Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bokatörés nyáron
Létrehozva: 2013. június 19. 20:28
Sziasztok!
Június 3-án négy helyen törtem el a lábam, boka, sípcsont, szárkapoccsont, plusz elszakadt az izomszalagom. 6-án megoperáltak, tettek belém 8+2 nagy tartócsavart, meg fémlapot, és 10-én hazaengedtek. Tegnap volt a varratszedés, és még öt hét fekvőgipsz jön. Utána két tartócsavart kisebbre cserélik, és állítólag járógipszet már nem kapok, megpróbálnak talpraállítani. Gyógytorna, bokaszorító, mankó jön. Tegnapig nyitott, tegnap óta zárt fekvőgipszem van, és nagyon szorít. Hiába polcolom, jegelem, a jégtől csak lehül a gipsz, és összehúzódik, még jobban szorít. Szenvedek a melegtől, a fekvéstől, az alvás katasztrófa. Én csak az oldalamon tudok aludni, most ez pokoli nehézkes. Mozogni nem nagyon szabad, az orvos szerint ha megütöm, ráállok, évekig nem állok talpra, olyan vészesek voltak a törések. Így járókerettel "szökdécselek" a wc-ig, meg vissza. Ennyi a mozgás. 
Kérem, hogy akinek van hasonló tapasztalata, ossza meg velem. Érdekelne, hogy mire számítsak a nagy tartócsavarok cseréjénél, amit helyi érzéstelenítéssel akar az orvosom csinálni, mivel kevés a műtő. Kicsit félek a talpraállástól, jól beijesztett, félek, hogy esetleg baj lesz belőle. Egyszóval tapasztalatokra, "túlélési technikákra" lennék igazán kíváncsi, de bármilyen választ szívesen vennék és előre is köszönöm. Most aztán van időm fórumozni, mert napi 24 órában, bármennyire is szeretek olvasni, filmet nézni, nehéz lefoglalni magam. 
Üdv.
Azért érdekes, hogy ketten is írtátok a több heti fekvés és semmittevés alatti fogyást. Nálam is ugyanígy volt. Pedig ettem rendesen. Én úgy érzem, nekem ez az egész annyira nagy lelki trauma volt, hogy attól volt a fogyás.
Hát jól össze vagy csavarozva :) Hány csavart akarnak ebből kivenni?
Nem túl érdekes a történet, de nem titkos. Inkább szégyenletes.
Egy egyszerű, háztartási baleset. Június 3.-án, hétfőn, gyanútlanul mosogattam a konyhában, lecsöpögött a víz, én ráléptem és dobtam egy dupla rittbergert. Nem is lett volna ebből túl nagy baj, csak az érkezést szúrtam el, ugyanis teljes súlyommal (ami akkor kb. 75 kg volt, ma már, 18 nappal később 67 kg-nál járok) a lábamra zuhantam. Hallottam a reccsenést, és a lábfejem hátrafelé nézett. A Zuram kishíján elájult, de hívta a mentőket. 15 perc alatt megérkeztek, addig én kiugráltam pisilni. Nem fájt igazán, szerintem sokkot kaptam. Rámnézett a mentős, közölte, hogy műtét, 6-8 hét fekvőgipsz, minimum 8 hónap rehabilitáció"drágaságom, magácska idén már nem fog dolgozni...." Na, ettől még jobban kiakadtam. Bevittek a balesetibe, és a röntgen előtt, az ügyeletes orvos, szépen, háromszori rántássak helyreigazította a lábacskámat. Nem adott fájdalomcsillapítót, mondván még éjjel megműtenek. Utána szivacs-csizma, röntgen, gipsz. Újabb röntgen után azt mondta, hogy talán nem kell műteni, mert ugyan három törésem van, de most szépen a helyükön állnak. Megkönnyebbülés, osztályra fel. Az esés kb. 6-kor volt, mire felkerültem éjfél körül járt. Persze azonnal pisilni kellett, ágytál, bömbölés.....én a szüléseim után 4 órával kikúsztam pisilni, nem bírom az ágytalazást. Nem ragozom.
