Jogosan kérnek osztálypénzt az iskolák?

A hír: Petícióval fordult a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz, sürgetve, hogy vizsgálja felül az általa fenntartott iskolák pénzgyűjtő, „pénzbehajtó tevékenységét”, és utasítsa az intézményvezetőket az illegális pénzkövetelések azonnali megszüntetésére. A szervezet közleményében kifejtette: az első szülői értekezleten az iskolák „előtakarékosság” címén különböző pénzösszegeket gyűjtenek szülőktől. Példaként említették a pedagógusnapi ajándékot, a tanulmányi kirándulást, a múzeumi, színházi belépőket vagy az osztályterem festését, a másolópapírt, a krétát és más dologi kiadásokat. A közlemény szerint ebédpénzen kívül semmit nem kérhetnének.

Soma véleménye: Akkor egyből a közepébe: nem értek egyet a tiltakozókkal. Ezzel kiölik az osztályközösségekből a kreativitás bizonyos megnyilvánulási lehetőségeit, a bizalmat, és még sok minden mást, ami elengedhetetlen egy közösség bensőséges létéhez. Legyen az iskolai osztály, de adott esetben akár egy baráti közösség, ahol bizonyos programokhoz nyilvánvalóan kell az egyénekre szabott reális összeg.
Mindkét gyermekemnél úgy az általános iskoláikban, mint a középiskoláikban minden alkalommal meg tudott egyezni a közösség a pénzügyeket érintő programok tekintetében. Mindez demokratikus szavazással történt. Ha ezt kormányzatilag akarják befolyásolni, ezzel elveszik a közösségeken belüli kezdeményezőkészséget, és még inkább kiölik az egymás iránti bizalmat – ami így is igen gyenge lábakon áll.

Ezek a pénzbeszedések nálunk a következő menetben működtek: volt, hogy az osztályfőnök, volt, hogy a gyerekek, de volt olyan is, hogy egy-egy szülő dobott föl egy közösséget kovácsoló programjavaslatot, amit aztán szavazásra bocsátottak egymás között a gyerekek, majd a szülői értekezleten a szülők elé tárta ezt az osztályfőnök, minden lehetséges anyagi következményével együtt, részletesen és jól láthatóan lebontva. Természetesen a többség szavazata döntött, és ha valakinek ez anyagilag nem fért bele, akkor vagy nem ment el a közös programra, vagy megoldották, hogy mégis megélhesse ő is azt a közös élményt. De legalább voltak, vagyis még vannak az osztályokon belül ötletek, és többnyire igen kis költséggel járó közös élmények.
Természetesen pénz nélkül is lehet élményeket gyártani, kreativitás kérdése az egész, de néha egy életre szóló élmény lehet egy utazás.

Ha ezt a lehetőséget elveszik, mert központilag betiltják az osztálykirándulásra vagy bármely kulturális, szórakoztató stb. eseményre való közös eljutás lehetőségét, olyan szinten nyúlnak bele a közösségek magánéletébe, ami nemcsak nonszensz, de a tanárokra nézve sértő is. Olyan, mintha azt mondanák: elvesszük a bizalmat tőled, így nem tudsz lopni, csalni.
És mi van azokkal, akik stikában, azaz titokban, illegálisan szerveződnek? Vagy akkor innentől kezdve ne legyenek még akár minimális pénzt igénylő közös programok se?
Úgy a párkapcsolatot, de mindennemű közösséget egy idő után kiheréli az, ha csak a kötelező feladatok, élmények, programok vannak. Persze, ahogy írtam, alapvetően ennek a megszervezése kreativitás és szándék kérdése, de eleve KIZÁRNI?! annak a lehetőségét, hogy ezt megszervezhesse egy adott kis közösség, már a mások életébe való belenyúlás. Túlkorlátozás. Egy újabb nyomorító korlát, ami a bizalmatlanságra épül.

Ha ekkora közösségen belül nem tudnak az emberek bízni és a közösséget érintő dolgot átláthatóvá tenni, akkor innentől kezdve még lejjebb nyomjuk magunkat. Felelősségvállalás nulla, ötletek központilag befagyasztva. Ébresztő!

Segítsünk együtt az iskolakezdésben: Adománygyűjtés az Ózd-Hétes telepi mélyszegénységben élők javára augusztus 29-én, csütörtökön 17 és 19 óra között a Sanoma Lapkiadóban (Bp. III., Montevideo u. 9.). Gyere, hozz iskolaszereket, várunk!