Ceglédi Zoltán az ÖT oldalán jelentkezett egy nagyobb lélegzetvételű publicisztikai írással, amelyben azt fejtegeti, véleménye szerint miért lett ez a 2026-os országgyűlési választás végeredménye, amit bevallottan ő maga sem látott előre. A cikk végén kitér arra is, milyen pályamódosítást tervez, ahogy ő fogalmaz: a „dupla vereség” utáni időszakban.
Ceglédi Zoltán (Forrás: RTL/ Sajtóklub)
„Az elmúlt hónapokat ezért azzal töltöttem, hogy sokat tanultam arról, amivel régóta és szívesen foglalkozom egyébként is: borokról, ételekről, vendéglátásról. Márciusra még a baristavizsgám is meglett (jaj, de pompás előre tudni, hogy az esetleg e címmel megjelenő szemlét sem látom majd, Facebook híján). Úgyhogy el az üzenőfalról, el az arctalan trolloktól és az algoritmus hajszolásától, én hús-vér embereknek akarok jót, ezért egy időre most képernyő helyett a pult mögött szeretnék lenni. Fölszabadító, hogy nem jön értesítés kommentekről-lájkokról, és nem kell tudnom, mi történt és azt hogyan tolmácsoljam” – írja a humorista, majd így folytatja:
„A legfontosabb: ha nem döntöttem volna úgy és nem jelentettem volna be már a választás előtt, hogy hátrébb lépek, most akkor is ez lenne a dolgom.
Nem nyilvánosan akarom elvégezni azt az intellektuális és mentális munkát, ami annak megértéséről szól, hogy az elmúlt két évben miért nem szólalt meg bennem a vészcsengő, amikor Magyar Péterrel kapcsolatban sokkal inkább a (vélt) személyiségjegyeiről való véleményemet osztottam meg az olvasókkal-nézőkkel, és kevesebb tényszerű következtetést. Semmire nem mentség és egyáltalán nem a nyilvánosságra tartozik, csak épp enélkül elmesélhetetlen: teljesen más okokból, de eleve életem legnehezebb, legtragikusabb évei ezek
Másfelől pedig az nekem nem megy, hogy penitencia és szilencium nélkül, rögtön újra kérjem a nyilvánosság figyelmét, pláne bizalmát. Mindennek ára van.
A magam ügye tehát most úgy fest, hogy jó ideig nem fognak velem találkozni a sajtóban, nem megyek vissza a közösségi médiába sem, kizárólag olyan dolgokkal foglalkozom, amihez, mondom, hús-vér emberek kellenek. Meg mostanra föl is gyűlt rengeteg elolvasandó könyv, megfőzendő recept, és be nem váltott baráti invitálás is
Onnan is tudom, hogy ez a jó döntés, hogy már leírva is megkönnyebbültem” – zárja sorait Ceglédi Zoltán.