Másnap a déli nagyvizitnél közölték, hogy mégis műtenek szerdán, mert az a biztos. Szerdán délben levittek a műtőbe, és másfél órát várakoztam pucéran, letakarva egy hideg váróban. Majd közölték, hogy átteszik másnapra a műtétet, mert sok balesetes volt, kevés a fém. :) Azt hittem rosszul hallok. A Zuram közben a folyosón várt, és később ő adta a magyarázatot. A prof mondta az engem operáló fiatal doktornak, hogy megnézte a felvételem, és ez bonyolultabb mint aminek tűnt elsőre, így Ő is ott akar lenni, de csak másnap tud jelen lenni. Csütörtökön újra nekifutottunk. Epidurális érzéstelenítéssel, és egy enyhe kábítással 3 órát műtöttek. A műtétnél kiderült, hogy nem három, hanem négy helyen törtem, plusz elszakadt az izomszalag is. Semmit nem éreztem, egész addig, míg tartott a "bénultság", na de utána.......Éjfélkor már könyörögtem fájdalomcsillapítóért. Másnap reggel kaptam valami csodatapaszt a karomra, és onnan nem volt fájdalom. 
10.-én, hétfőn hazaengedtek, most kedden varratokat szedtek, és zárt fekvő gipszcsizmát kaptam megközelítőleg 5 hétre. Nem engedte az orvosom a könnyített gipszet, így szenvedek ezzel a szoros, nehéz vacakkal. Hát, itt tartok most. Olvasok, több évnyi restanciám van az olvasatlan könyvekből, filmet nézek, lógok a neten, nem is ezzel van a baj, hanem a fekvéssel. Iszonyúan szenvedek tőle, hogy a wc-ig jutok el a járókerettel, és már minden izmom fáj a fekvéstől. Ennyi a történetem.
Megírtad már baleseted történetét, vagy titkos?
Küldhető könyveim:
Peterdi Pál: Derékmájer
Kiss József: Parancsolsz egy kézigránátot?
Meg a szürke, fekete, akármi száz árnyalata, megkaptam, még nem néztem bele, meg aztán konzervatív vagyok könyvolvasás téren (is). De majd megpróbálom.
Újabban klantyigálok a You Tube-on. Keresd meg az ukrán tehetségkutatót, ott van egy olyan de olyan akrobatika, le a kalappal.
Csók, megyünk főni a fő térre főleg Carmina Buranát hallgatni (ami amúgy fenn van a gépemen, mert szeretem, csak nem negyven fokban).
Kerima és Vitti, kösz, hogy hívtatok, de egyrészt rumlim volt, UH-ztunk a főnökömmel, másrészt tegnap kijött a rohadt allergiám, este még pluszban kellett szúrni Suprastint, az totál altató/hülyítő, mára már nem is emlékeztem, hogy mit akartam elmesélni nektek, talán a könyöktöréses történetet, de mára már valahogy nem is olyan érdekes.
Porszívó zsínórja támadt meg, könyökömre estem, qrvára fájt, odakaptam, elképesztő alakzatot vett fel a könyököm. Mentő, ninó, Karolina úti traumatológia. 2-3 óra várakozás a röntgen után, közben ezerszer kellett pisilni, hiába segített férjem, ő is odarohant persze, éreztem, ahogy a törött csontok csiszatolják egymást. Úgy voltam, mint a haslövéses katona, csak akkor fáj, ha röhögök. Meg ha mozgok. Meg ha nem.
Aztán jött az anesztes, szúrkált, mondta, hogy olyat kell éreznem, mintha áram rázna meg, de nem rázott, elnézést kért, odébb szúrt, elnézést kért, vastagabb tűvel szúrt, elnézést kért, hosszabb tűvel szúrt, aztán végre jött a villámcsapás, elmúlt az iszonyú fájdalom.
Jó sokáig puzzléztak a csontocskáimmal, rohadt hideg volt a műtőben, fél úton rámjött a pisilhetnék, de hiába kértem, hadd szaladjak ki, nem engedtek, kértem ágytálat, nem adtak, végre vége, jött a műtős, hogy ő biza visszatol, mert ez a szabályzat. Hát kitolt a műtőből, megláttam az első ajtón a feliratot, WC, és már pattantam is le, a műtős lazán eltolta az üres ágyat.
Ez úgy éjjel 11-12 felé lehetett, másnap reggel jött az inkvizitor, magyarul gyógytornász, és megpróbált meggyógyornázni. Negyedik mozdulata után elkezdett leereszkedni a fekete redőny a szemem elé, tudtam, én most elájulok, elhajtottam a csába.
Aztán később még egyszer visszamentem hozzá, vártam 1-2-3 órát, mire megérkezett, tekergetett, én figyeltem, csináltam otthon magam szórakozására, várakozás nélkül. Könyököm jobb mint régen.
Ezt most lemásoltam, mert ha mégegyszer eltűnik a regényem, kiugrok a bugyimból.
