Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia, kényszer
Torolt_felhasznalo_497673
Létrehozva: 2007. január 24. 23:44
Segítség! Anorexiás és kényszerbeteg a lányom. Évek óta nem találjuk a megfelelő kezelést Magyarországon. Fogjunk össze! Várom mindazon hozzátartozó és beteg jelentkezését, akinek ötlete, tapasztalata van akár itthon, akár külföldön.
Helló EszterT!
Túryhoz én most is járok-most épp bulimiával-, de az anorexiából kigyógyultam már! Sztem nagyon jó orvos, állítólag Ő a legjobb az országban!!! Én Pestre járok Hozzá 2hetente, de nem olyan 1Xű, mert 200 km-re lakom Pesttől.
Próbáld meg, nem veszíthettek semmit, csak nyerhettek!
Jó orvos, hidd el!
Basszus! Azt hittem, h ez nem normáli és csak velem van így, de úgy látom, nem! Ha nem eszek eleget v éhes vagyok, én is szédülök, ingerült leszek! Most fogyózni próbálok-bár most jóval ésszerűbben!-, ezért nagyon figyelnem kell, h olyat egyek, ami nem hízlal, de telít, h ne legyek rosszul! Ami nagyon nehéz!
És tényleg igaz, h ha a probléma gyökerét nem találom meg, hiába a (látszat)gyógyulás, a probléma kiújulhat, súlyosbodhat!
Én most vagyok 20 én is átmentem az anorexián, most 1 enyhe bulimiám van és folyamatosak a depressziós periódusok!
Én is Dr. Túry Ferencet ajánlom! Hozzá járok, gyógyulni akarok! Nem megy, mert megint fogyni akarok (ahogy felkerültem az egyetemre szeptemberben, 8 kg-ot híztam és most 60 kg vagyok
 
, de legalább tanácsot kérhetek, hisz Ő szakember, nagyon jó és nem esek vissza anorexiába, a bulimiából meg már-már kezdek kigyógyulni (azaz inkább tünetmentesséválni, mert gyógyulás? Ilyenből???...).
Én bízom a Doktor Úrban! Vidd el, mert eveszítheted a lányod!!!!!
Próbálj meg Vele beszélni, mondd el Neki, emnnyire félsz, h elveszíted, mennyire szereted... Eleinte én sem akartam, Szüleim ezzel hatottak rám! Pontosabban azzal, h nagyon fájt, Ők mennyire szenvednek! És a Barátaim!
Komolyan: ülj le, beszélj Vele! De ne veszekedj, csak nyugodtan, még ha Ő dühös is lesz és veszekedni kezd!
Én nem voltam bennfekvős beteg, itthon voltam vele, de emiatt kihagytam 1 évet még a gimiben. A lényeg az, h otthon nyugodt, feszültsdégmentes legyen a légkör és SZERESSÉTEK!!!!
Nagyon remélem, h sikerül megyőznöd, jobb belátásra bírnod és elindul a gyógyulás útján!
Első az egészség, gondolkodj el rajta, csak ne túl sokáig, mert késő lehet.
Igen azt hiszem itt nagyon igazakat írsz...
Érettségizni jövőre is tudsz, hogy halasztasz egy évet, nem hajt a tatár...
Az valóban most egy kis apró dolog ami történik veled.
Sokkal de sokkal fontosabb hogy lépjél, amíg tényleg nem késő...érettségid ígyis-úgyis lesz, abszolút mindegy hogy 18, vagy 19 évesen, de ha most nem az egészségeddel foglalkozol, és más dolgokat helyezel előtérbe, lehet, hogy a jövő évet sem éred meg (akkor meg felesleges volt az érettségi..)
A szavaidból amúgy azt vettem ki, hogy belátod hogy beteg vagy és javítani akarsz. De talán valóban nem olyan sürgősen, mint ahogyan azt kellene, mert itt szerintem nagyon sürget az idő.
Szerintem is gondolkozz el és tegyél meg mindent amitt megtehetsz, úgy gondolom én is hogy csak a befekvés segíthet egy szakember segítségével. (ha lelkileg nem kapsz ott elég erőt, akkor mellé egy pszichológust is.).
