Elképesztően gyorsan változik a világ, amit a fiatalok, akik nálunk még jobban érzékelik a változásokat, gyakran nem lehetőségnek, hanem káosznak látnak. Ezt felnőtt fejjel is könnyű átérezni, ahogy az is megérthető, hogy egy pályaválasztás és életkezdés előtt álló 18 évesnek ez a helyzet mennyire kétségbeejtő. Segítségre és támaszra van szüksége ilyenkor, de vajon hogy adhatod ezt meg neki?
Legyél megértő és türelmes
Amikor pánikot látsz a gyerekeden, vagy unalmat, motiválatlanságot mutat, és amikor felbosszant, hogy szemmel láthatóan sem célja, sem jövőképe, de még álmai sem nagyon vannak, akkor gondolj rá, hogy mindez csak tünet. Annak a jele, hogy nincsen könnyű helyzetben. Valószínűleg nincs baj a gyerekeddel, és nem arról van szó, hogy tényleg lusta lenne, vagy tompa és céltalan. Ő éppen úgy tele van vágyakkal és álmokkal, mint te voltál az ő korában, csak éppen nem látja, hogy lehetne ezeket megvalósítani? Képzeld magad a helyébe: olyan bonyolult és őrült tempóban még sosem változott a világ mint most – nem csoda, ha nem látja át az ember, hogy hol is találhatja meg a helyét benne. Ezért ha feltűnnek a „kapunyitási pánik” jelei a gyerekeden, ne indulatokkal, korholással, fegyelmezéssel és noszogatással reagálj, hanem megértéssel. Az első és legfontosabb amit tehetsz, hogy biztosítod róla, bárhogy is dönt az életéről, te akkor is szereted őt, és támaszt nyújtasz neki.
Információ, információ, információ
A nagy horderejű döntések előtt bárki elbizonytalanodna még felnőtt fejjel is. Ha ráadásul nem látja át pontosan, mibe is vág bele, és milyen következményekkel járhat hosszú távon az elhatározása, az még inkább habozóvá teszi. Az ilyen lelkiállapot hosszú távon apátiát, szorongást vagy változékony, agresszív viselkedést vált ki. Ez különösen igaz egy tinédzserre, aki eleve olyan életszakaszban van, amikor még tanulja, hogyan uralja az érzéseit, és azt, hogy milyen viselkedéssel reagáljon a külvilág hatásaira. Azzal segíthetsz neki ebben a nehéz helyzetben, és úgy oldhatod benne a bizonytalanság érzését, ha a félelmetes nagy ismeretlent, amibe ki készül lépni, egy kicsit „megvilágítod”, és rálátást adsz neki arra az életre, amiben el kell majd igazodnia. Foglalkozzatok azzal a kérdéssel, hogy mit jelent munkába állni! De ne azt mond el, hogy a te korodban ez mivel járt, mert számára ez már nem használható információ. Inkább azt derítsétek ki közösen, és abban legyél partner, hogy az ő életében, a jelenben milyen kihívásokat, örömöket, feladatokat, nehézségeket jelent ez téma. Egyszóval tanuljatok közösen erről az életről! Térképezzétek fel, mik trendek a munka világában, járjátok körbe, milyen szakmáknak és hivatásoknak van jövője? Gyűjtsétek be az információkat, járjatok el pályaválasztási napokra, vidd el akár a te munkahelyedre, és ragadjatok meg minden lehetőséget, hogy minél szélesebb ismereteket szerezzetek együtt ebben a kérdésben.
Mi illik hozzám? – Egy kis önismereti tréning
Annak a gyermeknek, aki nincs tisztában a saját értékeivel, gondjai vannak önmagával, és bizonytalan a vágyaival kapcsolatban, a pályaválasztás fokozottan nagy teher. Lehet, hogy a te gyerekedet is ez nyomasztja? Érdemes a szülőnek bátran, az önkritikától sem félve megvizsgálni, vajon milyen fiatallá vált a gyermeke az ő kezei között: van-e önbizalma, helyes-e az önértékelése, látja-e az erősségeit és hibáit? Ha kell, akkor szakember segítségét is érdemes igénybe venni – egy jó lelki gondozó ugyanis sok görcsöt és félelmet képes feloldani, és az önértékelési problémákat is kezelni tudja. Ezt az utat is együtt kell bejárjátok. Készülj fel, hogy ez neked éppen olyan nehéz lesz majd, mint neki, de hidd el, megéri, mert jó és biztos alapokat teremhettek egy életre szóló döntéshez.
Szponzorált tartalom