Pá, törésesek, megyünk Óbudára Carmina Burana koncert lesz a főtéren, visszük aput, mert a barátnője is énekel. Viszünk hidegitalt, hideg törülközőt. Még mindig dögmeleg van.
Vitti, mikor a könyökömet törtem, a nyakam mellett a vállamba szúrtak egy tűt (félórás próbálkozás után, kiderült, hogy az a bizonyos pont nálam 2 centivel odébb van, sohasem voltam normális, meg még egy tűt valahova a hónom alá). Ez olyasmi, mint a gerinc érzéstelenítés - gondolom. De pár napot bent voltam. A csavar kiszedésnél csak a nyakam mellé szúrtak és másnap már mehettem is haza.
Meggondolandó, hogy tényleg kérd-e az altatás, azért annak minimális veszélye lehet, a Lidocain szuri, OK, fáj, de csak 2-3 másodpercig, gyorsan hat. Addig azt kell gondolni, hogy ez nem is veled történik, te tulajdonképpen a tengerparton ülsz a pálmák alatt.
Úgy tűnik, te viszed el a pálmát. Nem mintha irigyelném.
Csak úgy tördeled a csontjaiad, vagy csontritkulás, vagy... extrém sport, mi a túró?
Csontritkulásban mostanság élen járok, két éve papizok valami gyogyit. De ritkulás előtt is tördeltem csontjaimat. 12 évesen első, jégpálya, aztán nagy szünet, következtek lábujj törések, alsó lábszár törések, a csúcs a könyök törés volt (műtét). Jé, azóta nem tört el semmim. De hát előttem az élet. Meg a gipsz.
Ezer oldal írtam, és elveszett. Hogyaza... Nem létezik, hogy ezt mégegyszer leírjam. Küldd meg priviben a telefonszámodat, három perc alatt elmesélem. Ne is, inkább csörögj rám. szétdurran az agyam, hol a pihébe van a regényem?
Pénteken 10 felé rámcsörögsz? aztán visszahívlak a kórházas mobilomról.
06-30-4793960 Juc
Csak mondd majd a kulcsszót, bokatörés.
Kerima, áldom az eszed, hogy tovább léptél.
Azt írtad, hogy a balesetihez is "volt szerencséd".
SZERENCSÉD VOLT, HOGY OKOS VOLTÁL, TOVÁBB LÉPTÉL, NEM HAGYTAD MAGAD,
Ha operálni kell, mérlegelni kell, hogy babásan miket lehet beadni. De elmozdult törésnél KELL valamit tenni.
Guta ütöget meg ezért a döntésért, hogy a gyerkőc miatt megelégedtek volna egy gipsszel. Mi volt a terv? Rosszul forr, majd szülés után szétverjük, és megoperáljuk?
Bocs, azért merem durrantani az agyam, mert már túl vagy rajta.
Én még nem, vérnyomásom az egekben.
Nem teszem le a főesküt, de mintha nem a Kálium, hanem a K-vitamin disznózna bele a vérhigítóba. Praktikusan csacsogd meg orvosoddal, gyógyszerészeddel, házmestereddel...
A magnézium azért segít, piszokul bízzál benne, éljen a pszichés gyógyítás. Néha még nekem is bejön. Lemegyek alfába, bétába, omegába, visszaemlékszem az Agykontrollra, várjál, gyorsan elmesélem.
Könyvkiadóban dolgoztam, a nagy főnök elhúzott szabira, én meg összerántottam a csapatot, osztályértekezlet a Velencei tónál. Rábeszéltek, hogy csúzdásszunk. Rettegtem, de felmásztam, oszt nem indultam lefelé, hát kikapaszkodtam, és nekilódultam. A csúzda sorjás széle piszokul szétvágta négy ujjamat, az egyike csontig.
Beültem a kocsiba, hazatepertem, aztán nekiálltam az agykontrollnak. Addig nem hittem benne. Vagy csak egy kicsit. Szóval ott vagyok alul az omegában. Győzködtem a sejtjeimet, hogy sokasodjanak, szaporodjanak, kicsi törpéknek képzeltem el őket, amint szépen tapasztaják a seb falát. És a szétnyílt sebek szépen kezdtek összehúzódni. Nem hittem el, hoztam mércét, milliméterest. És tényleg. Aztán eszembe jutott, hogy nem igazán tisztítottam ki a sebet, utasítottam a törpéket, hogy vigyék el a koszt. Lassan elkezdett bugyogni a sebből valami fehéres trutymó.
Aztán szóltam törpéimnek, hogy most tiszta, jöhet a begyógyulás.
