Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hétköznapi pedofília?
Torolt_felhasznalo_639602
Létrehozva: 2007. november 1. 18:34
Sziasztok!
Olvastátok az e heti Nők Lapjában a "Hétköznapi pedofília?" című írást?
Engem nagyon felbőszített!
Belegondoltam, hogy ha hasonló történne a fiammal és nem történne a hatóságok részéről semmi, meg is bolondulnék! Azt hiszem, az Apuka helyében nem hagytam volna, hogy ennyi idő elteljen a vizsgálódással. Egyértelműen a szexuális zaklatás fogalmát meríti ki, amit ezzel a kisfiúval műveltek, s ha nem segítene a hatóság, akkor én már rég helyretettem volna alaposan ezt az embert - mondjuk kiheréltem volna, vagy agyonvágom! - és az anyukát is. Nem is értem, hogy egy ANYA hogyan tud szemet hunyni egy ilyen eset fölött. Hihetetlen! Beteges!
Olvastátok az e heti Nők Lapjában a "Hétköznapi pedofília?" című írást?
Engem nagyon felbőszített!
Belegondoltam, hogy ha hasonló történne a fiammal és nem történne a hatóságok részéről semmi, meg is bolondulnék! Azt hiszem, az Apuka helyében nem hagytam volna, hogy ennyi idő elteljen a vizsgálódással. Egyértelműen a szexuális zaklatás fogalmát meríti ki, amit ezzel a kisfiúval műveltek, s ha nem segítene a hatóság, akkor én már rég helyretettem volna alaposan ezt az embert - mondjuk kiheréltem volna, vagy agyonvágom! - és az anyukát is. Nem is értem, hogy egy ANYA hogyan tud szemet hunyni egy ilyen eset fölött. Hihetetlen! Beteges!
"De még ha igaz is lenne, ha ez játékos formában történik és a gyerek semmiféle kényszert és bűntudatot nem érez közben, akkor az égvilágon semmi baja sem lesz tőle." Ezt írtad a nemi szervek fogdosására.
Mondom a véleményem. El kellene venni tőled a gyermekedet vagy gyermekeidet. Lehetőleg gyorsan és végleg. Téged meg beutalni a pszichiátriára.
"Szerinted normális, ha egy anyuka pl kielégiti a gyermekét, ha az neki jó....."
Itt meg egyszerűen hazudsz, ugyanis én sohasem mondtam ilyet. Csak tudnám, mi szükséged van rá...
basszus, te beteg vagy, ennyi, pont. Nem lehet semmiről meggyőzni, de már nem is akarom, mert nem lehet. Amiatt, hogy neked máshol van a határ, egyszerűen nem értesz ezekből a történetekből semmit. Szerinted normális, ha egy anyuka pl kielégiti a gyermekét, ha az neki jó.....
Ez a no comment rovat és én itt be is fejeztem.
Szerintem szánt szándékkal szivatod itt a jobb érzésű népet, mert ilyen ember egyszerűen nincs.....
"Ilyen nincs! A határt mindenki érzi és be is tartja. Aki nem, egy primitív, állatias ösztönlény."
Éppenhogy van. A címkézés nem segít.
"Ebbe a kategóriába sorolom azokat, akik nem vonzódnak különösképpen a gyerekekhez, de ha pont egy gyerek "van csak kéznél"..., hát rajta elégítik ki a szexuális gerjedelmüket."
Sorolhatod ahova akarod, de ezzel csak azt árulod el, hogy nem sok lövésed van a pszichológiához. A két dolog éppenhogy nem sorolható egy kategóriába.
azt, amikor a szülő (akinek egyébként megvan az állandó partnere, tehát nem szenved szexhiányban) vagy eleve vonzódik szexuálisan a gyerekekhez
Az beteg!
És ha van is partnere, akkor se stimmel valami a lelkében. Mert általában az okozza neki az igazi kéjt, ha mást /gyereket, mint védtelen alanyt, kifejletlen testű embert/ leigázhat, birtokolhat.
a szülői gondoskodás, szeretgetés megy át nála szinte észrevétlenül erotikus játékba.
Ilyen nincs! A határt mindenki érzi és be is tartja. Aki nem, egy primitív, állatias ösztönlény. /Ebbe a kategóriába sorolom azokat, akik nem vonzódnak különösképpen a gyerekekhez, de ha pont egy gyerek "van csak kéznél"..., hát rajta elégítik ki a szexuális gerjedelmüket./
Semmi olyat nem írtam, ami ezen túlmenne. Legfeljebb olyat, ami a te felfogásoddal nem egyezik meg.
