényegében az összes európai országnak a problémája. Egyre több idős embert kell egyre kevesebb aktív fiatalnak eltartani, gondozni, ami társadalmilag is kihívás, nem csak családilag. Ez egy nagyon fontos terület. Mi például megerősítettük az idősek támogatását a 13. havi nyugdíjjal. Lehet azt gondolni, hogy ez nem tartozik ide, de én azt gondolom, hogy ezeket az intézkedéseket egyben kell nézni.
Az idősotthonok felszabaduló helyeire jellemzően több évet kell várni, a helyzet és a probléma drámai részleteiről ide kattintva olvashatsz bővebben.
Azzal egyet tudok érteni, hogy van még feladat azzal kapcsolatban, hogy alkalmazkodjon a társadalom és ezáltal a kormányzat is ahhoz, hogy egyre több idős ember szorul ellátásra és egyre kevesebben tudják egész egyszerűen fizikailag ellátni magukat. De a kormány például nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy minél kevésbé jelentsen anyagi korlátot mindez, például a 13. meg a 14. havi nyugdíjnak a segítésével, és más intézkedésekkel.
A 30-as, 40-es, 50-es generációnak viszont, és azon belül is azoknak a nőknek, akiknek egyszerre kell helytállnia a gyereknevelés tekintetében, otthon, a munkában és idős szülők ápolásában, ez nagyon nehéz feladat. Támogatni kell anyagilag is a hölgyeket abban, hogy minél inkább tudják ők is a munkahelyükön kapni azt a megbecsülést, ami lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy valóban ott legyenek a családnak is, amikor arra szükség van.
Fotó: Leéb Ádám
A nők elleni erőszakkal jelenleg Magyarországon elsősorban általános büntetőügyként foglalkozunk. A megelőzésre és az áldozatvédelemre viszont jóval kisebb hangsúly kerül. Egy japán nőt Magyarországon például úgy gyilkolt meg a volt férje, hogy a nő előtte többször is segítséget kért, de nem kapott. Egy apa úgy ölte meg saját gyerekeit, hogy már korábban is követett el erőszakot. Gondolom, Ön sem gondolja, hogy rendben van ez így…
Amíg egyetlen nő is bántalmazás áldozata, addig van teendője a mindenkori kormánynak. Nekünk az a dolgunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ezt a számot a lehető legkisebbre szorítsuk le. A cél lehetőleg a nulla lenne, amennyiben az realasztikus lehetne.
Az elmúlt években is sokat léptünk előre az áldozatsegítő központok megnyitásával. Éppen most lett teljes az országos hálózat, a huszadik tolna vármegyei intézmény átadásával, így most már mindenhol vannak olyan fizikai központok is, ahol tudják a nők, hogy segítséget kaphatnak. Ez a segítség lehet jogi, mentális és ha szükséges, akkor pénzügyi természetű is. Ezeknek az intézményeknek van feladata emellett a megelőzés tekintetében is. Az lenne a jó, ha nem utólag kellene traumatizált embereknek segíteni. Szükséges, hogy legyen ezzel kapcsolatban társadalmi információ, legyen elérhető tudás arról, ki hova fordulhat. És szükség van olyan helyekre, ahová a bajba jutottak fordulhatnak ilyen esetekben.
A szakértők lesújtó képet festenek arról, milyen magas a bántalmazott nők aránya Magyarországon. Ennek részleteiről itt és itt is többet megtudhatsz.
Ha valaki úgy gondolja, hogy elégtelen volt az eljárás, az ő jelzésének pedig nem az lett az eredménye, ami kellett volna, hogy legyen, akkor ott én mindenkit arra biztatok továbbra is, hogy tegye meg a megfelelő és szükséges lépéseket. Ezeket az eseteket pedig mindig, minden esetben ki kell vizsgálni, mert akkor tudjuk joggal azt remélni, hogy ez a rendszer tényleg úgy működik, ahogyan azt a jogalkotók szeretnék és elképzelték.
A meggyilkolt japán nőnek mit kellett volna tennie? Kereste a hatóságokat, és nem kapott segítséget. Ő már nem tudja ezeket a megfelelő lépéseket megtenni.