És szerintem tedd félre azokat a dolgokat amiket fontosabbnak tartasz most (suli), amik "megvárnak" téged 1-2 év múlva is, és helyezd előtérbe az ÉLETedet, amíg nem késő.
Hát, igen, az én szüleim azt hiszik, ha bemegyek kórházba, nagy a valószínűsége, hogy minden rendbejön. Enni fogok, vagy ha nem is, biztos segít a terápia egy kis idő után és akkor biztos fogok. Jó lenne, ha igazuk lenne, szerintem már bent lennék, ha én is így gondolnám. Csakhát a tapasztalatok... Amiket másoktól hallottam és a sajátjaim.
Merre laksz? Priviben is megírhatod. Tényleg jó ötlet lenne beszélni, akár találkozni.
Szia Angiee!
Köszi a sok segítséget! Ne haragudj, hogy nem írtam Neked anno, csak amint látod, tele voltam/vagyok minden problémával, főleg a kényszerek akadályoznak sokmindenben, pl., hogy írjak. Örülök, hogy nem vagy rosszabbul -nem tudom, mondhatom-e, hogy jól- !
Eszter
Szia eisblumen,
Ez tényleg iszonyú lehet, mindenben igazad van, el sem tudom képzelni. Számomra ez maga a csoda, hogy 23 kilóval még annyi erővel rendelkezel, amennyit kiérzek soraidból. Minden elismerésem, tiszteletem a tied. Abban is igazad van, hogy sokban hasonlítotok a lányommal egymásra. Az a baj, hogy én is csak tapogatózom, vajon mi használhat. Én mindig hittem benne, hogy a kórházi terápiák, befekvések segítenek. Hol voltál a Túry főorvosnál? Melyik kórházban? Milyen a módszere? Mit csinálnak odabent? Mennyi ideig voltál bent?
Bevallom, hogy túl sok ötletem nincs, én is elég kétségbeesetten állok a probléma előtt. Mindenesetre amiket itt a fórumban ajánlottak a többiek, kipróbáljuk. Olvasd végig, számomra sok új dolgat írtak. Ötleteim nekem is vannak, de azok Magyarországon kivitelezhetetlenek, meg aztán nem is vagyok szakember. Tudom például, hogy hogy működnek Amerikában az anorexiásokat kezelő klinikák és azokat a módszereket nagyon jónak tartom, dehát az nagyon drága, Magyarország pedig nem Amerika.
Utána kellene nézni, hogy az OEP finanszírozna-e ilyen külföldi kezelést. Minél többen járunk utána, annál nagyobb az esélye, hogy megtudunk valamit.
Az én lányom a napokban elkezdett Ensure-t és Nutridrinket inni, szerintem neked is érdemes lenne megpróbálni, sok vitamin és tápanyag van benne (300 kcal). Sokkal több okos ötletem egyelőre nincs, örülök, ha tartjuk a kapcsolatot.
Járt már valaki Túry Ferencnél vagy Németh Attilánál? Tudtok róluk, a módszerükről, az osztályukról véleményt mondani? Vagy csak hallottatok róluk?
Az az érzésem, hogy még mindig nem értetted meg, valójában milyen súlyos a betegséged. Ha tisztában lennél azzal, hogy milyen következményekkel járhat a soványságod, akkor már rég szakemberhez fordultál volna és eszedbe sem jutna 34 kilósan a koplalás és a zsírégetés (ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy esetleg akkor csináltad ezt, amikor 10 kilóval súlyosabb voltál, hiszen akkor ugyanolyan kóros volt). Hozzáteszem egyébként, kicsit ellentmondásos a leveled, mert ugyanakkor te is látod, hogy "rettenetesen" nézel ki.
Azt írod, hogy a tapasztalataid rémesek voltak a Balassa utcában. Mitől? Csak remélni tudom, nem attól érezted rémesnek, hogy azt mondták, maradj benn. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen esélyed az életben maradáshoz. Betegségedhez képest elenyésző az a körülmény, hogy most fogsz érettségizni, az emberi élethez, egészséghez képest ez piti probléma. Fontosabb, hogy életben maradj, minthogy legyen érettségid.
Nem kell egyébként magántanulónak lenned ahhoz, hogy később le tudj érettségizni. Első az egészség, gondolkodj el rajta, csak ne túl sokáig, mert késő lehet.
