Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok szoptatni :-(
Torolt_felhasznalo_302972
Létrehozva: 2012. Április 3. 10:46
Sziasztok!
Ha volt már valaki hasonló helyzetben, ossza meg velem, kérem!
A héten lesz 3 hónapos a bébirépa
eddig csak anyatejet kapott, de már nagyon nyűgnek érzem a szoptatást.
- macerás
- 3-4 óránként az otthonhoz vagyok kötve
- ő is már elég nehéz, ráadásul egyfolytában ficánkol, nehéz tartani
- kényelmetlen és kellemetlen is
Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Tegnap délután sikerült, de a késő esti (10-11 órás) etetésnél, megint nem akarta. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem visszafele fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó.
Van valami módszer amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi 1-2x megigya a tápot?
Ha valakinek elfogyott a teje, hogy fogadta a tápszert a gyerek?
Esetleg egy jó módszer, hogy tartsam, hátha csak a szeretné evés közben érezni a közelséget?
idióta
Kedves Zandagort! Nem hinném h kevésbé szeretné vki a gyerekét attól h nem akar szoptatni! Ez mindenkinek a saját döntése. És nem a gyerekét nem szerette volna csak a szoptatást. Nem egészen ugyan az a dolog!
Hűűű ezen a témán már nagyon túl vagyunk...elkéstél.
Amúgy köszi, jól vagyunk, gyerek fejlődik, nem volt még egy percig sem beteg és marha jól elvan tápszeren és mindenféle finomságon amik a hozzátápláláshoz szükségesek.
Cuppppppp
Mi az hogy nyűg a szoptatás??????????
Az én gyerekem 18 hónapos és még mindíg szopizik, és tudod hogy örülök neki???? Az anyatej a legnagyobb védelmet szolgálja a kicsinek!!! A TE immunrendszeredet adod neki!!!! Attól nem lesz beteg a gyereked. Ha neked ez nyűg, miért vállaltad a babát???
Egy gyerek LEMONDÁSOKKAL JÁR!!!
Ha neked nem fontos a gyereked védelme ne szoptasd!!!
Úgy látom kiérezted a hsz-ből a gúnyt...
Nincs olyan tápszer, gyümölcs, egyéb étel, ami olyan jó a gyereknek, mint az anyatej. Ezért rágódik, nyűglődik a sok kevésbé szerencsés természetű anyuka, ha valami miatt nem megy a szoptatás. Aki az anyatejről önként és dalolva lemond, azt had tartsam egy kicsit furának...
Inkább tépelődöm és bizonytalankodok és nem gondolom, hogy ezzel egyedül vagyok! És képzeld, ezzel együtt az én babám is gyönyörűen fejlődik és nem hiszem, hogy ettől lesz neurotikus felnőtt.
Amúgy teljesen megértem, az olyan gondolatot, hogy valaki nem akar szoptatni, nekem is ezerszer megfordult a fejemben, de inkább ahhoz kértem segítséget, hogy hogyan oldjam meg, hogy megmaradjon a tej és nem ahhoz, hogy hogyan tudnám kiszorítani.
Hogy miből gondolom? Onnan, hogy megismertem a 3 hónap alatt és utána kezdtem adapni. Namármost, amg jól lakott, addig nem sírt fel evés után. Ha pedig nem lakott jól, akkor elég hangosan a tudtomra adta, hogy éhes. Illetve egy idő után az egyik beépített cumisüvegemet
nem fogadta el.
Növekedési ugrás. Talán ez a kulcsszó. Ergo már lehet, hogy nem is volt neki elég tápláló az anyatej. Mert ugye, ha fejlődik, akkor az étkezési szokásaiban is fejlődhet.
Nem törvényszerű, de lehet. És tudom, hogy 6 hónapig anyatejet javasolnak, de én kifejezetten örülök, hogy a fiem egyre többféle étellel ismerkedik és nem 1 hónap múlva kell elkezdenem a hozzátáplálást, hanem már most eszik szépen, kanálból.
