Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iszik az anyám
Létrehozva: 2007. január 22. 08:04
Anyámnak a hétvégén volt a 65. szülinapja. Reggel köszöntés, ajándék, happy. Délutánra áthivtuk a legjobb szomszédainkat.
Aztán mi a férjemmel elmentünk vásárolni, mire hazajöttünk, már részeg volt. Kínos ebéd, és mert megkértem, hogy aludjon délután,csak azért sem tette! Gondolom, délután tovább ivott magában, mert mire összejöttünk, már alig tudott magáról. Nagyon kínos volt!
Másnap aztán jött a bocsánatkérés,de nekem ez nem megy! Miért ront el minden ünnepet? Hétköznap eljár a nyugdíj mellett dolgozni, néha hetekig semmi, de ha bármilyen jeles nap jön, akkor tuti ez lesz. Én már nem merek szervezni neki semmit , meglepetés szóba sem jöhet. És magyarázkodhatok a 13 és 16 éves gyerekeimnek, hogy mi is van a mamával.
Élünk egymás mellett egy nagy házban, külön-külön és mégis együtt, nem lenne semmi bajunk.
MIÉRT?
Hihetetlen,hogy mennyire "találékony" az ilyen ember...nem is gondolnád...
Visszaolvasva a hozzászólásokat,eléggé elcsodálkoztam...mindenki csak a saját oldalát nézi..nekem milyen égő,nekem milyen kellemetlen,...
Remélem mindenki tisztában van vele,hogy ez egy betegség...Persze vannak fokozatok....de valamikor elkezdődött ez a folyamat....
Persze az más,amikor már ebbe születsz bele...
De....
Sehol nem olvastam azt(vagy nagyon elenyésző kisebbségben),hogy neki vajon milyen lehet,vajon miért jutott el idáig...beszélgettek e vele erről,amikor józan,vajon ő hogy éli meg...stb....Én sajnálom ezeket a gyenge embereket....
Azzal is tisztában vagyok,hogy aki nem akar gyógyulni,azt nem lehet meggyógyítani...De vajon mindent megtettünk annak érdekében,hogy megtegye?Vagy csak azt éreztettük vele,hogy értéktelen,égő és ciki??.....
Én nagyon sokat gondolkodtam ezen....tényleg van olyan amikor semmi sem segít...se a szép szó,se a csúnya...semmi....
De vajon tényleg mindent megtettünk??.....
Senkit nem akarok megbántani...nálam jobban senki nem ismeri ezt a témát...
Természetesen amikor már zaklatás van,vagy verés,vagy bármi ilyesmi,akkor más....de soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő......
Mi a biztosíték arra,hogy alólunk nem csúszik ki a talaj....
Ördögi kör ez,és nagyon nehéz megoldást találni....
Senkit sem akartam megbántani,rengeteget tudnék még írni.....a téma sajnos olyan,hogy nagyon sok embert érint...vagy így,vagy úgy...
Szia!
Igen valóban kínos, amit leírtál.
Csak a saját álláspontomat írom le:Én a magam részéről 1 üveg pezsgőt vásáolnék bármilyen ünnepre. Azt osztanám el a vendégek között, beleértve a mamát is. Ha még keresne az ünnepelt alkoholt, akkor nyugodtan mondhatnám, hogy nincs.
Ünnepelni pedig alkohol nélkül is lehet.Írod, hogy néha hnapokig nem iszik. Ha odahaza nem talál semmit, akkor otthon nem ihat.De ez csak az én véleményem.
Én azért is haragszom az ilyen emberekre, mert nem igaz, hogy nincs más kiút a bánatából. Anyám is állandóan panaszkodott (persze sírva, mert ha ivott, még a 30 évvel ezelőtti dolgokat is felemlegette), hogy így nincs pénze, meg úgy nincs pénze. De azért a napi adagjára, meg a cigire mindig volt.
