Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Help: főzés+anyós.
Létrehozva: 2008. január 27. 15:19
Sziasztok!
Segítsetek légyszi, hogy tudnám normálisan lerendezni a következő helyzetet. Lehet,hogy én vagyok nagyon érzékeny (kismama vagyok, tom, hisztisek vagyunk), szóval lehet,h nem látom jól, vagy túlreagálom a problémát.
Kezdődik ott,hogy anyósom eredeti szakmája szerint szakácsnő. Tényleg jó dolgokat tud készíteni, bár főleg az egyszerűbb, jó zsíros kajákat kultiválja, gurul is a családja rendesen. Az én párom, családom, barátaim szeretik a főztömet, de én mindig sok zöldséggel, egészségesen próbálok főzni.
Történt egyszer, hogy náluk voltunk, a szülei nem voltak otthon, de hazaszóltak, hogy főzzünk nyugodtan valamit, a férjem meg én meg cináltunk francia hagymalevest, valami egyszerű de laktatós másodikat (már nem emlékszem mi volt az) és madártejet. Mikor hazaértek, nem értettük miért vág pofákat a mama, később kiderült, hogy ő arra gondolt, hogy vett ki a fagyasztóból fél évvel korábban lefagyasztott húslevest, de nem szólt róla senkinek, és megharagudott érte,hogy nem találtuk ki, hogy azt kellene megmelegítenünk. No, mindegy. Előszőr közölte,hogy ők nem kérnek a levesemből. Közben jött a húga, ő megkóstolta, neki nagyon ízlett, megbátorodott hát a mama, végül megebédelt az egész család. Szépen megzabiztak mindent, volt, amiből többször szedtek, a 3 liter madártej pl. elfogyott az utolsó cseppig. (Megjegyzem, akkor már 7 hónapos terhes voltam, és nagyon elfáradtam a főzés végére). Aztán a férjem elment valamit intézni, én még maradtam segíteni elpakolni stb. Ekkor valamelyikük meglátta a kis receptes füzetkémet, és előszőr elkezdtek röhögcsélni, hogy hát a mamának 7 szakácskönyve is van, mi ez a vacak füzet?! Nem esett jól, de próbáltam higgadtan állni a dologhoz, és mondtam, hát igen, a mama szakácsnő, én meg nem. Erre elkezdtek még jobban röhögni és azt hajtogatták, hogy "Azt észrevettük, hogy nem vagy szakácsnő!"
Nagyon rosszul esett. Tudom, hogy nem rontottam el amit főztem, mert ez már bevált menüsor volt, voltak olyan barátaink, akik anno direkt kérték, hogy ezt a levest főzzem, vagy a tesóm, h csináljak neki madártejet, ha jön, szóval nem volt ehetetlen a kaja.
Elmondtam a férjemnek, oké lerendezte.
Na ez a háttér.
Azóta anyósom egyre többször küldözget át enni nekünk kajákat (a szomszédban laknak), nem különlegeseket, szóval nem kóstolónak szánva, hanem mondjuk krumplistésztát, tejberizst, rántott húst stb. Ez azért rossz, mert szeretnék én főzni a férjemnek, aki szereti a főztömet, de olyan lehangoló, mikor 2-3 órát vacakolok a konyhában, és mire kész vagyok, vagy még előbb, áthoznak nekünk enni. Annyira rosszul tud esni. Ráadásul én cukorbeteg vagyok, és a párom is szeretne lefogyni, de így hogyan diétázzunk?
Én benne vagyok/lennék abban is, ha az lenne a szokás, h átmegyünk vasárnaponként ebédelni, de ez így sok nekem és nem tudom, hogy kellene lerendeznem. Nem akarom, hogy a párom ne egye az anyukája főztjét, ez fontos és megértem, és persze,hogy egye, de egy héten 4x?!
Próbálkoztam azzal is, hogy jó, főzzön ő, én meg majd sütök sütit, abban nagyon jó vagyok (és igen, azok nem diétás sütik), anyósom meg úgyse tud semmi sütit sütni. Ez sem volt jó megoldás, mert akkor meg elkezdtek nem küldeni kaját , szóval kiszámíthatatlan. Vagy dupla adag kajánk van, vagy semmi.