Másnap mutattam a kezem, akik ott voltak velem és látták a fúj ronda sebeket, nem hittek a szemüknek (én még magamnak sem), totál begyógyult. A legcsúnyább ujjamon egy hajszál vékony vonal volt, ma már semmi!!!
Tudom, hogy hihetetlen, én sem hiszem el, pedig én éltem át. Ja, férjem a parázás, kuruzslás közben jött haza, ő is látta, sőt (mérnök ember) méregette a sebek méretet. Hihetetlen.
Ezt azért írtam, hogy próbáld meg az agyahugya agykontrollt. Sebgyógyulásban és görcs ügyben is segített. Görcs ügyileg nem mindig, de néhány próbát megér. Le a görccsel. Dögvész a görcsbe.
Nekem a törés utáni nagyműtét gerinc érzéstelenítésben volt, cirka 6 óra hosszára lebénították a lábaim. A csavarkiszedés rövid altatásban volt , ez csak 10 perces műtét volt, itt is hallgattam az altatóorvosra, aki azért javasolta ezt, mert - ahogy mondta - 10 percért nem akar lebénítani 6 óra hosszára. Nem tudom nálad mit értenek helyi érzéstelenítésben ? Csak Lidocain azon a területen, vagy pedig szuri a gerincbe? A többi fémet most nyáron veszik majd ki, a dokival a módjáról még nem beszéltem, de akiket ugyanezzel műtöttek itt ebben a kórházban, azok azt mondják, hogy gerincérzéstelenítést javasoltak nekik.
Szia Dunakanyar! A csavarcserét helyi érzéstelenítéssel vagy altatással csinálták? Nekem azt mondta, hogy helyi érzéstelenítés lesz, és még aznap hazaenged, nem kell bent aludni. Bár, erősen hezitálok, hogy mégis az altatást választom, inkább maradok bent 2 éjszakát.
A többi fémet is kivették már belőled?
Biztos a melegtől dagad, mert ma reggel is normál lábbal ébredtem és nem szorított annyira. Most gyorsan jó magasra polcoltam, hátha megúszom a dagadást.
Szia ! Nekem síp- és szárkapocscsont törésem volt 1,5 évvel ezelőtt. Fémekkel rögzítették, gipszem nem volt egyáltalán, de 8 hétig nem állhattam rá a törött lábamra. 8 hét után nekem is kivettek 2 tartócsavart, ami csak egy rövid kis műtét volt, másnap már mehettem is haza. A többi fém még mindig bennem van.
Én is járókereteztem az eleján, mert ez sokkal nagyobb biztonságot adott, mankó már csak akkor jött, amikor már ráléphettem a lábamra.
Kitartás ! Az első hetek lassan döcögnek, de aztán röpül az idő, hihetetlen, hogy nálam is már eltelt 1,5 év. Én a csavarkiszedést már nagyon vártam, mert ez jelentette azt, hoy végre két lábra állhatok.
Aztán gondolom neked is gyógytorna ezerrel. Ezt nagyon vedd komolyan, mert az izmok pár hét alatt le tudnak épülni. És járni is újból tanulni kell, mert ilyenkor sokáig már csak megszokásból sántít az ember.
Ha szorít a gipsz, szerintem szólj a dokinak, de az is lehet, hogy a nagy melegben csak jobban bedagadt a lábad.
Igen, egy fémmel és csavarokkal húzták össze a csontot. Különben soha nem forrt volna össze.
Ne viccelj, 45 évenél még nem lehet "korról" beszélni :))
Egy ilyen baleset mindenkit megvisel, egy fiatalnak is időbe telik a gyógyulás.
Csak hát ugye nehéz a fekvés, meg a semmittevés, főleg ebben a melegben.
Emlékeztem, hogy ezt már írtad egyszer, de az előbb nem találtam.
Ja, hogy neked már ekkora fiad is van.
Nem tudom, miért, de azt gondoltam, kis fiatal, gyermektelen vagy, aki a férjével él. Fogalmam sincs, ezt miért gondoltam. :-))
Anno az én balesetem is a konyhában történt, siettem, elcsúsztam és beleakadt a lábam a babahordozóba (gyermek nem volt benne), de azt pontosan nem tudom, hogy az törte-e el, vagy a szék lába, aminek szintén nekiestem.
A nagy fájdalmat éreztem, de nem gondoltam, hogy eltört és még bebicegtem a szobába, lehet, hogy akkor távolodott el a csont, és ezért kellett műteni, ha nem, elég lett volna a gipsz is.