És állandó cikiben lenni miatta.. na az se kellemes. Amikor hazavittem a férjemet bemutatni, még 15 évvel ezelőtt, akkor is be volt rúgva. Mit mondjak.. égtem mint a reisztág.. Azóta ha hazamegyünk, előtte mindig bejelentkezünk telefonon egy két héttel előtte, nehogy "meglepetés érjen". Nagyon kellemetlen. Bár apám állítása szerint már évek óta nem iszik. Mondjuk normális is azóta... és ad is magára. Aminek szívből örülök.
Önmagad védelmére talán azt lehet még tenni, hogy nem veszel tudomást a részegségéről, amikor társaságban vagytok. Volt, hogy direkt magasztaltam vendégségben és vártam a hatást. Ahogy részegségében is önbecsülést - arcot - adtam neki, azonnal tartotta magát. Az eszem megállt, de bejött a módszer. Ez nem jelenti azt, hogy nem durrogtam magamban, aztán a durrogást is elhagytam. Humorral hidaltam át a helyzetet. S amikor csak a lesz, ami lesz érzés maradt meg bennem, soha nem történt eget verő baj.
Pontosan tudom, hogy aki nem élt részeges környezetében, annak visszatetsző a módszer.
De eredményes. Önmagamnak is, a részeges családtagnak is.
SAjnos külön szótár kell hozzájuk. Külön megoldási modellek. Tudni kell a nyelvükön beszélni.
Sok alkoholista volt a környezetemben, tudom, miről beszélsz. Ehhez csak erőt, kitartást lehet kívánni. Semmi sem fog változni. Sajnos.
Hát nagyon igazad van. Arról már rég letettem, hogy megváltoztassam. A gyerekeim most kezdenek eszmélni és próbálom meggyőzni őket, hogy ilyen a mama és kész, de attól még szeressék őt, mert tudom, hogy ő is szeret minket. Próbálom elfogadni, csak egy-egy ilyen alakalom után nagyon nehéz. És mivel együtt lakunk, nemcsak az ő ünnepeit rontja el, hanem a közös családi eseményeket is.
Tudom, hogy ott rontottam el legutóbb, hogy megkértem, hogy mielőtt jönnek a vendégek, afeküdjön le aludni (Az általában segit). Na persze csak azért se tette meg!
Nem fog megváltozni. Ilyen és kész. Hiába szembesíted: pontosan tudja, mi a baj és nem változtat rajta. Nem akar. HA végsőkig elmész, szemedbe mondja majd: "azt hiszed, olyan nagy érték nekem az élet? Olyan nagy öröm nekem élni? Hagyjál békén."
Hagyd békén. Ivott, iszik és inni fog. Saját gyengeségét csak ő győzheti le. De nem akarja. Innen indulj el. Ha csak a kifelé mutatott képe zavar anyukádnak, hát ne rendezz ünnepségeket neki. A gyerekeidnek meg magyarázd el, hogy ítélet nélkül fogadják el a nagyanyjukat. Ilyen és kész. Nem tör, nem zúz, csak nem tud magáról. Ilyen. Ha úgy tetszik: jár neki, hogy ilyen legyen.
Próbáltam, de tényleg azt mondja, hogy ez nem lehet probléma, vagyis ez az ő baja és én ne törjek pálcát felette. Pedig mindent elront ezzel, minden ünnepet és sokszor még a hétvégéket is. Ő is tudja, hogy ilyenkor haragszom rá. Nem értem, miért nem jobb a békesség. Én nem tudom megtenni, hogy másnap boldogan omoljak a karjaiba. Aztán egy idő után úgyis helyreáll az élet, mert mégiscsak az anyám. Egészen a következő alkalomig.
Húzós dolog ez az ivás. Nekem a szüleim kicsi koromban mindketten ittak. Útáltam!!!! Nálunk egy disznóvágás napokig tartott (a rokonaikkal rosszban lettek, így nem sokan jöttek segíteni), mert részegek voltak! Nővérem mondta, hogy volt olyan, hogy amikor haza jöttünk - én az oviból, ő a suliból - anyu be volt rugva és nem volt kaja, mamához mentünk át enni. Meg ehhez hasonlók voltak. Engem a szüleim mellett meg is rontott a nagybátyám.