Gondoltam arra is, hogy hátha kímélni akarna a főzés terhe alól
de a múltkor elkezdett noszogatni, hogy menjek át segíteni disznót vágni az ő húgának (höhö, 7 hónaposan, marha nagy segítség lennék) szóval nem hiszem,hogy kíméletről lenne szó.
No, tapasztaltak, anyósok és menyek, mit tegyek, hogy a férjem is jól érezze magát, anyósom is kissé visszafogottabb legyen és én is megnyugodjak?
Vagy nagyon túlreagálom?
Azt is elfogadom, ha azt mondjátok, hogy fogjam vissza a hisztihormonjaimat!
Segítsetek légyszi, hogy tudnám normálisan lerendezni a következő helyzetet. Lehet,hogy én vagyok nagyon érzékeny (kismama vagyok, tom, hisztisek vagyunk), szóval lehet,h nem látom jól, vagy túlreagálom a problémát.
Kezdődik ott,hogy anyósom eredeti szakmája szerint szakácsnő. Tényleg jó dolgokat tud készíteni, bár főleg az egyszerűbb, jó zsíros kajákat kultiválja, gurul is a családja rendesen. Az én párom, családom, barátaim szeretik a főztömet, de én mindig sok zöldséggel, egészségesen próbálok főzni.
Történt egyszer, hogy náluk voltunk, a szülei nem voltak otthon, de hazaszóltak, hogy főzzünk nyugodtan valamit, a férjem meg én meg cináltunk francia hagymalevest, valami egyszerű de laktatós másodikat (már nem emlékszem mi volt az) és madártejet. Mikor hazaértek, nem értettük miért vág pofákat a mama, később kiderült, hogy ő arra gondolt, hogy vett ki a fagyasztóból fél évvel korábban lefagyasztott húslevest, de nem szólt róla senkinek, és megharagudott érte,hogy nem találtuk ki, hogy azt kellene megmelegítenünk. No, mindegy. Előszőr közölte,hogy ők nem kérnek a levesemből. Közben jött a húga, ő megkóstolta, neki nagyon ízlett, megbátorodott hát a mama, végül megebédelt az egész család. Szépen megzabiztak mindent, volt, amiből többször szedtek, a 3 liter madártej pl. elfogyott az utolsó cseppig. (Megjegyzem, akkor már 7 hónapos terhes voltam, és nagyon elfáradtam a főzés végére). Aztán a férjem elment valamit intézni, én még maradtam segíteni elpakolni stb. Ekkor valamelyikük meglátta a kis receptes füzetkémet, és előszőr elkezdtek röhögcsélni, hogy hát a mamának 7 szakácskönyve is van, mi ez a vacak füzet?! Nem esett jól, de próbáltam higgadtan állni a dologhoz, és mondtam, hát igen, a mama szakácsnő, én meg nem. Erre elkezdtek még jobban röhögni és azt hajtogatták, hogy "Azt észrevettük, hogy nem vagy szakácsnő!"
Nagyon rosszul esett. Tudom, hogy nem rontottam el amit főztem, mert ez már bevált menüsor volt, voltak olyan barátaink, akik anno direkt kérték, hogy ezt a levest főzzem, vagy a tesóm, h csináljak neki madártejet, ha jön, szóval nem volt ehetetlen a kaja.
Elmondtam a férjemnek, oké lerendezte.
Na ez a háttér.
Azóta anyósom egyre többször küldözget át enni nekünk kajákat (a szomszédban laknak), nem különlegeseket, szóval nem kóstolónak szánva, hanem mondjuk krumplistésztát, tejberizst, rántott húst stb. Ez azért rossz, mert szeretnék én főzni a férjemnek, aki szereti a főztömet, de olyan lehangoló, mikor 2-3 órát vacakolok a konyhában, és mire kész vagyok, vagy még előbb, áthoznak nekünk enni. Annyira rosszul tud esni. Ráadásul én cukorbeteg vagyok, és a párom is szeretne lefogyni, de így hogyan diétázzunk?
