Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nekem még nincs gyerekem de én 100%-osan az örökbeadás mellett vagyok!
Inkább kerüljön a gyerek szerető szülőkhöz, mint hogy meghalljon!
Szerintem sokan önzésből nem vállalják a gyerek kihordását, mert az nyűg. Meghíznak, elvesztik a korábbi alakjukat, esetleg később nyoma marad, vagy nem tud annyit dolgozni.
Szerintem nagyon jól tetted, hogy örökbeadtad!!!
egyáltalán nem értem, mi bajod velem. nem azokról volt szó, akik vállalták és várták a babát, és vmi miatt másképp alakult. nagyon sajnálom, ami veled történt, én nem éltem át hasonlót, csak az aggódást, hogy ez megtörténhet, mert mindkét terhességemnél esélyes volt. te vártad és szeretted a babát, de nem mindenki van így. van, aki passzióból jár abortuszra, mert védekezési módszernek tekinti, ismerek ilyet is. és van, aki megszüli és eldobja, így,vagy úgy, nem tudom elképzelni, h erre hogy lehet egy anya képes.
viszont ezzel szemben minden tiszteletem az örökbefogadó szülőké, akik sajátként nevelik az örökbefogadott gyereket. (és itt nem azokra gondolok, akik dolgoztatják és kihasználják a gyereket, mert aki azt mondja, h áááááááá, nincs ilyen, az hazudik)
Kedves nat73!
Én 2 hónapja estem teherbe, és természetesen vállaltuk a babát. Aztán a 7.héten elhalt. (missed abortion)-azaz befejezetlen vetélés, amit műtéti úton fejeztek be, azaz kikapartak.
Az alatatásból is bőgve keltem fel, és azóta sem tudtam még feldolgozni. Hiába volt még pici, már nagyon szerettem.
NEM ÚGY HÍVUNK EGY EMBRIÓT, HOGY "PÁR MM-ES KEZDEMÉNY" Nekem pl. ő a babám volt, a gyerekem...........
CSAK SAJNÁLNI TUDLAK, HOGY NŐ(?) LÉTEDRE ÍGY GONDOLKOZOL!!
Szia.
Nyílvánvaló, hogy sokkal jobb megoldás örökbeadni, mint abortálni egy gyereket... És nem az abortuszhoz kell a több lelki erő! Te nagyon erős lehetsz már......
Ne halld meg amit mások mondanak, és azt főleg ne, ha bántanak és okoskodnak. Biztos lehetsz benne, hogy a lehető legjobb helyre került a babád!!
Sziasztok!
Egy barátnőm olyan szervezetnél dolgozik, ahol örökbe is adnak gyereket, de csak akkor, ha az anya nem tudja megtartani. Vagy valami ilyesmi. Őt kéne megkérdezni (priviben megadom az elérhetőségét, ha érdekel). Szóval ő is azt mondja, hogy az örökbeadás még mindig jobb, mintha abortuszra menne a nő, főleg amilyen mellékhatásai vannak a műtétnek. Az örökbeadás itthon nem olyan "divatos", mint mondjuk nyugaton, de lehetséges, és állítólag elég jól csinálják a lelki részét azok, akik ezzel foglalkoznak. Persze attól még elég nehéz lehet...
Kedves hha!
Köszönöm a történeted és a kedvességed, valamint a jó tanácsokat. Szívből örülök neki, hogy megtaláltátok a kicsiket! Jó olvasni olyan családról, ahová már beköszöntött a boldogság és vidámság. Nektek sem volt könnyű és ezt meg tudom érteni! Ilyenkor csak a hasonló emberek tudják átélni a másik örömét vagy fájdalmát. Bízunk abba, hogy valahol már ránk is vár a kislányunk. Csak még mi szülők nem kaptuk meg a jelet, hogy találkozzunk egymással. Gondolom, hogy nagyon nehéz megválni, a szülőanyának a babájától, de ha már semmi más megoldás nincs, akkor inkább adja örökbe, mint megölje. Nagyon rossz hallani arról, hogy valaki megölte az újszülöttjét.
Sok boldogságot kívánok nektek!
Üdv.: Enikő
Természetesen megértem a motívációtokat! Nagyon nehéz helyzet, mikor te már minden porcikáddal babáznál, de mivel ez a közös sorsotok, jövőtök, ugyanolyan mértékben számít a férjed véleménye is.
Azért vetettem fel ezt, mert nálunk sem ment egyik pillanatról a másikra, hogy el tudunk-e fogadni nem újszülöttet, illetve roma származásút.
Nagyon sokat beszélgettünk erről, hónapokig emésztettünk minden szempontot. Aztán a tanfolyamon láttunk sok 2-3 éves picurkát és rájöttünk, hogy még ők is mennyire picikék, akkor úgy döntöttünk, hogy ez számunkra vállalható.