Ezért is hangsúlyozom, hogy a kivizsgálás tekintetében bárki, aki annak szükségét érzi, jelezze a problémát, mert ilyenkor van arra lehetőség, hogy akár a minisztérium, akár a hatóság egy belső vizsgálata feltárja az esetleges hiányosságokat. Nem tudom a konkrét ügynek ilyen mélységben a részleteit, hogy ott mit vizsgáltak ki, de a szükséges lépéseket mindenképpen meg kell tenni szerintem minden esetben.
Mik lehetnek ilyenkor a következmények, ha úgy találja a vizsgálat, hogy az eljárás valóban nem volt elég körültekintő?
Nyilván lehet például személyi konzekvenciája a dolognak, hiszen ezekben az ügyekben mégiscsak vannak eljáró, konkrét személyek. De kiderülhet az is, hogy rendszerszinten kezelendő a probléma. Arra is van megoldás. Az elmúlt években például megszületett az a szigorítás, ami olyan módon segíti az áldozatokat, hogy az áldozat véleményét egy elkövető szabadon bocsátása esetén minden esetben ki kell kérni és azt zártan kell kezelni. Arra a jogrendszernek is mindig nyitottnak kell lenni, hogyha rendszerszintű probléma van. Ahol ez nem egyedi, személy szerinti mulasztás, hanem a rendszer valahol nem teljesít úgy, ahogy kéne, ott megoldásokat kell találni.
Említette az informálódás szükségességét és azt, hogy a tudást fontos átadni az áldozatok megsegítésére. Hogyan zajlik az emberek edukálása és informálása ezügyben?
Az Egyszülős Központot is ez a kormányzat hozta létre, és szerintem az is egy hatalmas hiátust töltött be. Mert tetszik, nem tetszik, de sajnos a családszétszakadás és a válás szintén egy létező probléma Magyarországon úgy, ahogyan sok más országban is.
A családokra a korábban érintett idősgondozás kérdése mellett egy egészségügyi probléma is súlyos terhet róhat. Különösen akkor, ha nincs rá gyors megoldás, hanem várólistára kerül az ember. Egy térdprotézisre például a NEAK honlapja szerint most az Észak-Dunántúlon 435 nap a várható várakozási idő. Ha valaki arra gyanakszik, hogy a gyermeke ADHD-s, és szeretné, hogy szakemberhez kerüljön, akkor több évet kell várnia a vizsgálatra. Hogyan kíván a kormány kezdeni valamit ezzel a problémával?
Nem jó az, hogy vannak még olyan szakterületek, ahol ilyen hosszú várólista van, de nem is ez a jellemző azért, ezt a korrektség kedvéért mondjuk el. Több területen lerövidítettük azokat a várólistákat, amik még kifejezetten hosszúak voltak, sokat faragtunk le az elmúlt években. Nem vagyunk még ott, ebben egyetértünk, ahol lennünk kéne.
A várólisták megrázó adatairól és arról, milyen súlyos anomáliára hívta fel a figyelmet az egészségügyi szakértő, ide és ide kattintva részletesebben is olvashatsz.
Nyilván az lenne az ideális, hogyha körülbelül jövő hétre kapna az ember az ilyen problémáira megoldást, de azért az elmúlt években sokat lépett a kormány például azzal kapcsolatban, hogy legyen megfelelő orvosi ellátottság az országban. Ez egy nagy rendszer, egy nagy szerkezet, nem lehet egyetlen ponton kezelni valamit. A várólista rövidítéséhez kell megfelelő számú szakember is, aki ehhez ért, aki itthon marad, itthon tervezi gyógyítani a betegeket. Kell megfelelő kórházi ágyszám, megfelelő intézmények. És akkor kezdem az elsővel, szakemberekkel.
Fotó: Leéb Ádám
Az elmúlt években az egészségügyi szakdolgozóknál és az orvosok bérében is komoly béremelés történt annak érdekében, hogy minél több fiatal gondolja azt, hogy ezt a gyönyörű szakmát a magyar emberek javára fogja fordítani. Én azt gondolom, hogy most már, ha az ember összerakja a teljes csomagot, tehát a megélhetési költségeket, a Magyarország adta lehetőségeket és a fizetést, akkor egyáltalán nem versenyképtelen egy fiatal számára itthon orvosnak lenni, bármelyik nyugat-európai országhoz képest.
Az egészségügy egy olyan terület, ahol soha semmi nem lesz elég, és mindig mindent lehetne jobban csinálni. És kell is. És ezen javítani kell. De ez egy örök munka lesz minden kormány számára, ahogy mindig is így volt.