Én benne vagyok/lennék abban is, ha az lenne a szokás, h átmegyünk vasárnaponként ebédelni, de ez így sok nekem és nem tudom, hogy kellene lerendeznem. Nem akarom, hogy a párom ne egye az anyukája főztjét, ez fontos és megértem, és persze,hogy egye, de egy héten 4x?!
Próbálkoztam azzal is, hogy jó, főzzön ő, én meg majd sütök sütit, abban nagyon jó vagyok (és igen, azok nem diétás sütik), anyósom meg úgyse tud semmi sütit sütni. Ez sem volt jó megoldás, mert akkor meg elkezdtek nem küldeni kaját , szóval kiszámíthatatlan. Vagy dupla adag kajánk van, vagy semmi.
Gondoltam arra is, hogy hátha kímélni akarna a főzés terhe alól
de a múltkor elkezdett noszogatni, hogy menjek át segíteni disznót vágni az ő húgának (höhö, 7 hónaposan, marha nagy segítség lennék) szóval nem hiszem,hogy kíméletről lenne szó.No, tapasztaltak, anyósok és menyek, mit tegyek, hogy a férjem is jól érezze magát, anyósom is kissé visszafogottabb legyen és én is megnyugodjak?
Vagy nagyon túlreagálom?
Azt is elfogadom, ha azt mondjátok, hogy fogjam vissza a hisztihormonjaimat! 
Hát ez a topik nem igazán pörög. Majd megoldod szerintem.
Szia.
1. olvasd el ami írtam.
A Te harmadik pontod, nagyon célravezető, de lásd be ostoba tanács, férje Édesanyját küldje a fenébe? Te elviselnéd ha a férjed anyádat elküldeni a halál...f....ra... azaz fenébe? Nem hinném.
Tudod, a fogadatlan prókátor könnyű válaszokat ad, aki éli ezt a helyzetet, az már visszafogottabban fogalmaz.
Végső konkluzió: ha nem élted át, ne adj tanácsokat.
1. beszelj a ferjeddel
2.diabetes vagy, mondjatok meg anyukanak heti 1x zsiros ebed OK, de le szeretnetek fogyni, es TE dietasan akarsz fozni
3. ha nem erti meg, kuld a fenebe
Szia:-)
rengeteg témát hoztál fel:-) Ez nem is baj.Kedves Mama (utálom az anyós szót, bár még nem vagyok az) azt képzeli, az Ő főztje a csúcs. Nyilván jól is csinálja, DE tudomásul kéne vennie, most már Te vagy a "HÁZ" asszonya, azaz olyanokat készítessz, amit szerettek, ami szerinted egészségesebb, nem hizlaló...stb. Semmi közük a Te kis füzetecskédhez, mire föl nevetik ki.
DEE megütötte pár sor a szememet. Cukorbeteg vagy, 7 hónapos állapotos, de írod, rendszeresen sütsz nem diétás sütit.:-( Vajon miért? Kinek? Férjednek? Akinek fogynia kéne? MagadnaK? Cukorbeteg, állapotos, vagy férjed Anyujának? bizonyítandó? Te ügyes vagy? Nos egyik változat sem jó.
Nektek kell dönteni, férjednek arról, beszél Anyujával, hagyja abba a traktát, Neked arról nem sütsz sütit, hanem vigyázol magadra, hisz nemsokára 3-an lesztek. Gondolom Kisembert 2-3 év múlva nem hanburgerrel, sütikkel akarod tömni, hanem egészséges kajákkal.
Szia:-)
bár nem vagyok anyós de azért érint a téma.. és had mondjam a kérdés másik oldalát is....