A másik szempont a származás volt. Sokáig úgy gondoltuk, hogy mivel mi nem vagyunk cigány származásúak, ezért nem lennénk képesek vállalni egy cigány származású gyerek felnevelését. Hiszen hogyan tudnánk megvédeni, ha azt sem tudjuk elképzelni, hogy mit élhet át egy gyerek mondjuk a kiközösítés miatt. Vagy mennyire fájna nekünk, ha őt a származása miatt bántanák.
Aztán rájöttünk, hogy azt a roma gyereket akkor is bántani fogják, ha nem mi fogadjuk örökbe, viszont ha mi vállaljuk, akkor az átlagosnál nyitottabb felfogásunk és a családunk pozitív hozzáállása segíthet neki ezen túljutni.
Amikor ezt végiggondoltuk, akkor már nem volt kérdéses, hogy vállalunk-e roma gyereket.
Számunkra nem volt tényező, hogy hasonlítsanak ránk a leendő gyerekeink, hiszen nem vérszerinti, hanem szívszerinti gyerekek, és ez nem titok, sőt, erre nagyon büszke vagyok! Mindennél jobban várt, akart gyerekek ők és ezt éreztetem velük minden nap!
Ez a 2 dolog, hogy nemcsak újszülött és hogy származás mindegy, gondoltuk, hogy lerövidíti majd a várakozási időt. Azt azonban mi sem sejtettük, hogy ennyire drámaian. 5 hónappal az alkalmassági határozat után már kaptunk felajánlást (sajnos őt nem tudtuk vállalni, mert olyan testi és szellemi károsodás érte már magzatkorában, amely miatt nagyon intenzív terápiára volt szüksége, ezt mi nem tudtuk volna bírni anyagilag, pl. hetente 2x Dévény Anna, stb). Ezen kívül mi 2007. novembertől várakoztunk a Bölcső Alapítványnál és szintén márciusban már ott is kaptunk volna egy újszülött babát, de őt azért utasítottuk vissza, mert akkor már megismertük a lányainkat.
Ne haragudj, hogy hosszú voltam és ne vedd valamiféle papolásnak, csak ha esetleg úgy döntenél, hogy leülsz beszélni a férjeddel, akkor néhány érvben talán a segítségedre lehettem ezzel a hozzászólással.
A konkrét kérésedre vonatkozóan arra gondoltatok már, hogy kerestek egy ismerős orvost vagy mondjuk szülészeten dolgozó nővért, esetleg védőnőt? Több olyan párról hallottam már, akik így kaptak babát.
Sok sikert kívánok Nektek!
Hidd el, tudom, hogy most nagyon rossz, de amint már a kezedben fogod tartani a babátokat, ebből semmire sem fogsz emlékezni!
Kedves hha!
Gyönyörűek a kislányok és gratulálok ahhoz, hogy boldog Anyuci lettél. Oly szép kislányok, hogy én is elfogadnám őket. Nálunk inkább a párom ragaszkodik az újszülött fehér kisbabához. Én már annyira babáznék, hogy 2 éves kislányt is fölnevelnék. Mind a ketten szőke kékszeműek vagyunk és szeretnénk ha valamelyest hasonlítana ránk. Nekem ennyi idő után még félroma baba is jó lenne, de tudod egy házasságban alkalmazkodni kell egymáshoz. Nálunk a párom nagyon nehezen hozta meg azt a döntést, hogy más babáját is felneveljük. 17 évig bíztunk abban, hogy saját babánk is lehet. De valahogy nem úgy hozta a sors. Nagyon szeretnénk már kisbabát de az Egyesületnél még igen csak a sor végén állunk és épp ezért folyamodtunk arra, hogy így is megpróbáljuk azt, hogy végre boldog szülők lehessünk. Tudjuk, hogy azért, hogy mi boldogok legyünk az másnak nagyon nagy fájdalommal jár. De ha így tudunk segíteni és nekünk is tudnak az a legcsodálatosabb dolog az életben.
Most várakozunk az Egyesületnél is és várjuk azt az Anyukát (lányt), aki ránk bízná a kisbabáját egy életen át.
Nagyon sok boldogságot kívánok a tündéri lányokhoz! Vigyázzatok rájuk és magatokra nagyon.
Üdv.: Enikő
Kedves Míra-baba!
Egy éve jelentkeztünk, és még nagyon sokan vannak előttünk az Egyesületnél. Bízunk abban, hogy azért 2 évnél előbb lehetünk majd boldog szülők. Igen, újszülöttet szeretnék, ha már 18 éve küzdünk azért, hogy szülők lehessünk. Ott szeretnénk lenni a babánk növekedésének minden pillanatában.
Üdv.: Enikő
Gyönyörűek a lánykáid!!!!