Én nagyon sok pszichiáternél jártam a lányommal, aki nálad jobb állapotban van. Meggyőződésem, hogy nem találsz felelősségteljes szakembert, aki ambulánsan vállalná a kezelésed. Azt javaslom neked, hogy minél előbb feküdj be a kórházba, hogy - mint írod - újra szép legyél, öltözködhess, és ismét modellkedhess.
Elolvastam a történetedet, és nagyon köszönöm hogy leírtad. Ugyan én nem vagyok, nem is voltam anorexiás, de sok-sok kitartást kívánok neked!
Az már nagyon-nagyon jó jel hogyha belátod, hogy beteg vagy, hogy ebbe bele lehet halni, hogy rettentően nézel ki, és van egy cél előtted, mégpedig az, hogy újra egészséges, szép legyél, akin jól állnak a ruhák!
Ez tisztelereméltó...
Amúgy a paramétereid tényleg ijesztőek, hallottam hogy egy brazil modell meghalt pár hónapja, ő kb. veled egy magas volt, de 40 kiló...az olyanok pedig, mint a Nicole Richie, szintén nagyon ijesztőek, de ők 155-160 centisek, nem pedig ilyen magasak mint te.Komolyan nem tudom elképzelni, de azt hiszem sírva fakadnék ha meglátnálak...
El sem tudom képzelni, hogyan nézhetsz ki, csak azt, hogy ijesztően...(bocsáss meg ezért...).
De jó hogy azt írod "nem vittél be semmi kalóriát a szervezetedbe", vagyis ez már a múlt, és eszel, ugye?
Hidd el, nincsen annál fontosabb mint az egészséged, ami meghatározza majd a jövő életedet, hogy lehet-e gyereked, stb...és szerintem igenis jó enni, nem egészségteleneket, csak csupa finom, egészséges dolgokat, mindenből mértékkel...
Sok erőt, kitartást kívánok, kitartást!!
Lilic
Sziasztok!
Kedves EszterT, ahogy olvasom a lányod kálváriáját (a kórházi "befekvős" kezelésre gondolok): én pont ugyanettől szenvedek. Karácsony táján ébredtem rá, hogy az életvitelem nem normális, nem tartható. Meghalhatok. 176cm és 34 kg vagyok, sokan, akik nem látnak el sem hiszik, hogy létezem. Emellett szinte semmi kalóriát nem vittem be a szervezetembe, mindenféle trükköket találtam ki, hogy azért különféle ízeket érezhessek, ne kelljen még arról is lemondanom. Mindennap edzek, kb. 30-35 perc cardio-t, ami ugye zsírégetés, plusz egy kicsi izomerősítés, de főleg hasra. És rettenetesen nézek ki. Minden csontom kiáll, az arcom is kezd csontvázzá válni, pedig korábban modellkedtem (az előző évben, amikor még nem voltam ilyen sovány), de munkát már nem kapok, az anorexia miatt. Változtatni szeretnék, ezt a lépést már megtettem. Az evéstől való bűntudatomon viszont nagyon nehéz felülkerekedni. Ezért kerestünk orvosi segítséget. Múlt pénteken voltam a Balassa utcai neurológiai intézetben. A tapasztalataim rémesek. A doktor úr (nevet szándékosan nem írok) már aznap "ott akart fogni". Anyukám ezt nem engedte, én pedig borzasztóan megrémültem. Kijelentettem, hogy semmiképpen sem megyek be a kórházba "lakni". A csoportterápiával még csak-csak megbarátkkoznék (nem esik nehezemre másoknak is beszélni a betegségemről), de befeküdni, azt nem. Anyukám is azt hitte, hogy ambulánsan fognak kezelni, tehát ő sem tudhatta előre, hogy ez lesz. Ráadásul érettségi előtt állok, eddig jól alakultak az eredményeim, nem akarnék magántanuló lenni emiatt, pedig 4-6 hétig azt mondták minimum(!) bent kéne lennem.