Nagyon fontos viszont ennek kapcsán a szemléletről is beszélni. A nemzeti kormány szemlélete az, hogy nem csökkentünk ágyszámokat, nem vezetünk be vizitdíjat, nem tesszük fizetőssé az egészségügyet. Mindeközben a jelenlegi politikai kihívóink, például Tarr Zoltán arról beszélnek, hogyan kell ágyszámokat csökkenteni, és hogyan kell kistelepüléseken bezárni egészségügyi intézményeket. Ezt, ugye baloldalon szeretik racionalizálással és gazdasági indokokkal megmagyarázni. Én viszont nagyon káros dolognak tartom azt a szemléletet, hogyha valaki az egészségügyet pusztán anyagi meg gazdasági szempontból kezeli. Nekünk az emberek nem statisztikai adatok, és nem költségvetési sorok, hanem mi azt gondoljuk, hogy szükség van a kistelepüléseken is az egészségügyi ellátásra, szükség van az ágyszámok fenntartására, és nem kell azért fizetni a jövőben se valakinek, ha a gyerekét szeretné elvinni egy egészségügyi intézménybe megvizsgáltatni.
Ha az ágyak számát nem is tervezik csökkenteni, a kórházi fertőzések aránya Magyarországon mégis kiugróan magas. Kiugróan magas annak az esélye, hogy egy beteg kórházi fertőzés áldozatául esik. Bőven van teendő a kórházi körülmények javítása körül is. Ehhez nyilván rengeteg pénz kell. Ezt a pénzt, miből tudja előteremteni a kormány? Különösen a Matolcsy-ügy és visszatartott EU-s támogatások árnyékában?
Én nagyon örülnék, hogyha például az egészségügyre szánt források megfelelő mértékben jönnének az Európai Uniótól. De nagyon megkönnyítené az ügyet, ha például Kollár Kinga, aki a Tisza Párt Európai Parlamenti képviselője, egyben pedig fővárosi közgyűlési képviselőtársam is, a szemben lévő padsorból mondjuk nem mondaná el mosolyogva: mennyire fantasztikus, hogy elmaradtak kórházi fejlesztések, hiszen a magyar emberek romló életminősége hozzájárul a Tisza Párt győzelméhez vagy eredményes politizálásához. Tehát amíg vannak, teljesen mindegy, hogy milyen oldalon, de olyan magyar politikusok, akiket az emberek azért választottak meg, hogy őket képviseljék, és ezek a politikusok Brüsszelben nem őket képviselik és nem értük dolgoznak, hanem azon örömködnek, ha a magyar embereknek rossz, mert az a Tisza Pártnak jó, akkor nagyon-nagyon nehéz szerintem nemzeti egységről beszélni. Én azt gondoltam, hogy legalább a magyar egészségügy javításának a kérdése egy olyan kérdés, amiben pártok fölötti konszenzus van.
És visszatérve az első kérdésére, hogy miből. Még egyszer: soha nem lehet annyit költeni egészségügyre, hogy azt mondhassuk, hogy az elég lenne. Mert mindig elkelne több, mindig lehetne jobb. De ha megnézzük azt, hogy az elmúlt években 15 ezer milliárd forintot hagytak itt Magyarországon a nagy külföldi multik különadó formájában a bankadóval kiegészítve, akkor szerintem az sokak számára választ jelent arra, hogy miből tudtuk az intézkedéseket megtenni az egészségügyben mondjuk a bérfejlesztések, vagy kórházfelújítások tekintetében. Vagy miből tudjuk a rezsicsökkentést fenntartani, vagy éppen miből tudtunk családtámogatást adni, jövedelemadó-mentességet adni, munkahelyteremtést, vállalkozás támogatást és így tovább.
Csak, hogy kicsit hazabeszéljek, Budapesten több mint 130 milliárd forintot költött el az Egészséges Budapest keretében a kormány az elmúlt években. Ezek között voltak kórház- és rendelőintézet fejlesztések, valamint eszközbeszerzések is. Ezek a tények, mindenki nyugodtan ellenőrizheti.
Azt mondta, nehézséget jelent a Tisza reakciója a források tekintetében. A Tisza azonban csak két éve létezik, az EU-s pénzeket viszont nem két éve tartják vissza.