Mert valóban lehet jó egy 3 évesnek is a szex-fizikai értelemben. De az csak ingerlés,testi kilégülés, amire később rakódik rá a lelki tartalom. És nincs az az ember, aki bemagyarázza nekem, hogy később ez a gyerek boldog lesz és kielégült, ha megtudja, mi is az, amit valójában művelnek(-tek) vele...illetve ne mondja senki, hogy az a hozzátartozó, vagy éppen idegen, aki egy 4-5 évest ront meg, az nem önmagáért teszi ezt, hanem a gyerek fene nagy öröméért!
Miért is gondolnál rosszra? Példa: hogyan kell viselkedni egy férfinak vagy egy nőnek a partnerrel, hogyan kell nyíltnak lenni a szexualitás kérdésében.
"szerintem a "boldogabb társadalom" csak úgy alakulhat ki, a a fiataloknak azt is megtanítjuk, hogy mi nem helyes."
Igaz, de a magunk által sem logikusan megmagyarázható dogmákat jobb, ha nem adjuk át. Azok úgysem érnek semmit. Ilyen pl. a szüzesség misztifikációja.
"A legtöbbször, ha egy "símogató"-t nem kapnak rajta, nem állítják le, eljut a behatolásig. Akár kedveskedéssel, akár megfélemlítéssel, de akár erősszakkal is. Az Ő céljuk ugyanis nem az, hogy a gyereknek jó legyen, hanem, hogy nekik."
Ezt még akár el is hinném neked, de nem ártana alátámasztani valamivel (pláne, ha 90%-uk rejtve marad). Ugyanis itt most eleve a pedofilok két külön fajtájáról beszélsz.
Igencsak torz a felfogásod!"
Kedves Eszter, most hogy így a számba adtál valamit, amit én soha nem mondtam, majd ítéletet is mondtál rólam, azért még folytassuk?
Jó. Szóval még egyszer: én nem mondtam, hogy nem elítélendő. Én csak annyit mondtam, hogy vannak esetek, amikor nincs trauma. És akkor arra kell törekedni, hogy ezek az esetek ne is váljanak traumatikussá a gyerek számára később sem.
Amúgy érdekes, amit utána hosszan kifejtettél a pedofilokról és cselekményeikről, sok igazság is van benne, de nagyban hiányos. Pont a most tárgyalt eseteket kevésbé fedi le: azt, amikor a szülő (akinek egyébként megvan az állandó partnere, tehát nem szenved szexhiányban) vagy eleve vonzódik szexuálisan a gyerekekhez (ezt a vágyát egy prostituált sem oldaná nyilvánvalóan abból az okból, hogy nem gyerek), vagy pedig a szülői gondoskodás, szeretgetés megy át nála szinte észrevétlenül erotikus játékba.
Ez utóbbiról nem sok szó esik a szakirodalomban, inkább mostanában kezdenek rájönni, hogy ez is gyakori lehet, csak sokszor nem traumatikus, és részben ezért rejtett maradhat.
"...hogy a társadalom folyamatosan változik és előfordulhat, hogy a pedofília bizonyos megnyilvánulási formáit (vagy amit ma annak tekintenek) később kevésbé fogja elítélni a táradalom, mint ma, és mondjuk inkább tekinti majd szeretetmegnyilvánulásnak."
Lehet, hogy neked van igazad, én azonban senkinek nem ajánlanám, hogy kockáztasson. Így 20 év múlva max azt süthetik rá, hogy prűd. A gyereke attól biztosan nem fog sérülni, hogy vele nem "játszottak" a szülei.
"...de szülőként világosan lehet egy alap álláspontot képviselni, ami a szexualitást illeti: nyíltnak lenni, nem büntetni, inkább eligazítani..."
Ezzel teljes mértékben egyetértek. A lányaimat ilyen szellemben neveltük. Mi is fürödtünk együtt, öltöztünk egymás előtt. Kamasz korukra mégis szégyenlősebbek lettek. Pl már nem nyithatunk be csak úgy, ha fürödnek. Ez már az Ő döntésük, és mi ezt maximálisan tiszteletben tartjuk. Én emberként és szocmunkásként is minden "másságot" elfogadok, alapvetően nem ítélek el. Tolerálni viszont csak addig a pontig tudok bármit, amíg az másnak nem okoz fájdalmat (nem csak fizikait). A szex bármilyen formája is csak addig elfogadható számomra, amíg mindkét fél belegyezésével történik. Ez az amit nem tud egy 2-4-7-8 éves gyerek.