Párommal mindketten jól főzünk, a menűsoraink jellemzően a változatos, az egészséges táplálkozás irányába mutatnak persze a túlzások elkerülésével... és van is miből főzni...hálistennek... Szívesen látnánk vendégűl az unokákat a gyerekeket de ők inkább a "mekit" preferálják meg az édes műlöttyöket... már ha van rá pénzük.... úgyhogy nem erőltetjük a dolgot.... ünnepeken elmegyünk otthonról így nem kell abból sem problémát csinálni, hogy illenék meglátogatni az öregeket... mi meg oda megyünk ahova hívnak és ahol szívesen fogadnak...nem erőltetjük rá magunkat senkire... nem volt könnyű....(nekem 2 évem, a páromnak 4 ment rá míg egyensúlyba helyeztük a lelkünket) de ma már nem okoz gondot, hogy a kapcsolatunk főleg a telefonra korlátozódik és arra is ritkán ...vagy van amikor csak az üzenetrögzítővel beszélgetünk... úgy gondolom már nem az én dolgom alkalmazkodni .... nekem már nincs szükségem semmire, senkire.... Mi már megoldjuk a saját problémáinkat segítség nélkül és segíteni is csak annak tudunk és csak annak akarunk....aki azt szívesen fogadja..
Szerintem azért főz sok idősebb asszony zsirosan, és cukrosan, mert ők annak idején ezt tanulták az édesanyjuktól. Hisz anno 40 évvel ezelőtt még nem tulajdonitottak jelentőséget az egészséges( nem csak tápláló) ételeknek. És a mostani tartósitószerekkel felturbózott kaják mellet sajnos már nem ehetünk mindent össze- vissza. Az én anyósom pl. ha ezt szóba hozom, csak legyint. Annyira haragszom érte, mikor a legolcsóbb Bolero- löttyöt itatja a gyerekkel, hiába szólok rá.Pedig az tiszta adalékanyag. Ráadásul a gyerekeim ételallergiásak. Hát ezt pedig végképp elengedi a füle mellett. Mert hogy az ő gyereke bezzeg mindent megehetett kiskorában. Amúgy nagyon jól ki
jöttünk amikor a gyerekeim picik voltak,de az utóbbi 1-2 évben egyre okosabb akar lenni,és ezt én valahogy nem szeretem. Hiába, ő is öregszik, rigolyásodik...
Tippjeim: anyós párolva,anyós sütve, anyós bacomba csomagolva,anyós bográcsban, rántott anyós,kemencében sült anyós,főtt anyós,vasalt anyós.
Az anyós akkor jó, ha porhanyós.
Hát max. nem megyek ki kaputnyitni.
Őt másképp nem lehet
Múlt időben írod. Ezek szerint azóta ez a probléma megoldódott?
Az én anyósom is rátelepedett a fiára. Most már jobb a helyzet mert elköltöztünk távolabb és én évi egy alkalomra csökkentettem a találkozásainkat. A férjem hetente találkozik vele de ez engem nem is zavar. A férjem sem erőlteti már a találkákat. Szerintem rájött, hogy neki is így lesz a legkényelmesebb. Nincs veszekedés és az ő fülét sem "rágja" senki.
Mondjuk gyerekünk nincs de szeretnénk. Kicsit félek is, hogy akkor majd anyósom újra ránk fog mászni.
Hát erre írtam , hogy hogy minél távolabb kell költözni amennyiben lehetséges. Közös lakásban laktatok?
Anyósocskára!
Nálunk ez úgy volt, hogy anyós egyszerűen vérig sértődőtt ha főztem. A fia nem eszi meg amit főz. Hát ez az ördögi kőr.
Szia!
Csak részben tudtam visszaolvasni a hsz-eket, de leírom az én véleményemet.Mi 2 évig éltünk az anyukám szomszédságában, aki hasonlóképpen állt a dolgokhoz mint anyósod.Amikor főzött egy csomó kaját, akkor hozott nekünk is.Persze ez nem volt annyira rendszeres hogy számíthattunk volna rá.Akkoriban mi is épp fogyózni akartunk, ezért másképp főztem, sok zöldséget, stb., míg anyukám jó magyarosan, hagyományosan zsírosakat.
Nekem annyival könnyebb volt a dolgom, hogy ugye az én anyukám, én könnyen meg tudtam beszélni vele, de még így is volt kis sértődés belőle, kellett egy kis idő hogy hozzászokjon a gondolathoz.Nekem az a véleményem, hogy először a párodnak kéne odamennie az anyjához és elmondani a problémát, vagy hogy mit szeretnétek.Mégsem esne neki annyira rosszul és nem venné támadásnak.
