A délután 4 órási kezdésre a tér szinte teljesen megtelt, s mire az este végére értünk, vagyis mire a bő 40 előadó (mínusz Majka) és néhány meglepetésvendég (köztük a két százados, Szabó Bence és Pálinkás Szilveszter) színpadra lépett, az Andrássy és a Dózsa György út is tömve volt emberekkel. Este 6 körül már a kisföldalatti sem állt meg a Hősök terén, sőt, a környéket is ellepték a koncertre érkező emberek.
Akik között legnagyobb számban fiatalokat, középiskolásokat, egyetemista korúakat lehetett látni, de érkeztek baráti társaságok, családok is – mintha ezen az áprilisi délutánon tartották volna a vasárnapi választás „főpróbáját”. Puzséréknak ez is volt a célja, pontosabban az, hogy erősítsék a választási hajlandóságot. Amire valóban nem lehetett panasz, de a fellépők (Beton.Hofitól Azahriah-ig) se felejtették el daluk végén – előtt, közben – hangsúlyozni, hogy miről is szól ez az április 10-e. A műsorvezető Tóth Jakab volt, aki hősiesen vitte végig a műsort, két előadó között szolgálati, biztonsági információkat osztott meg a közönséggel, és természetesen megállás nélkül lelkesítette tovább az egyébként is eléggé feltüzelt állapotban lévő tízezreket.
Rendszerbontó Nagykoncert: róluk szólt
Az Elefánt zenekar a Rendszerbontó Nagykoncerten. Fotó: Kummer János/Getty Images
Akik valóban ünnepelni érkeztek, ebből adódóan bizonyára azt is elnézték volna a szervezőknek, ha a meglehetősen bonyolult technikai logisztikát igénylő műsor akadozott volna, de erről szó sem volt – sőt, olyannyira tudták tartani az ütemtervet, hogy néhány perccel éjjel 11 előtt, tehát a meghirdetett időponthoz képest picivel hamarabb lett vége a rendezvénynek. Egyébként is le a kalappal a szervezők előtt, hiszen valóban nem lehetett egyszerű beosztani a rengeteg fellépőt, miközben a koncertet élőben is közvetítették a YouTube-on, amit már a korai órákban is sok tízezer néző követett. A stream néha akadozott, de minden bizonnyal ez senkit sem zavart különösebben.
Az apró technikai problémák idővel nagyjából mind megoldódtak, és mire lassan belefordult az estébe a rendszerbontás, a hangulat is egyre emelkedettebbé vált. Az esemény legnagyobb fideszes visszhangját kétségtelenül Eckü kapta a Hősökből, aki finoman szólva sem tett lakatot a szájára, amikor a kormányszóvivőnek, Gulyás Gergelynek és rajta keresztül persze az egész kormánynak üzent – és ez a harcias attitűd bizony a legtöbb fellépőt jellemezte. Puzsérék egyik vágya is ez volt, hogy vasárnap előtt ki lehessen ereszteni a gőzt, ami a szinte elviselhetetlenül hosszúra nyúlt kampány (és az évek) alatt felgyülemlett. Ebből adódóan teljesen mindegy volt, hogy a színpadon épp Dzsúdló, Bródy János, vagy épp a Quimby játszott, senki sem csomagolta be a véleményét.
„Élni akarok, nem túlélni”
Fotó: Kummer János/Getty Images
A legfontosabb üzenet tehát az volt, hogy „Menjetek el szavazni”, de legalább ennyire lényeges volt az a fajta emelkedettség, amelynek köszönhetően nem is az volt a lényeges a koncerten, hogy az egyes dalok közben mennyire jól, vagy gyengébben szól a hangosítás. Amikor a színpadon nem történt semmi érdekes (bár a fellépések közti szüneteket is megtöltötték, többek között Gróf Balázs rendszerkritikus videóival), a tömeg kiválóan elszórakoztatta magát, jó hangosan szóltak a kormányellenes rigmusok, és a feltartott táblákon sem szerelmes üzeneteket fogalmaztak meg az egybegyűltek. Az egyik ilyenre, amelyet többször is megtaláltak a kamerák, például az volt ráírva, hogy „Élni akarok, nem túlélni”, de olyan klasszikussal is lehetett találkozni, amely sűrűn felbukkant a kampány ellenzéki rendezvényein („Nézd, Andi, tömeg!”).