A mondatod végét -"példát mutatni" - ebben a tekintetben nem nagyon értem. Fejtsd ki légyszi, mielőtt rosszra gondolnék.
"De az jó, ha a fiatalok egyre nyíltabbak és felvilágosultabbak és jó, ha ez lassan egy összességében boldogabb társadalomhoz vezet."
Ebben is teljesen igazad van, de szerintem a "boldogabb társadalom" csak úgy alakulhat ki, a a fiataloknak azt is megtanítjuk, hogy mi nem helyes.
"Ez még a családon belüli szülő-gyerek közti szexuális kapcsolatoknál is nagyon ritka eset."
Sajnos nem. A legtöbbször, ha egy "símogató"-t nem kapnak rajta, nem állítják le, eljut a behatolásig. Akár kedveskedéssel, akár megfélemlítéssel, de akár erősszakkal is. Az Ő céljuk ugyanis nem az, hogy a gyereknek jó legyen, hanem, hogy nekik. Hidd el több ilyen eset van, mint azt feltételezni mernénk, csak 90%-uk örökre rejtve marad.
"Helytelenítem, hogy a szülők szexuális tevékenységbe vonják a gyerekeiket..." "...De igen, éppen ezért mondom, hogy a szülő maradjon ki a gyerek szexualitásából."
Akkor nem is értem, hogy miért és miről vitatkozunk.
Ezek valóban erkölcsi mérce és kultúra kérdései, hogy mennyire elfogadott vagy tiltott dolgok.
Egy közös bennük: általában felnőtt műveli felnőttel, saját belátási képessége birtokában. Vagy kamasz, aki még nem felnőtt ugyan, de már nem is gyermek.
Lehetünk annyira "liberálisok" valóban, hogy LSD-bélyeget nyalogattatunk a kicsikkel takarékbélyeg helyett. De a gyerek egy percig sem gondolja a LSD-ről, hogy veszélyes, megbízik a felnőttben /főleg hozzá közel állóban, nem idegenben/ és elfogadja azt, bátran megnyalja.
Egy tini már tanult és hallott a drogokról ezt-azt, jót is és rosszat is, ha hajtja is a kíváncsiság, hogy kipróbálja, előtte minimum utána olvas vagy beszélget róla a barátaival, testvéreivel - és, ha addig helyesen nevelték - a szüleivel, és döntési képessége birtokában próbálja vagy nem próbálja ki a drogot. Persze azt a kamaszt, akit nem vesznek emberszámba otthon, és az iskolában is fekete bárány, az könnyen keveredik rossz társaságba és próbálja ki ész nélkül, "felvilágosulatlanul" a drogot, esetleg rá is szokik.
Ám a különbség mégis az, hogy egy kamasznak /bármilyen forrófejű, lázadó is/ valamekkora belátási képessége már van, egy serdületlen gyermeknek azonban nincs.
Paradox módon az utca által felnevelt kamaszok általában nagyobb élettapasztalattal és ítélőképességgel bírnak, mint burokban nevelkedett kortársaik. Ők a csapatszellem erősítése végett, kb. szertartásszerűen fogyasztanak alkoholt, drogot, illetve dohányoznak. De nem arról van szó, hogy ne tudnák, hogy mi az és mik a lehetséges következmények. Csak könnyelműen bíznak abban, hogy ők megússzák.
Igencsak torz a felfogásod!
Miért? Aki egy serdületlen gyermekkel szexuális visszaélést követ el, az tulajdonképpen a saját hatalmával él vissza. A gyerekek általában szeretik és tisztelik a felnőtteket, törekszenek az engedelmességre. Főleg a szüleikkel, a nevelőszüleikkel, a rokonaikkal, a barátaik szüleivel és a tanáraikkal kapcsolatban. Fontos számukra a környezetükben élő felnőttek szeretete, elismerése, a "visszaigazolás".
Az a felnőtt, aki a saját szexuális vágyát egy gyermekkel elégíti ki - az erkölcsi aggályokon túl - általában egy labilis személyiség, aki a szeretetre és a szerelemre való éhségét olyan személlyel próbálja meg csillapíttatni, akitől jó eséllyel nem kap visszautasítást. A gyerekek pedig tartanak a felnőttektől, nem tudnak, nem mernek egy kérést vagy egy utasítást megtagadni. Mert a gyermek dolga az engedelmesség. Egy gyerek a felnőttek útmutatásai alapján tudja csak, hogy mi a "jó" és mi a "rossz". Amit a felnőttek megengednek, kérnek, az jó, amit tiltanak, az rossz. Nincs kialakult ítélőképességük, de bíznak a felnőttekben.