Egyébként ez nagyon nehéz kérdés!Kb: annyira- mit tegyek, ha tudom, hogy beteg a baba,-megszüljem vagy elvetessem?!!!!
Én pl: kb tíz éve simán rávágtam volna, hogy beteg gyermeket nem tartanék meg...Viszont amint várandós lettem éreztem, hogy ez egy olyan különleges kötődés, amit képtelen lennék megszakítani....
Egyébként én korábban gondolkoztam a petesejt adományozáson (Én adnék) Szerettem volna másokon segíteni...
Enikő!
Mikor jelentkeztetek? Nagyon érdekes, hogy a barátnőmék mindhárom picire 3-3 évet vártak, szinte napra pontosan...Biztos nagyon hosszú idő ezt kivárni, de legalább szinte biztos a végeredmény ....Ha jól tudom egyszerre több szervezethez is belehet jelentkezni!
Újszülöttet szeretnétek? (Teljesen megértem)
Hha !Gratulálok a kicsikhez!
Enikő!
Feltétlenül csak újszülött és kislány jó? (és gondolom, hogy a "magyar" származáshoz is ragaszkodtok, ha azt írod, hogy sokat kell még várni)
Azért kérdezem, mert mi nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy újszülött legyen a leendő gyerekünk, illetve a neme sem volt fontos és az sem, hogy milyen származású.
Az alkalmassági határozatunk 2007. júliusában emelkedett jogerőre és 2008. márciusában már kaptuk a telefont és nem sokkal utána már szülei lehettünk egy 2 éves félroma ikerpárnak!
Lassan 1 éve, hogy velünk vannak és nekem már eszembe sem jut, hány éven keresztül sírtam, milyen sokáig vágytam hiába egy gyerekre!
Most annyira jó, hogy az anyukája lehetek ennek két gyönyörüségnek!
Szia Míra-baba!
Köszönöm a jó kívánságaidat igen, természetesen jelentkeztünk, de nagyon sokan vannak előttünk. Szeretnénk megpróbálni így is, hogy megtaláljuk a kislányunkat.
Szép napot!
Szia Enikő!
Ugye jelentkeztetek már valamelyik szervezethez (Gólyahír, Bölcső alapítvány, Alpha szövetség)????
Van egy barátnőm, akik már három gyermeket fogadtak ily módon örökbe... Gyermekenként max 3 évet várta rájuk...A második a kisfiam tejtestvére volt ...
Mindhárom babát újszülötten kapták.A második kettőnek az édesanyjával is találkoztak még szülés előtt!
Ami nagyon érdekes, hogy a gyerekek még hasonlítanak is egymásra...
Sok sikert a babához!
Sziasztok!
Segítséget szeretnénk kérni tőletek. 40 éves házaspár vagyunk, és már 18 éve küzdünk azért, hogy kisbabánk szülessen. Sajnos azok közé tartozunk, akiknek a sors nem adta meg a lehetőséget, hogy szülőkké váljunk, ezért szeretnénk nyílt örökbefogadással örökbefogadni egy újszülött kislányt. Arra kérnénk benneteket, ha olyan helyzetbe kerültök, hogy már elvetetni nem tudjátok a babát de még vállalni sem tudnátok az anyaságot, akkor írjatok vagy hívjatok minket. Így gondoskodhatnátok szerető családról, megismerhetnétek minket, mint örökbefogadó szülőket, és megnyugvással bízhatnátok ránk gyermeketek nevelését.
Tudjuk, hogy ezt a döntést nem könnyű meghozni, de így egy ártatlan élet menekülhetne meg a halától. Mi pedig örömmel vennénk ha ránk bíznátok egy gyermek nevelését és végre mi is boldog szülőkké válhatnánk.
Köszönöm, hogy elolvastad kérésünket és gondolkozol azon, hogy miképpen gondoskodhatsz gyermekedről ha neked nehézségbe ütközne a felnevelése.
E-mail: eniko6868@freemail.hu">eniko6868@freemail.hu
Tel: 06-20-545-3986
Nem tudom, miért vagy ennyire ellenséges az örökbefogadással kapcsolatban. Igenis lesz egy húdeboldog pár, meg egy gyerek, aki nem a szadista anyjával nő fel, és nem is teszi tönkre az intézet, ahol megkapja a szükséges létfentartáshoz szükséges dolgokat, csak épp a szeretetet nem. Az örökbefogadás néha az egyetlen megoldás egy gyerek életének a megmentésére.
igazad van. ezen még így nem gondolkoztam, h az abortusszal az ember magát mentené a felelősség alól. lehet. de így nem vállalsz vmit, amit nem tudsz teljesíteni, nem? sztem ha megszüli és örökbe adja, az meg olyan, h életet ed neki, de CSAK AZT. és továbbpasszolja a felelősséget. (jó, persze, lesz egy hú de happy házaspár, aki örökbefogadja. vagy nevelnek belőle jó cselédet, ilyet is hallottunk, ugye?) sztem elég baj, ha az ember ilyen helyzetbe kerül, h választania kelljen, és a többség nem jókedvéből választja az abortuszt. de van olyan helyzet, amikor az a megoldás.