Attól persze még segíthet sokat amikor már a baba megszületett, csak épp nem a főzésben.Annyi más dolog van.Az én anyósom például annak idején mikor jött segíteni, mindig vasalt.
Nagyon jól jött az is.
Fa_Szállító hsz-éhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nem biztos hogy a sógornőd is ennyire hálás amiért neki "csak" takarítani kell a saját lakrészüket.Amennyire kiolvasom a soraidból anyukád eléggé rátelepszik az életükre, nem kevés rosszidulattal megfűszerezve.Biztos hogy ez neki olyan jó???
Szóval neked nincs
anyósod!
Hát ha lenne abból az anyakirálynő fajtából akkor tudnád, hogy van akivel nem lehet beszélni főleg nem a "betolakodó" nőnek. Szerintem igen is a férjnek kell tapintatosan beszélni az anyjával.
Ha szereti a fiát azon lesz, hogy boldog legyen a fia.
Amennyiben tegyük fel még is beszél a "menyecske" az anyósával és nem történik semmi vagy rosszabb lesz a helyzet na akkor mi van?
Tűrje el, hogy úgy beszél vele esetleg mint a sógornőddel?
Szia,
vegigolvasta a topicot. Elso eszrevetlem, ha Neked van problemad az anyosoddal Neked kell megbeszelni vele, es nem a ferjed odakuldeni. Pl: elmondod, hogy Te is fozol minden nap, es ugye ha O is kuld maris dupla adag van otthon, egyreszt nem birtok ennyi etelt megenni, masreszt ugy neveltek, hogy etelt nem szabad kidobni. Ezert szeretned arra kerni, hogy elore beszeljetek meg, hogy mikor kuld at Nektek etelet, amiert TE ROPPANT HALAS VAGY!
Masik eszrevetel, ne azert legy joban anyossal mert jon a baba, es akkor jol jon a segitsege is, szamamra ez erosen visszatetszo! Legy vele azert joban mert felnevelte Neked a ferjed aki valoszinusitem egy kedves ferfi.
A harmadik eszrevetelem, tenyleg nem jo az "anyakiralynovel" haragot tartani, mert O aztan meg tudja keseriteni az eleted, ha viszont ugyes vagy es a kezedbol eszik akkor szinte minden teren nyert ugyed van!
Akkor most az anyamrol akinek ugy van egy menye. A sogornom egy roppant kedves csaj, segit mindenben, persze fozni korantsem tudhat ugy mint az anyam! Ezt anyam hangsulyozza is amikor csak teheti. 10 eve a tesom felesege, de naha ugy beszel a sogornomrol, hogy csak tatom a szamat es nem tudom mit mondjak!
Az is igaz, hogy rolam is tesz megjegyzeseket a sogornomnek......de ugye nekem az anyam es lepereg rolam. Illetve nem vagyok fuggesben Tole. Azert az a resze is igaz, hogy az anyam megy a gyerekert a suliba, amire a csalad hazaer, meleg ettel van, tiszta ruha, a sogornomnek "csak" takaritani kell a sajat lakreszukon. Ennek az elonyeit csak az erzi aki egyedul probal megkuzdeni kisgyerek nevelesevel +a tobbi mindenfele hazimunkaval is.......
Sziasztok!
Minden,amit rosszindulatból mond a kedves anyósom, utánna vicceltem a felkiáltás! Én ezt kicsit nehezen türöm....... Nekünk nem segített egyszer sem a főzésben(sem) csak kritizált, meg sajnálta kicsi fiát amiért néha megfőz.....
anyós utál főzni és nem is tud jól, a repertoárja 5-6 féle étel ismétléséből áll! engem csak akkor enged a tűzhelyhez ha fáradt, vagy nincs kedve főzni! ha olyat főzök, amihez sok időt kell a konyhában tölteni, olyankor após is beszól, hogy hát ez mégiscsak az ő háztartásuk, holott az alapanyagokat én veszem meg, illetve a rezsibe is beszállunk!
