Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Közös kassza
Torolt_felhasznalo_292513
Létrehozva: 2006. június 23. 09:52
Helló Mindenkinek!
Tegnapi napon a párommal egy elég kényes kérdésben vitáztunk össze, és kíváncsi lennék, másoknál ez hogyan működik.
A történethez hozzátartozik, hogy két éve jöttünk össze, másfél éve együtt is élünk. Mindketten elég szépen keresünk, de abból én kocsi- Ő lakástörlesztést fizet. Nem vagyunk közös kasszán, de igyekszünk mindenből felerészben kivenni a részünket (bevásárlás, szórakozás, stb.). Idén eljegyeztük egymást, és jövőre tervezzük az esküvőt. Namármost én az esküvő tervezése óta pánikolok, mert nem tudom, miből fogom a részemet kifizetni. Páromnak a havi keresete mellett évente kétszer van prémium, amiből Ő lazán állja a maga részét. Tegnap felvetettem, hogy nekem problémát okoz az esküvő anyagi része (megmondom őszintén, még annyi pénzem se lesz, hogy egy menyasszonyi ruhát kölcsönözzek, nemhogy lagzit tartsunk). Erre ő felajánlotta, hogy ő majd kifizeti, én meg majd "visszatörleszthetem". Na itt egy kicsit kiakadtam, mivel egy házassággal úgy gondolom, a vagyonközösséget is fel kellene vállalni, és vajon érdemes-e úgy férjhez menni, hogy utána törleszthetem a költségeket. Ő még nálam is jobban felháborodott, hogy én mit várok, hogy átutalja a prémiumát a bankszámlámra? Namármost tegnap délután óta nem szólunk egymáshoz.
A tapasztalatotokat várnám, ki hogy oldotta meg ezt a kérdést, hiszen bizonyára van több olyan pár, ahol az egyik fél kevesebbet keres, mint a másik... Várom véleményeteket!
Tegnapi napon a párommal egy elég kényes kérdésben vitáztunk össze, és kíváncsi lennék, másoknál ez hogyan működik.
A történethez hozzátartozik, hogy két éve jöttünk össze, másfél éve együtt is élünk. Mindketten elég szépen keresünk, de abból én kocsi- Ő lakástörlesztést fizet. Nem vagyunk közös kasszán, de igyekszünk mindenből felerészben kivenni a részünket (bevásárlás, szórakozás, stb.). Idén eljegyeztük egymást, és jövőre tervezzük az esküvőt. Namármost én az esküvő tervezése óta pánikolok, mert nem tudom, miből fogom a részemet kifizetni. Páromnak a havi keresete mellett évente kétszer van prémium, amiből Ő lazán állja a maga részét. Tegnap felvetettem, hogy nekem problémát okoz az esküvő anyagi része (megmondom őszintén, még annyi pénzem se lesz, hogy egy menyasszonyi ruhát kölcsönözzek, nemhogy lagzit tartsunk). Erre ő felajánlotta, hogy ő majd kifizeti, én meg majd "visszatörleszthetem". Na itt egy kicsit kiakadtam, mivel egy házassággal úgy gondolom, a vagyonközösséget is fel kellene vállalni, és vajon érdemes-e úgy férjhez menni, hogy utána törleszthetem a költségeket. Ő még nálam is jobban felháborodott, hogy én mit várok, hogy átutalja a prémiumát a bankszámlámra? Namármost tegnap délután óta nem szólunk egymáshoz.
A tapasztalatotokat várnám, ki hogy oldotta meg ezt a kérdést, hiszen bizonyára van több olyan pár, ahol az egyik fél kevesebbet keres, mint a másik... Várom véleményeteket!
Szia! Szerintem a közös kassza addig működik, amíg a pár meg tudja beszélni, hogy mire fog belöle költeni.
Ha már az van, hogy fizesd ki ezt meg azt a fizetésedből, az már gáz.Hol itt a megbeszélés? Szerintem a házasság közös költség. MI az, hogy te fizesd ki a mennyasszonyi ruhát?
Ha összeházasodtok, nem lesz te, nem lesz én. Helyette lesz mi.
A mi fizetésünk, a mi kiadásunk./De már szerintem onnatól kellene, hogy mi legyetek, amikor összeköltöztetek.! /
Bár a közös kasszának is meg vannak a hátrányai. Én pl ötször is meggondolom, hogy mire dobok ki pénzt,
(pl cigire nem), a párom meg olyan hülyeségre költi a pénzt, hogy néha csak a fejemet csóválom.