A gyerek nem tudja tehát önmagától megítélni, hogy a felnőtt szexuális közeledése felé jó vagy nem jó. Így önszántából, szabad akaratából sem beleegyezni nem képes, sem visszautasítani a felnőttet.
A pedofil felnőtt ezt használja ki: a gyerek szinte tutira nem ad kosarat. Ő fondorlattal, édességgel, ajándékkal rávehető arra, amire egy felnőtt talán autóval, házzal sem lenne "lekenyerezhető", mert pl. egy nagyon előnytelen külsejű és/vagy idegesítő modorú, magának való alak neki nem kell, semmi pénzért. Meg egy olyan sem, aki rossz házasságban vergődik, lestrapált a gondoktól, s menekülne, rálőcsölné magát valakire.
A gyerekek mindezeket nem látják, nem így érzékelik.
A pedofil miért nem megy akkor hivatásos prostituálthoz? Mert az ugyan eltűri a szexuális tárgyként kezelést, de ő szabja meg annak keretét, a menetidőt, az árat és egyéb feltételeit /pl. csak óvszerrel/ és érzelmi "viszonzást" tőle nem várhat a kuncsaft.
Ellenben egy gyerek már ici-pici szeretetmorzsáért is annyira hálás tud lenni és örömmel jár a felnőtt kedvében!
Az igaz, hogy a gyerekeknek is van szexuális érdeklődése, szexuális töltetű játékaik, természetes kíváncsiságuk. De ez korántsem jelenti azt, hogy olyan tartalmú szexuális vágyaik volnának, mint a kamaszoknak és a felnőtteknek! Egyáltalán nem vágynak intim simogatásra, "kielégítésre" vagy felnőtt "partnerre". Még akkor sem, ha maszturbálni szoktak egyébként. A maszturbáció gyermekkorban természetes ismerkedés a saját testtel, az valóban árt, ha a szülő emiatt bűntudatot ébreszt a gyerekben. Hagyni kell, diszkrét keretek között /pl. fürdés közben, szobába félrevonulva/. De ha a szülő vagy a nevelő ebbe aktívan "besegít", hát az tuti nem normális és legalább annyit árt a gyereknek, mint a bigott vallásos szülő, aki tiltja és bünteti a maszturbációt! Ott valami nagyon nem stimmel...
A pedofil személyiség másik jellemzője a kóros birtoklási vágy. A gyerekek igen könnyen sakkban tarthatók. És mivel nevelésre, eltartásra, gondozásra szorulnak, az életük más felnőttektől függ, ők nem mennek el, mert nincs hová. Egy felnőtt, aki dolgozik, aki el tudja látni magát, aki nem téved el a városban, aki ésszel képes végiggondolni a cselekedeteit, az pl. megszökhet egy olyan párkapcsolatból, ahol a partnere őt a tulajdonaként kezeli, testileg-lelkileg megnyomorítja. Egy gyerek hová mehetne? Ráadásul a gyerekek önmagában azt természetesnek is veszik, hogy ők a szüleik /vagy akiknek a gondjaira vannak bízva/ "tulajdonában" állnak, ők felelnek értük, helyettük.
Ja és vannak még a primitív, alkoholista véglények, akik nem a gyerekekre gerjednek, de ha az van kéznél, akkor az is megfelel nekik!
"Tegyük fel, hogy te azt tanítod a gyereknek, hogy ez jó, és nem trauma, nem bűn, élvezze csak. Ezzel az lenne a célod, hogy egy olyan felnőtt nőjön fel, aki hasonló értékítélettel rendelkezik?"
Nem, én csupán a traumamegelőzésre gondoltam. És hozzátettem, hogy miközben a gyerek felé azt kommunikáljuk, hogy nem történt baj, párhuzamosan meg kell szüntetni a lehetséges trauma forrását. Hogy milyen értékítélettel nő fel a gyerek, az persze elég összetett, de szülőként világosan lehet egy alap álláspontot képviselni, ami a szexualitást illeti: nyíltnak lenni, nem büntetni, inkább eligazítani és példát mutatni.
"Azaz úgy gondolod, nem baj, ha ilyen hozzáállású fiatalok nőnének fel, sőt, mivel nem tartod elítélendőnek, semmi kivetnivalót nem találnál abban, ha egyre több és több ilyen ember nőne fel?"