Ennek fényében egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez lenne a helyes megoldás, és ha tudna valaki itt a fórumon (priviben is) ajánlani olyan anorexiára specializálódott pszichoterapeutát, aki - nagyon fontos - ambuláns kezeléssel elvállalna, az legyen szíves írjon nekem, mert szeretnék meggyógyulni, újra szép lenni,
öltözködni (mert a ruhák most nevetségesen festenek rajtam) és modellkedni is, de ehhez lehet, hogy szükség van szakember segítségére.
bocsi, hogy ennyit írtam, de jó elmondani a problémát olyan közegben, ahol nem idegenkednek tőle és ismerik kicsit a betegség velejáróit, mint érintettek ill. családtagok.
Sziasztok,
Folytatom a kálváriát, ha érdekel még valakit. Eszter lányommal voltunk Németh Attilánál, aki azt javasolta, hogy vegyen részt a klinikákon - merthogy ő már ott dolgozik - egy terápiás csoportban, indulnak 2 hetes és négy hetes csoportok. Csakhát ez is olyan, hogy be kell feküdni. De ami szimpatikus, hogy nem a pszichiátriai betegekkel vannak együtt. Azt mondta, hogy utána elképzelhető a nappali kórház, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy nappal felügyelet alatt van. Most várunk arra, hogy Eszter hogyan dönt. Egyelőre annyit mondott, hogy kutassuk fel a Hellinger terápiát és keressünk asztrológust. Mit javasoltok?
Nekem a napi három étkezés az fix. Akkor mindig megadott időpontokba eszem és így nincs gáz. Néha beiktatok közben egy-két gyümit, vagy egy kis nasit, ha érzem, hogy a három nem elég. De, ha kimarad a vacsi, vagy valamelyik étkezésre nem eszem bőségesen, akkor jön a szédülés, lilulok, iszonyatos fázás, ingerültség, annyira kimerülök ilyenkor, hogy szó szerint sírhatnékom lesz.
Régen simán elvoltam egy joghurton és egy almán egész nap, most meg muszáj ennem. Hiába, már sose leszek olyan, mint előtte! Ezt meg kell szokni.
Szia! Írod, hogy rosszul leszel , ha kihagysz egy étkezést... sajnos én is, míg azelőtt simán elvoltam napi háromszori étkezéssel, vagy akár kevesebbel, ma már azonnal ennem kel, ha kicsit is megéhezek, különben fizikailag is rosszul leszek, ájulásig, és valamiféle pánik is rámtör.
Nem múlik el nyomtalanul ekkora pusztítás a szervezetben.....
És sajnos ez nehezíti meg nekem azt is, hogy tényleg normálisan egyek, mert teljesen ki vagyok szolgáltatva a gyomorsavnak és az első éhség-jeleknek. Te hogy csinálod? Rendszeresen eszel szabályos időközönként, vagy ugyanabban az időpontban minden nap, vagy csak akkor, ha megéhezel?
Szia! Én is anorexiás voltam ezelőtt 6 évvel.... pszichológus, autogén tréning és szülői segítséggel tudtam kijönni belőle, úgy, hogy akkor kiemeltek az addigi környezetemből (egyetem miatt másik város, kollégium, legjobb barátnőben, barátnőkben való életre szóló csalódás, stb.). Aki rám néz, azonnal rávághatja, hogy teljesen meggyógyultam, sőt, mert most nemhogy sovány, hanem kifejezetten molett vagyok... Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyulásomnak az a tanulsága, hogy bár a kezelés elején az a cél, hogy életben maradjon a beteg és hízzon annyit, hogy a szervezete utána már tudja regenerálni magát, de végső soron az okot kell kezelni, mert különben az evészavar úgyanúgy megmarad, ha más nem, a fejben, vagy más, esetleg épp ellenkező előjelű evészavarban.... nekem a másik végletben, az evésben. És amit ilyenkor, már egészségesebb kinézettel gondol magáról az ember, az majdnem ugyanaz, mint amit az anorexiás betegsége kezdetén és aközben. Mondhatnám úgy is, bármikor újra bele lehet esni.
Szóval emberfeletti megpróbáltatás ez a szülőknek is, és nagyon körültekintőnek kell lenni, és fontos, hogy amikor majd a testtömegindex eléri a normál értéket, akkor sem szabad teljesen megnyugodni, maga az ok, az önmagával való elégedetlenség, szorongás, néha önutálat, néha valamiféle bosszú a környezettel szemben még azután is hosszú időn át megmaradhat, és ezt kezelni kell.