De nemcsak a beszólogatás volt a lényeg (amelyből Petőfi Sándor is kivette a részét, hiszen Vilmányi Benett tőle szavalta el az Akasszátok föl a királyokat! című verset), hanem inkább az eufória. A Rendszerbontó Nagykoncert azért is tudott igazán nagyszerű esemény lenni, mert legalább annyira foglalkozott a jövővel, mint a múlttal, amit a jelenlévők már nagyon szeretnének valóban maguk mögött tudni. Az este kétségtelenül legszebb pillanata az volt, amikor Szabó Bence és Pálinkás Szilveszter színpadra léptek, s röviden méltatták a tömeget és a tenni akarást.
Többször elhangzott a műsor során, hogy ehhez hasonlót tényleg csak a a rendszerváltás környékén lehetett érezni – nem is volt véletlen, hogy Puzsérék az 1990-ben, épp a Fidesz által megrendezett rendszerzáró házibulit nevezték meg a rendezvény elődjeként. Az ironikus, de nagyon is érvényes párhuzam többször is előkerült az este során.
Laár András se látott még ekkora tömeget
Fotó: Kummer János/Getty Images
Bár a fellépők igyekeztek odatenni magukat, ez a nap nem a kiemelkedő zenei teljesítményeké volt, de senki sem azért érkezett, hogy csúcsformában lássa kedvenc előadóját. A hangsúly valóban az elsöprő erejű közösségi élményen volt, ezt a mikrofon elé lépő énekesek, zenekarok is hangsúlyozták. Laár András például a Bábu vagy kéthangszeres változatát adta elő, s meg is jegyezte, hogy ekkora tömeget ő még sosem látott, de milyen jó, hogy most már láthat. A nagy zenei koncertpillanatoknál sokkal fontosabb volt a kémia, ami mindvégig megvolt a fellépők és a közönség között. Ezért lehetett az is, hogy a fellépők beszédes zenei gegeket is megengedtek maguknak, mint például a Quimby, akik a Most múlik pontosannal indítottak, hogy aztán néhány másodperc után átváltsanak a Forradalom című dalukra.
Ők zenéltek a koncerten (nem a fellépések sorrendjében)
Beton.Hofi, Chandler B., Detto, Dzsúdló, Európa Kiadó, Felső Tízezer, Filo, Funktasztikus, Fucky & Fekete Kobra, Füstös, Imre FIa Imre, Keleti András (Colorstar), Központi Hatalom, Mehringer Marci & Balkán VIP, Molnár Tamás, Mudfield, Nyers (Czutor Zoltán és Czutor Győző), Tha Patkányz, Peety, Sickratman, Bankrupt, Brumiko, Dé:Nash, Galaxisok, G Ras, HRflow, Hétköznapi Csalódások, Hősök, Kardos-Horváth János, Killakikitt, Laár András & Mantraflow, Mikee Mykanic, NB feat. LoT, NKS, Pajor Tamás, Sisi & Krúbi, Vilmányi Benett, Azahriah & Song Factory Budapest, Ivan and the Parazol, Co Lee, Kozmosz, Puszi Együttes, Elefánt, Bongor, Hősők, 6363 (Gege), Héra Barnabás & Bóna Zsombor (Carson Coma), Saiid, Quimby, Anima Sound System.
Az estét aztán némi meglepetésre nem Puzsér Róbert rímbe szedett beszéde, hanem Azahriah és a Song Factory Budapest kórusa zárta – ami után már csak a Szózat eléneklése volt hátra. Puzsér egyébiránt szellemes és frappáns szöveggel köszönte meg a részvételt a közönségnek és a zenészeknek, s a legfontosabb közölnivalója neki is az volt, hogy vasárnap az urnáknál is meg kell mutatni, mit gondolnak azok, akik valamilyen módon részt vettek a Rendszerbontó Nagykoncerten.
„Ott leszünk, ott leszünk” – skandálta a tömeg, amely a beszámolók szerint aztán még órákig oszladozott a belvárosban, a tudósítások szerint szinte karneváli hangulatban.