Úgy gondolom, kívánatos lenne, ha minél több nyílt és szexuális komplexusok nélküli fiatal nőne fel.
"Szerinted jó, ha a mai társadalomban olyan fiatalok nőnek fel, akik a társadalom alapelveivel szöges ellentéteket valló nézeteket vallanak?"
Nem.
De az jó, ha a fiatalok egyre nyíltabbak és felvilágosultabbak és jó, ha ez lassan egy összességében boldogabb társadalomhoz vezet.
"Jó az, ha perverzeket nevelünk?"
Nem. De egyrészt nincs erről szó, másrészt a perverzió témája szintén elég messzire vezet. A legtöbb embernek van valamilyen perverziója, ha nem is manifeszt, de ettől még igen hasznos polgárai lehetenk a társadalomnak. Ráadásul annak a megítélése, hogy mi számít perverziónak, folyamatosan változik. Pl. néhány évtizede az orális szex még masszívan perverznek számított. Ha ma azt mondom a gyereknek, hogy az orális szex vagy a homoszexualitás normális, azzal nem nevelek perverzeket, de kicsit régebben más volt az általános vélemény.
"Szerinted helyes, ha egy szülő LSD-t ad a gyereknek?"
Nem. Bár lehet, hogy ez is túl van lihegve. LSD-t adni a gyereknek kb. olyan helytelen, mint gyorséttermi kajával etetni. Én egyiket sem tenném.
"miért ne dönthetné el a gyerek, hogy akar-e szexelni, vagy sem?"
Helytelenítem, hogy a szülők szexuális tevékenységbe vonják a gyerekeiket. Ámbár a kérdésed tartalmazza azt a lehetőséget, hogy mi van, ha a gyerek kezdeményezi a szexet a szülővel? Akkor dönthet vagy sem?
"Miért ne lehetne a gyereknek egy olyan döntése, hogy apáca akar lenni, mondjuk?"
Lehet.
"És nem teheti meg, mert tegyük fel, a szülők miatt már nem szűz?"
Ez még a családon belüli szülő-gyerek közti szexuális kapcsolatoknál is nagyon ritka eset.
"Vagy csak szűzen szeretne majd férjhez menni, mert neki ez a "perverziója"... "
Ez meg még annál is ritkább. Konkrétan én megpróbálnám erről lebeszélni a lányomat.
"nem rzed úgy, hogy elvesznek ezzel valamit a gyerektől, akinek a későbbi döntéseit befolyásolhatja az, hogy valami olyan fizikai behatás érte már kiskorában, amit nem lehet visszacsinálni?"
De igen, éppen ezért mondom, hogy a szülő maradjon ki a gyerek szexualitásából.
Már most is van a piacon olyan gyereknevelési szakkönyv, amely többé-kevésbé a szülő belátására bízza, hogy a gyerekkel való játékban, a símogatásban meddig mehet el, ha látja, hogy a gyereknek az szexuális élvezetet okoz.
Vagy ha a szexualitással és gyerekekkel kapcsolatos más dolgokat nézek...
Pl. nem is olyan rég még az volt az általános vélekedés, hogy a gyerekeknek nincs szexualitásuk, az csak a serdülőkorban kezdődik. Mára ez teljesen megváltozott. Vagy mondhatnám a gyerekkori maszturbációt is. Egyre kevésbé keresnek a pszichológusok "rejtett okokat" mögötte.
Nem feltétlenül. A közvélemény legnagyobb része a pedofíliát az erőszakkal és a fájdalommal, szenvedéssel azonosítja és többnyire férfiak betegségének vagy bűnelkövetési formájának tekinti. Tehát ha egy gyerek nem él át fájdalmat (ehelyett kellemes érzés neki), nem kényszerítik valamire erőszakkal vagy pláne az anyja az elkövető, akkor azt nem tekinti pedofíliának később sem. Akit én említettem, az sem érzi magát áldozatnak semmilyen szempontból.
"Szerinted ez nem trauma, mert nem emlékszik rá, hogy fájt volna neki?"
Attól még lehetne az, hogy nem emlékszik. Én arról az esetről beszéltem, amikor tényleg nem fájt neki, sőt élvezetet okozott, és valóban nem volt trauma.
(Látod, válaszolok a kérdésekre is!)