Még mielött bárki belekötne, szólok, már beszéltem ezekről neki.
Sajnos, ezen eddig még nem változtatott.
Még sorolhatnék egy csomó mindent, hogy miért jó közös kasszán lenni, illetve, hogy mik az árnyoldalai.
Vajon mi lenne, ha mondanád a párodnak. hogy nincs pénzed, hogy kifizesd a te részed, tartozni nem szeretsz, inkább lefújod az esküvőt.
Remélem a párod észhez tér!
Szia spindi!
Érdekelne, hogy végül mi lett a történet vége! :)
Üdv: Andi
Egyébként is: a közös kassza témát kicsit félretéve - nekem, ha valakit őrülten szeretek, és megvan rá a lehetőségem, természetes lenne, hogy örömet okozzak neki! Tudtommal a nők életében nagyon kiemelkedő esemény az esküvő, szóval aki ffi még ezt sem képes megérteni, hanem csak smucigoskodni...
Szia Spindi!
Pár hónapja én is nyitottam egy hasonló témájú topikot,szerencsére én nem a saját bőrömön tapasztalom ezeket a furcsaságokat,de pénztárosként látok egyet-mást. A múltkor pl. egy fiatal pár vitatkozott hangosan a kasszánál. A csaj szorongatott pár müzliszeletet,ilyesmit.Megkérdezte a pasit,hogy ezt fizesse-e ő a saját kártyájával,mire a srác indulatosan visszaszólt,hogy naná,hiszen a benzint meg ő fizeti. Na az ilyentől hányok.
Más: szintén fiatal pár vásárolt egy rahedli kaját. Fizettek egy kalap pénzt,majd elmentében a csaj odaadott egy 500-ast a pasinak a fogkrémjére. Na ennek megint mi értelme volt?
Na de mindegy,lényeg a lényeg,én nem tudnék így filléreskedni a párommal,igaz nincs is olyan nagy különbség a két jövedelem között.
Szerintem még várhattok azzal az esküvővel, ha ilyen gondjaitok vannak, sajnos, a házasság nemcsak anyagi téren nem működik ilyen alapon, hogy mindig méricskélni kell, ki mennyit tesz bele. Néha az egyik többet, néha meg a másik. Nemcsak pénzben, hanem időben, odafigyelésben, ügyintézésben, szervezésben, munkában... s még sorolhatnám.
Köszönöm
Imádom is, az egyik legjobb ember, akivel valaha is találkoztam
Nektek és mindenkinek sok boldogságot a párjával!!! ( most már mennem kell, kicsit sokat ültem gép előtt...)
Szia tulipán24!
Büszke lehetsz a férjedre!Olyan jó volt olvasni amit írt!Az én vőlegényem is így gondolkodik,ahogy a férjed!Kívánok nektek sok boldogságot egymáshoz!!!
Szia spindi!
Hát meg van a véleményem a párodról!De ezt inkább nem részletezem.Nem akarlak megbántani!
Inkább mesélek!Mikor mi összejöttünk én még tanultam és anyukám támogatott anyagilag (pedig neki sincs sok),próbáltam én is mindennek a felét kifizetni.Az első közös nyaralásunknak a felét én fizettem,de költőpénzt ő többet hozott.Iszonyatos lelkiismertfurdalásom volt amikor vett nekem egy fagyit.Na ekkor szinte "rámordibált",hogy felejtsem el ezt a hülyeséget."AMI AZ ENYÉM,AZ A TIÉD IS!!!"De persze bennem dúlt a feszültség,hogy nehogy már ő fizessen nekem bármit is!
Mikor már dolgoztam,de nem voltunk közös kasszán mindig kevesebbet adtam valamibe,de mindig monda a párom,hogy ez egyértelmű,hiszen én kevesebbet keresek.De ezt is csak azért fogadta el mert én erőltettem,hogy fizethessek bele,pedig mindig mondta,hogy nem kell.
2,5 év után közös kasszára álltunk!Most sokkal többet keres mint én,berekjuk egy dobozba a fizunkat és abból fizetjük közösen az összes számlát,benzint,mindent!"AMI AZ ENYÉM,AZ A TIÉD IS!" alapon!