Nem éreztem áldozatnak, ennyit meg kellett tennem e gyerekemért, néha még vendégségbe is vittem a mellszívót és fejtem. A szoptatásnál pont nem az a siker titka, hogy ami nem megy nem kell erőltetni, hanem éppen, hogy nagyon akarni kell és rettenetesen elszántnak kell lenni amelett, hogy szoptatni akarsz és akkor megoldódnak a gondok.
Ok, nem érezted áldozatnak. Brávó neked. Ügyes voltál.
Viszont hetek óta kérdezem tőled, miért kellene mindenkinek a te fejeddel gondolkodnia, a te érzelmeidet osztania?
Mi van, ha valaki nem rettenetesen elszánt, és nem akar mindenáron szoptatni? Szerinted az alacsonyabb rendű, vagy mi?
Így van, szerencsés, ilyen a természete.....és?
Jobb a sok tépelődő, bűntudatos, feszült anyuka, aki átadja a gyerekének a saját bizonytalanságát?
És? Én sehol sem láttam, hogy Harangocka bárkit le akart volna beszélni volna a szoptatásról.
Ami nem mondható el a másik félről, amelyik kinyílvánította, hogy ő egy kvázi szörnyeteg, mert megfosztja a gyerekét attól, ami a világon a legfontosabb, mert nyűg neki a gyerek, és egyáltalán minek szül az ilyen.
Aztán, ahogy látom, a depresszióról fogalma nincs, ami remek dolog. Az a boldog ember, aki nem találkozott vele. Miért akarod megmagyarázni neki, hogy az mi? Szoptatott, ameddig szoptatott, aztán a saját akaratából felhagyott vele....jól szervezi az életét...elégedett...ne adj már neki tanácsokat...ő nem vesztette el a realitásérzéket...problemái sincsenek...nem beteg.
De tényleg, mit akarsz bizonyítani ezekkel a hozzászólásaiddal?
Egyébként miből gondoltad, hogy nem lakott jól? Ezt is elmondták, hogy pont akkor lehetett a növekedési ugrás, amikor minden gyerek, aki addig már 3-4 óránként is evett, újra gyakrabban akar szopizni. Az első gyereknél engem is "nyugtattak", hogy nem baj, ha nem tudom szoptatni, fő, hogy egy nyugodt anyukája legyen, meg tápszeren is fel lehet nőni.
Na igen, csak én marhára nem voltam nyugodt a tápszertől, hogy még a legalapvetőbb , legegészségesebb dolgot sem tudom neki megadni. Minden tápszer kavarásnál olvashattam, hogy a legegészségesebb táplálék az anyatej.
Az első gyerekem 3 hónapig szopizott, utána elege lett, csak hajnalban volt türelme hozzá, ügyetlen voltam, hamar feladtam a sok "jóakaró" tanácsára, de még 3 hónapig fejtem naponta többször, hogy kapjon legalább valamennyi anyatejet. Nem éreztem áldozatnak, ennyit meg kellett tennem e gyerekemért, néha még vendégségbe is vittem a mellszívót és fejtem. A szoptatásnál pont nem az a siker titka, hogy ami nem megy nem kell erőltetni, hanem éppen, hogy nagyon akarni kell és rettenetesen elszántnak kell lenni amelett, hogy szoptatni akarsz és akkor megoldódnak a gondok.
Igen, en is az oszinteseg hive vagyok es altalaban nem ertem miert kell imazst festeni.....
Valamint lehet iciket tobb empatiat varnek, figyelmesseget, elozekenyseget?.....
Szomoru, hogy amikor az embernek valodi problemai adodnak akkor no empatia es meg a szakmai segitseg is nuku es csak magara szamithat az amugyis nehezitett korulmenyek kozott......
Hat Harangocka, ha te azert inditottad a topicot, hogy valaki elmagyarazza neked, hogy ne a csapbol engedd a cumisuvegbe a melegvizet a taphoz a 3 hos babadnak, es olvasd mar el legyszi az elkeszitesi utmutatot is......
Mindenesetre azert orulok, hogy megoldodott a problemad miutan elkezdted rendesen megcsinalni a lottyot......
Mar ne haragudj.....