Én Pécsett élek, de valamilyen formában szívesen felveszem a kapcsolatot a Lányoddal, ha úgy érzitek, tudok segíteni valamiben.
Szia!
Szívesen taliznék Vele! Remélem ő is benne van! Írok privit, ott meg tudunk beszélni mindent!
Köszi mindent. Te merre laksz? Mi most Érden, Budapest mellett. Nincs kedved találkozni a lányommal?
Arra is gondoltunk, hogy célszerű lenne valami klubfélét összehozni, ahová olyanokat hívnánk meg, akik hasonló problémákkal küzdenek, illetve küzdöttek, de már meggyógyultak. Mi a véleményed?
Piroska
Szia!
Örülök, ha segíthetek.
A végén én már olyan rosszul voltam, hogy fel se tudtam kelni az ágyból, tiszta lila voltam, görcsölt a hasam, csomókban hullott a hajam s még sorolhatnám. Úgy voltam vele, már minden mindegy, csak ez szűnjön meg. Viszont csak nagyon kevés élelmiszer volt, amit bűntudattal, de el tudtam fogyasztani. Sajnos egy kezemen meg tudnám számolni őket. 
Elkezdtük beiktatni más egészséges termékeket, hogy ne nyomasszon annyira, hogy ilyet ettem, mivel ezek még mindig fogyósak, de mégis volt valami a gyomromban. Olyasmikre kell gondolni, mint csirkemell, sovány sajt, zsírszegény túró, tojás, zöldségből készült fasírt, spenót. A lista szépen lassan bővült, de persze ezek mellett is sikerült tovább fogyni. Ezen nagyon csodálkoztam és bátrabban mertem valamivel enni. De az állapotom nem javult, így szereztünk olyan alultápláltaknak való turmixot (tudod tele vitamin, ásványi anyag és olaj) és azt ittam. Ez hozott vissza az életbe, mert gyógyszerek és élelmiszerek által már nem tudtam hasznosítani ezeket az anyagokat. Szépen lassan elkezdtem normális kajákat enni, persze bűntudattal. Aztán egyre bátrabban, mivel alig jött fel rám valami, pedig akkor már akartam. Rossz volt, hogy bárhova megyek (előtte alig mozdultam ki otthonról) ujjal mutogatnak rám. Vacsira öt zserbót is megettem, hogy legyen már gyarapodás, de kb három-négy hónapig így se volt semmi. Ma már gyógyult vagyok, mindent eszem. Persze néha még rámjön, hogy kövérebb vagyok, mint mások, olyankor kicsit diétázom. Koplalni már nem akarok és nem is tudnék, mert akár egy étkezés kihagyásától is nagyon rosszul leszek.
Én azt tudom tanácsolni, hogy meg kell értetned a lányoddal, hogy ez nem játék, az életéről van szó. Nálam ez könnyű volt, mert a végén már a szervezetem értette meg velem. Minél lightosabb ételekkel kell kezdeni az evést, s ne ijedj meg, ha tovább fogy. Eleinte csak az a lényeg, hogy újra rászokjon az evésre. Aztán persze valamennyit fel is kell szednie, de mondd meg neki, hogy ez nem hízás nála, hanem gyarapodás, amitől csak szebb lesz. Nem kell erőltetni azt sem, hogy nagyon sokat hízzon, tudatosítsd, hogy csak annyira van szükség, ami egészséges és amennyit el tud viselni a tudata.
Ha valamire még kíváncsi vagy, kérdezz bátran!
Szia Angiee,
Köszönöm a bíztató szavakat. Nagyon hasznosak a számomra. Most már velem lakik a lányom, úgyhogy én is most kezdek rájönni, hogy lehet, hogy az én kezemben van a kulcs. Tudnál mesélni róla, hogy hogyan indultatok el anyukátokkal? Mit csináltatok közösen? Hova jutottatok, hány kiló lettél?
Szia!