Mi is jegyesek vagyunk,kb. 2 év múlva lesz az esküvőnk.Nálunk a család (mi+szülők) közösen fizetjük majd az egészet,attól függően ki mennyit tud bele adni!
Tehát a pénz nem minden!Üzenem a párodnak,hogy legyen sokkal ÖNZETLENEBB!!!Hiszen ha egy család vagytok(lesztek),akkor az ember nem magának keresi a pénzét,hanem a csládjának!!!!
Ha kisbabátok lesz és te nem fogsz kersni akkor nem ad majd neked enni,mert neked nem lesz rá pénzed?
Remélem megoldódik a problémátok!Üdv
Ne haragudj, de ez mindent elmond a parodrol....ezek utan, valahogy nem tunnek hitelesnek a jo tulajdonsagai, amit itt annyiszor felhoztal...azt hiszem, inkabb onmagad megnyugtatasara, mert bennunket nem tudsz meggyozni.
Nagyon fiatal vagy, lehet, hogy valaki elhitette Veled, hogy ez igy franko, ez igy modern, de en meg tapasztalatbol mondom, hogy ez igy nem mukodik.
Csak nehogy akkor kelljen majd penzert pitizned, amikor a legkiszolgaltatottabb vagy: egy pici gyerekkel a karodban....
wow
nemcsak hatalommal való visszaélés, de gyerekes gondolkodás is...
(két részben küldöm a reakcióm, ez a második)
A mi anyagi helyzetünk nagyon hasonló a tiétekhez. A kereseteink közötti különbség közel nagyságrendű. Az ilyen esetekben nem a kevesebbet kereső fél dolga, hogy remegő gyomorral megoldást keressen a problémára. Nálatok ez probléma-szinten csak nálad merül fel, holott mivel már életközösségben éltek, észre sem volna szabad venned a határokat a "tiéd" és "enyém" között, mivel ebben az esetben szerintem nem is lehetnek határok. Amikor mi összeköltöztünk, már minden kétséget kizáróan tisztában voltunk hogy mi vagyunk mindkettőnk számára az Ő. És ilyen alapon ezek a határok egy pillanat alatt gyökereitől megszűntek létezni. Ezek után én a világ legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy a párom nevére már az első napokban igényeltünk a bankszámlámhoz társkártyát. És nem azért, hogy megelőzzem a későbbi konfliktusokat, hanem azért, mert nyilvánvalónak tartottam, hogy ez a dolgok legkorrektebb elintézési módja. És ez a példa csak egy, mert bár az anyagiak is nagyon fontosak, de egy (jól)működő életközösségben sok más is van, ami gyakran fontosabb. Ilyen pl. a feltétel nélküli bizalom, korrektség, szeretet, meg ilyenek. Én személy szerint hiányolom az első két jellemzőt a vőlegényedből, sőt egyenesen hatalommal való visszaélésnek nevezném, ami a legtöbbek szemében egyenesen visszataszítóként hat. Mindenesetre ezt a hozzáállást korántsem nevezném korrektnek. Javasolnék egy kis gondolkodási időt a vőlegényednek. Legfőként azon gondolkodjon, mit is akar. Mert a házasság komoly dolog.
Bocsi a hosszú szövegért, de ki kellett, hogy jöjjön belőlem
Kedves Spindi!