Ebben teljesen egyetértünk. Tehát mi és a gyerekek jelenleg egy un. nyugati kultúrában, a XXI. században élünk. Ma ebben a társadalmi közegben (és a jelenlegi kultúrák majdnem mindegyikében) a társadalom elítéli a pedofiliát. Tehát ha tetszik, ha nem, ezzel minden ádozat szembesülni fog egyszer. Minden gyerek el fog jutni odáig, hogy szembesülni fog azzal, hogy apa (anya, nagybácsi, rokon stb...) egy mindenki által elítélt, undorító, beteges, perverz, sőt a törvény szerint bűntetendő dolgot tett vele, amikor még kicsi volt. Szerinted ez nem trauma, mert nem emlékszik rá, hogy fájt volna neki? Ha ez az ókori Rómában vagy Görögországban történt volna vele (velem) tényleg nem lenne trauma, mert akkor ez teljesen hétköznapi és elfogadott volt. De ma és itt szerencsére a társadalom próbál ellene tenni. Ma már a szerető lelövését se dicsőséges tettnek tartják, hanem gyilkosságnak, a gyerekek verése vagy a házastárs megerőszakolása sem helyes.
"Tehát ha egy gyereknél a szocializáció során nem épült be, hogy a símogatás rossz, akkor lehet fizikailag jó és slussz."
De nem a nemiszerv símogatása szexuális töltettel, és főleg nem apucitól és anyucitól. Ha ezt a kedves szülők nem teszik meg, majd megteszi a környezet, a társadalom. Akár tetszik neked, akár nem.
Valahol azt írtad, hogy veled lehet vitatkozni. Az nem vita, hogy a kérdésekre nem válaszolsz, a véleményeket meg csak kigúnyolni tudod.
Inkább arra kell törekedni, hogy ezt elkerüljük.
Simán lehetett neki fizikailag jó. A gyerek abszolút ösztönlényként, erkölcsi ítéletek nélkül születik. A szocializáció csak fokozatosan rakja rá azt, hogy a társadalom megítélése szerint mi a rossz és mi a jó.
Ráadásul az újszülöttek szexuális reflexekkel és orgazmuskészséggel együtt születnek: tudományosan igazolt a kislányoknál a csiklóingerlésre bekövetkező hüvelynedvesedés, kisfiúknál a makk ingerlésére bekövetkező merevedés. Az érzőidegvégződések koncentrálódása a csiklón ill. a makkon az érintést fizikailag kellemessé teszi, azért is nyúlnak oda folyton már a babák is.
Tehát ha egy gyereknél a szocializáció során nem épült be, hogy a símogatás rossz, akkor lehet fizikailag jó és slussz.
Egyrészt én sehol sem utaltam bagatellizálásra, vagy a gyerekkel bárhogyan éreztetni szabadna, hogy nem fogadjuk el a szavát, pusztán azt mondom, hogy semmiképpen ne súlyosbítsuk azt, ami van.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell a gyerekkel kommunikálni, meg kell próbálnunk az ő 4 éves fejecskéjével, ösztöneivel és szocializációs/erkölcsi szintjével gondolkodni.
Azzal abszolút egyetértek, hogy amennyire lehet, meg kell tudni a gyerektől, hogy pontosan mi történt, de csak úgy, hogy a kérdéseinkkel se befolyásoljuk.
Az már régen rossz, ha arra kerül sor, hogy azt mondjuk, hogy apa helytelen helyen símogatta. Pláne, ha azt mondjuk, hogy apa bántotta. Mert ha a gyerek eleve úgy érezte, hogy az bántás (mert fájt neki, vagy kellemetlen volt), akkor ugyan nem hazudtoljuk meg ezzel a gyereket, de viszont ezzel még nagyon nincs elintézve az a konfliktus a kis lelkében, hogy apa miért bántja.
De ha a gyerek nem érezte úgy, hogy apa bántja, csak újdonság volt neki a símogatás és mi azt mondjuk neki, hogy apa bántotta, akkor a negatív hatás megsokszorozódik.
Képzeld csak el:
Kislány: Anya, apa símogatta a puncimat
Anya(döbbent arccal): Hogy merészelt ilyet tenni? Majd én megvédelek, többet nem bánthat téged.
Kislány(gondolat szintjén ill. tudat alatt): "Hogy lehet, hogy apa bánt engem, pedig szeret? Biztos valami rosszat csináltam."
Ha ez a konfliktus befészkeli magát a kislány lelkébe (pláne az "apuci, hozzád megyek feleségül" korszakban), akkor kódolódhat egy felnőttkorában kapcsolatra képtelen nő.