Hát persze, de az a formáció, amit a Tisza is képvisel, az viszont nem új. A Tisza előtt is képviselték már mások azt, hogy brüsszeli szemüvegen keresztül a magyar kormány működése nem tetsző, nem konform, nem támogatott. Bocsánat, de az elején még jöttek ezzel, hogy jogállamiság, de aztán pont Ursula von der Leyen elnökasszonynak volt az a nyilatkozata, ahol világosan elmondta, hogy van két nagyon súlyos problémájuk a magyar kormány működésével. Az egyik a migrációs politikánk, ami miatt büntetnek is bennünket napi egymillió euróval, tehát látszik, hogy van vele problémájuk.
A másik pedig a magyar kormánynak a genderkérdésben tanúsított gyermekvédő hozzáállása. És ez két olyan dolog, amiben hogyha nem vagyunk hajlandóak meghajolni a brüsszeli akarat előtt, akkor nem lesznek európai uniós pénzek. Nagyon szomorú az, hogy az Európai Unió, aminek egyébként védelmi és főleg gazdasági aspektusai lettek volna, és arról szólt volna, hogy együtt erősebbek vagyunk, nem fogadja el azt, hogy az Unió erőssége nem más, mint hogy önálló nemzetállamok alkotják.
Ehelyett az Unió elment egy olyan irányba, ahol egy föderalista, lehetőleg Berlinből vezetett és szervezett központosított hatalomban gondolkozik, ahol a nemzetállamok azok csak tulajdonképpen statiszták ebben a műsorban.
És én nem hiszek abban, hogy azért, mert mi nem vagyunk akkora gazdasági erővel bíró ország, mint mondjuk a németek, vagy nem vagyunk annyian, mint a németek, azért nekünk le kellene mondanunk arról, ami a magyar emberek érdeke. Ennek a kormánynak egyetlenegy dolga van: az, hogy a magyar embereket képviselje. Nem Brüsszelt kell képviselni, és nem ott kell a buksi simogatásért pontokat gyűjteni, meg kis csillagokat. Lehet, hogy most ott nem tetszik valakiknek, amit mi képviselünk, de én azt remélem, hogy a magyar embereknek április 12-én viszont jó lesz az eddigi teljesítményről a véleménye.
Politikusok és nők
Sorozatunkban ismert magyar női politikusokat kérdezünk meg arról, hogy látják a nők helyzetét ma Magyarországon. Orbán Anitával készült interjúnk ide kattintva olvasható, a sorozat pedig a napokban folytatódik.
Mi a tétje most az április 12-i választásnak Ön szerint?
Szerintem az a tétje, hogy ebben az országban a magyarok érdeke lesz-e az első helyen, és az érvényesül-e, vagy pedig mondjuk egy brüsszeli, vagy éppen ukrán szempont fog-e érvényesülni. Én azt gondolom, hogy ennek a választásnak ez a tétje, és ebből minden is következik. Mert ebből következik az is például, hogy leválunk-e az orosz energiáról. Ha így tennénk, ahogyan Brüsszel szeretné, akkor nekünk el kellene engednünk mindenféle orosz energiát. Nem csak a kőolajat, hanem az orosz gázt is, sőt még mondjuk a paksi atomerőműhöz szükséges fűtőelemeket is, vagy azoknak a beszállítását is.
Fotó: Leéb Ádám
Csakhogy arról kevesebbet szeret beszélni a baloldal, hogy ennek mi a kockázata. És szerintem erről az embereknek tudniuk kell. Az azt jelentené, hogy nem tudnánk fenntartani a rezsicsökkentést. Többet kéne fizetni a rezsi mellett a benzinért is. De ha a benzinért többet fizetünk és az energiáért többet fizetünk, akkor a boltban is többet fizetünk a termékért, hiszen azt odaszállítják, a kenyeret megsütik, ehhez energia kell, és így tovább. Tehát mi úgy számolunk, hogy egy átlagos magyar családnak az mínusz egymillió forint egy évben. És ez egy konzervatív számolás, mert ehhez még nem tettem hozzá azt, hogy mindenféle árrésstopot ki akarnak vezetni. Lehet, hogy valakinek évi egymillió forint, az kerekítési hiba, például Kapitány Istvánnak, a sokmilliárdnyi Shell-részvényével, de például azoknak az embereknek, akiknél én a ma jártam az interjú előtt a képviselőtársammal kopogtatni, nekik havi 100 ezer forint az az egész életet masszívan befolyásoló tényező. Befolyásolja, hogy mondjuk lesz-e az ebédben hús. Befolyásolja, hogy egy hirtelen elromlott mosógépet azonnal cserélni tud-e, vagy hónapokat kell várnia arra, hogy ki tudja cserélni. Ez a helyet az emberek zsebére megy.