na azért itt álljunk meg egy szóra. mi az,h ez bármelyikünkkel előfordulhat bármikor? ez baromi erős túlzás! ,,csak úgy" nem szokott az ember gyereket szülni. velem SOHA, semmilyen körülények között nem fordulhatna elő, h örökbe adjam a gyerekemet. ha vmi baromi ritka véletlen folytán teherbe esnék, és nem tudnám felnevelni, elvetetném. ami nem gyilkosság, mert nem gyerekről van még szó, csak pár mm-es kezdeményről, nem vehetjük a két dolgot egy kalap alá. de ha már úgy döntök, h megszülöm, akkor vállalom érte a felelősséget és felnevelem. én. nem az állam, nem nevelőszülők, nagyszülők, vagy a szomszéd. attól, h vki teherbe esik, nem vezet egyenes út ahhoz, h kukába dobja, v megöli a kicsit.
és minden gyereknek jó dolga van azoknál a csodálatos nevelőszülőknél, akik ,,olyan régóta annnnyira vágytak már gyerekre"? ez lutri. az is, h lesz-e, aki azonnal örökbe fogadja, v éveket kell intézetben töltenie. de jó, legalább kapott egy lehetőséget az életre. marha jó, biztos mindegyik örül is neki.
láttátok már a mai topikját?
de nem is ez a lényeg. benéztem az elsőbe, ezt figyeljétek, ezt írta arra, hogy jött rá a munkaadója, h itt topikol:
,,Úgy jött rá, hogy nyomozott utánam. Van a gépén olyan, hogy megnézi, milyen oldalakon jártam aznap. És ott volt a nlc. Persze ő úgy gondolta, hogy én csak a freemail-t nézhetem meg, mást nem. Én meg nem elégedtem meg ennyivel. BŰN? Szerintem nem."
ezt a vérlázító, pökhendi stílust! megsajnálják, munkát kap, szívességből internetezhet, cserébe az egész napot a gép előtt tölti, és még neki áll felljebb.
Kevés, nagyon kevés az, hogy azt "hiszed", hogy beleélted magad abba a bizonyos helyzetbe.
Kívülállóként könnyű okosnak lenni.
Örülök, hogy jöttél. Mert ez így nélüled egy meddő dolog. Tényleg napok óta ezen a történetetn agyalok.
Amiket karo-line leírt, az úgy igaz?
Előre bocsátom, egyetlen hozzászólást nem olvastam el az indítón kívül.
Van egy ismerősöm, aki teherbe esett. A párja azonnal elhagyta. A szüleivel él, egyetemista. Növekedett a pocak, a fiú hol visszatáncolt, hol nem. A vége a "nem" lett. A lány szülés előtt 3 héttel döntött: imádott magzatának talán jobb lesz mással.
KEresett és talált örökbefogadó szülöket, egy nagyon kedves házaspárt, akik hosszú évek óta vágytak erre a csodára.
A kisfiú megszületett, gyönyörű, az édesanyának vérzik a szíve, a szülők boldogok.
A gyereknek ÍGY A LEGJOBB. Szertő családra talált, akiknek ő lesz a mindene.
Az anyukának nagyon nehéz, de szerintem semmihez nem hasonlítható egy esetleges kényszer-abortusz miatt érzett örök lelkiismeretfurdalás és fájdalom, vagy a fájdalom és a tudat, hogy a kicsinek így jó...
(nem rólam szól, én szerencsés vagyok, mert lesz saját babám 2 hónap múlva és várjuk nagyon.
Nem vagyok egy érzelgős típus - ahogy a szövegezésem sugallja - , de ezt a témát végtelenül komlyoan veszem!)
És ebben újra egyetértünk. Ha gyereket nézzük jobb neki így. Valószínűleg.
És az örökbeadó szempontjából?
Sajnos a kérdéseinkre sosem fogjuk megtudni a választ, hogy mit miért tett. De nem hiszem, vagyis nem tudom, hogy azért tette e, mert nem is akarta eleve megtartani, azt nagyon elítélendőnek tartanám.
De a másik kérdés, kinek az érdekeit kell nézni. Elsősorban a gyerekét. Szerintem az jobb, ha örökbeadják, és lesznek új szerető szülei, mintha ott hagyják az intézetben, nem mondanak le róla, és így elhagyják. persze sokk, amikor megtudja, hogy nem a vér szerinti anyja, de szerintem anya az, aki felnevel, törődik, ott virraszt, amikor beteg vagy stb stb. A vér csak egy dolog.