Tudod en meg azt nem ertettem, hogy miert problema neked egy tapszer elkeszitese, vagy megitatasa a babaddal, hogy ebbol miert kell akar csak egy 3 napos problemat is csinalni, es azt sem ertettem a szoptatast is miert kell annyira bomyolultan macerasra csinalni a nekivetkozes es tarsaival ahogy tetted, amikor ezek a dolgok meg szamomra nem voltak soha problemasak nemhogy 3 napig de meg egy percig sem..... dehat mindenkinek mas a problema ezek szerint
Mindent könnyen veszek, mert nem éri meg aggódni piszlicsáré ügyeken. Egyszer élünk, egyszer babázunk, uh nem rontom el ezt az időszakot azzal, hogy ráparázok nemlétező problémákra. Igen, természetesen van, ami nehezen megy, elkeseredik az ember, de -legalábbis nekem- pár nap és elmúlik, Tovább lépek. Vagy megoldom meg vagy egy másik irányba lépek.
Ha például ma nyűgös lenne a gyerek és nem enné a főtt ételt, akkor megcsinálom a tápszert és azt kap. Szerencsére ilyen mégcsak egyszer fordult elő, de lehet bármitől nyűgös. De ettől én nem eshetek kétségbe, mert azt ő is megértzi. Ezért nem is próbálkoztam és erőltettem a további szoptatást, mert tuti, hogy szegény gyerek szívja meg. Én feszült vagyok, ő alig lakik jó, uh ez a megoldás volt mindkettőnknek a legjobb.
Ezt az "akarok"-at te kezdted el irogatni, lasd topicindito cime
Sztem azt kellene megertened, hogy attol hogy te nem "akarsz" szoptatni, mas meg akarhat es tesz is erte, ugyanugy ahogy te is tettel, hisz sikeresen atszoktattad a tapszerre a gyereked, mert ezt akartad.
Egyebkent meg nem azt irtam, hogy attol lettem depresszios, hanem hogy az is kozrejatszott es rontott a helyzeten. A depresszio egy tobbosszetevos betegseg, nem feltetlen csak egy dolog miatt alakul ki, sot nem is feltetlen "lelki" okokbol, hanem pl fizikalis eredete is lehet, viszont a kivetulese pont a realitaserzek elvesztese, tehat nem tudod higgadtan es atgondolva kezelni a problemakat, amiket normal es egeszseges allapotodban konnyeden meg tudnal oldani magad is, tovabba azt sem tudod altalaban depressziosan megitelni, hogy mi a problema es mi nem...... ezeket a tuneteket a betegseg okozza, tehat nem te okozod a betegseget azzal, hogy problemazol, hanem a betegseg kovetkezteben kezdesz tul sokat problemazni.
Ugyhogy a kerdesedre valaszolva nem ezen problemazik az ember, es nem abba betegszik bele, hogy valamit nagyon akar es nem megy.....
Egyetértek veled. Amit Harangocka mond, az is csak erősíti a problémáját annak, aki úgy dönt, hogy szoptatni szeretne. Persze lehet úgy is dönteni, mint Harangocka, de nem lehet elvitatni attól sem, aki meg máshogy!
Úgyhogy ez nem problémázás! Egyszerúen ha valaki nagyon akar valamit, akkor megtesz érte mindent. Én is falra másztam a"tápszerrel is már sok gyerek felnőtt"szövegtől!
Az pedig nem vitatéma szerintem, hogy a tápszernél értékesebb táplálék egy ideig a babának az anyatej. Persze nem mindenáron! Ezerszer megfordult a fejemben, hogy ez nekem nem jó és ha nekem nem jó, akkor hogy a fenébe lenne jó a babának! De én úgy gondoltam, hogy kitartok még egy hétig, aztán még 3 napig, aztán még amíg elmegyünk a doki bácsihoz stb. És szép lassan könnyebb lett!
És az már csak habitus kérdése, hogy valaki elfogadja, hogy "ha nem megy, hát nem megy" vagy pedig kitartóan próbálkozik. Ami persze lehet sikertelen is, de ott van a tudat, hogy mindent megpróbáltam és megtettem, ami tőlem telik.
Akkor már csak egy kérdésem marad: mi a szentsz@rt kell ezen problémázni?