Ehelyett:
Kislány: Anya, apa símogatta a puncimat
Anya(nyugodtan kérdezve): mikor símogatta?, hol símogatta?, szereted ha simogatja? stb. (így megtudhatja a részleteket)
Ha mondjuk kiderül, hogy a kislánynak kellemetlen volt, vagy fájt, akkor is lehet azt mondani, hogy:
Anya: Lehet, hogy apa nem tudta, hogy az neked kellemetlen, majd szólok neki.
(És utána az anya intézkedik, hogy az apa tényleg ne tehesse.)
Mert nem a kislányban kell elültetni, vagy fokozni egy az apjával (és esetleg hosszútávon a férfinemmel és a szexualitással) való konfliktust. Éppen ellenkezőleg: csökkenteni kell azt.
És igen, a szkepticizmus az egészséges hozzáállás és nem a vakhit.
Amiről írsz, azt mind ismerem, én is olvastam hasonlóakat.
De amiről én beszélek, az egészen más. Amiről te írtál, az mind traumás eset, de amiről én beszélek, az éppen az az eset, amikor nincs trauma.
Amikor nincs sem erőszak, sem fájdalom, sem kellemetlenség a gyerek számára, csak élvezet.
"Akkor kisebb a valószínűsége, hogy trauma volt. A viselkedése nem változott?"
A viselkedése valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra fog változni. Lehet, hogy nem is fog. Ha figyeled játék közben (pl. a babákkal hogyan játszik, hogyan fürdeti stb...), ha megkérek, hogy rajzoljon neked és utánna mesélje elhogy mit rajzolt vagy meséljen neked meséket, előbb-utóbb lesznek árulkodó jelek.
"Egy biztos: ha te tragikusan fogod fel a dolgot és ezt érzi rajtad a kislányod, akkor átragadhat rá, és trauma lehet belőle akkor is, ha addig nem érezte annak."
Az is biztos, hogyha most nem veszed komolyan, ha azt mondod neki, hogy semmi baj nem történt (ezzel bagatelizálod ezt a témát), egy életre elveszíted ezzel kapcsolatban a bizalmát. Nem fogja Neked elmesélni a később történteket sem, mert anya úgyis azt mondja, hogy semmi baj nem történt. Nem fog Hozzád (és valószínűleg más felnőtthőz sem) fordulni segítségért. Úgy érezheti, hogyha anya sem hisz nekem, ha Ő is azt mondja, hogy semmi baj nem történt, kiben bízhatnék meg?
A legjobb amit tehetsz, hogy próbálsz megbizonyosodni arról, hogy mi történhetett. Addig is megtaníthatod Neki, Ő még pici, ezért nem helyes dolog, ha férfiak olyan helyen símogatják, az sem ha apa teszi azt, ezért nem kell, hogy megengedje apának se. Ha ezt sikerül vele megértetned, akkor van esély rá, hogy védekezni fog (a maga módján) ami elriaszthatja a tényleg próbálkozó apát, valamint valószínűleg Neked is elmeséli, ha valaki ilyen helytelen dolgot akar tőle. Ha semmi nem történt, akkor apuka is támogatni fog abban, hogy ilyen dolgokra megtanítod a kislányotokat. (Persze, ha igen, akkor készülj fel rá, hogy végtelenül fel lesz háborodva.)
"Ellenben, ha feltétlen bizalom van köztetek a lányoddal, akkor mindent el fog mondani. Azt is, ha jó volt neki és azt is, ha rossz."
Ennek a feltétlen bizalomnak az alapja, hogy elsősorban Neked kell bíznod a kislányban, nem feltétlenül szentírásnak venni minden szavát, de nagyon komolyan venni, hogy érezze, hogy mindig számíthat rád, te mindig hinni fogsz Neki.
Ha történt valami, akkor azt felejtsd el, hogy "ha jó volt neki"! Maximum fizikailag nem fájt. Az, hogy ez rossz volt Neki, azt majd kamaszkora elején fogja csak felfogni. Ezért kellene neki megtanítani már most, ha a gyanú halvány árnyéka is felmerült benned.
Ha a gyanúd kicsit is megerősödik, kérheted a Gyámhiv-tól a felügyelt kapcsolattartást, legalább átmenetileg. Van rá esély, hogy sziklaszilárd bizonyítékok nélkül is elrendelik ilyen esetben.
Nem a reggeltől estig tartó sex a káros, hanem az, ha valaki nem egyezik bele, vagy nem is tud beleegyezni, mert mondjuk a koránál fogva erre képtelen. (Nem azért, mert még nem tud beszélni, hanem még nem tudja mérlegelni a tettek következményét. Mondjuk, mert még kiskorú, gyerek.)