A másik dolog pedig szerintem, amit szintén olyan természetesnek veszünk, mint a levegőt, az a biztonság. Ez a választás másik tétje. Mindenki magától értetődőnek érzi. A mindennapokban nem gondolunk bele, mennyire ijesztő lenne, ha egyik napról a másikra eltűnne a biztonságunk akár egy háború miatt, akár a gazdasági nehézségek miatt.
Amiben ma itt, Magyarországon élünk, az megfizethetetlen, és az egy olyan dolog, amit Nyugat-Európa sok országában irigyelnek tőlünk.
Sokszor elhangzott a biztonság szó. Látta A szavazat ára című filmet?
Nem. De hallottam róla.
Abban több olyan állítás is elhangzik, mely erősen összefügg a családok biztonságával. Elsősorban a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban. A film szerint az, hogy hová húzzák az emberek az x-et, nem „csupán” megélhetést befolyásol, de még azt is, hogy a gyermek a családban marad-e, vagy hogy önmagukat biztonságban tudhatják-e.
Én azt hallottam, hogy van egy ilyen állítás benne, hogy a gyermek ottmaradása, elhelyezése egy olyan dolog, amivel esetleg a családokat fenyegetnék. Kábítószer, valami ilyesmit is hallottam. Ön látta?
Én láttam. Részletesen szó esik benne arról, hogy hogyan zajlik a szavazatok megvásárlása. Van, akit krumplival lehet meggyőzni, van, akit kábítószerrel, van, akit pénzzel, zsarolással vagy megfélemlítéssel.
Lehet, hogy szélsőséges lesz, amit mondok, de hát az állítás is szélsőséges. Tehát én ezt egy nettó, nagyon-nagyon aljas, az emberek jó érzésére ható hazugságnak tartom. Teljesen kizártnak tartom, hogy bármilyen családot ma Magyarországon ilyesmi érhessen. Sőt azt üzenem mindenkinek a leghatározottabban, hogy aki ilyen fenyegetéssel találkozott, azonnal forduljon a hatóságokhoz. Ilyesmi elképzelhetetlen. És bocsánatot kérek, de én ezt a filmet propagandaeszköznek tartom. Biztos, hogy jobban tudnék róla beszélni, valóban, hogyha láttam volna ezt az alkotást. Lehet, hogy bele fogok nézni csak azért, hogy egy ilyen esetben még teljesebben tudjak válaszolni. De ha ez az állítás lényege, hogy ilyen dolgok történnek, arra azt tudom mondani, hogy kizártnak tartom, elfogadhatatlan, nem történhet meg, és szerintem nem is történik meg ez az országban.
És arról hallott, hogy a közelmúltban Dunakeszin egy gyógyszertárban elvi okokra hivatkozva nem adtak egy páciensnek sürgősségi fogamzásgátló tablettát?
Szerintem helyes, hogy kapható 72 órás sürgősségi fogamzásgátló tabletta. Az is helyes, hogy ez vényköteles, és az orvosnak van joga megítélnie, hogy kinek írja fel, milyen kockázatai és veszélyei vannak, a pácienssel pedig tud erről beszélni. Támogatom, hogy ez egy vénykötelesen elérhető módszer, bár nyilván az ideális egyébként a megelőzés. A konkrét kérdés pedig szerintem egy szabadság-kérdés: hogy kinek mihez van szabadsága, és kinek hol ér véget a másik rovására a szabadságának az érvényesítése.
Szerintem a tablettát felírató hölgynek is joga van ahhoz, hogy a tablettához hozzájusson és kiváltsa, de azt gondolom, hogy egy patikát működtető embernek is joga van ahhoz, hogy az élet védelméről úgy gondolkozzon, ahogy ezek szerint ő gondolkozik. Tehát azt gondolom, hogy neki is joga van ahhoz, hogy úgy gondolja, a 72 órán belül megfogant élet is élet. Ezt nagyon nehéz orvosilag is szerintem megmondani, sőt részben hitbéli és morális kérdés is, hogy ki honnan számolja az életet. Nehéz tehát azt meghatározni, hogy kinek a szabadságjoga hol húzódik, de azt azért szögezzük le, hogy a jogszabályokat ennek ellenére mindenkinek kötelező betartania.