Akarok, akarok, akarok....folyon ezt írod. Basszus én is akarok csomó mindent, de azért még nem leszek depressziós, mert nem vált valóra egy álmom. Ami nem megy, nem kell erőltetni, mert csak belebetegszik az ember, testileg, lelkileg.
Akkor ne nevezd batoritasnak, ha ez a szo nem tetszik. A lenyeg, hogy sztem ilyesmit amit itt irsz vagy irtal ne irj, mert nem segit, sot akar karos is lehet. Nekem pl egnek allt a hajam anno amikor ezeket kaptam mero joszandekbol, sot sztem nalam nagyban elosegitettek az ehhez hasonlok a depresszio kialakulasat is.....Amikor valaki szoptatni akar es kuszkodik, akkor az "aaaa nem leszel szaranya ha tapszerezel"tol ugyanugy idegbajt kap, mint a "szoptatasnak siman kene menni" dologtol, mert a kuszkodo szamara mindketto veglet ugyanazt jelenti: nem vesznek tudomast a valos problemarol, vagyis maradhatsz magadnak a problemaddal......
Bonzsur,
Maximalisan egyutterzek, ugyanez volt a tapasztalatom, es megmondom oszinten az elso gyerekemnel nekem nem is sikerult rendezni a problemakat, sajnos a megoldas tul keson erkezett, szakmai segitseg a kb nullaval volt egyenlo, felkeszites ugyszinten semmi. Nagyon rosszul eltem meg, kudarckent, ugyhogy a masodik gyerekemnel a szoptatasra mar nagyon tudatosan keszultem, minden lehetot elolvastam, alaposan felkeszitettem magam. Es szerintem ennek volt koszonheto, hogy a masodik gyerekemmel tenyleg alom volt a szoptatas, abszolut flottul es problemamentesen ment, mint a vilag legegyszerubb es legtermeszetesebb dolga, meg fajni sem fajt sosem, egy csomo kellemetlenseg eleve fel sem utotte a fejet. Ezzel tudlak tehat biztatni, hogy a masodik majd meglatod sokkal konnyebb lesz es problemamentes a kezdetektol biztos neked is! Es le a kalapom, hogy Te mar most az elsonel is meg tudtad oldani a problemakat sajat magad!
szia Bonzsúr! sajnálom, hogy nem tudtad mi vár rád. nálunk nagyon jó szülésfelkészítő volt, külön előadás a szoptatásról én tudtam mi vár rám, hamar is ment minden, csa 3 hónap után már fárasztó és kényelmetlen lett. meg ugye fogalmam se volt soha, h mennyit eszik.
azért meg tök ne érezd rossz anyának magad, mert tápot adtál. én egyáltalán nem éltem meg rosszul azt sem, h elapadtam, az6t se, h tápozni kell a bébit. azt tettem, amit jónak láttam és jónak is éreztem.
A hozzátáplálás pedig tökjó élvezetes! Kábé 3 hete kezdtem el, azóta már csomófélét eszik, üvegeset is és olyat is amit én gyártok. ja meg tejpépet. a tápot próbálom minél jobban kiszorítani. még a reggelibe és a vacsira adott tápszerhez is 2/3 arányban tejpépet keverek.
Hát igen! Anyukám, anyósom is ilyenekről számol be. Én három hónappig szoptam, húgom már hatig kihúzta.
Jó unokázást neked!
Persze. :-)) Azóta van még egy egészen friss unoka. Szerencséje van, szülés is, szoptatás is könnyen ment-megy.
Na most képzeld el, annak idejében a védőnő (vagyis az akkor uralkodó nézetek) miatt szokott le a lányom az anyatejről. Ment a szöveg, hogy elmúlt kéthónapos, és még nem kap főzeléket? Abba is hagyta a lányom a szopást 5 hónaposan:-(
Kitartást és egészséget kívánok.
Hááát nálunk is lesz egy küzdelem a hozzátáplálásnál. Én eltökéltem, hogy ameddig van tej és azzal jóllakik, addig csak tej. De már most furán néznek rám némely okosok, hogy tea meg víz azért csak kellene, meg hát négy hónapos korától azért már adjak egy kis almalevet, mert az kell... Lesz egy meccs!