Tudom, hogy rettentően kínos, rossz, főleg egy józannak! (Anyám már nem iszik, mert a vállás miatt gyógyszert szed, és eltiltották az italtól. Most gyógyszert töm magában, bagózik és kávézik). Én anyám kirugtam, nem engedem a házunkba, mert égő a gyerekem előtt, hogy ugyanolyan hülye, mint volt, sőt... Égő vele mutatkozni.
Tudom, ti vele éltek... Nem fogsz tudni rá hatni.... Anyám is, nem tartotta be a mi házi szabályainkat (ne dohányozzon pl.), ezért kihajítottuk a férjemmel ( a fiunk már utánaozta a cigizésben!).
Eltűrni tudod csak, de megváltoztatni nem.
Úgy vettem ki a szavaidból, hogy igen ritkán iszik, de akkor sokat. Szerintem ez nem alkoholizmus. Ha bánatában iszik valaki, én nem hiszem, hogy hetekig félre tudja tolni a poharat. Inkább a mértéktelenséggel van a gond.
Amikor éppen alk.mentes időszak van nem tudsz vele leülni és nagyon finoman, óvatosan mebgeszélni a dolgot?
Szia!
Az szörnyű, ha az ember anyja részeg. Férfiban is undorító a részegség, nemhogy nőben.
Kb. 15-20 évvel ezelőtt, amikor nagyapám meghalt, akkor anyukám is elkezdett inni. Igaz nem sokat, (egy két decis konyakot) de nem reggelizett, hanem éhgyomorra. Na.. ez rá is tette a bélyegét az egész napra. Egyik délután megyek haza az iskolából, és mit látok? Anyám alszik. Ez volt kb. 3-kor. De még éjjel 11-kor is aludt. És nem birtuk felébreszteni. A szomszédunkban lakott egy ápolónő, és őt hívtam gyerekfejjel hogy segítsen. Undorító volt az anyám. Akkor megfogadtam, hogy én soha nem fogok inni. És így is lett. Annyira kiábrándultam belőle, hogy utáltam emiatt. Azóta nekem is van egy 11 éves gyerekem. Soha nem látott még inni. Oké, .. egy egy pici vörösbor jól esik kajához (egy hónapban egyszer) de ennyi.
És nem tudsz vele mit csinálni. Majd rájön magától, hogy ez így nem jó. Az én anyám kb. 4 éve nem iszik. Azóta tudok vele normálisan beszélgetni. Előtte állandóan láttam rajta hogy ivott, és ezért utáltam. Ma már rendeződött hálistennek. Csak az a baj, hogy az egész fiatalkorom úgy telt, hogy részegen láttam a saját anyámat.. nem beszélve arról, hogy tökre elhanyagolta magát.
Kitartást nektek, és sok türelmet...
Nem ismeri el, hogy ez probléma.
Nyilván nehéz élete volt, meghalt az apám 3 éves koromban és az élettársa is már 18 éve, azóta egyedül van. Vagyis itt vagyok én, az unokái, 3 macskája. Van munkája, vallásos, tegnap reggel is a templomban kezdte a napot.
Nagyon sokat eszik is, már több mint 100 kiló, az is gondot okoz egészségileg. Sokat jár orvoshoz, vizsgáltatja a szivritmuszavarát, gyógyszereket is szed. Tehát nem hagyja el magát, de ha nem enne és inna mértéktelenül, semmi bajunk nem lenne.
nem tudom...de egy barátnőm anyukája is ivott. részegen magára gyújtotta a házat. meghalt. idén lesz 3 éve...
ha magától nem akar leszokni, nem tudod megmenteni. nem tudsz megmenteni valakit, aki nem akarja, hogy megmentsék.
rémes, de nem tudsz mit tenni, ha ő nem igényli a segítséged.