(két részben küldöm a reakcióm, ez az első)
Én egy férj vagyok, a párom mutatta meg a történetedet, de nem tudom megállni, hogy ne reagáljak rá az ő regisztrációján keresztül. Hát én is "leakadtam" egy "kicsit"... Sajnos a problémád nem egyedülálló, a feleségem barátnői között, és az én ismerettségi körömben is vannak így jópáran, akik hasonlóképp gondolkodnak mint a vőlegényed, és ami a legszomorúbb, legtöbben ezt az állapotot természetesnek is veszik mindkét fél részéről. Sajnos. Én úgy gondolom, hogy ha két ember úgy dönt, hogy jóban-rosszban ezenúl együtt élnek (akár házasságban, akár együttélésben, számomra ez a kettő a kulccserétől gyakorlatilag ugyanaz, és valahogyan úgy érzem ez a verzió áll közelebb a normálishoz), azok a helyzetnek megfelelő komolysággal állnak a dolognak. Az ilyen esetekben én nem tudom a dolgot másként látni, minthogy a vőlegényed korántsem gondolja annyira holtomiglan-holtodiglan, mint ahogyan Te. Nekem ez az anyagi viszonyok ilyen erős megkülönböztetése kicsit mindig gyanús. Egyfajta menekülő utat látok benne, és egy agyonbiztosított pökhendi férj-jelöltet, aki aztán semmi esetre sem akar majd a későbbiekben (válás esetén) pórul járni. Mert ha valaki kicsit is tud a sorok között olvasni, annak tök egyértelműen lejön, hogy ez bizony kiskapu vész esetére, aminek a megléte igen egyértelműen a tudomásodra lett hozva. Párommal megdöbbenve hallgatjuk, vagy meséljük egymásnak az ehhez kapcsolódó sztorikat. Nem hiszem, hogy az ilyen sztorikat könnyű megoldani. Egészen máshogy gondolkoztok a pénzről, és ahogy nekem lejött, még sok minden másról is.Szerintem ezt mindenképp tisztázni kell, mielôtt összeházasodtok. Nemcsak a menyasszonyi ruha miatt. Hanem úgy általában.
Én senkitôl nem vártam el soha, hogy eltartson. Nem is volt szükségem rá, hálistennek.
De mondjuk az azért evidencia, hogy ha két gyereket válalltunk, akkor az a pénz, amit a férjem keres, az a mi pénzünk. Mert én miattunk adtam fel a jól fizetô állásomat, hagytam ki a karrierlehetôségeket (a szó szoros értelmében).
És bár most újra dolgozom, nyilván így már kevesebbet keresek, mint a férjem, akinek a karrierje többé-kevésbé töretlenül ment tovább.
De ez így is van rendjén, nem? Ô leteszi az asztalra a több pénzt, én meg letettem a két terhességet, szülést, szoptatást... és mind a mai napig kis családunk életének elrendezését nagyobb arányban, mint ô csinálja.
igen, itt mondta valaki a pénz egy eszköz. Arra,h a lehető legtöbbet hozzunk ki belőle, ahhoz, h jól érezzük magunkat.
most a kerti partyra te hány embert is hívtál? az a csaj ki baráti köréhez tartzozik is? hogy pontosan elszámoljuk kinek hány fő vendége volt?
micsoda kérdések is felmerülhetnek...
AZt hiszem meg kéne nézni egy másik szempontból is a dolgokat. A párom azt mondta, ő szívesen eltartana akár, mert az, hogy nő vagyok, milliókat ér. Meleg vacsival várom ,boldoggá teszem, masszírozom, simogatom, kitartok mellette, áplom, ha beteg, olyan otthont teremtek, ahová jó hazamenni, szeretem,utódot hozok a világra, ezek megfizethetetlen dolgok, és még lehetne sorolni, miért jó, ha valakinek van valakije.
VAnnak dolgok, amiket szépnek, és jónak érzünk. Pont tegnap olvastam egy topicot, ahol a pasi a barátnője és a saját ***ról kérdezett, hogy lehet megváltoztatni az ízét. Ez számomra abszurd volt. Még akkor is odabújok egy edzés után a páromhoz, ha szakad róla a víz, és mások számára ez nem jó szagú. Mert szeretem. Szeretem a morgásai ellenére, akkor ha izzadt, ha beteg, ha épp most lépett ki a fürdőből, ha cigiszagú a haja (bocs minden dohányzónak)...
Aggódom érte, ha nem ér haza időben, ha rossszul érzi magát, ha szomorú...
Megbocsátok neki, amikor összeveszünk,mert annyira bagatel minden. Egyetértünk szinte mindenben, megbeszéljük, ha takarékoskodni kell, ha a másik telóján egy másneművel beszél, ha nagyobb beruházásra készülünk.
Mert összetartozunk, az az érdekünk, hogy boldoggá tegyük a másikat, hogy a férfi férfi legyen, a nő pedig nő. És kérdezem én, hogy érezzem magam nőnek, ha tudom, hogy a jegyűrűmet én is fizetem, hogy az étteremben nem fizet a párom-ahogy minden gáláns lovagnak kéne-vagy hogy nem kapok néha néha egy kis virágot, apró meglepiket, mert ezek számon vannak tarva? A szerelem önzetlen, a pénz pedig egy eszkösz.