De azért kitartott lányod?
Igen, mindenhol ez van. Már kezdve azzal, ha valaki felszed egy kis súlyt terhesség alatt, már tolja le a védőnő minden egyes alkalommal, folytatva az "igazi" szülés-császár, majd a szoptatás meg az összes többi.
Lányomnak mondtam mindig, tojja le ezeket magasról, sose kezdjen magyarázkodni semmiről, stb. Persze ilyen fiatalon még nehezebben megy ez:-) Őt meg azért izélgették többen, hogy minek szoptat a gyerek egyéves korában még mindig. Soha nem jó semmi valakiknek.
Az a jó, ha van legalább egy ember, aki az ember mellett áll.
Mondd kisanyám, te normális vagy? vagy az agyadat is kiszívta a gyerek szoptatás közben??
Sajnálom, hogy neked nehezen ment.
De beledögleni tényleg nem kell, még majdnem sem. Szerintem.
Sziasztok!
Ez a téma nekem most vesszőparipám lett. Bár a fórumindító tényleg elég fura hozzálllású, tény a mi tény, kimondott olyat, ami nekem is megfordult már párszor a fejemben.
Irigyekedem arra, akinek rohadt egyszerű a szoptatás! Nekem sajnos eddig nem volt az.
Ami visszatartott a tápizástól az az volt, hogy beleszagoltam egyszer a tápis cumisüvegbe és megcsapott a szaga. Olyan büdös volt, hogy úgy döntöttem, hogy ha beledöglök is szoptatnoi fogok. Hát majdnem bebeldöglöttem!
Első gyerekkel vagyok itthon és pillanatnyilag csak szoptatok. Kisfiam három hónapos. Eddig 3 alkalommal kapott egyáltalán tápit egy hónaposan, na azóta nem.
A felháborító az volt nekem az egészben, hogy elsőgyerekesként, túl a szülésfelkészítőn meg védőnői tanécsadásokon, egyáltalán nem voltam felkészítve, felkészülve arra, mi várt rám!
A szülés nekem kismiska volt a szoptatáshoz képest.
1. A szoptatás fáj-nem mondta senki, mintahogy azt sem, hogy kitartás, elmúlik!
2. Mit csináljak, ha túltelítődik, hogyan masszírozzam, mivel segítsem.
3. Hogy igenis kell mellszívó a kórházba, legalább vész esetére!
4. Csöpögni fog mindenhol.
5. A gyereket nagyon-nagyon-nagyon sokszor kell szoptatni!!! Ezzel majdnem minden problémát meg lehet oldani, azaz összerszorítani a fogat, mert másnapra elmúlik, enyhül a fájdalom, a szorítás stb...
6. A hangulatomtól függően is változhat a tej és pluszban vigyázni kell a huzattal.
És még ezer dolog!!!
Irigylem azokat, akiknek simán ment, mert én jelenleg próbálom túltenni magam az eslő hónap sokkjain. Sikerült, mert lassan már örömmel szoptatom a kisfiamat, de ez egy nagyon rögös út és nem kell kifikázni azt, aki hasonlóan érez....
Kerima, az, hogy nem robban tűzijáték a topikindító számára minden szoptatásnál, az azt jelenti,hogy nyűg neki a gyereke?Hol olvastad ezt?
Megfordítom: aki szptat, az már ettől az egy dolgotól eleve szentté lesz?
Nem, mert az anyaság nem szoptatás pusztán.Ha csak az lenne, akkor bizony nemigen különböznénk az állatvilágtól, ha a szoptatásban merülne ki az anyaság.
Én nagyon nem szerettem a szoptatást, borzasztóan frusztrált, semmi kellemes nem volt benne számomra.Most akkor érezzem magam rossz anyának, akinek csak nyűg a gyereke?
Nem,nem vagyok az.Jó anyja vagyok, imádom,ő az életem, de vállalom, hogy nem szerettem a szoptatást.
Számomra egy olyan aktus volt,amit meg kellett tennem, de számomra rossz érzés volt.