Perverzió vagy segédeszköz? Itt a megerőszakolható szexrobot

Elgondolkodtató, hogy sokkal több szó esik mindenhol – a magazinoktól a kocsmákig – a női vibrátorokról, mint a férfiaknak tervezett önkielégítő segédeszközökről, miközben köztudott, hogy a férfiak sokkal nagyobb arányban (értsd: kivétel nélkül) maszturbálnak rendszeresen.

Maradjunk csak a magazinoknál: míg a vibrátorokat bátran osztályozzák, ajánlgatják nőknek és pároknak, a férfijátékszerek többé-kevésbé tabunak számítanak. (Nyilván nem illenek bele a macsó, hódító férfi mint példakép imázsába.)

Az pláne elgondolkodtató, hogy technológiailag a fentiek ellenére sokkal, de sokkal előrébb tart az ipar, ha a férfiakat kell kiszolgálnia, mint ha a nőket. Itt most természetesen nem holmi anatómiailag pontos művaginákra gondolunk, hanem

mesterséges intelligenciával ellátott, nemcsak a konkrét aktusra, hanem az elő- és utójátékra is reagáló, élethű szexrobotokra.

Hogy mennyire gyorsan fejlődik a technológia – ami persze nem csoda, hiszen szexről van szó –, arról sokat elmond, hogy két éve még szenzációnak számított, hogy egy élethű baba előre felvett beszélgetéspaneleket produkált, egyszerű párbeszéd illúzióját keltve; ma pedig egészen összetetten, emberi stílusban, hangon és hangsúllyal reagálnak a feléjük közeledő férfira, sőt különböző, beállítható személyiségtípusok mentén “beszélgetnek” az emberrel. Ahogy a dolgok állnak, további egy-két év, és elhagyhatjuk az idézőjeleket.

Az pedig egyre kevésbé igaz, hogy a realisztikus szexrobot egy nagyon szűk – és gazdag – réteg perverziója lenne. A piac annyira fiatal, hogy még nincs nyilvános összesítés a példányszámokról és a bevételekről, de azt tudjuk, hogy az Abyss Creations nevű kaliforniai cég évente hatszáz robotot ad el világszerte; ez persze nem sok, de ha hozzávesszük, hogy egyre több cég van, a választék hatalmas, és gondolnak a nem túl gazdag vevőkre is, illetve, hogy egy tavalyi brit kutatás szerint

a fiatalok negyede simán kipróbálná, milyen egy robottal “randizni”,

lehet némi tippünk, mekkorára nő majd a kereslet hamarosan.

Ez persze önmagában is (legalább részben) ijesztő, főleg, hogy nem látjuk a társadalmi hatásait az egyre elfogadottabb és olcsóbb szexrobotoknak. Most pedig egy cég átlépett egy határt, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút – azaz nagyjából ez az utolsó pillanat, hogy (akár jogilag) szabályozzák az ügyet. Kiadtak ugyanis egy ultramodern szexrabszolgát, amelynek választható személyiségtípusai közt megtalálható egy, amely konkrétan arról szól, hogy tulajdonosa megerőszakolja.

Forrás: Getty Images

A TrueCompanion Roxxxy nevű robotja ettől függetlenül is figyelemre méltó, technológiailag mindenképpen. Nem egyszerű, megfelelő testüregekkel ellátott gumibabáról van szó: szájában, vaginájában és ánuszában érzékeny, összetett motorok gondoskodnak arról, hogy az illúzió tökéletes legyen. A tervezők gondoskodtak a testmelegről is: keringési rendszere és “szíve” is van, azaz egy finom szivattyú keringeti a vérhez hasonló állagú és hőmérsékletű folyadékot a testében.

A szóban forgó üzemmód a Frigid Farrah fantázianevet kapta, amely már hangzásra is gyanús. Ennek lényege, hogy a robot kézzel-lábbal (és persze szavakkal) hárítja tulajdonosa közeledését. Ahogy a gyártó diplomatikusan fogalmaz: Frigid Farrah “visszahúzódó, szégyenlős”, és “nem értékeli túlzottan”, amikor a “felhasználó megérinti intim zónáit”. Még hivatalosabban: “nem törekszik arra, hogy eljátssza a beleegyezést” az aktus előtt. A vállalat célja ezzel az, hogy “bárki kiélhesse a legtitkosabb szexuális fantáziáit“, ezek szerint még akkor is (bár ezt nem hangsúlyozzák), ha az a fantázia az erőszakról szól.

A másik problémás, bár a fentiekhez képest szinte szelíd üzemmódot Young Yokónak hívják, aki, ahogy neve sugallja, “oly fiatal, alig tizennyolc, és csak rád vár, hogy tanítsd”.

Roxxxy persze hamar a nemi erőszak kultúrájának “kabalafigurája” lett a feministák (értsd: a másik ember méltóságát és döntéshez való jogát tiszteletben tartó emberek) részéről. A New York Times például úgy mutatta be:

9995 dollárért a tiéd, bármikor megerőszakolhatod!

A TrueCompanion úgy tesz, mintha nem értené, mi a probléma. Egyik – meg nem nevezett – munkatársuk az Independentnek úgy nyilatkozott: Roxxyt nem programozták megerőszakolásra (pontosabban megerőszakolhatóságra – hiába, a groteszk téma groteszk szavakat szül), egyszerűen életszerűen viselkedik. “Te sem próbálod megcsókolni a nőt az első randi elején, nem? Farrah is csak szól, ha túl gyorsan mozdulsz rá, hogy még csak most találkoztatok” – fogalmazott, hozzátéve: egyébként sem tapasztalta, hogy a vásárlók erőszakra vágynának.

Az persze természetes, hogy egy cég megvédi saját termékét. Nem ők az egyetlenek azonban: kész kis mozgalom alakult a szexrobotok védelmében. Képviselői állítják, mindez nem hogy árt, hanem egyenesen jót tesz a társadalomnak, az agresszív, erőszakra hajlamos férfiak ugyanis így legalább nem hús-vér nőkön élik ki magukat. Mindent elmond például Shin Takagi The Atlanticnak adott nyilatkozata. Takagi tavaly

Trottla néven gyermektestű szexbábokat gyártó céget alapított.

Szerinte mindez a gyerekek védelmét szolgálja, hiszen a pedofilok kevésbé vadásznak majd rájuk, ha létezik nem büntetendő opció is. “Segítek az embereknek, hogy legálisan és etikusan kiélhessék vágyaikat. Nincs értelme elnyomott vágyakkal élni.”

Forrás: Trottla

Szerencsére ezen nemcsak a feministák, hanem a tudósok is fogják a fejüket. A Responsible Robotics szervezet friss jelentése például nem talált semmilyen arra utaló jelet, hogy robotokkal visszaszorítható lenne az erőszak (beleértve a pedofil aktusokat) és a prostitúció – sőt. Bár a témában reprezentatív mintányi megszólalót még névtelenül is nehéz összefogdosni, az adatok inkább arra utalnak, hogy a robotokon elkövetett “erőszak” még bátoríthatja is a használót, illetve azt az illúziót kelti, hogy az ilyesmi normális, megengedhető valódi emberekkel is. Arról nem is beszélve, hogy a megerőszakolás lényege a másik megalázása, a fölötte való uralkodás; ennek illúziója, bármilyen élethű is, nem elég. Ebben az értelemben a robot inkább gyakorlóterep, mint hasznos feszültséglevezető segédeszköz.