Most már több hónapra nyúlik vissza, hogy a petesejtek fagyasztása elérhetővé vált Magyarországon is, nem kizárólag orvosilag szigorúan indokolt esetekben. Erről hogyhogy nincs szélesebb körű tájékoztatás és nagyobb információáradat? Rengeteg embert érint.
Ez éppen azt a korosztály érinti, akiknek egyelőre nem sikerült megtalálni az életben a partnert a családalapításhoz, de szeretnének biztonságot kapni akár a biológiai határokon túl is. Saját korosztályomban is tapasztalom. És azt gondolom, minden módon támogatni kell azt, hogy aki gyermeket szeretne vállalni, az gyermeket tudjon vállalni Magyarországon. Ezért azt gondolom, hogy a megfelelő hatóságoknak a dolga az, hogy ezzel kapcsolatban minden olyan lehetőséget kommunikáljanak, ami a leendő édesanyáknak a rendelkezésére áll. Fontos, hogy minden nő, aki vágyik a gyermekre, annak lehetősége legyen édesanyává válni, úgyhogy szerintem minden ilyen információt érdemes minél szélesebb körben megosztani.
A donor petesejt lehetőségét is támogatná Magyarországon? Jelenleg külföldre utaznak ennek érdekében a családok.
Szerintem ezt a kérdést ki kell nyitni, bár ebben is van hitvita. Felvetni és beszélni róla viszont mindig érdemes. Én nagyon megértem azokat a nőket, akik mindent szeretnének annak érdekében elkövetni, hogy édesanyák lehessenek. Nyilván ebben a témában április 12-ig nagy változások nem várhatóak, de utána a következő kormányzatban szerintem ezt a kérdést is érdemes kinyitni. Én azt gondolom, hogy minél több magyar gyermek születik, nekünk annál jobb. Szükség is van arra, hogy a magyar demográfia még a mostaninál is sokkal magasabb fokozatba tudjon kapcsolni ahhoz, hogy meg tudjon maradni ez a kicsi magyar nemzet itt, a Kárpát-medence szívében.
Abban is nagyon hiszek, hogy nekünk magyar gyermekekre van szükségünk itt, és nem migrációval kell a demográfiai problémákat orvosolni. Annak rossz vége lesz. És nem gondolom, hogy egy magyar gyermek egyenlő egy bármilyen másik gyermekkel.
Magyarok vagyunk, nekünk fontos a magyarság megmaradása, úgyhogy ehhez szerintem a kormánynak mindent meg kell tennie.
Mik a személyes ambíciói abban az esetben, ha az országgyűlési választás után a Fidesz marad a kormányzó párt, és abban az esetben, ha ellenzékbe kerül a Fidesz?
Van egy nagyon erős személyes meggyőződésem és ambícióm, amiért a közéletre adtam a fejemet. Szeretem ezt az országot, én nem tudnék bárhol máshol élni a világon, büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és azt szeretném, hogy ez az ország és benne mindenki felemelt fejjel, magát büszkén kihúzva és az álmait megvalósítva tudná élni az életét.
És ebből következik mindaz, amit csinálok akkor is, hogyha a Fidesz marad kormányon és akkor is ha nem. De egy dolog mindenképpen a fejemben van. Ha a magyarok újra bizalmat szavaznak nekünk és megnyerjük a választást, akkor sok munkánk kell legyen abban, hogy azon a megosztottságon, ami az elmúlt két évben megjelent a magyar emberek között, úrrá tudjunk lenni. Erre azért is van szükség, mert április 13-a után is ugyanannak a nemzetnek leszünk a tagjai. Ez az ország rajtunk, magyarokon kívül senki másnak a világon nem olyan fontos, mint nekünk, ezért ha még egymással se tudunk kijönni, akkor az tragikus. Remélem, hogy ahhoz majd én is hozzá tudok tenni, hogy ne olyan hangulatban teljen az elkövetkező négy évünk, amilyen az elmúlt kettő volt.
Szentkirályi Alexandrát szerettük volna még megkérdezni a gyermekvédelem helyzetéről és arról, milyen változásokat tervez a kormány a kegyelmi ügy utáni újabb botrányos ügyek következményeiről, jövőbeni megelőzéséről és az mindezekkel kapcsolatos véleményéről, de a rendelkezésre álló időkeret mindezekre sajnos már nem adott lehetőséget.