szerencsére nem főz zsírosan, így én az elkészített ételt elfogadom, amikor pedig én főzök, nem hencegek a tudásommal, hanem csak eléjük teszem! sokszor nem előttem fogyasszák el, hanem pl amikor már nem vagyok a konyhában!
nálam nem cukorbetegség van, hanem laktóz intolerancia, így én sem ehetek ész nélkül mindent. tud erről anyós, de nem szokta figyelembe venni, ha párom szól neki, akkor utólag ó jajj tényleg-et mond és ennyi, na olyankor nem eszek a főztjéből, nem kockáztatom az egészségemet.
szerintem most olyan életszakaszban vagy, amikor nem érdemes összeveszni! kérd párod segítséget, ne te olvass be anyósnak! fagyaszd le amit le lehet! pontosan magyarázd el, miket ehetsz és mit nem és mondd el többször, mert nem fogja megjegyezni!
jó egészséget és szép szülést kívánok!
Hú ! Ez a téma felborzolja az idegeimet!
Az én anyósom ...
Na inkább hagyjuk!
Szóval szerintem van intelligens ember akivel ki lehet jönni és van az unintelligens aki bizony nem azért lesz egy gonosz
mert megöregedett hisz ő fiatalabb korában is ezt a típust képviselte. Szóval valószínű alapjáraton is egy szájhúzogatós, a másikat lekicsinylő ember. Amennyiben te tényleg nem adtál rá különösebb okot hogy kinevessenek, beszóljanak akkor sajnos te az utóbbi típust fogtad ki. Na most ha férjecskéink tudnának hatni mamájukra vagy komolyan akarnának beszélni velük akkor a helyzet el sem jutna erre a pontra.
Na de ismerjük a hapsikat!!!!!!
Tehát én ezt csinálnám:
1, Amint lehetőségem lenne rá elköltöznék a férjemmel a szomszédból.
2,Továbbra is a kedvenc egészséges ételeimet főzném ha az nekem és a férjemnek is megfelel.
3,Húzogatná mama a száját, beszólna? Ezek után miért főzöl nekik? Én bizony nem főznék nekik sőtt meg sem hívnám őket magamhoz. Ja hogy megsértődne mamika? Kit érdekel ? Ha megszületik az unoka majd megbékél.
Sajnos úgy tapasztaltam, hogy simán soha nem oldódnak meg ezek a problémák mert senki sem enged ami nem is baj mert miért engedné bármelyik fél is, hogy a másik elnyomja.
Valószínű a középutat kell megtalálni mindkettőtöknek de addig is pár sértődés, vita biztosan lesz. Ez az anyós-meny kapcsolat már csak ilyen többnyire.
A mi családunk pl. vegetáriánus. Az anyósom az egész családjával viszont húst hússal evő volt. Nagyon nehezen értette meg, hogy a gyerekeimnek nem adok húst. Hiába is ajánlgatta nekik, soha nem ették meg. Mióta szegény meghalt, a férjem is növényevő lett.
ha tényleg le akarod állítani, sztem direkt kérj tőle kajákat. pl felhívod, hogy fáradt vagy, de úgy ennél xy kaját, főzze már meg, és hozza át, ha nem nagy fáradtság, elvégre ebben ő a profi. szerintem ezt egy párszor megcsinálod, utána csakazértse fog neked kaját vinni
Nagyon aggódom amiatt, hogyha a mama ennyit főz "hozzánk" , akkor az én gyerekeim majd nem az ő főztjét fogják jobban szeretni?
No, megyek egy kis rózsafánkot sütök. Már nagyon kéri a férjem
Ez már én is akartam kérni... elküldöd nekem is a receptet? Köszi
Katy
Megmutattam a férjemnek a topicindítómat, ahogy valamelyikőtök javasolta (ne haragudjatok rám, hogy nem találtam meg, h ki volt), hát, nem jött ki túl jól a dolog, sóhajtozott, túlreagálom, ők csak vicceltek, nem akar engem itt senki bántani stb.
Anyós tényleg nagy segítség lenne a szülés után, örültem is neki, hogy felajánlotta, csak mostmár ezek után aggódok.....