El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez az egész Neked! Még mindig előttem van Anyukám, aki sír az életemért. Iszonyatos volt nézni a szenvedését és én mégsem tudtam változtatni. 13 volt a BMI-m akkor. De Ő végig mellettem maradt és kis lépésekkel (nem úgy, ahogy a kórházakban) elindultunk közösen a gyógyulás felé. Az lenne a jó, ha a lányod Veled lakna és tudnál segíteni neki. Hidd el, jobban megbízna benned, mint az orvosokban. Persze, van akinek orvos segít, de szerintem az elmúlt hosszú időszak küzdelmei arra utalnak, hogy lányodnak sem ez a járható megoldás.
A megírás szerintem nagyon jó ötlet! Egyre több ennek a betegségnek az áldozata. A múltkor is utazás közben azt hallom, egy lány avval dicsekszik, hogy a vacsorája egy aloe vera ital és hogy az milyen táplálékdús. Közben alig látszott az ülésen.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, de anélkül nehéz érdemben együtt gondolkodni, hogy dióhéjban ne ismerné az ember a történetet, aminek persze még így is nagyon sok ága-boga van. Nyilvánvaló például, hogy ha abbahagyja az effectint, akkor valószínűleg visszajön a bulímira, aminek a leküzdésével nap mint nap küszködik. Most készülünk még diabetikushoz és teljes belgyógyászati kivizsgálásra a súlya miatt.Én már nem dolgozom egy hónapja és valószínűleg még egy hónapig nem tudok visszamenni. Igyekszem mindig mellette lenne, hogy egyáltalán el tudjunk indulni valamerre, csak az állandó kudarcok engem is visszavetnek már és nap mint nap attól rettegek, hogy ha túlzottan terhelem, akkor melyik szerve adja fel a szolgálatot.
Kineziológust ezzel a betegséggel még valóban nem kerestünk fel, más természetgyógyászokat és homeopátiást már igen, természetesen, az elmúlt 6 év alatt. Tudtok kineziológust ajánlani?
Köszönök mindent segítséget és nagyon örülnék, ha tovább vinnénk a témát. Azért is, mert ha dolgozom, akkor egyébként újságíró vagyok az egyik országos napilapnál és bár maximálisan elismerem, hogy nincs meg a kellő akaraterő a lányomban és valahol mi szülők is elrontottuk, de a magyar egészségügy helyzete is katasztrofális, úgyhogy kész vagyok most már országos ügyet is csinálni a dologból, csak ahhoz az kell, hogy ő sínre kerüljön, hogy legyen erőm a dolog szakmai oldalával is foglalkozni. Felfoghatatlan számomra például, hogy ha nem tudom egy kórházba bevinni, mert a kényszerei miatt nem akar és nem tud felkelni reggel 8-kor, hogy a magyar kórházak tök felesleges adminisztrációs kötelezettségeinek eleget tegyen, akkor miért nem lehet erre orvosi segítséggel felkészíteni, ha nekem nem sikerül. Miért van az, hogy Telkibe a nap 24 órájában beérkezhet, hogy az ágyát elfoglalja és nem kell reggel 8-ra odaérni vérvételre, hanem fél 4-ig megérkezhet és szó nélkül bármelyik hozzátartozó bent maradhat vele. Valahol itt kezdődik a gyógyulás esélye, hogy kedvet kapjon hozzá, ne a saját problémájának az elviselése mellett a magyar egészségügy értelmetlen előírásainak próbáljon megfelelni, hiszen így nincs elmozdulás. És miért nincsen egyetlen klinika Magyarországon, ahol az étkezés zavarosokkal foglalkoznak, akiknek nem a pszichiátria zárt és nem zárt osztályon lenne a helyük, ismerem, hogy Amerikában hogyan működnek ezek az intézetek, ha érdekel valakit majd elmondom.
Szóval én is kezdek elveszni ebben a dzsungelben tele kérdésekkel, fájdalommal és kétségbeeséssel, hogy elveszítem a lányom, aminek elkerülésére mindenre kész vagyok.
Bocs az ismételt hosszú kiborulásért.
Ezért mondtam a kineziológiát, mert érzelmi blokkokat old.
A lelkiismeret furdalást agyonelemezve eljuthatunk, egy nagy adag dühig, ami mögött félelem, fájdalom és kétségbeesés feszül.
Ezeknek az érzelmeknek az okát lehet megkeresni igen hatékonyan ezzel a módszerrel, és ha már egyszer valam tudatosodott, akkor már a gyógyulás útjára lépett az ember.
igen, ez nagyon jellemző, hogy a lelkieredetű betegségeknél, a szenvedő alany szinte vak a problémára, a környezet felől pedig a megértés majdnem teljesen hiányzik.