A saját tapasztalatom, a tanulmányaim és a mindennapi munkám során tapasztaltak alapján mertem állítani. (Hidd el hogy én szeretném a legjobban, hogy neked legyen igazad!).
Hogy jobban el tudjam magyarzni Neked, hogy mi történik ilyen esetekben, rákerestem, és egy találomra kiválasztott cikkből idéznék:
..."Gyermekek szexuális bántalmazása
A gyermek kényszerítése vagy késztetése bármilyen törvénytelen szexuális aktivitásra, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, illetve az adott környezetben elfogadott tabuk...."
..."A gyermekek szexuális bántalmazását leginkább jellemzi a bántalmazott hallgatása...."
..."Megrontó módszerek
A felnőtt kihasználja áldozatát a tapasztalat, a kor és az erőfölény segítségével kifejezetten szexuális célra. A szexuális erőszak lehet pornográf filmek, képek mutogatása, de kiterjedhet a tapogatástól, a csókolgatáson át a behatolásig vagy az orális-anális érintkezésig. A gyermek érzései az elkövető iránt ambivalensek lehetnek. A szexuális erőszakot el is utasíthatják (hiszen kellemetlen, fáj stb.), de a megkülönböztetett figyelem, a vágyott ajándékok, a ritka szeretet-megnyilvánulások miatt a szeretett felnőtt (akár a szülő is) nehezen elítélhetővé válik a gyermek számára.
A gyermek életkorától függően, a cél elérése érdekében először manipulálhatják a gyermeket. Ez az "udvarlási" szakasz arra kell az elkövetőnek, hogy kiismerje áldozatát, mit szeret, mitől fél, így az ismeretek birtokában később ráveheti vagy kényszerítheti őt a szexuális kapcsolatra. Az elkövető szinte minden esetben "titkosság" megtartására kényszeríti a gyereket, hol fenyegetéssel, hol zsarolással.
A szexuális célzatú érzelmi erőszak a gyermek érzelmi fejlődését gátló cselekedet: idetartozik a gyermek önbecsülésének becsmérlése, a sorozatos megaláztatás, valamint a szeretet megvonásának különböző formái is. Izolálja a gyermeket, aki így a megfélemlítés eszközével érzelmileg is zsarolhatóvá válik...."
szerző: Hámori Éva
Ami meg a tabut illeti: ez az ember egyik legrosszabb "találmánya". Hogy bizonyos kínosnak tekintett dolgokról ne beszéljünk. Ami az egyik legnagyobb tabu, a szex, arról kellene legtöbbet beszélni. Már gyerekkorban is. És ebbe beletartozik, hogy megmondjuk, ha valami rossz vagy nyomasztó ezzel kapcsolatban és mondjunk nemet. És szóljunk ha a fenekünket taperolják, mert az nem ciki.
A világ nem beteg, csak vannak emberek, akik nem tudják, hogyan éljenek benne.
Olyan esetek is vannak, amikor két gyerek elégíti ki egymást. Ők is felnőnek minden gond nélkül.
Tehát a pedofília csak akkor áll fenn, ha a gyereknek nem jó, de a szülőnek igen. Ha a gyereknek is jó, akkor inkább egy eszköz a fogdosás, cerkamosdatás, vagy éppen az azonos nemű szülő kielégítése a nevelésben .
Tudod, én akkor sem fogom kielégíteni a lányomat, vagy éppen a fiamat, mert egy debil,kretén szemétnek tartom azt, aki ilyet tesz és valahogy nem fér bele az értékrendembe.
Egy biztos: ha te tragikusan fogod fel a dolgot és ezt érzi rajtad a kislányod, akkor átragadhat rá, és trauma lehet belőle akkor is, ha addig nem érezte annak.
Ellenben, ha feltétlen bizalom van köztetek a lányoddal, akkor mindent el fog mondani. Azt is, ha jó volt neki és azt is, ha rossz.
Összegzem a tapasztalatokat:
Nem gond, ha a gyerekkel fajtalankodik a szülő, sőt, kifejezetten jót tesz a szexuális életnek a későbbiekben.
Az a szülő, aki ilyet tesz, legalább kedves a gyerekével (sőőőőőt,ő kedves igazán).
Tanulságos volt.
Nem az alkohol a rossz, hanem az alkoholizmus.
Bár a szex kicsit más jelyzet, mert nagyon sok ember hozzá van szokva, és ezt általában nem tartják bajnak, csak akkor ha már semmi másról sem szól az ember élete.