Sima virágtartónak hitték
Vannak tárgyak, amelyek annyira megszokottá válnak egy házban vagy kertben, hogy senkinek sem jut eszébe rákérdezni, mik is valójában. A Blenheim-palota kertjében álló márvány virágtartó pontosan ilyen volt.
A látogatók és a kastély dolgozói hosszú éveken át egyszerű kerti elemként néztek rá. Egy időben vízgyűjtőként használták, később a kert része lett, majd virágokat, köztük tulipánokat ültettek bele. Csaknem két évszázadon át senki nem kezelte különleges régészeti leletként. Pedig az volt.
Íme, a különleges… hmm, virágtartó
Egy szakértő vette észre, hogy nem hétköznapi darab
A fordulat akkor jött, amikor egy régiségszakértő más ügyben érkezett a Blenheim-palotába, az Oxfordshire-ben található híres angol kastélyba. A kertben meglátta a márványból készült virágtartót, és feltűntek neki a részletgazdag faragások.
A tárgy alaposabb vizsgálata után kiderült, hogy nem egyszerű kerti edényről van szó, hanem egy ókori római szarkofág elülső részéről. A szakértők szerint a darab nagyjából 1700-1800 éves lehet. A lelet értékét akkoriban körülbelül 300 ezer fontra becsülték, ami forintban százmilliós nagyságrendű összeget jelent.
Dionüszosz, szatírok és oroszlánfejek voltak rajta
A szarkofág nem egy sima kővályú volt, csak ezt sokáig nem így nézték. A márványfelületet finom domborművek borítják: a jeleneten Dionüszosz, a bor és mámor istene látható, mellette szatír, mulatozó alakok, köztük Héraklész és Ariadné, valamint két nagy oroszlánfej is megjelenik.
Ezek a faragások nem puszta díszítések voltak. Az ókori római szarkofágokon a mitológiai jelenetek gyakran a halál, az átváltozás, az ünnep vagy a túlvilág szimbolikus értelmezéséhez kapcsolódtak. Kerti virágtartóként viszont mindez hosszú időre elvesztette az eredeti jelentését. A tárgy egyszerűen beleolvadt a kastély környezetébe.
Hogy kerülhetett egy római szarkofág egy angol kastély kertjébe?
A Blenheim-palota nem akármilyen hely: a Marlborough hercegek otthona, Winston Churchill szülőhelye, és az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.
A szarkofágdarab a 19. században kerülhetett a kastélyba. A leírások szerint az 5. Marlborough herceg szerezhette meg, de arról nincs biztos adat, hogy ajándékként kapta-e, megvásárolta-e, vagy pontosan honnan származott.
Az ilyen antik darabok a 18-19. századi arisztokrata gyűjteményekben nem számítottak ritkaságnak. A nagy európai utazások, műkincsvásárlások és klasszicista divathullám idején sok római, görög vagy egyiptomi eredetű tárgy került brit és más nyugat-európai kastélyokba, gyakran úgy, hogy később a pontos eredetük feledésbe merült.
Nem vitrinben, hanem a szabad ég alatt állt
A szarkofágdarab különlegessége nemcsak az, hogy milyen régi, hanem az is, hogy milyen sokáig bírta a kerti használatot. Egy időben vízjáték részeként működött, majd a 20. század elején sziklakertbe került, később virágokat ültettek bele.
Ez a környezet egy ókori márványtárgynak nem ideális. Az eső, fagy, szennyeződések, növények, talaj és víz mind károsíthatják a felületet. Ennek ellenére a szakértők szerint a darab meglepően jó állapotban maradt.
Miután felismerték valódi jelentőségét, restaurálták, megtisztították és stabilizálták. Ezután már nem került vissza a kertbe: beltérben, védettebb környezetben állították ki a palotában.
Fotó: Andreas von Einsiedel, Getty Images
