A kenyai Turkana-tó partján előkerült több mint 1,4 millió éves fosszilis lábnyomok új információkkal szolgálnak az emberiség egyik kihalt rokonáról, a Paranthropus boisei fajról. A kutatók szerint a nyomok nemcsak az egyedek testméretéről árulkodnak, hanem arról is, hogyan mozoghattak és élhettek együtt.
A lábnyomok átírhatják, amit eddig gondoltunk
A kutatócsoport összesen 21 lábnyomot elemzett, amelyeket nyolc Paranthropus boisei egyed hagyott maga után mintegy 1,43 millió évvel ezelőtt a Turkana-tó iszapos partján. A nyomok mellett vízilovak, antilopok és más állatok lenyomatai is fennmaradtak, így a szakemberek egy egész ősi élőhelyet tudtak rekonstruálni.
A lábnyomok mérete alapján a kutatók arra jutottak, hogy ezek az emberelődök akár 180 centiméter magasak és körülbelül 75 kilogrammosak is lehettek. Ez azért meglepő, mert a Paranthropus boiseit korábban jóval kisebb testűnek tartották, mint a vele egy időben élő Homo erectust, amelyet a modern ember egyik lehetséges ősének tekintenek.
Megkövesedett lábnyom alapján tettek felfedezést (Forrás: Kay Behrensmeyer)
Főként hímek haladhattak együtt
A lábnyomok elrendezése arra is utal, hogy a csoportban többségében felnőtt hímek mozoghattak együtt, miközben nőstények és fiatal egyedek nyomait nem találták meg ugyanazon a szakaszon.
A kutatók szerint ez arra enged következtetni, hogy a faj társadalmi viselkedése összetettebb lehetett, mint korábban feltételezték. Elképzelhető, hogy a hímek ugyan versengtek egymással a párzási lehetőségekért, de a ragadozókkal teli környezetben időnként csoportokba szerveződve közlekedtek a nagyobb biztonság érdekében.
Egy pillanat maradt fenn másfél millió évre
A lelőhelyet még 1978-ban fedezte fel Kay Behrensmeyer amerikai paleontológus, aki akkor mindössze néhány lábnyomot talált. A területet ezt követően visszatemették, hogy megóvják az időjárás káros hatásaitól.
A kutatók csak 2016-ban és 2023-ban tértek vissza a helyszínre, amikor újabb feltárások során kiderült, hogy a lábnyomok egy jóval nagyobb nyomsor részét képezik. A környező vulkáni hamurétegek segítségével sikerült pontosan meghatározni a lelőhely korát.
Megkövesedett lábnyom (Forrás: Kay Behrensmeyer)
Nem csak csontokból ismerhetjük őseinket
A szakemberek szerint a fosszilis lábnyomok különösen értékesek, mert olyan információkat is megőriznek, amelyeket a csontmaradványok nem. Megmutathatják például, milyen gyorsan haladtak az egyedek, mekkora volt a testméretük, hányan mozogtak együtt, sőt azt is, milyen környezetben éltek.
A Turkana-tó környéke ma is a világ egyik legfontosabb paleoantropológiai kutatási területe, ahol az elmúlt évtizedekben számos emberelőd-maradvány és fosszilis lábnyom került elő.
További felfedezésekre számítanak
A kutatócsoport még idén visszatér Kenyába, hogy folytassa a feltárásokat. Abban bíznak, hogy újabb lábnyomok és leletek segítenek pontosabban megérteni, hogyan éltek, mozogtak és alkalmazkodtak az emberiség korai rokonai több mint egymillió évvel ezelőtt. A mostani felfedezés pedig ismét azt bizonyítja, hogy néhány megkövesedett lábnyom is képes új fejezetet nyitni az emberi evolúció történetében.