Úgy gondolják; zsitty-zsutty megszerelik őket mint az autót és csodálkoznak, hogy miért nem megy a dolog.
Nem csak az a baj hogy betegnek nem érzi magát,ami így nem igaz, hanem lelkiismeret furdalása van minden korty víz után is. Valami miatt úgy érzi jónak ha elfogy.
Ez nem biztos, a lelki dolgokat és fájdalmakat sokkal nehezebb kezelni, kint bármi mást.
Az anorexiában szenvedőknek ez a betegség jelent mindent és fogalmuk sincs róla, hogy betegek, ők egyszerűen csak így érzik jól magukat és nem értik, hogy a környezetük miért reagál így.
Mindenki stózeretne szép vékony lenni és ezért bármit képesek megtenni, ráadásul egy idő után már tényleg nem lehet éhséget érezni, csak egyfajta ürességet és magányosságot...
Szia!
Én is Dr. Túry Ferencet ajánlanám, ha még nála nem jártatok. Én vagy több mint 10 éve jártam náluk a miskolci megyei kórházban, akkor még egyedül ők foglalkoztak az evészavarosakkal az országban és elég eredményesen. Saját konkrét tapasztalatom nics az eredményességükről, mert én mint nem anorexiás ke rültem hozzájuk, csak simán hízókúra céljából, de az akkori betegtársaim közül sokan meggyógyultak ill a gyógyulás útjára léptek
Volt akkor 1 nagyon súlyos állapotban lévő betegtárs, aki alig 28 kilósan került hozzájuk 160-65 centi magassággal és felépült! Hogy azóta mi lett vele, nem tudom, de akkor ott neki volt a leglátványosabb a gyógyulása. Voltak visszatérő emberek is azt is tudom, de ezek leginkább a bulímiások közül voltak.
mindezeket azért írtam le, mert van remény, de nagyon nehéz az biztos, a változás és sokat segít a javulásban az , ha már valaki felismeri, hogy igen Ő beteg, és változtatni szeretne.
Nagyon elgondolkodtatott, hogy egy ilyen súlyos tünetegyüttes esetén évekig nem találják meg azt a módszert, ami hatékonyan támogatná a nagylány gyógyulását.
Miért tart ez ilyen sokáig? Ha valamit akarsz, akkor nagyon gyorsan meg lehet találni a megoldást.
Szia!
Én elég sokáig szenvedtem ebben a betegségben, sőt egy időszakban még bulimiás is voltam. Pont ezért tudom azt tanácsolni, hogy próbálj meg vele őszíntén beszélni erről a dologról és kérd meg, hogy engedje meg a segítséget.
Az orvosok rajtam sem tudtak segíteni, akkor kezdtem el igazán gondolkozni, hogy mit is teszek, amikor 38 kg-osan (174 cm vagyok) anyukám sírva könyörgött, hogy szereseem őt és ne hagyjam, hogy így tönkremenjek. Láttam, hogy ettől ő mennyire szenved és nem akartam neki fájdalmat okozni.
kényszeríteni senkit sem lehet, csak megpróbálhatod a helyes írányba terelni a dolgokat!
Szia!
A kineziológiát ajánlom!
Ez egy olyan módszer, ami nagyon gyorsan és hatékonyan segít a lelki eredetű fizikai tüneteken.
Az interneten fogható a vitalradio. Nagylányomnak (Kiss Anitának hivják) aki egyébként ugyanez a korosztály (18 éves) csütörtök esténként van élő műsora, a cime Gyere mondd el mi a baj bébi..Kb egy hónapja volt téma a fiatalok anorexiája.. Ha gondolod és irsz privit megadom az elérhetőséget talán van mód rá, hogy az adás anyagát valamilyen formában megküldjék..
Egy biztos, nem szabad félvállról venni. És bár nagyon nehéz (ahogy a riportalanyok elmondták) megfelelő orvost találni aki kellőképpen komolyan is veszi a gyereket, de ez az egyik legfontosabb tennivaló. Sok sikert, türelmet és egészséget kivánok!
senki???